Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-23 / 225. szám
HH58. szeptember 2S. 3 Péntek Rugalmas A tudományos technikád forradalom korát éljük: rendkívül gyorsan változnak az igények és a termékek. Gyártmányok, technológiák hamar idejét múlttá válnak, mások pedig gyorsan meghódítják a gyárakat és a piacikat. Az igények változását a termelésnek rugalmasan követnie kétL Ennek feltétele, hogy a vállalatok érdekeltek legyenek az új technológiák bevezetésében, új termékek termelésében. Rugalmas termeléshez rugalmas árrendszer kell. Merevnek akkor tekinthetjük az árakat, ha hosszú időn keresztül változatlanak, s nem érzékeltetik a termékek előállításának körülményeiben, s az igényekben bekövetkezett változásokat. Rugalmas akkor az ár, ha ingadozik a termelés és a szükségletek — a kereslet és a kínálat: — viszonyának változásához, kifejezi a felhasználók értékítéleteit, a termékek társadalmi hasznosságát, szűkösségét stJb. Jelenleg hazánkban hatósági árrendszer van. Az árak többségét központilag, hatósági úton állapítják meg. A hatósági árak általában merev árak. Az árak többségének tartós rögzítése azzal jár, hogy az árarányok nem kívánt irányban elszakadnak az önköltségi arányoktól, s nem jut- ,tátják kifejezésre a piaci értékítéleteket. Általában a merev árak fedezetet nyújtanak az előállítási költségekre, a kötelező vállalati befizetésekre, s így társadalmilag szükségesnek ismernek el szinte minden vállalati ráfordítást. A merev árak helytelenül tájékoztatnak. A vállalatoknak az az egészséges törekvése, hogy növeljék a több nyereséget hozó termékek termelési részarányát, népgazdasági aránytalanságokhoz, torzulásokhoz vezet egy merev árrendszerben. Ugyanis ilyen körülmények között nem mindig annak a terméknek a termelése látszik nyereségesebbnek, amelyikre az országnak nagyobb szüksége van. árrendszer Az új gazdasági mechanizmusban a piac fontos szerepet kap. Elvünk, hogy a piaci körülmények változásának vissza kell hatnia a termelővállalat gazdálkodására. A visszahatás legnagyobb erejű eszköze a piacon kialakuló ár. Amelyik terméket a piacon keresnek, annak árában több nyereségnek is kell lenni, tehát az árat nemcsak a termék önköltsége határozza meg, hanem a piacok értékítéletei is. Lesz persze számos termék, amelynek árát az állam viszonylag magasan vagy viszonylag alacsonyan állapítja meg. A pálinka árában valószínűleg nagy nyereség, néhány textilféle árában pedig kis nyereség lesz a jövőben is. Ennek célja nem kíván bővebb részletezést. Egyet azonban érdemes megjegyezni: a szocialista államnak joga van az árarányokon keresztül is a fogyasztás nagyságát és összetételét az össztársadalmi érdekeknek megfelelően szabályozni. Sok termék ára a piacon, illetve a felek közötti megállapodással alakul ki majd. Ennek természetesen csak ott van értelme, ahol a rugalmas árak termelést és íogysztást szabályozó f unkciója érvényesül. Ahol az ármozgás maga képes egyensúlyt létrehozni a termelés & a szükséglet között, ott rugalmas árakra van szükség: döntő szempont tehát a szabad árak körének meghatározáséiban a kereslet és a kínálat árrugáknassága, árakra való érzékenysége. Ahol tartós feszültség van a kínált és a keresett termék- mennyiség között, ott egyelőre nem lehet szabad árakat alkalmazni. Vagy hatóságilag rögzíteni kell a termékek árát, vagy legalábbis maximálni. A többi termék árának alakulását a piacra lehet bízni. Rugalmas árrendszer segítségévei a szocialista tervgazdálkodás körülményei között könnyebben megvalósul a termelés és fogyasztás egyensúlya, az igények és lehetőségek összhangja. Dr. Pirityi Ottó — Jaj, neked lehet! Te kommunista vagy! Ha tűvel szúrta volna meg az öregasszony, az se fájt volna jobban Józsi bácsinak, mint ez a gúnyos, kihívó megjegyzés. Bosszúságát mégcsak tetézte, hogy Mari néni nagy, vizenyős két szeme vádlóan meredt rá. ,,Mit mondhatnék ennek a ki- vénihedt boszorkánynak?” —topogott türelmetlenül a járdán. — Lassan már kenyérre se telik! — vinnyogott Mari néni. Ezzel végleg felpaprikázta az öreget. — Van még neked, amiből eltengődsz! Járnak még hozzád olyanok, akik gondoskodnak rólad — vágta oda sokatmondó- an Józsi bácsi. — Te csak jobb, ha hallgatsz! Nektek, míg odavoltál a kórházban, egy kocsi fát is vittek. Nekem meg semmit se! Pedig az én földem végéből is kiszedtétek. Menyhért csirájának viszont jutott! — Elhallgass! — kiáltott rá az öreg. — Ez rágalom! Ezért még megütheted a bokád! — Ezt tudod csak te is? Fenyegetni? Olyan, vagy, mint a többi. Közel ülsz a tűzhöz, aztán melegszel. — Hallod-e, azt az ördögidéző istenedet, engem ne gyanúsíts! — fenyegette meg öklével Mari nénit. A vénasszony megijedt, gyorsan visszakotródott háza elé, s fejét kidugva a kisajtó mögül kiabált Józsi bácsi után. — Nem sül ki a szemed? Hogy az Isten pusztítaná el a Szövetkezeteteket! Az öreg mégcsak vissza se nézett. Szorosabbra fogta bekecsén az övét, mert a szeles, huzatos utcán megcsapta a szél a derekát. E kellemetlen találkozás után Magda sorsára terelte gondolatain, Nyolc évvel ezelőtt lett készen Menyhértek háza, nem messze a főtértől, a templom mögött. Korábban kint laktak abban a tanyában, amit még negyvenhatban építettek Józsi bácsi segítségével. A lakásszen- telőre egész kis vendégsereget hívtak össze, mintha most akarták volna pótolni a házasságkötésükkor elmaradt lakodalmukat. Arcukra volt írva, hogy mennyire örülnek a szép, háromszobás lakásnak meg az új bútoroknak. Erre vágytak már fiatal házas koruk óta. Elég jó hangulatban voltak már mindannyian, amikor az öreg — kicsit pityókásan — kibökíte: — Megvan itt minden, csak még egy-két gyerek kellene! Julcsa néni oldalba is bökte könyökével azon nyomban, hogy hallgasson. Otthon aztán megmondta, mi az oka annak, htvr Menyhértéknél nincs gyerek. Régebbi keletű dolog .ez. (Folytatjuk) v<<" Terjedjen ki a piacra is as állatorvosi eUenőrsés Csak nagy ritkán futunk össze Jass Gyuri bácsival, pedig mindketten a IV. kerületben lakunk Békéscsabán. Most nem elégedett meg az eddigi szokásos „hogy van, hova igyekszik”-kel. — Ha nem tartanám fel, elmondanék valamit... — Tessék csak — biztattam és mindjárt megkérdeztem, hogy talán csak nem a munkahelyén, a kenyérgyárban történt valami kellemetlensége ? — Á, dehogy. Most is műszakba készülök. Azt akarom elmondani, hogy a feleségemmel együtt már hosszú évek óta foglalkozom liba- hizlalással. Persze, én csak műszak után, szabad időmben. Most is 160 májlibára kötöttünk szerződést a földmű vessző vetkezettel. Az év utolsó három hónapjában adjuk le, három egyenlő turnusban... — Ez még egy tanyán lakó, fiatal, termelőszövetkezetben dolgozó házaspárnak is dicséretére válna — buggyant ki belőlem az elismerés. — Ami azt illeti, sokkal többen is hizlalhatnának libát. De hát sok vesződséggel, kockázattal jár ez. Ettől függetlenül érdemes, meg szükséges is, hiszen rengeteg húsra, libamájra, tolira van szüksége a népgazdaságnak. Csak az a baj, hogy a hatóságok nem tulajdonítanak olyan jelentőséget a piaci forgalomnak, mint amilyet kellene... — Talán gátolják valamiben? — Nem, dehogyis gátolnak. Vagyis hát, közvetlenül nem. Mi 70—80 libánál többet nem tudunk felnevelni. Ennek viszont a kétszeresét igyekszünk meghizlalni, úgy, hogy vásárolunk hozzá. És ott, a vásárlásnál jelentkezik a bai. Most három hete is vett a feleségem kilencet a piacon. Amint hazamentem a műszakból, szemügyre vettem őket egyenként. Egyet kiemeltem közülük, s mutatom a feleségemnek egy kis korholás kíséretében: „Mondtam, hogy ne vásárolj nálam nélkül, nézd, milyen zavaros ennek a libának a szeme! Ez beteg és lehet, hogy a többiben is lappang valami nyavalya. Nyomban szaladtam az állatorvosért, de nem találtam otthon, mert már estefelé járt az idő. Reggel aztán korán mentem érte, mert akkorra két liba elpusztult. Az állatorvos tetránt írt fel s így a többi megmaradt. Azt kérdezem' én ezek után, hogy nem lehetne szélesebb körben ismertetni az állatbetegségivédelem módját? Nem jól van az úgy, hogy ha az állattartók betegséget észlelnek egyik-másik jószágon, akkor sietnek eladni a piacon az egész falkát, ahelyett, hogy az állatorvossal megnézetnék. Mos!!, szeptember 21-én is kint jártam a piacon. Csak az árak tanulmányozása végett mentem, mert a legutóbbi eset után elhatároztam, hogy bármennyit is kell utána- j járni, csak udvarból vásárolok li-1 bát. Amint ott jövök-megyek, fi-J gyelmes lettem két asszony be-j szélgetésére. Azt kérdezte az | egyik: — Mit gondolsz, miért ad-! ják amott a ketrecből 25 forint- i ért párját a tyúkoknak? — Oda-j vitt a kíváncsiság, megnézni az! olcsó árut. Betegek voltak, kettő | már ki is nyúlt közülük. Mitj mondjak? Csak annyi libám len-j ne most nekem, ahányszor előfor- } dúl elhullás a piacon. Ennek aj megszüntetéséhez kérném én az j újság segítségét. — Mit gondol, Gyűri bácsi, mitj tudna ebben segíteni az újság? — Azt, hogy megírná, menynyire terjedhet a különböző állat- betegség azzal, hogy fertőzött jószágokat visznek eladni. Feltétlenül j kellene legyen minden piacon egy állatorvos. aki megvizsgálná a felhozott állatokat, s a betegeket egy-két or- | vosi tanács kíséretében vissza- küldené a tulajdonosaikkal Igazat adtam Gyuri bácsinak Valóban meg kellene szer Naponta 16 vagon cukorrépa A dobozi Petőfi Termelőszövetkezetben jól haladnak a cukorrépa szedésével. Naponta átlagosan 160—170-en dolgoznak a répaföldeken. Ebben a munkában igen sokat, segítenek a családtagok. Egy nap alatt rendszerint 8—10 holdról szedik fel a répát. A termésátlag egyes területeken kiemelkedő, általában 230—240 mázsa. Még a talajvíz sújtotta helyeken sem túlságosan gyenge a termés, holdanként 180 —190 mázsát takarítanak be itt is. Naponta 16 vagon cukorrépát szállítanak Sarkadra a doboziak. Az idén összesen 370 holdon termeltek ebből a növényből. lKÁRliSZ>autóbu*zokat j javítanak Gyuláit A Gyulai Gépjavító Álló- | más, mely Diesel-adagolók fel- | újításával és a szövetkezeti te- ! hergépkocsik javításával fog- j lalkozik, az idén a dolgozók az j eredeti terven felül hetven te- | herautó javítását vállalták. A j jövő esztendőben pedig bővül- j nek az állomás feladatai, az j eddigieknél nagyobb felké- ? szültséget, igénylő, bonyolul-1 tabb munkát kapnak. Korábbi { javítási profiljaik megtartása j mellett a békéscsabai és a sze- j gedi autóközlekedési vállala- j toktól IKARUSZ—630-as típu- | sú autóbuszokat kapnak, me- í lyeknek főjavítását végzik! majd el. I vezni az állatorvosi szolgálatot a piacon, mert ezzel is elejét lehetne venni az állatbetegségek széj- jelhurcolásának. Ugyanis még a közvetlen vágásra vásárolt fertőzött állatok esetében is nagy a betegség elterjesztésének veszélye, mert a legtöbb helyen kidobják a belsejét, a hulladékát és kiöntik a mosóvizét. Aztán meg sokan továbbtartásra és hizlalásra is vásárolnak a piacon. Ismételten köszönjük a vásárlók nevében láss Gvörgy észrevételeit, s reméljük, hogy kedvező intézkedésekre ösztönzi ez az állategészségügyi szerveket. K. I. Hárman a hetvenkilenc Hírt adtunk arról, hogy a battonyai téglagyárban az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére egymillió-hetvenegy- ezer téglát gyártottak terven felül, ami huszonkét családi ház építésére elegendő. Szentiványi Józseftől, a gyár vezetőjétől arról érdeklődtünk, kik azok, akik élenjártak a munkaver- seny szervezésében és a vállalás teljesítésében. Szinte gondolkodás nélkül válaszolt. Strasenszki István égető, az MSZMP-alapszervezet titkára. Argyelán Péter brigádvezető. ......... '■■..'V.ff.fj.y T óth Pál kemencerakó. Fotó: Opauszk? Szárai vág, kévét köt a kétegyháziak új gépje A Kétegyházi Gépjavító Állomás vezetői és műszaki dolgozói egy érdekes gépet konstruáltak. Átalakítottak egy ZSK kenderkombájnt kukoricaszár vágására, kötésére. A gép ezt a munkafolyamatot egyszerre csinálja. Ügy működik, mint a kévekötő aratógép. A kévéket bálázó zsineggel köti össze. Szító József, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának főagronómusa arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a Kétegyházi Gépjavító Állomáson az új típusú szárbetakaritó gépet 700 munkaóra ráfordításával állították elő. Szeptember 21-én, szerdán bemutatták az új konstrukciót. Ebben az esztendőben a gépjavító állomáson a szövetkezeI tek megbízásából több ilyen új gépet gyártanak.
