Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

1666. október 27. 5 Csütörtök Áz érdeklődés középpontjában ; a műszaki könyvek Az Idén ötödikben rendezik meg a műszaki könyvnapokat. Október második felétől novem­ber 6-ig a bányászat, az ener­giagazdálkodás, a gépipar, az elektrotechnika, a mezőgazdasá­gi építészet, az élelmiszeripar kérdéseivel foglalkozó, egyszó­val, a műszáki tárgyú könyvek foglalják el boltjaink kiraka­taiban a fő helyet. A műszaki irodalom jelentősége a gazdaság- irányítás új rendszerének beve­zetése küszöbén egyre inkább fo- koeődik. Ipari és mezőgazdasági termelésünk gazdaságosságának növelésében, a szervezési és fej­lesztési intézkedésekkel egyide­jűleg nagy szerepe van a mű­szaki irodalomnak is. Pontosab­ban a műszaki irodalom olvasá­sának, tanulmányozásának és gyakorlati alkalmazásának. Az elmúlt évek tapasztalata igazol­ta, hogy a könyvnapok rendez­vényei igen alkalmasait a mű­szaki irodalom iránti érdeklődés felkeltésére. Ez mind a szak­könyvekre igényt tartó olvasók, mind a könyvkereskedelem szá­mára előnyös. A könyvnapokon elhangzó vélemények elősegítet­ték a szakirodalom minőségi fej­lődését, a, javaslatok segítséget nyújtottak a tematikai tervezés megjavításéihoz, új igényeket tártak fel. Az elmúlt évben és most is több olyan műszaki könyv jelent meg, melynek ki­adását a korábbi évek rendezvé­nyein javasolták. Műszaki irodalmunk csak ak­kor töltheti be hivatását, ha a szakemberek megfelelő időben és megfelelő módon, hasznosítják a termelésben ezt az — egyébként nehezen lemérhető — gazdag eszmei értéket, amit a korszerű műszaki irodalom nyújt. Az idei műszaki könyvnapok alkalmával a könyvkereskedelem mennyi­ségileg is és választékban is megfelelő készletekkel biztosít­ja az élenjáró technika és tudo­mány könyveinek az érdekeltek legszélesebb körében való ter­jesztését. Óvónőképző intézetek kórusainak találkozója Szarvason A Szarvasi Óvónőképző Intézet i a IV. intézeti napok keretében j rendezte meg a kecskeméti, sop-1 róni és Szarvasi Óvónőképző In­tézet énekkarának találkozóját a ; Vajda Péter Művelődési Házban. ! Első számként Borgulya And- j rásnaik, a szarvasi születésű ki­váló zeneszerzőnek B. Radó Iáli versére írt Diákok békedala című művét mutatta be a három inté­zet egyesített énekkara Ldpták Mihály szarvasi intézeti tanár ve­zényletével, majd dr. Tóth La­jos, a Szarvasi Óvónőképző Inté­zet igazgatója köszöntötte az est vendégeit. A műsoron ezután a szarvasi kórus következett Oláh Ernőd intézeti tanár vezényleté­vel. Palestrina: Már búcsúmat ve­szem: Liszt: Wedmari népdal és Kodály: Gergely járás című mű-; vének átgondolt, stílusos elöadá- \ savai megérdemelt síikért arattak. A dinamikai és tempóbeli váltó-1 zások ízléses alkalmazása a ve- i zénylő Oláh Ernőd szakmai rátér- ! meítségét és kiváló képességeit igazolta. A szarvasiak műsorát I át a banknak. Ezért nem kap­tam meg. Pár nap múlva meg­lesz! — ismertette tömören a való tényt Menyhért. A tömegnek ez nem volt elég. — Mese! Elég volt a hazug­ságból! Az igazat mondd! — hallotta mindenfelől Menyhért. Sokan mór az öklüket rázták. — Ez az igazság! — igyeke­zett Menyhért csitítani őket. Zsarkó oldalba bökte Kuta- sif, majd maga után húzta fel­felé a verandára. — Le vele! Mit hagyjuk itt mosakodni? — kiabálta Kutas!, mikor Kondacs Miska melléért, s meg akarta fogni Menyhértet, hogy lelökje, de az öreg rá- csapott a kezére. Határozott fellépésére Kutasi is visszalépett a legfelső fokra. Az öreg felemelte a karját. Először észre se vették, hogy szólni akar, csak amikor Haj- diúné ffelrikkantott: — Halljuk Farkas Józsi bá­csit! Az öreg amúgy is sápadt ar­ca még halványabb lett. Vagy kijózanítja ezeket a forró fe- jűeket, vagy nagyon cifra muri lesz. Józsi bácsi meg se szólalt, amikor Keresztes ordított a tö­meg szélére kerülve, mert ő is fel akart jutni a verandára. — Ne mossa az elnökét! Le van az mór úgyis...! Az öreget nem hozta ki lát­ikövetően Nagy László: Bartók és a ragadozók című versét Farkas' Erzsébet, a Szarvasi Óvónőképző Intézet II. évfolyamos hallgatója szavalta. Ezután a Kecskeméti Óvónő­képző Intézet énekkara mutatta be műsorát Róbert Gábor intézeti tanár vezényletével. Először az in­tézet indulóját énékelték, mely­nek szövegét Krajnyák Nándor in­tézeti igazgatóhelyettes, zenéjét pedig Lőrincz Béla intézeti vezető tanár írta. Ezt követőn Bartók: Ne láttalak volna, Kodály: Gólya­nóta, Bartók: JóSiZóg-igéző és Ko­dály: Táncnóta című művét adták elő szép sikerrel. A karnagy, Ró­bert Gábor jó képességű, fiatal szakember, bátran vállalkozott nehezebb feladatok megoldására is. Szünet után Gárdonyi Zoltán­nak Juhász Gyula: A munka cí­mű versére írt művét énekélte a három Intézet egyesített kórusa Róbert Gábor vezényletével. A kompozíció kitűnő előadását a kö­zönség nagy tetszéssel fogadta. A szólagos nyugalmából Keresztes provokálása. Kutasit is bosszantotta a tö­meg zajgása. Feltámadt benne a lelkiismeret is. ötvenkét tava­szán az öreg vette rá Menyhér­tet, hogy vegyék vissza. Föld nélkül lépett be, s márciusra elfogyott a kenyér az őszi dézs­málás utpn, amikor a raktárból ő is többet emelt el, mint ami járt volna. Felugrott a verandára, s a korláttól ellökve Kondacs Mis­kát, lekiáltott: — Csend legyen! Figyeljetek Józsi bácsira! Nagyon hosszúnak tűnt ez a néhány másodperc, amíg az öreg farkasszemet nézett a tömeggel. ’Remegett a belseje, de lentről úgy látszott, hogy olyan szilár­dan áll a korlátnál, mint egy szobor. Mindenkit végigmért te­kintetével. Nevek, emberek, cse­lekedetek burjánoztak össze­vissza a lelkében. Mindegyik lá- zongóról tudta, mi a gondja, ba­ja. Okos, higgadt szóval hány­szor simította már egyenesre életüket, gyarlóságaik kuszáit dolgait. Igaz, akkor egyenként, szívük kitárva kopogtattak be hozzá, akár itt kint az irodá­ban, vagy otthon a lakásán. Leg­többször a határban csípték el néhány bizalmas szóra. Vajon most megértik-e őt? Vagy a csordaszellem indulatgőze vég­leg rabbá tette az eszüket? (Folytatjuk) továbbiakban a Soproni Óvónő­képző Intézet énekkarának műso­rában gyönyörködhettünk, Tör­zsök Béla intézeti tanár vezény­letével Lassus: Kezdő ének, Cle­mens: Bujdosó ének, Kerényi: Vi­lág közepe, Kodály: Hajnövesztő, Bartók: Cipósütés, majd Törzsök Bélának . Sarkady Sándor intézeti tanár versére írt Oltóké» című művét (a nevelők jeligéjét) adták elő igen nagy sikerrel. A vezénylő Törzsök Béla ez alkalommal is ki­magasló eredményt ért el. A szarvasi kórus műsorának újabb nagy sikerű számait Lipták Mihály vezényelte. Először Fa- sang Árpádnak, a Szarvasi Taní­tóképző Intézet volt igazgatójának és zenetanárának Keresztúry De­zső versére írt, s az intézet kóru­sának és Lipták Mihálynak aján­lott Énekelj! című művét adták elő, majd Bartók: Ne hagyj itt, Fasang Árpád—Békés Virág: Bé­ke és Kodály: Lengyel László című müvének bemutatására ke­rült sor. A művészi élményt nyújtó hangversenyt a vendégként közre­működő Láng Gusztáv zongora- művésznek, a Szarvasi Állami Ze­neiskola igazgatójának kimagasló produkciója is emlékezetessé tet­te. Kodály: Marosszéki táncok cí­mű művének mélyen átélt, stílu­sos, technikailag kifogástalan tol­mácsolása őszinte elismerést vál­tott ki minden hallgatóhői. A hangverseny méltó befejezé­séként Kodály—Berzsenyi: A ma­gyarokhoz című kánonját énekelte a három intéziet egyesített kórusa Törzsök Béla vezényletével. ' Említésre méltó, hogy az érté­kes és jól sikerült hangversenyt Dutkon László szarvasi intézeti vezető tanár rendezte, a műsorve­zetői feladatokat pedig Baka Já­nos szarvasi intézeti tanár látta el — nagy hozzáértéssel, kifogás­talanul Fenyvesi András HIRDETMÉNY Közöljük a lakossággal, hogy a Gyula 35/20 kV-os alállomásból ki­induló Gyula—Kétegyháza és gyula —békéscsabai műút közötti 20 kV-os gcri nchálózatot f. hó 27-én feszültség alá helyezzük A veaeték és az ot-t elhelyezeti tárgyak érintése halálos! Dél magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békéscsabai Üzletigazga­tósága, Békéscsaba, x Mi és az ősz Drezdában írta és fényképezte; Sass Ervin Csütörtök este, október 6-án már komoly program várt a cso­portra. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 17. évfordulója alkalmából ünnepsé­gek sorozata kezdődött. Kedves meghívásnak tettünk eleget, ami­kor hatodikán, az ünnep előes­téjén, Herr Graf táncosaival együtt ellátogattunk Drezda egyik nagy üzemébe, a Papiervererbei- tunkswerkbe, ahol a fényárban tündöklő kultúrteremben bemu­tatót táncolt a három táncklub 16 párja. Mondanom sem kell, a legna­gyobb sikere Nyíri mester csár­dáskoreográfiájának volt. Ötszá­zan vagy hatszázan lehettek? Ezer helyett tapsoltak és örültek nekünk. Ismeretlen szakik jöt­tek az asztalunkhoz, hogy kezet szorítsanak a fiúkkal, lányokkal, hogy koccintsanak velünk, akik óráról órára otthonosabban érez­tük magunkat az ötszázezres' nagyvárosban. Talán ott, abban a városnyi gyárban éreztük meg, hogy az emberek legtöbbször ezt a szót ismételték, ha velünk be­széltek: freundschaft, barátság... Egyetlen szó mögött az egész vi­lág. Más érzések, más gondola­tok, mint régen, azokban az Időkben. A gyerekek, a mi táncosaink nem is éltek még akkor, ami­kor Európában, aztán az egész világon elszabadult a pokol. Nem érzik, csak értik, mi történhetett Drezdában 1945. február 14-e mos, olyan utcákon, ahol csak a kockaköves úttest jelzi, hogy itt valamikor város volt, házak áll­tak és emberek laktak e házak­IHcai automata és egy német kislány, ban... És azt látják, hogy a cson­kán is gyönyörű reneszánsz épü­letek mellett huszadik századi to- ronyház-csodák emelkednek, és a város főútvonala mintha tegnap épült volna. Látják egy kated­ráiig megdöbbentő romját, tör­Híd az Elbán. hajnalán, amikor 40 percen át bombák zuhogtak a műkincsek­re, lakóházakra, sikoltozó embe­rekre. Csak azt látják, hogy per­cekig üres tereken fut a villa­Toronyliáz az Einheit téren. melék-hegyeket látnak, melyek kiáltó mementóként figyelmezte­tik az embert: vigyázz, soha töb­bé! Figyelmeztetik a népek közöt­ti érzelem legszentebb szavára: Freundschaft! Barátság... ...Pénteken este a Schiller- platzon, az Elba Hotelben volt a nagy gálaest. A fénypont, 16 pár versenye. Leírhatatlan izgalom, készülődés, és az első csalódás. a C kategóriás Deák Gyula—Csá­ki Emília páros nem indulhat. Fu­tótűzként terjed a hír: Csáki Emmi' mindkét bokája bedagadt, alig tudja mozgatni a lábát. Herr Graf sajnálkozik, villogó, színes egyénisége mintha megtörne, félti" a versenyt, az estélyi ruhás kö­zönség hangulatát, szomorú miat­tunk. Aztán „az est hőse” kitün­tetés az ikertestvérnek, Csáki Ka­tinak jut, aki párjával, Perza To­mival is végigtáncolja a ver­senyt, aztán Deák Gyuszivai Is... A „sérült” Emmit együttérző, for­ró taps köszönti, amikor Herr Graf bemutatja és elmeséli a szomorú sztoryt... A csapatversenyt a drezdaiak nyerték minimális különbséggel. Az Elba Hotel gálaterme mégis a magyarok ünneplésétől volt hangos ezen az estén. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom