Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-04 / 234. szám

la®®, október 4. 3 Kedd Jelentős tatfarmánymegtakarítás Gyulaváriban A gyulavári Lenin Hagyatéka Termelőszövetkezetben igen eredményesen bontakozott ki a , munkaverseny a párt IX. kong­resszusának tiszteletére. Túri Sándor közgazdász arról tájékoz­tatta szerkesztőségünket, hogy a tehenészetben a fejőgulyások egy liter tej előállítására terve­zett takarmányköltséget 28 fil­lérrel csöifckentették. A tsz-bein 1,91 forint értékű takarmányt használnak fel egy liter tej elő­állítására. Augusztus 31-ig 126 ezer 497 foi-int értékű takar­mánymegtakarítást értek eL A mesterséges borjúnevelő­ben az előbb említett időszak­ban 140—150 állatot gondoztak. Az elhullás! százalék 2,86, ez 0,14 százalékkal jobb a vártnál. A ter­vezett leadási súly 150 kilo­gramm volt borjúnként, a tényle­ges eredmény viszont 173,73 ki­ló. Egy kiló borjúhús előállítá­sára 19,6 forintot terveztek, ténylegesen felhasználtak 16,7 forintot, vagyis 170 ezer 176 fo­rint megtakarítást értek el. A pecsenyebaromfi-nevelő te­lepen élősúly-kilogrammonként ' 18 deka takarmányt takarítottak j meg, így 28 ezer 425 forint több­letjövedelemhez juttatták a kö­zöst. A brak tor ostor igád 861 ezer- fo­rint értékű terven felüli munkát teljesített, normálholdanként 0,8 kiló üzemanyagmegtakarí­tással. Igen jól szerepelt még a kongresszusi munkaversenyben a fakitermelő brigád is, amely 248 ezer forint többletbevételt ért eL A párt IX. kongresszusára kezdeményezett munka verseny eredetileg 245 ezer forint költ- ! ség-, illetve anyagmegtakarítást ! foglalt magában. A mindennapi munkában a dolgozóik 1 millió j 434 ezer forint többletjövedel- j met értek el. — Van itt olyan is, aki bem lop, de nagyobb kárt csinál, mintha a fél szövetkezet tolvaj lenne! — mondta a párttitkár sokat sejtetve. Az öreg megértette, hogy Menyhértre céloz. — Te se egyformáin mérsz! — vágott vissza az öreg. — Ennek a nyomorult Tarkovácsnak ne­kiestél, bírósággal fenyegetted, s akire a háta mögött lövöldö­zöl, nem bírod vagy nem mered féken tartani! — Még erősek a mankók, amikre támaszkodik. De ha va­lamelyik kicsúszik a hóna alól, beletenyerel a saját piszkába. — Hogy értsem ezt? — kér­dezte megdöbbenve äz öreg. — Ahogy akarja, Józsi bá­tyám! — felelte foghegyen a titkár, s néhány zsákot arrább rakott. — De kinyílt a csipád, Ist­ván! — Kinyitották. — Kik? — Menjen ki közéjük! — mu­tatott a kukoricaföld felé And- rékó. — Ne nevek után kutas­son. Ismeri mind. Azt keresse, mi háborog a lelkűkben. Akkor majd nem beszél így velem. Az öreg hasztalannak vélte a további vitatkozást. Mit képzel Andrékó? Hogy ő, Farkas Jó­zsef, nem mer az emberek sze­mébe nézni? Kimegy Gémesék Parkosítják a főutcát Orosházán, a városi tanács kertészetének dolgozói. Az utcán vé­gighúzódó virágágyásokat több helyen „miniatűr parkok” sza­kítják meg és a pirosra festett padok biztosan örömére szolgál­nak majd a séta közben elfáradt járókelőknek. A vadőr Kuksi, a lógó fülű vizsla szo­borként megmerevedett az egyik bokornál. Gazdája leszállt a kerékpárról s mérgelődve álla­pította meg: megint orvvadá­szok jártak az erdőben. Gyö­nyörű őzbak teteme hevert a bokor tövében, Kuksi azt vi­gyázta .., — Nagyon sok kárt okoznak a felelőtlen orvvadászok — mondja Deák Antal, a mező­gyám vadásztársaság vadőre. Megsebzvk a vadat, elfogni nem tudják, s a szerencsétlen itt pusztul el valahol az erdőben. Ezért az őzbakért valamelyik külföldi vadász legalább hat­hétezer forintot fizetett volna... Fához támasztja kerékpárját s az őztetemtől kissé távolabb letelepedve arról beszélgetünk, mi a feladata egy vadőrnek. — Nagy a terület, mintegy huszonötezer hold, ebből ötven­két hektár erdő — mondja Deák Antal. — Öz, nyúl, fácán és fogoly kerül a társaság tag­jainak puskája élé. Igaz — te­szi hozzá —, van néhány szarvasunk is. Két szarva Ste­hen nálunk ellett, sűrűn talál­kozom velük. — Mikor dördülnek meg a puskák? — Három, vasárnap lehet fog­lyot lőni, mi nem használtuk közé! Majd ott elválik a víz a sártól! Már a tehénistállónál járt. A takarmányelőkészítőben Ju­hos Ádám kiabált. „Mindenki ideges itt? A szép szó teljesen kiment a divatból?” Viszolyogva lépett be. Juhos a tehenészgyerekeket egrecíroztatta. — Megmondtam már százszor is, hogy szedjétek le tisztessége­sen a ganét! Megeszi a kosz a teheneket! Mindig taposni kell a sarkotokat! — szidta őket a brigádvezető, majd kezet fogott Józsi bácsival. Az öreg egyből az istállóba ment. Látszólag nincs itt hiba. A marhák szoronganak ugyan, de elvannak. Mindegyik fejénél ott a tábla. Azt már nem nézte még, hogy pontosan vezetik-e a nyilvántartást a teljesítményről. — Még szerencse, hogy most soványabbak, mint tavaly — je­gyezte meg az öreg kétértelmű­en. Juhos nem fogta fel a csipke­lődést. — Miért? — Mert akkor nem férnének el itt! — felelte fanyarul az öreg. — Mi van a másik istálló­val? — Leállította az építésvezető­ség. Nincs keret (Folytatjuk) ki a lehetőséget. Másodikén kezdődik a fácánvadászat, ha puska elé kerül fogoly, akkor, akinek kedvez a vadászsze­rencse, lőhet belőlük. A fácá­nokkal különben igen elégedettek vagyunk. Most úgynevezett „kakasos esztendő” van, azt hi­szem, bőven kerül terítékre a szépen fejlett kakasokból. — Csak lőnek? — Fácánt nem fogunk az idén, csak nyulat. Az október végén kezdődő nyúlvadászat so­rán ötszázat szeretnénk lelőni s hálóval négyszázat befogni. Ezeket vérfrissítés céljából más társaságoknak küldjük el, de kerül belőlük külföldre is. — Özek? — Az őzbak vadászata befe­jeződött. Tíz selejtbakot lőt­tünk ki, a suták vadászata ok­tóber tizenötödikén kezdődik. Belőlük is tízet lövünk. Ta­vaszra külföldi vendégeket vá­runk, van vagy hat kapitális őzbakunk, ezeket ők fogják majd kilőni. — Hat-hétezer fo­rintot fizetnek értük... — Vadvédelem? — Mondanom sem kell, hogy ez a fő feladatom. A tavasszal például gyűjtöttem a fácánto­jásokat. Kotlával keltettem és az eperjesi erdőben neveltem a csibéket. Júliusban 270 fiatal fácánt eresztettem szabadon. Elismerés illeti a társaság tag­jait, akik segítettek a tojás- gyűjtésben. — Dúvadak? — Van az is bőven. Az idén már tizenegy rókát, hét kóbor­kutyát, tizenegy macskát, hat dolmányos varjút, hatvannégy szarkát és négy szajkót lőttem. Ezek mind veszedelmes pusztí­tói a fiatal vadaknak — Érdekesség is a>kad maink a közben? — Nem unalmas ez a foglal­kozás, kora reggeltől késő estig járom a határt, az erdőt. Néha érdekes kaland is akad. A nyá­ron például egyik t nap észre­vettem. hogy a fácáncsibék kö­zül kilenc eltűnt. A ládák kö­rül megtaláltam a maradványo­kat is. Vajon mi lehetett a csi­bepusztító? Este lesbe álltam. Zuhogott az eső, nagyon rossz idő volt. Kilenc óra után va­lami kaparászást hallottam. Odavilágítottam zseblámpával a zaj irányába s két villogó sze­met pillantottam meg. Gondol­kodás nélkül odalőttem és a zsákmányom egy hétkilogram­mos óriási vadmacska volt. Sajnos, a bőrét nem tudtam ér­tékesíteni, mert a nyári gerezna nem használható semmire, sze­rettem volna kitömni a macs­kát, nekiadtam volna az isko­lának, de annyira hullott a szőre, hogy kénytelen voltam elásni. A szemben levő bokorból egv őzike dugja ki az orrát. Egy pillanatig csodálkozva bámul ránk, majd nagyot ugorva eltű nik. — Idegen van az erdőben - mondja mosolyogva Deák An —, tőlem nem félnek.. Opauszky László Mesterséges huzat Az ÉM Építőgépjavító és Gép­gyártó Vállalat csongrádi gyár­egységének cikkei sorába nemré­giben új gyártmány került: huzat­fokozó berendezés. Rendeltetése, hogy a sok emeletes lakó- és köz­épületek legfelső szintjén is töké­letesítse a lépcsőház és a folyosók légcseréjét. Ugyanis a természetes légáramlás az elhasznált levegőt a felső emeletekre viszi, s ez egész­ségtelen az ott lakóknak. Az új berendezés mintegy 300 milliméter átmérőjű csővezetékét függőlegesen a lépcsőházban sze­relik fel. A felül elhelyezett ven­tillátor minden épületszintről egy­formán kiszívja az elhasznált le­vegőt, A napokban készült el az első berendezés a budapesti lágymá­nyosi lakótelep házai részére. Az ottani tapasztalatok alapján ve­zetik be szélesebb körben (MTI) Vigyázat, balesetveszély! Berreg a telefon, s miután fel­veszik, kétségbeesett hang szól be­le a vonal túlsó végén: — Kérjük gyorsan a stimulá- tort...! A Délmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat ügyeleteseit nem­egyszer értesítették már ilyen vagy ehhez hasonló szavakkal. Áramütéses balesetnél ugyanis életmentő szolgálatot tehet a sti­mulator nevű műszer, mely a szó szoros értelmében a halál küszöbéről hozza vissza néha azt, aki súlyos áramütést szenvedett. Ha áram­ütés következtében eszméletét veszti valaki — az azonnali or­vosi beavatkozással egyidejűleg — érdemes tehát a legközelebbi DÁV-szerelőséghez telefonálni, s a vállalat szakemberei a Stimula­tor segítségével komoly ered­ménnyel tudnak sok esetben hoz­zájárulni az orvos életmentő mun­kájához. Természetesen a legsikeresebb életmentésnél is jobb, ha egyál­talán nem történik baleset. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a meg­előzés fontosságát. A villamos energiát egyre többen, egyre több célra használják fel, nemcsak az üzemekben, de a háztartásokban is. Jelentősen szaporodott a vil­lamos készülékek száma, megnő- : vekedett a hálózatok hossza, a la­kosság legszélesebb rétegeitől egy­re több figyelmet kíván — veszé­lyessége folytán — a villamos áram használata. Sokszor szinte érthetetlen, hogy milyen felelőt­lenül, mennyire elővigyázatlanul nyúlnak egyesek a halálos ve­szélyt rejtő vezetékhez. Máskor viszont olyan apró figyelmetlen­ség is súlyos balesetet okozhat, amire nem is gondolna senki sem. Megyénkből az itt történt balese­tekből felsorolunk néhányat intő példaként. N. N.-né, az Örménykúti Állami Gazdaság tejüzemében egy erősen megfeszített gumikábelre lépett, amely leszakadt a kapocsról, s így a szivattyú feszültség alá ke­rült. Az illető a berendezés fé­mes részéhez hozzáérve halálos áramütést kapott. N. I. magyar- bánhegyesi fiatalember hangszó­róhoz vezetéket szerelt az udvar­ra, tévedésből azonban az elektro­mos dugaszoló aljzatba csatlakoz­tatta a hangszóró vezetékét, áramütést kapott és meghalt. K. J. végegyházi lakos szabálytalanul megtoldotta a vasaló zsinórját, s a szigeteletlen vezeték a tűzhelyen levő főzőedényhez ért. Amikor az edényhez nyúlt, halálos áram­ütést kapott. M. S.-né geszti lakost azért ér­te halálos baleset, mert a tűz­helynél szabálytalanul megtoldott vezeték szigetelése leégett, s hoz­záért a fémes testhez. Szomszéd- asszonya — a tragikus eset halla­tára — átszaladt hozzá és nézelő­dés közben véletlenül ő is hoz­záért a tűzhelyhez. Azonnal meg­halt ő is. Sz. I. szeghalmi lakos i házának csatlakozó vezetékét a vt- ! har leszakította. Meggondolatla- ! nul puszta kézzel akarta az útból I arrébb tenni, s halálos áramütést j szenvedett. Így járt B. J. csor- ; vási lakos is, aki feszültség alatt ! levő szigetelt vezetéket akart fo- i góval elvágni. Szomorúak azok a halálesetek is, amelyek a játszadozó gyerme­kek meggondolatlanságából követ­keznek be. Gyakori, hogy pajkos- ságból kisgyerekek felmásznak a vezetékeket tartó oszlopra, s áramütést kapnak. A magasfe­szültségű távvezetéknél nem is szükséges közvetlenül hozzáérni az elektromos kábelhez, ha csak megközelíti valaki — átívelés kö­vetkeztében —, akkor is baleset történhet. Cs. J. 14 éves békés­csabai gyerek legeltetés közben felmászott a távvezeték vasbeton oszlopára, a vezetéket annyira megközelítette, hogy átívelés ré­vén áramütést kapott, az oszlopról leesett és meghalt. Az elmondot­tak mind a legsúlyosabb kimene­telű balesetek voltak. Természete­sen ezenkívül számtalan olyan áramütés is előfordul, amelyek, ha nem is halált, de kisebb-nagyobb sérüléseket okoznak. Mi a teendő? Egyáltalán ne használjunk elektromos háztartási készüléke­ket? Óvakodjunk minden villa­mos berendezéstől? Egyáltalán nem. Szabályszerű használat, kel­lő elővigyázatosság esetén semmi­féle baj nem történhet. Az elekt­romos berendezések hasznossá­gukkal, célszerűségükkel meg­könnyítik az ember életét, min­dennapi munkáját. Ha valaki szabályszerűen használja a külön­böző elektromos készülékeket, nem kell félnie, hogy baleset éri. Melyek a legfontosabb előírások? Idézzük emlékezetbe őket: Hibás készüléket, zsinórt, Icap- csalót, dugaszaiét stb. egy percig se használjunk. A hibákat azon­nal javíttassuk ki, ne magunk, hanem szakipari vállalattal, vagy iparengedéllyel rendelkező kis­iparossal. A zsinórt erőszakos mechanikai behatásoktól (rálépés, égés, húzás, vágás, dörzsölés) óv­juk. Ha rövid, ne magunk told- júk meg, hanem szakemberrel cseréltessük ki hosszabbra. A la­kóház belső szerelésében na bar­kácsoljunk, szakemberrel szabvá­nyos munkát csináltassunk. Ha villamos készüléket használunk, egyidejűleg ne érintsük meg, ne fogjunk meg földelt berendezést. (Miközben a kávéfőző fémtesté­hez éi-ünk például, másik kezünk­kel ne nyúljunk a vízvezetékhez.) Vasalásnál gumiszönyegen álljunk vágj' legalábbis gumitalpú lábbe­lit vegyünk fel, de semmi esetre se nedves kövön, mezítláb vasal­junk, mert ez halálos veszélyt je­lent. Földelt berendezéseknél a földelést időnként szakemberrel ellenőriztessük, leszakadt vezeték­hez pedig ne nyúljunk. Romvári László DÁV

Next

/
Oldalképek
Tartalom