Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

szeptember 23. 5 Péntek Véget értek a IX. Országos Biológiai Napok Balatonfüreden az idén szeptember 16—18-ig ismét ta­lálkoztak az ország biológusai; kutatók és oktatók egyaránt. Voltak külföldi vendégeink is. Az ülésszakot dr. Tangl Ha­rald, az Országos Biológiai Választmány elnöke nyitotta meg. Legkiemelkedőbb elő­adások voltak: a „Vírusok lé­tezési formái”, ,,A vírusok és a rák”, valamint „A víz és az evolúció” -— dr. Hortobágyi Tibor előadásában. A magyar talajzoológiái expedíció dél­amerikai útjáról dr. Balogh János tartott élménybeszámo­lót. „Zoológiái gyűjtőutamról" című előadásában dr. Szunyo- ghy János kandidátus, gyűjte­ményvezető tartott színvona­las, színes diavetítéssel szem­léltetett élménybeszámolót. Az igen értékes előadások után a biológiai filmestek, va­lamint a Balaton élővilágának kutatóhajóról való megfigye­lése jelentett rendkívül sokat a résztvevők számára. Németh Béla Megvizsgálták a túlkoros tanulók helyzetét a gyulai járásban A Gyulai Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága utasítására a művelődésügyi osztály megvizs­gálta a járási iskolák negyedik, ötödik, hatodik osztályok túlko- koros tanulóinak helyzetét. Sík Jenő, a művelődésügyi osztály vezetője jelentése szerint Dobo­zon akadt a legtöbb gond, ennek megszüntetésére 19—19-es lét­számmal két tanulócsoportot szerveztek a negyedik és az ötö­dik osztályos tanulókból. Ezek között hátrányos helyzetben le­vő tanulók is vannak, akikkel megkülönböztetett módszerrel a legjobb nevelők foglalkoznak. A többi községben a kis létszám miatt nem szervezhettek külön tanulócsoportokat, de a túlko­ros tanulóknak korrepetálás formájában nagyobb segítséget adnak a nevelők. Régi temetkezési helyre bukkantak a buesai Űj Barázda Tsz szántóföldjén (Tudósítónktól) Nem mindennapos meglepetés­ben volt része Bucsán néhány ter­melőszövetkezeti tagnak. Több mázsa prizmába rakott répaszele­tet földeltek le, a munka meg­gyorsítására ekével szántották körül a prizmákat, hogy az így fellazított földet könnyebb le­gyen a szelet beborítására fel­használni. Már az első barázda felhúzása után feltűnt a munkásoknak, hogy különböző nagyságú és vas­tagságú emberi csontokat hoz fel­színre az ekevas alig 20 cm-es mélységből. Ezt látva, a további munkát ásóval és lapáttal foly­tatták, s így teljes épségben sike­rült feltárni koponyákat, s külön­féle bronz használati tárgyakat. A feltárt csontok szuvasodásából, Mezőkovácsháza, Gimn.' valamint a koponyák nagyságú­a §v°ben lábhuk Nem túlzás azt állítani, hogy a Példázat cím alatt pergő tv- játék sorozat a nézők százezrei­re volt hatással. Mi ennek a titka: a jó rendezés, a sikerült szereposztás? Félté tflenül! Főként azonban az, hogy életből vett történetekről van szó, s a „nyersanyagot” az író, Mester­házi Lajos, mesteri helyzetfel­építésben, s az életből vett lük­tető dialógusokban nyújtotta át minden esetben a rendezőnek, színésznek, operatőrnek. A tv előtt ülő néző mintha rejtett ka­marákon át igazi történetekbe látott volna bele. Az író, s vele a rendező a Tiszta ügyben is akut társadalmi problémát vet fel. A történet a következő: egy árva leány, Er­zsi, és Jóska, a fiú, mint egye­temisták szeretnek egymásba. Komolyabb megfontoltság nélkül egybekelnek. Persze lakás, bú­tor. miegyéb, sehol. A Józsi ma­májához költöznek, aki mindent imádott fia érdeke szerint mér fel, ítél meg és eszerint avatko­zik életükbe. Egyben irigy is a fiatalokra és gyakran megzavar­ja intim együttüéfcüket, mond­ván, kibírják, hiszen ő már 32 éve nem csókolózik, mégis megvan. A sok mindenből össze­tevődő konfliktusnak ez azon­ban csupán egyik része. Erzsi az egyetem után tanárnő a vá­rosban, Jósika pedig üzemi mér­nök. Az asszonyka nagyon sze­retne gyermeket, de a mama rá­bírja őket: majd, ha saját ottho­nuk lesz. Ez is bekövetkezik. Ám akkor meg a férj húzódo­zik — kényelmi okokból — at­tól, hogy gyermeksírás verje fel aházat. Ennek eredménye: a fér­je szerelmét megtartani akaró asszonyka sorozatos terhesség­megszakítása, ma jd meddővé vá­lása. Ekkor már az üzemi viták­ban, intrikák kivédésében meg- öaailti mérnök-férj váigya a ügy gyermekikacagástól csengő csa­ládi fészek. Különösen, amikor egyik orvosbarátja megvizsgál­ja és nem titkolja előtte, hogy ha folytatja hajszás életmódját, idő előtt baj lehet. Első hallásra kedélyesnek tűnő és mégis el­gondolkoztató az érve: — Bará­tom, ha mi, magyarok a szocia­lizmus építésére annyi időt és energiát fordítanánk, mint amennyit meddő vitákra és egy­mástépésre, akkor az egy főre jutó termelésben rág elhagytuk volna Amerikát is!.„ Éppen azzal végzett a Tiszta ügy esetében író és rendező tisz­ta munkát, hogy a történetet a maga igazi, életteli bonyolultsá­gában. mutatták be. Bizonyítva láthattuk mii, nézők, hogy lehet­nek helyzetek az életben, amikor semmiféle egyedi vagy társadal­mi megoldási sémát sem lehet erőltetni rájuk, annál sokkal összetettebbek, kényesebbek. Je­len esetben is olyan szubjektív tényezők, érzelmi momenfumok befolyásolták és alakították ki a három ember közti szituációt, melyeket ők maguk sem láthat­tak előre. Akaratlanul is áldoza­tos példát mutattak azonban mindazoknak, akik még csak ilyen utak, lehetőségek előtt áll­nak, hogy hol, hogyan, miként kell minden lépésünkre vigyázni az életben. Ez nyilván már néni megoldás számukra, az igaziak számára, de kiáltó jelzés új há­zasságot kötők, új családalapítók részére. Az író elképzelését, intencióit valóságba plántáló rendező, Ne­mere László a nézők legnagyobb elismerését vívta ki, kétségte­lenül. Úgyszintén Orsolya Erzsi (anya), Barsi Béla (igazgató), Szabó Gyula (Jóska) és a remek kamaraalakítást produkáló Bö- röndi Kati! Cj Rezső ból és alakjából arra lehet követ­keztetni, hogy igen régi temetke­zési helyről van szó, amit bronz fülbevalók is megerősíteni látszot­tak. A felszínre került leletek kap­csán több idősebb ember elmond­ta, hogy a községet átszelő Be­rettyó folyó vonalán már nem egy esetben találtak hasonló ma­radványokat egész nagy terüle­ten, s mindössze 30—50 cm-es mélységben. A termelőszövetke­zet vezetősége értesítette a me­gyei múzeum igazgatóját a temet­kezési helyről. Sz. A. Koszta -tárlat Gyulaváriban A gyulavári művelődési ott­honban október 12-én, szerdán, megyénk jeles festőművészé­nek, Koszta Rozáliának alkotá­saiból nyitnak tárlatot. A dél­után 5 órakor nyitó kiállításán a bevezető beszédet a művész­nő tartja. Szól a többi között a mai magyar festőművészet különféle irányzatairól, me­gyénk festészetének mai hely­zetéről, s az érdeklődőknek be­mutatja kiállított képeit. A megnyitás & a tárlatve­zetés után a gyulavári képző­művészetkedvelők kérdéseire ad választ, vezeti az esetlege­sen kialakult vitát. A kiállí­tást két héten keresztül tekint­hetik meg a tárlat látogatói. Amihez nem kell milliós beruházás Bagi Károly az idén. és felesége már csaknem 3 ezer seprűt kötött Fotó: Malmos A cirok hazájában, a mezőko- j vácsházá járásban is hiánycikké1 vált a cirokseprű azután, hogy di­vatba jött a túlzott centralizálás, s ennek a háziipari jellegű mun­kának is nagy gyáraikat igyekez­tek építeni. Az még csak hagyján lett volna, ha arra a vidékre épí­tik ezeket, ahol nemcsak meg tud­ják termelni a ci rkot, hanem sok képzett mestere is akad a seprű- kötésnek. A felszabadulás előtt Kunágotán egy magánk! si páros egyszerre 40 emberrel is köttette a seprűt. Ott tanulta meg a mes­terséget Bagi Károly is 1938-ban. A felszabadulás után egy ideig ki­egészítő keresetként, főleg a téli időszakban kötögette a seprűt ő is és többen mások is. Aztán egy intézkedés — mély szerint bár­mennyi cirok terem is bárhol, helyben nem volt szabad feldol­gozni — véget vetett ennek. így ' vált hiánycikké a seprű. Alig látott napvilágot az uj gazdasági mechanizmus tervezete, a Kunágota és Vidéke Földműves- szövetkezet merészen önállósító;. - ta magát, vagyis tavaly ősszel két családdal kötött seprűkötési egyezséget. Az elgondolás az volt, hogy a földműves&zövetkezethez tartozó négy község lakosságá­nak s a boitegységek szükségletet látják el. Aztán, hogy, hogynem, tízet elküldték a Kecskeméten nemrégiben megrendezett ipari kiállításra. A szűkös kis kamrák­ban, a hagyományos módszerek­kel, felszerelésékkel készült masz- szív seprűknek nagy lett a sike­rük. Akik az ország különböző ré­széiből Kecskeméten látták a min­tákat, 100 és ezer számra küldik a megrendelést Kunágotára. Szeptember közepéig 20 ezerre szaporodott a megrendelés, de jó, ha 8 ezret el tudnak készíteni az idén cirokszakáll hiányában. Csak egy kis szerencse... Az ötszázadik lottószámhúzás előtt A statisztikai adatok szerint valószínűnek látszik, hogy az 1966-os év a lottó történetében rekordokban bővelkedő esztendő lesz, feltéve persze, ha Fortuna továbbra is így akarja. A legutóbbi, 34. játékhéten elért telitalálattal — elérője egy nyugdíjazás előtt álló budapesti nagymama volt — az idei ötta- lálatos szelvények száma tízre emelkedett. Ez maga is rekord. Ez az ötös egyúttal a lottó törté­netének ötvenhetedik ilyen szel­vénye volt: 1965-ben kilenc, 1964- ben négy, 1963-ban nyolc, 1962- ben három, 1961-ben négy, 1960- ban nyolc, 1959-ben hét, 1958-ban egy, míg a csonkának számító 1957-es esztendőben három lottó­zónak sikerült megkömyékeznie Fortuna istenasszonyt. Az idei tizedik öttalálatos szelvény érde­kessége — éppen úgy, mint előd­jének. a három szőnyi lottózó- zónák —, hogy ikerszelvényen sikerült eltalálnia a bűvös öt szá­mot. Míg tavaly a kilencedik ötta- lálatosnak csupán november kö­zepén sikerült kitöltenie szelvé­nyét, az idén már augusztusban megszületett a tizedik. 880 kiló százforintos A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság adatai szerint — beleért­ve a szeptember 7-én kifizetett szelvényt is — az idei öttalálato- sok tulajdonosainak kifizetett nyereményösszeg — a nyere- ményilleték levonása után — 19 253 552 forintra emelkedett. A nyereményösszegek növekedését az is bizonyítja, hogy a lottó tör­ténetének első öttalálatosa, özv. Ring Sándomé 1957 áprilisában még „csak” 684 072 forintot ka­pott kézhez, napjaink telitalálatos szelvényeinek értéke pedig két­millió forint körül van. Ráérő statisztikusok kiszámították, hogy egy-egy ilyen kétmilliós lottófő- nyeremény súlya — ropogós százforintosokból összerakott kötegekből — éppen huszonkét kilogrammot nyom. Áz utóbbi esztendőkben egyre több telitalálatos szelvény érke­zett vidékről. A telitalálatos szel­vények tulajdonosairól a lottó­igazgatóságon vezetett nyilvántar­tás szerint az idén a tíz nyertes közül hét volt vidéki. Hadd em­lítsük meg most a legszerencsé­sebbek lakóhelyeit: Veszprémben kezdődött, folytatódott Gyulán, Pitvaroson, Szőregen, Makón, ezután ismét Veszprémbe látoga­tott a szerencse három ottani vasutashoz, majd Szőnyben ér véget a nyertesek sora. Kilenc év alatt az öttalálatosok- ra kifizetett nyereményösszeg — a nyereményilleték levonása után — 80 millió 105 ezer forint volt, s a lottófőnyeremények tulajdono­sai éppen 880 kilogramm százfo­rintost vihettek haza. Vezet a 37-es! Sokáig tartana, ha valamennyi szerencseszam sorsát megvizsgál­nánk az ötvenhét öttalálatos szel­vényen. A telitalálatos szelvénye­ken a 37-es változatlanul tartja a rekordot (nyolcszor szerepelt a telitalálátos szelvényeken), míg a 36-os a második helyre csúszott vissza. Érdekes azonban, hogy más számok előbbre rukkoltak, mégpedig a 13-as, a 42-es és a 66 os. Valamennyi hét-hét alkalom­mal szerepelt öttalálatos szelvé­nyen. A Fortuna által legkevésbé „kedvelt” számok között változat­lanul megmaradtak a 25-ös, a 72- es, 78-as és a 82-es, ezekkel egyet­len egy alkalommal sem találkoz­tunk telitalálatos szelvényen. Vi­szont a 41-es „megemberelte” magát, a makói Szabó Dezsőné ikszelte át először az idei 24. já­tékhéten, s a 26.-on a veszprémi vasutasok szelvényén is szerepelt. Mit bizonyít ez? Nem keveseb­bet. hogy minden sz;'j0 egyfor­mán nyertes szám lehet, „csak” egy kis szerencse kell eltalálásuk­hoz. Sz. L , I

Next

/
Oldalképek
Tartalom