Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-27 / 228. szám

lflflfl. szeptember 27. 3 Kedd küldte a szövetkezet pénzén. Jó baromfinevelő volt. Szereti az aprójószágot. Három hold föld­jéből özvegy-asszony létére csak úgy tudott kijönni, hogy százá­val nevelte a csirkét, libát Pulykája is volt mindig egy ko- csiderékra való. Négy gyereket nevelt föl. Mind lány. Ha nem használja az eszét, nem tudta volna őket kistafírungozni. Már erősen őszülő, a sok munkától vékony, kiszikkadt asszony. Mi­óta tizenhárom éve özvegyen maradt, állandóan sötét ruhá­ban jár. Nyáron, is. Az első hónapokban Meny­hértet igazolta minden. A tava­szi és nyári turnusból majdnem százezer forint tiszta haszna lett a szövetkezetne]?. Ettől vérsze­met kapott, őszire duplázta a számot, s beállított harmincezer darab csirkét. Ez már jóval meghaladta a telep befogadó­képességét. A túlzsúfolt helyisé­gekben annyira összemeleged­tek, hogy mielőtt piacra lehe­tett volna vinni őket, beléjük ütött a vész. Megtaknyosodtak, s szinte egyik napról a másikra megdöglött vagy negyede. Még most is pusztulnak, de ami élet­revaló, az is olyan nyamvadt, hogy nem kel el. , Az udvaron, a régi kazánház előtt állt a szövetkezet teher­autója. Kutricákat adogatott le róla egymásnak négy fiatal ra­kodó. —• Honnan hozzátok? — kér­dezte az öreg odaérve a 6ofőr Feketét. — Pestről, hogy a fene ette volna meg mind a tojásban! Nem kellettek ezek a fostosok senkiinek se! — Ezekkel valóban kár volt elindulni! — jegyezte meg az öreg, ahogy közelebbről szem- ügyire vette az aszott, fonnyadt csirkéket. — A többi se különb! — mondta Fekete. A volt malomirodából, ami jelenleg a gondozók tartózko­dási helye, Vágó Tóni, a Hala­dás pénztárosa lépett ki Plen- temével. Tónit bízta meg Meny­hért az értékesítéssel, hiszen míg nem lett szövetkezeti tag, vagy tizenöt évig csirkekofa volt. Most bajban érzi magát Tóni is, mert Menyhért állan­dóan veszekszik vele, hogy nem sikerül elsóznda a csirkéket. Plentemének is kevés nyu­godt napja van, mióta az elnök M.ucsinét iderakta, s oly hosszú madzagra eresztette. Még azért is őt okolja, ami Mucsiné hibá­jából keletkezik. A gangos já­rású szépasszony nem sokat tö­rődik a rábízott jószágokkal. Teheti, hiszen Menyért, mióta az ágyasa lett, nem mer neki szólni. A többi gondozó meg­tartja az előírt szellőztetési időt, pontosan adagolja a csirketápot, de Mucsiné sokszor még vizet se tölt a vályúkba. (Folytatjuk) akasztó fülek még gyermekjáték­nak se sokáig tartanának. Három milliméter vastagságú, két centi­méter szélességű vaslemezből ké­szülték, s majdnem a legszélébe fúrták valamennyin a lyukat a láncszemnek. — Nagyon kíváncsi vagyok, hogy felelősségtudattal rendelkező mér­nök, avagy szántást még soha nem látott szoba-tudós tervezte-e ezt a fogast? Lám a gerendely túlzot­tan nagy, szinte nehezebb, mint a ráakasztott öt levélfogas együtt­véve. — így bosszankodik az el­nök, aztán nem azt mondja, hogy elmegy a 'kaszagyárba szemügyre venni a tervezőt, hanem azt, hogy csináltat kapcsolófüleket a helyi kovácsokkal. Olyanokat, amelyek három-négy vetési idényt is kibír­nak, nemcsak három-négy óra- hosszát. Hunya Dénes közbeszól, hogy Horváth Gábor fogasára is csináltasson, mert azt is a kasza­gyáriak „remekelték” s azt is min­duntalan drótozni kell. A szövetkezet elnöke is, a főag- ranómus is el-elkezdi sorolni, ho­gyan akarják előkészíteni az 500 hold őszi árpa után az 1450 hold búzamagágyat. De el-elakad, nem ízlik a szó. Nem mondják, de én I azt olvasom ki a tekintetükből, hogy miért nem éreznek kivétel nélkül azok is felelősséget az ide­jében történő vetésért, akik a szerszámokat tervezik, készítik. S ebben mélységesen igazuk van. Kukk Imre Az Aliann Biztosító orosházi fiókjában pénteken fizette ki Sza­bó András, az Állami Biztosító megyei igazgatója a 28 ezer forint kártérítést a kardoskúli tűzesettel kapcsolatban. Felvé­telünkön Nagy Pál károsult felveszi a 28 ezer forintot, élőiéi­ben Tibiké, a tűzeset okozója. Fotó: Demén\ SKJOOOTOOOCKOOOOOOOCXXXJOOOOOOOOCíOCeXJOOtíClOCXSŰC Hatszoros terméshozam . . . A Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Inté­zet határában évek óta kiváló terméseredményeket hoz a felújított ősgyep. Az erősen kötött, szikes legelőn a felújí­tás után évente 200 mázsa kö­rüli kiváló minőségű fű te­rem. Az intézetben több alka­lommal tájékoztatták a kör nyezö gazdaságokat a szarvas módszerről, amely szerint a szarvasi járás 11 termelőszö­vetkezete 230 hold terméket­len szikes ősgyepet újított fel. A terméshozam hatszorosára emelkedett. A kenyérgabonatermelés nemcsak a földművelők felelőssége Tetten értük a Szentgotthárdi Kaszagyárat Esőmért \fck—képekben | regve adta át kora reggél a leta- karított silókukoricaföldön a ; DT-t Dávid Benedeknek. Az eke j jókora darabokra tépi a nedves, 'szurkos földet, az utánaakasztott nehéz fogas ugráló vitu stanca szinte nyomtalan marad. Kis szik­kadó® után majd elbánik véle a ferde irányú tárcsa. Ez a magágy- készítés legjobb eszköze jelenleg. A ritkábban tenyésző, napsugár jobban járta növények földjén szántás nélkül is kerti porbanyós- ságúra őrlii a talajt. Ráadásul ha- ladósan, négyszer-ötször nagyobb területen s ezért olcsóbban is, mint az eke. Vasárnap a hajtómű- és felvon ./gyárban zajlott le a „Ki mi­ben tudós” megyei esztergályos verseny döntője. A verseny­zőknek elméleti és gyakorlati feladatot kellett megoldani. Az első helyen Bagyinszki István (Felvonógyár) és Dobroczki Pál (Oh. Üveggyár) között 45,9 ponttal holtverseny alakult ki. Az első helyet villámkérdésekkel döntötték el és ezekre Ba­gyinszki István tudott jobban válaszolni s így egy ponttal ő nyerte a versenyt. Képünkön Dobroczki Pál verseny közben. Pénteken délután 5 órakor nyílt meg Békéscsabán a Képcsar­nok Vállalat boltjában az az újabb miniatűr tárlat, melyen ez­úttal Lipták Pál festőművész alkotásait láthatja a közönség. A tárlatot nagyszámú érdeklődő jelenlétében Dér Endre József Attila-díjas író, a Tiszatáj rovatvezetője nyitotta meg. A ter­vek szerint a Képcsarnok Vállalat békéscsabai boltjában az idei évadban még több hasonló miniatűr tárlatot rendeznek. — Ez még gyerekjátékra is gyenge — mutatja Hunya Dénes. Fotó: Malmos Évszázadok óta ismétlődő az őszi kép. Az emberék egy része a különféle, jobbnál jobb termést adó növények betakarításán, más része pedig már a jövő évá ter­més biztosításának legfomtosabb- ján, a magágy készítésen és a ve­tésen szorgosikoddk. Újra és újra ismétlődő munka ez, de mégis minden évben új a termést beta­karítok öröme és a magot földbe vető emberek aggodalma. Jó ezek­ben az érzésekben ismételten megosztozni és megosztoztatni azokat, akiket a sorsuk a falak közti munkahelyekre vezényelt, s ott várják a többet, a jobbat, az olcsóbbat a földekről az év min­den szakában. Sokukat még meg sem kell kérdezni, miből meny­nyit várnak, kiderül ez a határ­ban azoknak a szerszámoknak, felszereléseknek, gépeknek a hasz­nálati értékéből, amit eszük, fe­lelősségtudatuk, két kezük készí­tett a mindennapra szükséges ke­nyér, hús, zsír és egyéb élelmiszer előteremtőinek. Öráási hangyabolyhoz hasonlít most a hunyai határ is. A dűlő- utakon cukorrépát, kukoricát, szerves és műtrágyát, vetőmagot, üzemanyagot és még sok minden mást ki-beszállító járművek ke­resztezik egymást. Kombájnok dübörögnek a lucernamagtáblá- ban. Serénykedők sokasága lepte meg a 900 hold közös kukoricát, s zörög a rozsdaszínű levélzet, az erős markok között roppan a szebbnél szebb kukoricacső. Itt is, ott is ekét, dásztallert, vetőgé­pet vontató traktor köröz. Több­ségük reflektora éjjelente is szab­dalja a határra boruló sötétséget. A Kárpátok már hűvöset lehel­nek, közeleg a fagy és a hóhullás ideje. Rövidülnek a nappalok, s a szinte szaporodó tennivalók éj­szakai munkát is követelnek. Papp Imre fáradtan, a csípős széltől és a hideg harmattól dide­Horváth Gi^x/r olyan földet disztíllerez éppen, amelyről nem­régen aratták le a búzát, s az azt követő szántás után kikeltek benne az elszóródott különböző magvak. Az ő traktora előtt köz­vetlenül talaj fertőtlenítőszerrel púfogtak itt a gépek. Jórészt HCH-val, mert aldrinos szuper­foszfátból csak 160 holdra jutott 610 hold gabonatarló helyett. Va­lahol nem felelősségteljes tudattal várják az új gabonatermést. Pél­da rá, hogy a mezőberényi Petőfi Tsz kétszer kapta meg az egyszer megrendelt 150 mázsa aldrinos szuperfoszfátot. Fülbántó ilyesmit hallani. És szembánfó azt látni, hogy Hunya határában az árpát vető Hunya Dénes traktorost ép­pen a fogas drótozása közben ta­láljuk. — Mi baja ennek a fogasnak? — kérdezi megdöbbenve Kontra Illés, a tsz elnöke. — Még csak ma akasztottátok a vetőgépre, alig néhány órája, és teljesen újon­nan. — Itt van, ez a baja — mutat egy sas szárny alakú vaslemezre a traktoros. — Ügy látszik, hogy ezt a fogast nem tartós munkára, ha­nem játékszerre tervezték a Szent­gotthárdi Kaszagyárban. Mi is megnéztük azt is és a fo­gasról még el nem szóródott né­hányat is. Bizony ezek az össze­

Next

/
Oldalképek
Tartalom