Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
1966. szeptember I 6 Vasárnap „Sír-e” Orosháza? Hallgattam a képviselőket Orosházán. Arról beszéltek, hogy Orosháza rangjának megfelelően „ül-e az ország és a megye költségvetési asztalán, térképét felfüggesztik-e mindakkor, amikor közművesítésről, iparosításról, ivóvízellátásról, gázellátásról,, egyszóval: fejlesztésről van szó. Erről beszéltek a képviselők. Tanácskozásuk tudósítását nem merném határozottan sem igennel, sem nemmel kifejezni, mert van, amikor Orosháza „nem marad a fiókban”, de van, amikor a fiókban marad! Itt vannak a tények: az 1946-ig „az ország legnagyobb faluja” rangját viselő város addig az iparban mindössze ezer főt tudott foglalkoztatni. Mert nem volt iparja! Ma már az iparban és kereskedelemben foglalkoztatottak száma hétezer! Az ország legkorszerűbb üveggyára, baromfifeldolgozó vállalat és olajipar emeld a város tekintélyét. Tehát az iparosításnál asztalra tették e forradalmi múltú város térképét. De itt van egy másik adat is: csupán a második ötéves terv időszakában Orosháza egy főre jutó beruházása majdnem 20 ezer forint. Hasonló városoké 1700—1800 forint! Ez is azt' mutatja, hogy Orosháza fejlesztésével mind az ország, mind a megye gazdái törődtek. Szerencsés szerencsétlenség Csakhogy országgyűlési képviselőink sem azért ültek le Orosházán, mert minden a legnagyobb rendben van. Előbb talán egy megelőző történet. Most a héten, kedden, a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén dr. Szabó Sándor elvtárs, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára egy-két „csiklandós” kérdést tett fel a megyei tanács szakosztályainak. Nem sorolom- fel azokat itt, de csupán a kérdések alapján is érezte a végrehajtó bizottság, hogy Orosháza kissé „mostohagyerek” volt sok esetben, amikor megyénk városainak fejlesztéséről volt szó. Ennek megfelelően már az 1967-es terveket is módosította a végrehajtó bizottság — Orosháza javára. De maradjunk csak itt képviselőink tanácskozásánál. Azt hiszem Darvas József mondta meg legtalálóbban az igazat Valahogy így: „Orosháza szerencsés város. Minden adottsága megvan az iparosításra, várossá fejlődésére. De szerencsétlenségét éppen a szerencsés helyzetének köszönheti”. / Erről beszéltek a képviselők. Arról van ugyanis szó, hogy adottságának megfelelően fejlődött a város iparilag, ez azonban olyan gondokat akasztott a város nyakába, amelyekkel önmaga képtelen megbirkózni. ÉPÍTŐK, FIGYELEM! Nagyobb mennyiségű, falazásra alkalmas NYERS TÉGLA KAPHATÓ. Eladási ár: 285 Ft/1000 db. Érdeklődni lehet a füzesgyarmati téglagyárban, és a téglaipari vállalat központjában (Békéscsaba, Szigligeti u. 6. sz.). 4F8 Menjünk sorba, szedjük egyenként elő azokat a gondokat, amelyek Orosháza vezetőinek együtt nyomják vállukat. Nem tudok fontossági sorrendet felállítani, részben azért, mert valamennyit fontosnak tartom, részben azért, mert ezt legfeljebb az orosháziak tudják. Yárosrendezési terv Lehet, hogy sokan el sem hiszik, de sajnos, igaz: Orosháza általános rendezési tervét 1964 óta készítik — de nem készítették el! Akik egy kicsit is gazdáinak érzik magukat városuknak vagy községüknek, azok tudják csak igazán, hogy mit jelent ez. Általános rendezési terv nélkül nem lehet közművesíteni, nem lehet lakást építeni, nem lehet utat építeni, s nem lehet, nem lehet... sok mindent! Bár részlettervek vannak, és az ipartelepítés is tervszerűen folyik, az egész városra azonban mégis mintha „ólom lenne kötve” a rendezési terv hiánya miatt. Násztor elvtársnak igaza van: „van iparunk, de nem tudunk ivóvizet adni az embereknek”. Ez nagyjából ki is fejezi azt a helyzetet, amely ma kialakult Orosházán, s amelyet most a képviselők is azért tárgyaltak, hogy segítsék a „széna” rendbetételét. Ugyar-is amíg az iparnak megfelelő mennyiségű vizet tudnak biztosítani, addig a lakosságnak nem. Ismeretes, hogy Orosházán a meglevő vízművek még az 1930- as években épültek. Ezeket^ felújítani pénzkidobás lenne, de üzemeltetésük is végtelenül költséges. Mindennek ellenére a közművesítés — amelynek jelentős részét az ivóvízellátás megoldása képezi — nem úgy került a megyei tanács illetékes szakosztályainak az asztalára, ahogy azt az igények Orosházán megkövetelnék. Sürgős lakásigények A már említett iparfejlesztés, az új kórház, a bővülő népművelési ágazatok, az olajipar mind S. O. S.-t kiáltanak — lakásért. Egy példával érzékeltetjük ezt: az olajipar a szakembereknek 300 albérleti szobát fizet — az összeget leírni sem merem — azért, hogy szakembereit ott tudja tartani. És itt van előttünk a megye jövő évi terve. Benne a lakás- építési terv is. A központi lakásépítés rovat alatt ezek a helységek szerepelnek (befejeződő és induló lakásépítések): Békéscsaba, Gyula, Szeghalom, Szarvas. Az eredeti tervben tehát Orosházáról szó sincs! Az igazság kedvéért azonban meg kell mondanunk. hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága, változtatva a terven, Orosházán 53 lakás megépítését előre kívánja hozni. Nagyon kell ez! albérleti szobákat keres új művészednek. A címeket a színház titkárságára kérjük bejelenteni. 85163 maszt alaptalan igényeket. Csak annyit, amennyit a népgazdaság megenged; de legalább annyit, amennyit — viszonyítva lakosságot és ipartelepítést — a többi város megkap. A közművesítéshez tartozik a gázhasznosítás is. A járás vezetői szinte tréfálkoztak a képviselő- csoport ülésén azon a megállapításon, hogy „Orosházán bent van már a gázvezeték”. Ugyanis megyénk 9 millió forintot szán a gázellátásra. Ezt a megyei tanács illetékes szervei úgy osztották el, hogy 5 milliót Békéscsabának, 4 milliót Gyulának. Mert hogy „Orosházán bent van már a gáz!” De nincs bent! Igaz, hogy a gázmezőről vezetéken biztosítják az üveggyárnak a gázt. És éppen Orosházán keresztül, de ez nem Orosháza gázvezetéke, hanem az üveggyáré! Vagyis nem a lakosságé, hanem az iparé! Miért kell hát Orosházára „fogni”, hogy — neki nem jár a 9 millióból?! Igazuk van az orosháziaknak, hogy az illetékes megyei szervet ebben félrevezették... Csak annyit, amennyit a többi városnak Valahol talán ott is hiba van, hogy Orosházát sokan még ma is nagyközségnek tekintik. Egy« igazgatási utasítások ugyanazokat a „normákat” adják az Alföld e nagy városának, mint egy községnek. Szégyellem leírni, de igaz: egy útőre van Orosházának, mint egy községnek! Pedig igazán nem sokat kérnek az orosháziak, s nem lehet „sírással” vádolni őket. Szeretnék például, ha a harmadik ötéves tervre előirányzott 16 tantermes iskolát nem 1968-ban, hanem már a jövő évben megépítenék. Ök az építkezés megindításához már 3 millió forintot biztosítani tudnak a KÖFÁ-ból. A terv is elkészült. Hát miért ne lehetne ezt az igényt is kielégíteni?! A nagyszerű kulturális életnek hagyományai vannak Orosházán. A párt irányítása mellett nyilván ma is a pedagógusok lennének a hagyomány továbbvivői. Közben — ahogy Elek László mondta —, a kiváló pedagógusgamitúrá- ból ■ egyre többen menekülnek Orosházáról. Részben lakáshiány miatt, részben a kielégítetlen kulturális élet miatt. Ezeknek a gondoknak a megoldását patronálja most a képviselőcsoport is. Van ugyan több is, de a legnagyobb és a legsürgősebb most ez: közművesítés, lakásépítés, ivóvízellátás, gázhasznosítás. A képviselőcsoport küldöttséget meneszt az Országos Tervhivatalhoz, hogy megértesse: Orosházán az ellentmondásos halmazt valahogy csökkenteni kell! A munkásság száma egyre növekszik, az ellátottság viszont egyre tűrhetetlenebb. A tervhivatal vezetői — természetesen a népgazdaság „takarójához” mérten — reméljük meg is értik a súlyos gondokat. De a jövőben a megyei tanácsnak is mind a négy \ város térképét egyenlően az asztalra kell tennie, ha a városokról határoz. És egy megjegyzést az orosháziakhoz is: mulasztásaikról ők se feledkezzenek meg! Varga Tibor Mi sem, s Orosháza sem táA JÓKAI SZÍNHÁZ Vendégségben Kiss Istvánnál Nyugdíjas pedagógus és ismert faragóművész. Munka közben találjuk otthonában, Gyulán. Hatalmas kompozíción dolgozik: Gyula várának elestét faragja fába, s a 200x70 centiméteres, több száz alakos domborművön már az utolsó simításokat végzi. Kora hajnaltól estig a munkaasztal mellett ül, faragott szarukürtjeit és kecses hajómodelljeit is országszerte, sőt külföldön is ismerik. Két cigaretta között Móra Ferencről mesél, akit jól ismert, 1930 körül együtt ástak Kétegyháza határában avar sírok után kutatva. Búcsúzóul jó egészséget kívánunk Kiss Istvánnak,' {s. e.) Móráról mesél. Készül a dombormű utolsó részlete. Az egyik kecses hajótnodell. Fotó: Demény
