Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-09 / 213. szám

1966. szeptember 9, 2 Péntek Októberben közel 50000 személyt hívnak be katonai szolgálatra Amerikában ♦ Vietnami helyzetkép A szerdai nap folyamán az amerikai légierő repülőgépei Észak-Vietnamban egy rakétaál­lást és egy üzemanyagszállító tehex-autókonvojt támadtak. A szabadságharcosok Dél-Viet- namban, Quang Ngai tartomány­ban a kormánycsapatok tábora el­len intéztek támadást, majd rö­vid harc után visszavonultak. Saigon közelében csütörtökön reggel kigyulladt két amerikai áruraktár. Az egyik teljesen el­pusztult, a másik erősen megron­gálódott. Egy amerikai szóvivő közlése szerint a tüzet valószínű­leg rövidzárlat okozta. A „Helgoland” nyugatnémet kórházhajó útban Saigon felé Singapore-ba érkezett, ahonnan üzemanyag és élelmiszer felvé­tele után tovább indul rendelte­tési helyére. Ky dél-vietnami miniszterel­nök az AP meghívására novem­berben az Egyesült Államokba utazik, hogy részt vegyen és fel­szólaljon az AP szerkesztőinek egy konferenciáján. Washington Az amerikai hadügyminiszté­rium közlése szerint októberben 49 200 személyt hívnak be kato­nai szolgálatra, az eredetileg ter­vezett létszámnál 3 ezerrel többet. Novemberben a behívottak szá­ma 43 700 lesz. Egy amerikai katonai bíróság a New Jersey állambeli Fort Dix-ben háromévi kényszermun­kára és a hadseregből való kizá­rásra ítélte Dennis Mora 25 éves amerikai katonát, aki nem volt hajlandó vietnami szolgálatot tel* jesíteni. Móra védekezésül fel­hozta, hogy tanulmányozta az in­dokínai helyzet történetét és nem sikerült meggyőződnie arról, hogy az Egyesült Államoknak bármifé­le keresnivalója van Vietnamban. Ügyvédje rámutatott, hogy a Mo­ra ellen indított eljárásnak nincs alapja, mert a vietnami háború törvénytelen, azt az amerikai kongresszus sohasem szavazta meg. Hanoi A hanoi Nhan Dán De Gaulle elnök és Norodom Szihanuk her­Kínai—amerikai nagyköveti találkozó Varsó Szeptember 7-én Varsóban megtörtént a soron levő találkozó Vang Kuo-csuan varsói kínai nagykövet és John Gronouski amerikai nagykövet között. A ta­lálkozó több mint két óra hqsz- szat tartott. A következő össze­jövetelt 1967. január 11-re tűzték ki. (MTI) cég legutóbbi nyilatkozatait idéz­ve, elutasítja azt az elgondolást, hogy a vietnami nép, amely á nemzet üdvéért folytat ellenállá­si harcot, ezt hagyja abba, és így mozdítsa elő, hogy az agressziót elkövető Egyesült Államok ki­vonja csapatait. A lap rámutat, hogy az ameri­kaiak csak akkor lesznek hajlan­dók kivonulni Dél-Vietnamból, ha megszilárdították bábjaik ha­talmát és a kát i támaszpontok polgári célokra való átalakításá­nak ígérete is azt jelenti, hogy e támaszpontok a hazafiak börtö­neivé válnak. A vietnami Kurir című hanoi hetilap szerint a VDK kormá­nyának négy pontból álló prog­ramja a vietnami probléma leg­megfelelőbb politikai megoldásá­nak alapja. (MTI) D Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Felhatalmazta a külügyminisztert, hogy az igaz- ságügyminiszterrel egyetértésben előterjesztést tegyen az Elnöki Tanácshoz az ENSZ alapokmá­nyában elfogadott módosítás tör­vényerejű rendelettel történő ki­hirdetésére. A földművelésügyi miniszter tájékoztatta a Minisztertanácsot a mezőgazdasági, munkák helyzeté­ről. A kormány a jelentést meg­vitatta és tudomásul vette. (MTI) Üdvözlő táviratok a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke táviratot intézett Kim ír Szén elvtárshoz, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottsága el­De Gaulle polinéziai utazása Papeete Francia-polinéziai látogatásá­nak második napján De Gaulle el­nök ellátogatott a papeetei parla­mentbe, ahol Jacques Tauraa, a te­rületi gyűlés elnöke többek között hangsúlyozta, hogy Francia-Poli­A francia választások előtt Párizs A választási előkészületek nyomják rá bélyegüket a francia politikai életre, noha ma már csaknem teljesen bizonyosnak lát­szik, hogy az esedékes parlamenti választásokat az eredeti időpont­ban, a nemzetgyűlés mandátumá­nak lejártakor, 1967 márciusában tartják meg. Ezt egyébként szer­dán megerősítette Pompidou mi­niszterelnök, aki a választási elő­készületekről tanácskozott Fran­ciaország 21 körzeti prefektusá­val. Kijelentette előttük, hogy ha csak valami rendkívüli esemény közbe nem jön, a szavazásra ta­vasszal, a szabályos időpontban kerül sor. A miniszterelnök azt is közölte, hogy a kormányt támo- ■ gató erőknek minden választóké-! rületben csak egyetlen jelöltjük j lesz. Egyes helyeken mégis előfor­dul, hogy ha nem tudnak megál­lapodásra jutni, a szavazás első fordulójában külön jelöltje lesz az UNK-nek és a kormányt támo­gató giscardistáknak. Élénk tanácskozások folynak az ellenzék soraiban is. Megtartotta _ ülését a szocialista párt vezető- = sége. amely elhatározta, hogy ok­tóber 30-ra és 31-re hívja össze a párt kongresszusát. A baloldali szövetség másik két csoportja ugyancsak összehívta országos ta­nácskozását. A radikális párt no­vember 19-én és 20-án tart kong­resszust, a köztársasági Intézmé­nyek konvenciója pedig novem- _ Iber 5-én és 6-án tanácskozik. Ilyen j Ikörülmények között nem látszik i ivalószínűnék, hogy a Mitterrand - (vezette „ellenkormány” csütörtöki ülésén, valamint a demokratikus és szocialista baloldal végrehajtó bizottságának csütörtökön kezdő>- dő, s több napon át tartó tanács­kozásán választ adjanak a fran­cia Kommunista Párt ismételt fel­hívására, amely a baloldal egysé­ges választási és kormányzati programja megtárgyalásának ha­ladéktalan megkezdésére szólított fel. Ezt a politikailag nagyon mozgalmas hetet a Francia Kom­munista Párt újabb határozott ál­lásfoglalása zárja majd le, ame­lyet Waldeck Rochet, a párt fő­titkára vasárnap a vincennesd er­dőben, az Humanité szokásos évi ünnepségén elhangzó beszédében tár a közvélemény elé. nézia nagy szolgálatot tesz az anya­országnak azáltal, hogy helyet ad a 'nukleáris kísérleti telepnek, I Ennek fejében több ellenszolgál- j tatást kért Franciaországtól. De! Gaulle ezután fogadta John Tea- rifcit, az ellenzék parlamenti kép-' viselőjét, aki nagyobb autonómiát követelt a szigetországnak. Bár a beszélgetés részleteit nem közöl­ték, Teariki már korábban kije­lentette: emlékeztetni fogja De Gaulle-t, hogy Franciaország a nép támogatását ígérte, azonban a nukleáris kísérletek nem éppen a nép támogatását szolgálják. De Gaulle egyébként szombaton te­kinti meg a kísérleti télepet Mu­ruroa szigetén. Papeete utcáin látványos felvo­nulást tartottak a francia államfő tiszteletére. De Gaulle rövid be­szédet tartott, amelyben köszöne­tét mondott Francia-Polinéziá- nak, amiért helyet adott a nuk­leáris kísérleti telepnek. (MTI) nőkéhez, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság Miniszter­tanácsa elnökéhez, Coj Jen Gén elvtárshoz, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság I.,egíel­sőbb Népi Gyűlése elnöksége el­nökéhez, melyben a koreai nép nagy nemzeti ünnepe, á Koreái Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 18. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány és az egész magyar nép nevében szívből jövő üdvözle­tüket és jó kívánságaikat küldik a koreai államfér fiáknak és a testvéri koreai népnek. ★ Az évforduló alkalmából Pé­ter János külügyminiszter táv­iratban fejezte ki jó kívánságait Pák Szón Csol-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének. * A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Nők Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Kultúrkapcsola- tok Intézete, a Magyar Újság­írók Szövetsége, valamint a Me­zőgazdasági és Erdészeti Dolgo­zók Szakszervezete táviratban köszöntötte koreai testvérszer­vezetét. (MTI) TÓTH LAJOS értőim — Kisregény : H Ben Barka-per Párizs Ben Barka elrablói perének larmadik napja sem adott vá­laszt a fő kérdésre: mi lett az 1965. október 29-én Párizsban tőrbe csalt és azután minden va­lószínűség szerint meggyilkolt Ben Barka marokkói ellenzéki politikus sorsa. A vádlottak szer­dán az ügyészek, a Ben Barka családját képviselő ügyvédek és a védők kérdéseire válaszoltak. A tárgyalásra továbbra is a részletek aprólékos vizsgálata jel­lemző, a vádlottak pedig, akik egy kivételével különböző rendőri szervezetekhez tartoznak, nem válaszolnak a szervezetüket illető kérdésekre. Annyi azonban a sza­badlábon védekező , Leroy- Finville vallomásából mégis ki­derült, hogy a francia kémelhárí­tó szervezetnek már szeptember 22-én, azaz egy hónappal és hét nappal Ben Barka elrablása előtt tudomása volt róla, milyen ösz- szeesküvést szőnek a marokkói politikus ellen. Ekkor elég lett volna letartóztatni az Időközben öngyilkossá lett Figont és Ber­niért, hogy az egész terv meg­hiúsuljon. Lerov-Finville a tár­gyaláson azt állította, hogy érte­sülését már akkor átadta felet­tesének, Jacquelet tábornoknak, J a SDECE azóta leváltott vezető-1 jének. Intézkedés azonban nemi történt. (MTI) ... Az öreg a falut hosszában átszelő köves főutcán már el­hagyta az iskolát, amikor a túlsó oldalról Dómján Mari né­ni, a környék javasasszonya in­tegetett felé. Még mindig jól érti a ficamok helyretevését, Szederkényi doktor is elismeri, hogy ügyes keze van. Régebben angyalcsinálással is gyanúsítot­ták, s nem is alaptalanul. Elég sok asszony, lány járt hozzá ilyen-olyan bajjal. Hiába szima­toltak azonban utána a nyomo­zóik, semmit se tudtak rábízó-, nyítani. Mióta pedig a kórhá­zakban segítenek a nőszemélye­ken, nagyon megcsappant kun- csaítköre. A háború alatt a' kártyavetés volt a „fő szakmá­ja”. Sokan akarták tudni, mi van fronton levő szeretteikkel, de a jövő iránti kíváncsislkodás is elhozta őket Mari nénihez. Néhány alkalmi . kuncsaft még ma is felkeresi, de az „ördög bibliájának olvasása” közel se olyan jövedelmező, mint régeb­ben. Pénzt babonáiból nem fo­gad el egyetlen páciensétől sem, azok azonban nem men­nek üres kézzel, mindig hoznak valami ajándékot. Tejet, túrót, szalonnát, miegymást. Disznót Részlet a szerző kisregényéből, melyet lapunk vasárnapi számától kezdődően napi folytatásokban köz­lünk. évben sose vág, mégis egesz bőven van kolbásza. Józsi bácsi megállt, mikor meg­pillantotta az elébe közeledő* görnyedt hátú, csont-bőr öreg­asszonyt, bár csepp kedve sem volt most vele tereferélni. Más­kor is nagyon szűkszavúan be­szél Mari nénivel, mert vala­hányszor meglátja, mindig eszé­be jut, hogy ő is bűnös Magda szerencsétlen, sorsában. — Jó, hogy találkoztunk! Már úgyis át akartam szaladd ni hozzátok! — mondta Mari néni, mikor odaért. — Sietek! — jegyezte meg az öreg, mert már előre tartdtt a vénasszony hosszú lefetyelésé- től. — Maradj már egy pár percre! — Mit akarsz? Mari néniből kitört a keserű­ség. — Becsaptatok ti engem ez­zel a szövetkezéssel! — kezdte szemrehányóan. — Míg be nem adtam a négy holdamat^ min­dent ígértetek. Tudhatod, hogy az öregségiből nem jövök ki. Józsi bácsi rtem vette komo­lyan a vénasszony sipítozását, hiszen akkor is panasszal volt teli, amikor jobban ment a „bolt”. — A fejadagomat se mértétek ki! — folytatta az elégedetlen­kedést Mari néni. — Majd megkapod te Is. Jár! — mondta magabiztosan az öreg, hiszen a közgyűlés úgy határozott, hogy a nyugdíjasok és járulékosok, ha Igénylik, ter­mészetben kapják meg a íöld- járaclékból a fejadagot. — Várj sorodra! Tavaly is ‘megkaptad, rfem? — Menyhért elsinkófálía a mi részünket! — Akkor megkapod pénzben. — Nekem búza kell! — Én megkaptam. — Ja, néked lehet! Te kom­munista vagy! Ha tűvel szúrta volna az öregasszony, az se fájt volna jobban Józsi bácsinak, mint ez a gúnyos, kihívó megjegyzés. Bosszúságát még csak tetézte, hogy Mari néni nagy, vizenyős két szeme vádlóan meredt rá. „Mit mondhatnék ennek a ki- vénhedt boszorkánynak?” — topogott türelmetlenül a járdán. — Lassan már kenyérre se telik! — vinnyogott Mari néni. Ezzel végleg felpaprikázta az öreget. — Van még neked, amiből el­tengődsz! Járnak még hozzád olyanok, akik gondoskodnak ró­lad! — vágta oda sokaimon - dóan Józsi bácsi. — Te csak jobb, ha hallgatsz! Nektek, míg odavoltál a kór­házban, egy kocsi fát is vittek. Nekem meg .semmit' se! Pedig az én földem végéből is ki­szedtétek. Menyhért cafrájának viszont jutott! — Elhallgass! — kiáltott rá az öreg. — Ez' rágalom! Ezért még mégütheted a bokád! — Ezt tudod csak te is? Fe­nyegetni? Olyan vagy, mint a többi. Közei ülsz a tűzhöz, az­tán melegszel. — Hallod-e, azt az ördögidé- ző istenedet, engem ne gyanú­síts! — fenyegette meg öklével Mari nénit...

Next

/
Oldalképek
Tartalom