Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS A M59Y.LL PÁRTBIZOTTSÁG ÉS a -MEGYEI TANÁCS LAfJA 1966. OKTÓBER 1., SZOMBAT Ara: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM Dollár és hazafiság Hétköznapi külsejű, ősz fejű férfi mutatkozott be a minap a Magyar Sajtó Házában megtartott sajtóértekezleten az újságíróit, a televízió munkatársai s rajtuk keresztül az ország nyilvánossága előtt. Kiss Nándor há- lókocsiikaiauz, aki hét esztendeig vezette orruknál fogva az amerikai titkosszolgálat tisztjeit, nagyszerű példáját adta hazaszeretetének, hazafíságának. Ö, akit az USA kémügynökei megvásá- rolhatónak tartottak és akinek nagy pénzösszegeket ajánlottak fel, ha szolgálatukba szegődik, a dollárok helyett hazája mellett döntött. Nemcsak azonnal jelentette idehaza, hogy odakint milyen ajánlatot kapott — ebben még esetleg a büntetéstől való teletem játszhatta volna a főszerepet —, hanem a magyar hatóságok kérésére vállalkozott is rá, hogy segít a magyar elhárításnak a harcban. Hét esztendeig tevékenykedett mint ..amerikai kém”, közben számtalanszor odakint, határainkon túl, a szó szoros értelmében életét kockáztatva. nézett szembe ellenségeinkkel, akik megvásárolt emberüknek hitték. Kiss Nándor ■bátorságának és más hazafiak áldozatkészségének köszönhető, hogy az illetékes szervek fontos információkhoz jutottak az idegen hatalmaik, kémei éllen hazánk biztonságáért folytatott harcukban. Ha még képesek gondolkozni, most is elgondolkozhatnak a nyugati emigrációban élő és jövedelmüket hazaárulásból húzó gyászmagyarok azon: vajon mi ér többet? A dollár vagy a haza? Nyugodtan állíthatjuk — anélkül, hogy Kiss Nándor érdemeit kisebbítenénk —, hogy adott esetben nagyon sókan hozzá hasonlóan cselekedtek volna. Mert a hazaszeretet, a hazafiság nagy erő. Tudták ezt egykor az uralkodó osztály propagandistái, amikor igyekeztek eltorzítani az emberekben a nemzeti érzést. Azon munkálkodtak, hogy a hazafiság helyébe a sovinizmus és a nacionalizmus lépjen. A nép legjobbjai azonban egy pillanatra sem hagyták magukat megtéveszteni. Akárhogyan is igyekezett magát nemzetiszínűre mázolni a Hitlert gátlástalanul kiszolgáló Horthy-fasizmus, hiába igyekezett hazaárulással vádolni azokat, akik a nép, a haza igazi érdekeit képviselték, ez a törekvése nem járhatott sikerrel. Ha a nacionalizmus és a sovinizmus mérge valamikor elég széles köröket is megfertőzött — úgy, hogy maradványai még ma is fellelhetők —, ma már milliók vallják tettekkel magukénak a szocialista hazafiságot. Nem frázisok és nem is elsősorban a propaganda győzte meg az embereket, hanem az a hatalmas fejlődés, amely hazánkban, a szocializmust építő Magyarországon végbement. Aki igazán szereti hazáját, az életének legfőbb mércéjévé a haza üdvét teszi. A legutóbbi két évtized fejlődése pedig azt bizonyítja, hogy a magyarság boldogulásának útja a szocialista Magyarország. Aki a szocializmus ellensége, az a magyarság ellensége is. Igaz, nem mindig könnyű eligazodni az egyre bonyolultabbá váló világban. Hála a technika fejlődésének, a jó öreg föld — jóllehet méretei változatlanok maradtak— mostanában alapo- w összezsugorodott. Az egész világon utaznak az emberek: látni és tapasztalni akarnak, megismerni más népek életét, sorsát. Sok százezer magyar utazott külföldre a legutóbbi esztendőkben, s ugyancsak megnőtt a beutazó külföldiek száma. A kiutazók többsége alaposan körülnéz, de a világ megannyi csodájának láttára sem felejti él, hogy ő magyarnak született, olyan országban, amely — így hozta a történelmi fejlődés — egyelőre még nem mérhető a legfejlettebb, a legszerencsésebb országok mércéjével. A hozzánk látogató külföldiek többsége is azt vizsgálja, hogy a háború után nagy hátránnyal induló Magyar- ország miként szünteti meg népe szorgos munkájával ezt a régről ittmaradt elmaradottságot. Elismeréssel adózik a magyarság munkaszeretetének és tehetségénél?: a tények alapján, még akkor is, ha olyan országból jött, amely gazdagabb, jobbmódú, mint a miénk. Tudjuk, az Egyesült Államokban sókkal inkább gépesítve van a mezőgazdaság, nálunk mégis öröm, hogy már kombájnokkal aratunk elsősorban. Több százezren látták, hogy Bécsben jő néhány aluljárót építettek: mi alig várjuk, hogy a második elkészüljön. Olyan országban dolgozunk, amely két évtizeddel ezelőtt romokban hevert, amelyet hárommillió koldus hazájaként ismertek. Ma Magyarországon nem éhezik, nem fázik senki, a gyermekek nem sírnak egy karéj kenyér után. Nehezen érti meg ezt az, aki olyan országból jön, ahol már évtizedekkel ezelőtt is így volt. Ne beszéljünk most annak a másik világnak az árnyoldalairól. Elégedjünk meg csak any- nyival, hogy megemlítjük: az élet azért ott sem fenékig tejfel, s az életszínvonal nem magasabb annyival, amennyit a gépkocsik száma és a kirakatok fénye mutat. De vajon, ha ötször- hatszor olyan gazdagok lennének azok az országok, mint amilyenek, vajon ez csökkentené annak a hatalmas haladásnak történelmi jelentőségét, amelyet mi megtettünk? Vajon, ha minden dollár tízszer annyit érne, mint amennyit ér, vajon meg lehetne-e vele fizetni annak a munkának az örömét, amelyet akkor érzünk, amikor hazánk gyaíapo- dását látjuk? A válasz nem kétséges. Az „ubi bene, ibi patria”, az „ahol jól megy dolgom, ott van hazám” gyökértelen szemléletét már a régi rómaiak is megvetették. Kiss Nándor visszautasította a felkínált dollárokat, s élete kockáztatásával tett szolgálatot hazájának. Száz- és százezrek a hétköznapokon, a maguk módján tesznek bizonyságot hazaszeretetükről. Azok, akik úgy gondolják, hogy pénzzel minden megvásárolható, gyakran lobogtatják felénk — a szó szoros és jelképes értelmében is — a dol- lárkötegeket. Se nem irigyeljük, se meg nem kívánjuk azokat. Á mi dolgunk, hogy a földnek ezen a részén, amelyet ma Magyar Népköztársaságnak hívnak, az itt élő emberek számára boldog életet, biztos jövőt biztosítsunk. Sokat kell fárad .»znunk, áldozatokat is hoznunk, de örömmel tesszük. Az oly sok dicsőséget és oly sok bukást megért magyar történelem új, mdn<jen eddiginél dicsőbb fejezetét írjuk, __ Ü lést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Pénteken reggel plenáris ülésre ült össze a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ülést Bmtyó János, a SZOT elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja nyitotta meg. A napirend első pontjaként a Szakszervezetek Országos Tanácsa Virizlai Gyula SZOT-titkár előterjesztése alapján megvitatta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelveit. A dokumentummal kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat a SZOT eljuttatja a párt Központi Bizottságához. Ezután Beckl Sándor SZOT- titkár számolt be az idei népgazdasági terv teljesítéséről és a kongresszusi munkaverseny első félévi tapasztalatairól, valamint a további feladatokról. Emlékeztetett a SZOT-nak arra a határozatára, amely kimondta, hogy a terv alapvető céljainak megvalósítására kell irányulnia a termelést segítő szakszervezeti munkának is. Ugyanezt a célt tűzte maga elé a IX. párt- kongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny is. A kongresszusi munkaverseny eredménye ma már számokban is lemérhető. Az első nyolc hónapban az előző évhez képest meggyorsult a fejlődés üteme. A SZOt titkára részletesen ismertette az eddigi kedvező termelési eredményeket, megállapította azonban azt is, hogy még mindig fordulnak elő kiesések, ami nemegyszer a vállalatok közti együttműködés akadozására vezethető vissza. Csak helyeselni lehet, hogy a vállalatok egy része megfelelő anyagi ösztönzéssel is igyekezett fokozni az exportot, helytelen azonban, hogy egyes helyeken emiatt nem fordítottak elég gondot a belföldi igények kielégítésére, örvendetes, hogy a brigádok vállalásai között egyre többször bukkant fel a minőség javítása. Igaz, az ilyen irányú fejlődést az is hátráltatta, hogy általában nem sikerült megfelelő anyagi és erkölcsi elismerést biztosítani azoknak a dolgozóknak, akik’ valóban lelkiismereti ügynek tekintik a jó munkát. Ugyanakkor a hanyagul -tobozokkal szentben sem történik meg minden esetben a szükséges elmarasztalás, pedig ezt a jól dolgozók megbecsülése is megkívánná. A szakszervezeti vezető szervek — mondotta — megtárgyalták a kongresszusi munkaverseny tapasztalatait, vitáikat azonban gyakran nem követte a tennivalók konkrét meghatározása. A vállalatok és. az üzemek műszaki és gazdasági vezetőinek egy része még mindig külső szemlélője csupán a versenynek, s többek között ez is oka annak, hogy kevés a munka- és üzemszervezésre, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítására, a szociális és kulturális lehetőségek bővítésére irányuló versenyvállalás. Hangsúlyozta, hogy ez év hátralevő részében még nagyobb mértékben kell érvényt szerezni annak az alapélvnek, hogy a verseny a terv teljesítésének eszköze. Ezért a gazdasági vezetők a most következő termetesi tanácskozásokon konkréten mond ják meg minden termelési kollektívának, hogy mit kívánnak tőlük a hátralevő hónapokban. A szocialista munkaversenyben nemcsak a dolgozóktól várjuk el, hogy többet és jobbat alkossanak, hanem járuljanak hozzá ehhez a műszaki, gazdasági vezetők is. Többek között azzal, hogy a dolgozók közvetlenül érezzék a több és jobb munka eredményét. A termelési tanácskozásokon változatlanul sok munkaszervezési hiba kerül szóba. A dolgozók észrevételeinek és javaslatainak jelentősége egyre nagyobb lesz, amint közeledünk az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséhez. Hangsúlyozta Beckl Sándor, hogy a kongresszusi munfcaver- seny nem ér véget a IX. pártkongresszus tanácskozásaival. A verseny az egész év feladatainak jobb teljesítését tűzi ki célul, de megköveteli a következő évre való felkészülést is. A vállalati önállóság növekedésével párhuzamosan fel kell oldani a munkaversenyre vonatkozó központi megkötött»,egeket. A jövőben a versenyformákat az alapszerveknek kell megválasztaniuk. | Bejelentette Beckl Sándor, hogy a SZOT titkársága, illetve i elnöksége rövidesen megtárgya:- !ja a Munka Törvénykönyve mó dosításávai, valamint a kollektív ! szerződések rendszerével kapcso ■ latos tervezeteket. A vállalati önállóság növeke- : dése egyenesen megköveteli az ; üzemi demokrácia erősödését. 'Arra kell törekedni, hogy a ter- ! melési tanácskozások valóban, a dolgozókkal való együttes vezetés fórumaivá váljanak — fejezte be beszámolóját Beckl Sándor. A tanácsülésen felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, továbbá Vas Imre, a művészszakszervezet, Tóth Anna, a textilesek, Simon Antal, a bányászok, dr. Darabos Pál, az orvosegészségügyi dolgozók, Szabó Antal, a vasutasok, Földvári Aladár, a közlekedésügyi dolgozók és dr. Jókai Lóránt, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Készéi Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Molnár Ferenc, a SZOT tagja és* Mónus Gábor, a Munka I szerkesztője. A tanácsülés Brutyó Jánosnak, a SZOT elnökének zárszavával Űrt véget. (MTI) ooooooooc90ooooooooeooooot900ocoooo«)oooofi»!;eoooooc Elkészült a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet új kollégiuma. Az épület első műszaki átadása megtörtént. . Fotó: Malmos
