Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-30 / 231. szám
1K6. szeptember 30. 4 Péntek Közös művészeit csoportéit---- Ötszáz áj i fjúsági klub megnyitása a tervekben Határozat a KISZ és a SZÖVOSZ együttműködéséről bek között építőanyagellátással, ' lehetőségeikhez mérten — hozzá - valamint takarékszövetkezeti köl- ! járulnak ahhoz, hogy 500 új ifjú- csönökkel. Nagyobb gondot fordí- I sági klub nyíljon az országban Szorosabbra fűzik a KISZ és a földművesszövetkezeti szervek kapcsolatait — határozta el a KISZ intéző bizottsága és a SZŐ- i tanak a falusi fiatalok ismereted- j Vendéglátóipari üzemeikben az VOSZ igazgatósága. Az együttmű- ' nek gyarapítására is. Támogatják '.eddiginél több lehetőséget és ked- ködés programjában olyan falusi j közös ifjúsági és szövetkezeti mű- ; vezőbb feltételeket teremtenek a ifjúsági brigádok megalakítását vészeli csoportok alakítását. A £iatalok szórakozására.Ezenkívül kezdeményezik, amelyek jobb; KISZ és a SZÖVOSZ együttes ren- olyan szolgáltatásokkal bővítik a minőségű, nagyobb hozamú gyű- ; dezésében bonyolítják le a falusi földművesszövetkezetek kölcsönző- mölcsök, zöldségfélék termeszté- j műkedvelők seregszemléjét. A hálózatát, amelyek iránt a fiata- sére, az exportkövetélmények tel-, földművesszövetkezeti szervek — iok érdeklődnek elsősorban. (MTI) jesítésére vállalnak kötelezettsé- i ____________________________________________ ge t. A jövő évtől pedig együtt hír- i detdk meg a zöldség- és gyümölcs- j tennesztő exportőrigádok verse-; Sarkadkeresziúr művelődésügye A KISZ-szervezeték a felvásárlás dandárjának időszakaiban készenléti rakodóbrigádokat alakítanak a kocsiállások csökkentésére. A földművesszövetkezeti szervek a jövőben még nagyobb gondot fordítanak a falusi fiatalok lakásgondjainak enyhítésére, egyea járási tanács végrehajtó bizottsága előtt A Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága Sarkadkeresztúr művelődésügyi helyzetéről tárgyal szeptember 30-án. Az előterjesztés az ülésre elkészült. A többi között szó esik benne arról, hogy Központi árszabályozás az új mechanizmusban Az új gazdaságirányítási rendszerben is a gazdasági folyamatok szabályozásának módját elsősorban az határozza meg, hogy a termelési eszközök döntő része társadalmi tulajdonban van, s érvényesül a népgazdaságban a tervszerűség, a társadalmi tudatosság. A központi gazdaságvezetés szigorúan kezében tartja a fő népgazdasági arányok, a személyi jövedelmek és az árak alakulását Csakhogy megváltozik az a mód, ahogyan a központi irányítás érvényre jut. A vállalatoknak szóló tervutasítások köre fokozatosan leszűkül. A vállalatok maguk szabják meg konkrét termelési, gazdálkodási és műszaki fejlesztési feladataikat. Egy sor terméknél megszűnik a hatósági ármegállapítás. E termékek ára a piacon alakul ki, érzékeltetve az előállítók és a felhasználók értékítéletét. A szabad árakkal kapcsolatban sok az aggály: ha olyan termékek árát engedjük szabadon kialakulni, amelyekből a piacon hiány mutatkozhat, akkor a piaci feszültség ezeket felfelé hajtja. A szocialista állam kötelessége, hogy nem hagyja gyakori áremelkedésekkel veszélyeztetni a dolgozók életszínvonalát, a forint értékállandóságát. Milyen eszközei vannak a központi gazdaságvezetésnek a tömeges áremelkedések révén előóllható inflációs veszély elhárítására? A legfontosabb eszköz továbbra is a hatósági ármegállapítás. Rögzített ára lesz az alapvető nyersanyagok, mezőgazdasági termékek többségének, valamint az alapvető fogyasztási cikkeknek és szolgáltatásoknak. Ezzel biztosítja a szocialista állam, hogy a lakosság és a termelőüzem a legfontosabb termékekhez változatlan áron jusson hozzá. De ezzel el kívánja érni azt is, hogy a rögzített árak stabilitása kedvező hatással legyen a lazábban kötött és a szabad árakra is. Széles körben alkalmazásra kerül a maximált árak rendszere. Itt csak a felső (esetleg az alsó) árhatárt szabja meg az árhatóság. Ezen belül a vevők és eladók szabadon egyezkednek. A széles választékú cikkeknél csak egy-egy vezértípus árát rögzítik, vágj’ maximálják, a többiét szabadra engedik, ügyelve arra. hogy a rögzített árutípusból mindig elegendő legyen. Ezzel megakadályozható, hogy a rokontermékek ára túlságosan ingadozzon. Számos terméknél előírják az árkalkuláció szabályait, tehát azt, hogy a termelővállalat az árképzésnél milyen költségeket, mekkora nyereséget vehet figyelembe. Kötelező lesz általában az árjegyzékek kiadása, amelyek érvényességük időtartamára megkötik a vállalatokat Ameny- nyiben pedig valahol a lazábban szabályozott árak spekulációs manőverek következtében emelkednek, az államnak, mint a vállalat tulajdonosának, joga van az áremelést megtiltani. Általában csak olyan termékek ára tehető szabaddá, amelyek áremelkedése nem hat ki lényegesen a dolgozók bérjövedelmének értékállandóságára, .vásárlóerejére. Ilyen termékek elsősorban a beruházási cikkek, kooperációs alkatrészek és félkész termékek. Ezek ugyanis a termelés körén belül vannak, a személyi fogyasztói piacra általában nem kerülnek. A fogyasztási cikkek közül elsősorban a divatcikkek, luxuscikkek egy részének lehet szabad ára, valamint azoknak a termékeknek, amelyek többnyire eddig is szabadpiaci forgalomban voltaic Remélhető, hogy ez a kötetlenebb árrendszer több előnnyel és kevesebb hátránnyal jár, mint a mindenre kiterjedő merev hatósági árrendszer. S tudjuk azt is, hogy a szocialista államnak a tőkés államénál több és hatékonyabb eszköze van az árak befolyásolására. így elejét veheti a gyakori széles körű áremelkedésnek. Néhány termék j ára valószínűleg növekedni fog. | Ez következik a piac aktív szerepéből, a szükségletek gyors j változásából és a korszerű j gyártmányok időleges szűkössé- : géből. Ezek az áremelkedések j azonban nem érintik lényegesen az átlagos árszínvonalat és a dolgozók reálbérét. Alapvető elv, hogy a béreltnek lépést kell tartaniuk az árral: a növekvő teljesítményhez emelkedő színvo- | nal társul. l>r. Pirityi Ottó | az általános iskolában igen sok a bukott tanulók száma, akik az optimális időben, nem tudják elvégezni a nyolcadik osztályt. Például az 1958-ban beiratkozott tanulók közül még hatan mindig a nyolcadik osztályba járnak., A népművelés tárgyi feltételei sem kielégítőéit. A községben egy igen elhanyagolt kultúrterem van csak, ahol esetenként 150 nézőnek tudnak filmet vetíteni;, ezenkívül egy kisméretű klubterem, amely népművelési igények kielégítésére nem alkalmas. A rossz tárgyi feltételek felszámolására a községfejlesztési alap keretében több évre szóló tartalékolást kezdtek egy új kultúrház felépítéséhez. Az előterjesztés foglalkozik azzal is, hogy a községben igen nagy számban találhatók még analfabéták, főleg a cigányok között; ennek felszámolására sürgősen alapfokú tanfolyamot kell szervezni. Szó esik az előterjesztésben a többi között a könyvtár munkájáról is. A 3 ezer 700 kötetes könyvtárnak 507 rendszeresen olvasó beírt tagja van. A | jövőben ismeretterjesztő tevé- j kenységet is szerveznek itt, s az I új évadban író—olvasó-találkozókat tartanaik. Mindenese az iskolának A téten Zsa- iányban, a ter- uelőszövetkezeí 1 zárszámadó közgyűlésén a fotósnak is meg lékem is feltűnt egy barázdált arcú, kucs- más bácsi, aki úgy mindenkitől távol, a sa- -okiban nézett a villanyba egy pohár boron keresztül. Nem is ez tűnt fel, hiszen más is, aki szakértője, a borkóstolásnak, fénnyel szűri annak a színét, hanem azért tűnt fél, mert olyan magányosnak látszott. Azt gondoltuk, hogy a tsz tagja, megállapítottuk azt is: „jó karakter arc” — fotózzuk le! — Inkább egy minisztert fényképezzenek le, mint. engem, mert én csak egy hivatalsegéd vagyok az iskolánál; ide. csak azért vetődtem be, mert meghívtak... — mondotta akkor. Aztán, amikor villant a vaku, volt egy olyan érzés benne (ezt szavakba is öntötte),'hogy mi csupán viccelünk vele és csak ijesztgetjük villanófényünkké!. A napokban előkerült a kép kliséje s elhatároztam, megkeresem Varjú Lajos bácsit, aki „csak” hivatalsegéd. Nem jó elnevezés ez: hivatalsegéd; a régi se jó: iskolaszolga, talán a még régibb: pedellus? Nem tudni. De hogy — nevezzük hivatalsegédnek — igen fontos „kelléke” egy iskolának, ezt senki sem vitathatja. — Lajos bácsi a hivatalában a pontosság mintaképe — mondja bevetve Kesztyűs Lajos, az iskola fiatalos külsejű igazgatója. — Mondhatnánk azt is, hogy nem csupán befűt, kisalakol vagy söp- röget, hanem egy kicsit pedagógus is. Nem fordít hátat a gyermekeit nek a szünetben,, ha netalán hajiba kapnak vagy valami csínyt követnek el. Mindenütt ott a szeme, és ami nagyon fontos: nemcsak hogy vigyáz az iskola bútoraira, szemléltető eszközeire, hogy azok ne rongálódjanak meg, de a tudta nélkül még egy rajzszeg sem cserélhet gazdát. Lajos" bácsit, délután lévén, nem találjuk az iskolában, de az igazgató, aki igen előzékeny, elkalauzol a lakásukra. Az udvaron vannak pp éppen a feleséit;: il: gével. Így. a É,: ■, kucsma nélkül, az első pillantásra nem ismerem meg, hiszen, bár hosz- szú szálú a haja, erősen ritkul már, én pedig jó nagy, bozontos kucsmában képzeltem el. Megretten egy pillanatra, de amikor mutatom neki a klisét, megenyhül: — Na, nézd csak asszony, miből lesz a cserebogár — forgatja kezében a kis fémlapocskát, aztán árnyékot tart a markával és úgy nézi. — Csak én vagyok ez! — Hát, akkor ha megengedi, Lajos bácsi, írunk a „miniszterről” néhány szót. — Nem csinálok én nagy dolgot abban az iskolában, és bíz’ isten, amikor reggél négy órakor kelek téten, morgolódva csinálom, és amikor valamelyik kályhában nem sikerül a begyújtás, meg is cif- rázon a mondókámait. Mert melegnek kell lenni az iskolában! Mert rendnek lenni kell az iskolában! Ott mindennek készen kell lenni, mire megjönnek a gyerekek meg a tanítók! Varjú Lajos bácsi hatvanéves már. Nem miniszter, hivatalsegéd. Végzi mindennapi munkáját és amikor télen a hidegben korán kél, morgolódik, de nemcsak ezért — főleg azért —, ha nedves fával kell begyújtani. Meg azért is, ha az iskolában, aminek ő olyan mindenese, valami tudta nélkül cserél gazdát. Ternyák Ferenc TÓTH LAJOS 16. — És az ígéreted? Az adott szavad? — figyelmeztette Sándort a negyvenkilences kibúvóra Józsi bácsi. — Az csak vicc volt! Erre vesztette el türelmét az öreg. — Viccelj az öreganyáddal! — hagyta ott sértődötten. Nem szívesen mondott le erről az eszes, jól gazdálkodó emberről. Olyan teheneket nevel ez, mint a parancsolat. Az is ritka, hogy egy paraszt egyformán szeresse a lovakat is, a teheneket is. Sándor pedig ilyen. S micsoda lóbolond! Urasági kocsis korában is addig-addig mesterkedett, hogy két szürkét pároztas- son össze. Sose volt másmilyen színű lova azóta se. — Adjon Isten, Józsi bátyám! — köszönt rá jó hangosan Sándor, majd megállította a — Kisregény — lovakat. Itt az ideje, hogy odadörzsölje az öreg orra alá, mibe akarta beugratni. — Üljön fel! — Kitalálok én magam is! — felelte foghegyen az öreg. — Na, üljön csak fel! — no- szogtatta Sándor, mert viszketett a nyelve, hogy kitálaljon. Ügy lerongyolódik a Haladás ebben az évben, hogy nehezen lehet felöltöztetni. Az öreg még mindig ott állt a szürkék mellett. — Ne kéresse magát, mintha nagylány volna! Józsi bácsi fanyarul elmosolyodott. — Könyörögtem már én is másoknak. — Ja! — kapcsolt rögtön Sándor. — Ez egészen más! Lépjen csak fel! — Elfogadom, de csak a békesség kedvéért — kapaszkodott fel az öreg a kocsira. — Csavarja a derekára! — emelt ki az ülés mögül egy pokrócot Sándor. — Hallom, betegeskedik. — Mái’ kifele vagyok belőle. Elindultak. Józsi bácsi Sándor lovait gusztálgatta. Jó erőben vannak. A sörényük is be van fonva. Farkuk felkötve, ne fröcsköljék a sarat. Sándor a leckéztetésre gondolt, s mosolyogva figyelte az öreget, aki észrevette, báláimkor . ráemelte tekintetét, gyorsan elfordult — Min bazsajogsz? — kérdezte Józsi bácsi. — Azon, hogy én csak nem adtam be a derekam még magának se! — Azért hívtál, hogy vitatkozzunk? — Azért. Most van miről — mutatott Sándor ostorával a sze- detlen kukoricatáblára. Az öreg önkéntelenül is arra- nézett, de nem szólt semmi. Sándor újabb tűszúrásra készült. Juhos Ádám volt bejárójánál, a két nagy nyárfa mellett haladtak, mikor eszébe jutott az öregnek, hogy e két, akkor még kisebb fa alatt döntötte el Su- hajdának, a járási párttitkárnak és Menyhértnek a versengését. Furcsa verseny volt. de akkoriban ez járta divatját. ötvenkettő tavaszán nagyon nyakukra nőtt a répaegyelés. Majdnem úgy, mint most a sze-
