Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-03 / 208. szám
* \ / 1W6. szeptember 3. ^ Szombat Gyula vára a török—magyar harcokban — Az 1566. évi ostrom 400 éves jubileumára — Azt jelölik, aki méltó a bizalomra S zigetvárral azonos évSen, 1566-ban indított a török nagy rohamot a Magyar- országon végighúzódó védelmi vonal másik fontos oszlopa, Gyula ellen. Amott maga nagy Szüle j- mán szultán, emitt rokona, legbensőbb bizalmasa, Pertev vezette az ostromot. Kerecsenéi csapata július 2-án egész nation csatát vívott Kétegyháza mezején a török fő erővel, majd visszahúzódtak a várba. Július 4-én vette kezdetét a várrendszer naponkénti szakadatlan rohama. Brutus János Mihály — Báthory István erdélyi fejedelem humanista történetírója — előadja, hogy Báthory Kristóf, az erdélyi állam váradi kapitánya személyesen járt Gyulán, hogy az ostromló törökök engedélyével tárgyaljon Kerecsé- nyivel, kieszközlendő a vár erdélyi fennhatóság alá helyezését. A törökök nem engedték át az ostromgyűrűn a váradi kapitányt, csak — kíséret mellett — egy emberét Brutus János Mihály így írja le a történteket: „Miután ez Pertafa táborába érkezett, kérte, hogy Kerecsényi- hez mehessen. De mikor ezt Pertafa megtagadta, Borbély György nevű emberével, akit egy török kísért be a várba, üzent Kere- csényinek. Kerecsényi még ebben a szorult helyzetében is maradéktalanul megőrizte bátorságát. Azt üzente: A várat nem adhatja át Erdélynek, ha csak erre a bécsi császár külön nem utasítja. Halálig szóló hűséget esküdött a császárnak, s szívesebben elveszti a várral együtt életét is, mint becsületét.” (Sajátos vonása történetszemléletünknek, hogy az efféle adalékok fölött még mindig szívesen eltekintünk s Kerecsényi megítélését illetően nehezen szabadulunk Habsburg Miksa császár emóciós ítéletétől, ami groteszk, hiszen a császár a harcot távolról tétlenül szemlélte. — írde, miként ássa be magát egy-egy illúzió!) O strom közben hiába várta a kapitány a bécsi királynál szakadatlanul sürgetett csapaterősítést. „Kegyelmed tudja, hogy mi mind fejenként egyaránt híven és igazán szolgáltunk a felségnek — írta Kerecsényi kapitány belgrádi fogságából a volt harcostársának —; a várban ránktörtek, romboltak mindenütt, a védővizeket elvetették, az árkokat egyaránt a mi falainkkal betémették. A várnép elfogyott, akik maradtak, betegek lettek, megsebesültek, a hadnagyok is mind elestek." — A várba szorult német gyalogság egyenesen követelte a vár feladását. A gyulai kapitány magatartásából kitetszik a később' világosan megiródott „két pogány közt, egy Megható ünnepség zajlott le a napokban a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Művelődésügyi Osztályán: Vá- ghy Pálnét, az orosházi járás gyermekvédelmi felügyelőjét köszöntötték a művelődésügyi osztály vezetői nyugalomba vonulása alkalmával. Az ünnepelt több mint harminc esztendőt szentelt életéből arra, hogy az orosházi járás kisgyermekei biztonságban, hazáért” szemlélet, azaz a Habsburg királyért meghalni mit sem ér, de a hazáért élni kell. 1566 augusztus végén tárgyalás folyt Kerecsényi kapitány és az ostromot vezető Pertev között a vár átadásáról, amelynek eredményeképpen hárompontos megállapodás jött létre, biz'osítva a várőrség szabad elvonulását Erdély területe felé, sőt ehhez 400 szállító szekeret ígért a tőrök parancsnok. A korabeli német röpújság a következőképpen irta le a történeteket: „Kerecsényi összehívta a vár magyar es német védőit. Eléjük tárta, hogy a várat tovább nem védhetik, és kérte hozzájárulásukat a vár átadásához. A többség aggodalmát hangoztatta, és ellenezte a kapitány tervét. Ekkor Kerecsényi elmondta, hogy azok a parancs tüskök, akik Temesvár és a többi várak átadásakor megszegték szászukat, csak kisebbrendűek voltak, de Pertev a török szultán legbelsőbb tanácsosa, az ö szat'ának hinni lehet. Az őrség beleegyezett a vár feladásába. Az elvonulás megkezdése előtt a török parancsnok egy vezető emberét küldte Kerecsé- nyihez a követeléssel, hogy az elvonulást biztosító janicsárok egyhavi zsoldját fizesse ki. Kerecsényi 4000 tallért küldött a janicsárok kapitányának azzal a kéréssel, hogy most már vonja vissza a kijáratig jött janicsárokat. A. kivonulás napján délelőtt először a betegek és a várba menekült Körös—Maros-közi nép hagyta el a várat. Elvonulásuk naplementéig elhúzódott. Már este volt. amikor Kerecsényi a harcosokkal megkezdte a kivonulást. A németek és a magyarok jó része kivonult már, amikor a törökök újra megközelítették a várat. Kerecsényi erre megkérdezte: „Hol van a ti hűségetek és adott szavatok?!” A törökök így válaszoltak: „Csak nem hagyjuk tétlenül agyiunkat?! Siessetek el és védekezzetek! Az elvonulok védekeztek. A harcban csak újabb 2000 janicsár bevetésével győzhettek a törökök. Hogy Kerecsé- nyivel és kíséretével mi történt — miután a török parancsnok sátorába vitték —, nem tudjuk, de bizunk egészségükben.” 1566. szeptem ber 3-án került a gyulai i)Ár a törökök kezére. Ekkor teljesedett be a gyulai őrségen is a tizennégy évvel azelőtt tőrbe csalt temesvári védők sorsa. A várkapitány — több fegyveresével együtt, akik között volt Melith György, Budai János és Glezan Miklós is — Belgrádba hurcolták s itt — mivel Miksa császár a kiváltása érdekében nem tett lépéseket — kivégezték. A z 1567. november 11-én kelt lemondó hangú levelét még ismerjük, de Miksa császár Bécsben, 1567. november 30-án kelt rendeletében már „az elhunyt” Kerecsényiről beszél, s elrendeli, hogy özvegyének adják vissza javait. (Folytatjuk) • s Dr. Virágh Ferenc megfelelő körülmények között tanulhassanak az iskolában, s otthonukban olyan környezetben élhessenek, amely mind szellemi, mind testi fejlődésüket töretlenül segíti. Vághy Pálnét nyugalomba vonulása alkalmával, áldozatkész munkájának elismeréseként a művelődésügyi osztály a Munka rdemrend bronz fo kozatával tüntette ki, A DAV békéscsabai üzletigaz- j gatóság pártalapszervezete vezetősége az augusztus 17-i taggyűlést megelÖ7.ő ülésen határozta meg, kit javasol a jelelő bizottság elnökéül és két tagjául. Figyelembe vette, hogy az alapszexve- zet tagjai három munkacsoportban — az igazgatóságon, az üzem- vezetőségen és az erőműnél — elosztva dolgoznak, valamint azt is, hogy ezeken a helyeken más- más a párttagok összetétele. Ennek megfelelően a jelölő bizottság elnöki tisztségére egyöntetű vélemény alapján Bánfi Pál jött tekintetbe az üzemvezetőségtől. 1945 óta párttag, a Nehézipar Kiváló Dolgozója és ami különösen fontos: komoly, köztiszteletben álló ember. A bizottság két tagjának az erőműtől Takács István kazánfűtőt, az igazgatóságtól pedig Rejtő Ervinné szám- laellenőrt gondolták legalkalmasabbnak. Takács István elismerten jó munkás, társai szeretik, becsülik, Rejtő Ervinné ugyancsak közmegbecsülésnek örvend és annak a szocialista brigádnak a vezétője, amely már kétszer nyerte el a szocialista címet. A taggyűlés a vezetőség javaslatával egyetértett. Először Bielik Béla, az alapszervezet párttitkára tájékoztatta a jelölő bizottságot feladata végrehajtásának módjáról. Kérte, vegye figyelembe, hogy akinek* már /an valamilyen funkciója, ne kerüljön az új 5 tagú vezetőség jelöltjeinek névsorába. Aztán összeült a bizottság, hogy meg- hányja-vesse a javaslatokat, elképzeléseket. Az oktatási reform szellemében körzetesítették a Tótkomlóshoz tartozó külterületi, tanyai iskolák egy részét. A cél az volt, hogy a lehetőségekhez mérten megszüntessék az osztatlan tanítást, ahol egy-egy pedagógus foglalkozik négy évfolyammal is, és behozzák a tanulókat a község osztott iskoláiba, amelyekben szaktanárok oktatnak. A bekerülő tanulók elhelyezésére háromszázezer! forintos költséggel egy iskolát és egy lakóépületet alakítottak át kollégiummá. Így mintegy 90 tanuló részére biztosítanak ellátást. Az új otthont hamarosan átadják a kis lakóknak. A 12 személyes szobák mellett mosdók, zuhanyozók hideg-meleg vízzel, biztosítják a tisztálkodási lehetőségeket. Napi ötszöri étkezést kapnak a tanulók. A reggelit, ebédet, vacsorát a kollégiumtól 100 méterre levő iskolában fogyasztják el. Itt lesznek a tanulószobák is. Szabad időben sem unatkoznak majd, hiszen két televízió, két rádió, lemezjátszó, sakk stb. várja az érkezőket. A JÓKAI SZÍNHÁZ albérleti szobákat keres új művészeinek. A címeket a színház titkárságára kérjük bejelenteni. 85163 — Ügy határoztunk — mondja Bánfi elvtárs —, hogy egymás között felosztjuk a területet. Természetesen minden párttaggal egyénileg, sőt több pártonkívüli- vel is beszélgetünk, mégpedig ott, ahol dolgozunk. Ezután elmegyünk a másik két munkahelyre, hogy külön-külön is tájékozódjunk és megelőzzük az esetleges szubjektivitás lehetőségét. A jelölő bizottság tagjai tehát. megkezdték a munkát. Először úgy vélték, hogy a régi vezetőség összetétele megfelel a követelményeknek. Ám hamarosan megtudták, hogy az egyik vezetőségi tag magatartása az utóbbi időben kifogás alá esik. Nem rendszeresen, de hébe-hóba többet iszik a kelleténél. Már bírálták emiatt és ő ígéretet tett arra, hogy változtat a magatartásén, mégis újra és újra visszaesik ebbe a hibába. Pártvezetőségi taghoz ez méltatlan magatartás. Ugyancsak az égjük régi vezetőségi tagról — akiről eddig mindenkinek a legjobb véleménye volt — a napokban kiderült, hogy hosszabb ideig visszaélt elvtársai bizalmával, félrevezette őket és ig}' jogtalan előnyökre tett szert. Emiatt pártfegyelmi indul ellene. A vezetőség természetesen azonnal közölte ezt a jelölő bizottsággal, amely újra beszélget most a kommunistákkal, hogy tájékoztassa őket az esetről és vonják le a tanulságot belőle. — Eddigi munkánk közben is sokan bírálták a régi vezetőséget, ami bizonyára hasznos tanulságul szolgál majd az újnak — állapítja meg Bánfi elvtárs. | Sajnos, eddig csak 40 jelentkező akadt. Sokan nem látják, hogy milyen erőfeszitésekbe került a kollégium, és nem látják azt, milyen előnyös körülmények között tanulhatnak a gyermekek. Majdnem félezer millió rubel értékű aranyrúd mennyiség volt azon a legendás hírű szerelvényen, mely Aranyvonatként került a történelembe és amelyet 1920. április 12-én magyar internacionalisták vettek át Ancsinszkban azzal a paranccsal, hogy a fehérgárdisták által még ellenőrzés alatt levő állomások érintésével, minden ellenállást leküzdve kísérjék Kazányha. A 13 vagonból álló vonat biztonságba juttatásának gondolata magától Lenintől eredt, aki jól tudta, hogy egy világégéssel a háta • mögötti országnak, az intervenciós hadak által gyötört, most születő Szovjetuniónak a megerősödéséhez, a termelő- munka mellett aranyfedezetre is szüksége van, hogy a rubel értékállóságát bent és a külföld előtt biztosíthassák. A szerelvény biztonságba vezetése tehát létfontosságú volt. A televízióban ez a músor- szám egy, a történelmi téma alapján, készült, izgalmas szovjet filmmel kezdődött, illetve abból láttunk részleteket. KözMegtudhatjuk, hogy többek között kifogásolták: ritkán találkoznak a párttitkárral a távoli hálózatépítésnél. Egyesek annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy helyes lenne, ha több fizikai dolgozó kerülne a pártvezetőségbe. (Eddig egy volt.) Nem hallgatták el a vezetőség tagjainak magatartásbeli hibáit sem. A jelölő bizottság augusztus 17 óta kétszer ült- össze, hogy eszmecserét folytasson. Lényegében már nem sok kell- ahhoz, hogy összegezze a véleményeket. Az bizonyos, hogy a tagság komoly kívánalmakat támaszt azokkal szemben, akiket megválaszt Elsősorban feddhetetlenséget, erkölcsi tisztaságot, politikai szilárdságot. egj’úttal pedig aktivitást követel. Több személy neve szóba került, akiket a párttagok méltónak tartanak a bizalomra. Köztük Bielik Bélát, a párttitkárt szinte mindenki javasolta, egyesek nevét azonban alig néhányan említették csak meg. A végleges jelölőlista összeállításánál — ami hamarosan sorra kerül — minden vélemény számításba jön. Pásztor Béla fcvnyiló ünnepély a szarvasi óvónőképzőben A Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet 1966. szeptember 5-én 10. órakor rendezi meg az új tanulmányi év ünnepélyes megnyitóját az intézet nagy előadótermében. Az ünnepségen dr. Tóth Lajos intézeti igazgató mond beszédet, majd az énekkar és az irodalmi klub szavalóinak műsorszámai után zajlik le az intézet új, elsőéves hallgatóinak est kütétele. Az új tanulmányi évben nyitja meg kapuit az intézet új kollégiuma is.' ben-közben a Budapesten élő Pogcxnyi Antal író és Olcsai Kiss Zoltán, Kossuth-díjas szobrászművész, az Aranyvonat két egykori kísérője — a már kevés számiban élők közül — emlékezett vissza az eseményekre s parancsnokaikra: a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosára, Zalka Mátéra, valamint Varga Istvánra. Pogonyi Antal regényéből felolvasottak s a szobrászművész alkotásai egy részének felvillantása a képernyőn eleven kiegészítői voltak a visszaemlékezésnek. ■ A „riportalanyok” mellett szinte kislánynak tűnő. fiatal Poór Klára kiváló riporteri képességének és a szájába adott komoly, mértéktartó kérdéseinek köszönhető, hogy nem vált a műsorszámnak párbeszédes része afféle „gyermek—felnőtt” kérdés —felelet játékká, sőt nagyon is élővé varázsolta a történetet. Mindezt még teljesebbé tette Radó Gyula jó rendezése és Mohai János operatőrnek a jellemző pillanatokat megragadni tudó képessége. — Üj — Több mint három évtized a gyermekvédelemben Kilencven férőhelyes kollégium Tótkomlóson q fbv°ben lábbuk Ketten az Aranyvonat kísérői közül
