Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-15 / 244. szám
Világ proletárjait egyesüljetek! I960. OKTÓBER 15„ SZOMBAT XXI. ÉVFOLYAM. 244. SZÁM A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA „Megint az a vetés” KGST-bemutató a Hidasháti Állami Gazdaságban A legkorszerűbb cukorrépa- és kukoricabetakaritó munkagépek teljesítményét hasonlította össze a nagyszámú szakmai közönség Hosszú sorban haladtak a magyar és külföldi rendszámú gépkocsik, vendégekkel teli autóbuszok a Hidasháti Állami Gazdaság központja felé. A Földművelésügyi Minisztérium, az AG- ROTRÖSZT, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet és az állami gazdaság együttes rendezésében nagyszabású bemutatót tartottak. Hidasháton már évek óta folynak gépkísérletek a KGST mezőgazdasági állandó bizottsága megbízásából, melynek során a legkorszerűbb munkagépek különböző típusait, több ország mező- gazdasági gépiparának élenjáró termékeit hasonlítják össze teljesítmény, gazdaságosság, üzembizitonság és a különböző termelési körülményekhez való alkalmazkodás szempontjából. Az október 14-én tartott egész napos bemutatón NDK és csehszlovák gyártmányú cukorrépaki- szedő és fejezőgépek szerepeltek, s láthattuk jugoszláv, francia, amerikai, valamint hazai gyártmányú csőförő-fosztó és kombájnra szerelhető adapterek működését. A tapasztalatcserének körülbelül 500 vendége volt. Megjelent többek között Tóth József a párt Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának képviseletében, Lada Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium Állami Gazdaságok Fő- igazgatóságának főigazgatója, Kopácsi Ernő, az AGROTRÖSZT vezérigazgatója és dr. Bánházi Gyiula, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatója. A baráti országokból jött vendégeken kívül az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkeztek mezőgazdasági szakemberek és nagy számban tekintették meg a bemutatót mezőgazdasági szakiskolák diákjai. Bár a zivataros időjárás némileg megzavarta a bemutatók menetét, mégis igen nagy érdeklődés közepette tekintették meg például az NDK és a csehszlovák gyártmányú cukorrépagépsor működését, mely vető-, művelő- és betákarító- egységekből állt, s úgyszólván emberi kéz érintése nélkül végzi el — a hagyományos módszereknél sokkal gazdaságosabban és gyorsabban — a legnehezebb munkákat. A különböző gépek és berendezések munkájának gyakorlati bemutatása után a résztvevő szakemberek a Hidasháti Állami Gazdaság üzemegységének irodáiban szakmai vitát tartottak, megbeszélték és értékelték a látottakat. v. j. Emberek és gépek a gáton Nagyszabású ár- és belvízvédelmi Sarkad térségében Gyakran hallani ezt agronómu- sok, termelőszövetkezeti vezetők szájából, különösen, amikor valamely járási párt vagy tanács épületének küszöbét egy értekezlet után elhagyják. — „Már megint a vetést sürgetik”, „nekünk mondják, mit kell csinálni, nagyon jól tudjuk mi azt” stb. A közelmútban is egy ilyen témájú beszélgetésnek voltam a fültanúja. Ott nem volt lehetőség a felvetődő kérdésekre válaszolni, a vitába bekapcsolódni, annál inkább egy másik helyen, ahol még arról beszéltek szenvedélyesen a járás, a megye vezetői, hogy ezekben a napokban mindig mindenki nagyon fogadkozik a szövetkezetekben, hogy időben földbe kerül a kenyérgabona. Ennek ellenére tavaly sem vetették el a tervezett földterületet kenyérgabonával, s amit jelentettek egyes szövetkezetek a Statisztikai Hivatalnak, az aratáskor jóval kevesebb volt, még ha leszámítjuk a víznyomás miatt kiszántott területet is. Megyei szinten, mi tagadás, ez több ezer holdra rúgott, aminek következtében a megye nem teljesítette eddig kenyérgabona-felvásárlási tervét. Bekövetkezhet-e ez még egyszer? — tették és teszik fel a kérdést az állami irányító szervekben dolgozók. Azt hiszem, ha jobban szemügyre vesszük a helyzetet akár a közös gazdaságok szakemberei részéről, akár a párt- és tanácsi apparátusban dolgozók részéről, jogosnak kell megítélni a kérdést. Nem elég azonban a kérdés jogosságát — ami persze igen fontos — megállapítani, mert az idő sürget és ha csak vitatkozunk, a vetés még ezzel nem lesz több. S most nem is a vitatkozásnak, hanem a vetésnek van itt az ideje, mert a múltban, mint a jelenben is, | minden siker forrása a szorgos, időben végzett munka. E tekintetben az egyetértést meg kell teremteni az irányító szervek és a mezőgazdasági üzemek között. Az igazsághoz tartozik, hogy a jó földművelő embert mindig az jellemezte és jellemzi ma is, hogy nem kellett nógatni a vetésre. Az időben, jó minőségben elvégzett talajmunka, a megfelelő mennyiségű és minőségű vetőmag elvetésével számíthatnak csak jó termésre. Ahogy a közmondás mondja: „Ki mint vet, úgy arat”. Ám az egyéni korban is voltak rossz, hanyag gazdák és sajnos, most is akadnak. De amíg ez következményében akkor csupán csak néhány családot érintett, addig ma egyes szövetkezetek egészét, száz meg száz családot, végső soron a népgazdaságot érinti, nem is beszélve arról, hogy a kötelező vetéstervet törvény írja elő. Ha ezt is figyelembe vesz- szük, még inkább nagyobb felelősséget kell érezni a munkák időben és jó minőségben való elvégzéséért Igaz azonban az, hogy a gazdaságok többsége ma már kötelességének érzi és felhívás nélkül saját érdekében mindent megtesz az időbeni jó vetésért. Akik erről hajlamosak elfeledkezni azokat időben figyelmeztetni kell, s jóllehet nemcsak a járás vezetőinek, hanem a szövetkezet tagságának, a helyi párt- és tanácsszerveknek. A figyelmeztetésen túl mindent el kell követni a bajok orvoslására, az akadályok elhárítására. Most, amikor az őszi munka dandárjában vagyunk, érdemes erről itt a lap hasábjain szót váltani. Nem tagadva az örömet sem, hogy a határban az idén bővebb a termés, jobban halad a betakarítás, a szántás, néhol a vetés is, mint a korábbi években. Az idő is rendkívül kedvez a mezőgazdasági munkák végzéséhez. Sokan ma úgy fogalmaznak némi alappal, ha most nem, akkor mikor fejezzük be időben és maradéktalanul az őszi mezőgazdasági munkákat? Éppen erről van szó. Kedvező az időjárás, de ki tudja meddig. Jobb, kedvezőbb időre a jövőben nem nagyon lehet számítani, hiszen már október közepe van. Noha többfelé már szárazak a földek, elkelne az eső — hellyel-köz- zel van is —, így nehezebben megmunkálható a talaj, de egy kevés pluszmunkával a magágykészítés, a vetés kielégítően elvégezhető. Ez még mindig köny- nyebb és olcsóbb, mintha beáll az esőzés, s akkor gyorsítani kell a betakarítást, csak lovas fogattal lehet szállítani és vetni, ami már nehezebb és jóval költségesebb és kevésbé biztonságos. A tartós, napos, száraz idő különösen jó feltételt jelent a betakarításhoz és a vetéshez, ha a mag a földben van, jöhet az eső. Kedvezőnek lehet megítélni a szövetkezet tagjainak a közös munkában való részvételét, szorgalmát, az egyre fokozódó anyagi érdekeltség kezdi meghozni a kívánt eredményt Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a vezetőknek is több módjuk és nagyobb tapasztalatuk van abban, hogy a fő kérdésekre irányítsák a figyelmüket. Mégis ritkultak a kötelező jelentések, mintha csökkenne a bürokrácia is, így a gazdasági vezetők hivatásuknak, a termelés szervezésének jobban tudnak élni. A több egybevágó kedvező körülmény ellenére szinte érthetetlen, hogy a megyében gyakorlatilag nem sokkal állunk jobban, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Alig lehet látni szombat délután, vagy vasárnap szántó-vető embert a határban, amivel a kedvező lehetőségeket szalasszuk el. Meddig megy ez így, kérdezhetjük önmaguhktól és a legilletékesebbektől. Azt gondolom, nyugodtan fogalmazhatjuk úgy, hogy minden alapvető feltétel adva van — még akkor is, ha néhány helyen kevés a gép, vagy nem érik időben a kukorica — a jó, a kapkodás nélküli, időben végzett munka megszervezéséhez, a jelenlegi ütem meggyorsításához. Tehát ezeket sem szabad figyelmen kívül hagyni és ezzel együtt jogos a türelmetlenség, az igény a munkák meggyorsítására. Majd a novemberi napokban, amikor már földbe került, kikelt a gabona, a magtárban a kukorica, ráérünk elmélkedni azon, hogy jogos volt-e vagy jogtalan, indokolt, vagy indokolatlan a türelmetlenség, hogyan kellett volna jobban és főleg azon, milyen tanulságot kell levonni kinek-ki- nek a jövő számára. Tehát megint az a vetés. Igen: mert most van az ideje, vetni most kell, októberben. Sz. I. A Köirösvidéki Vízügyi Igazgatóság elsőfokú ár- és belvíz- védelmi készültséget rendelt el szerdán este a Fekete-Körösés a Kettős-Körös jobb parti tér- vonalán. Éjfélre már egyes helyeken másodfokúvá emelték a készenlétet és még virradat előtt megérkezett a parancs: riadó! Azonnal hozzákezdtek a műszaki osztagok és a közerő mozgósításához, irányító, elosztó központot szerveztek és a Sarkadon készültségben levő védelmi törzsparancsnokság vezetésével megkezdődött a csatorna lokalizáló töltéseinek aktív védelme. A riadót szerencsére azonban ; nem valóságos veszély elhárí- • tására rendelték el. A közel- ! múlt 48 órában nagyarányú ár- ! és belvízvédelmi gyakorlatot í tartottak a Körösvidéki Vízügyi i Igazgatóság irányításával, a me- : gyei illetékes hatóságok részvé- s telével Sarkad környékén, a • Gyepes-csatorna mentén. Az ár- í vízvédelmi gyakorlat céljára ki- : dolgozott feltételezés szerint ro- • mán területen gátszakadás ke- ; letkezett, s a szomszédos víz- • ügyi szervek értesítése után • néhány óra alatt kellett felké- ; szülni a védekezésre. A „vészé- • lyes” vízmennyiség egy része a : Gyepes medrén keresztül : „árasztotta” el a magyar terű- : letet s a lokalizációs gátak sza- ; kadása esetén Doboz és Sarkad ; kerülnének veszélybe. A félté- • telezett védekezés fő feladata a • Gyepes védvonalának erősítése. : Csütörtökön délelőtt a megyei, • valamint a sarkadi járási párt- ■ és tanácsi szervek vezetői, a • fegyveres szervezetek képviselői S és a vízügyi hatóságok szaklem- : béréi a helyszínen megtekintet- ; ték a gyakorlatokat. A vendé- ■ geket, akik között ott volt Za- ! lai György, a megyei pántbizott- E sóg titkára és dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb elnök- helyettese, Takács Lajos, a vízügyi igazgatóság igazgatója fogadta, majd Ambrus Lajos főmérnök ismertette a gyakorlat célját és lefolyását. A nagyszabású .főpróba” legfontosabb célja, hogy a gyakorlati körülményekhez hasonló helyzetben kipróbálja az árvíz- védelmi felkészültség hatékonyságát, szervezettségét, mozgósít- hatóságát. A felvonuló közerő és egyéb munkaerő irányítására és elosztására újszerű megoldást kísérleteztek ki, melynél felgyakorlat használták az emlékezetes gyulavári árvíz tapasztalatait. A gátakon egyébként éppoly serény és szervezett munkálatok folytak, mintha „igazi” áradás lenne. Szállítójárművek jöttek, mentek, homokzsákokat töltöttek, nyúlgátat építettek, műanyag fóliát terítettek a „legveszélyeztetettebb” részekre, zúgtak, zakatoltak a szivattyúk és a kompresszorok, pátriafalat süllyesztettek a csatorna egyik szakaszának elzárására. A késő délutáni órákban a sikeres munka értékelésével fejeződött be a gyakorlat. (Vajda) Épül az Alföldi Porcelángyár Hódmezővásárhelyen épül az Alföldi Porcelángyár több mint félmilliárdos beruházással. A hatalmas üzemben már megkezdték a gépek szerelését. Képünkön: a nyersanyagtároló csarnok. MTl-fotó — Tóth Béla felvétele
