Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

1966. szeptember 18. 7 Vasárnap A megyei ipari és újítási kiállítás néhány tanulsága Farkasinszki Gyulának és Filipinyi Jánosnak, a Férfifehéme- műgyár Békéscsabai Gyára dolgozóinak újítása a képen lát­ható címkebélyegző gép. Az újítás alkalmazásával megszüntet­ték a kézi bélyegzést. A gépet pontosan be lehet állítani a kívánt bélyegzendő darabszámra, a betűtartók a kívánt szöveg­re cserélhetők. Ezzel a géppel egy dolgozó két műszak címkeszükségletét kielégíti. Fotó: Demény Áll az ügy — Evekkel ezelőtt kúttársulást szervezett hét vállalat Szarva­son. Az üzemek ivóvízellátására meg is (úratták a kutat, mely­ből jóízű víz buzog a felszínre. Csakhogy ez a szabadba .folyik. A kutat nem hasznosíthatják, mert nem készült el a nyomás­fokozó meg a nyomóvezeték. A kúttársulásban levő vállalatok az üzem területén többségükben készek a víz fogadására. A nyo­másfokozó meg a nyomócsőve­zeték építése azonban báli ki­rálynő módjára várat magára. A legkülönösebb a dologban az, hogy a nyomócső a helyszí­nen van, de a kivitelező nem en­gedélyezi, hogy bárki is bele- kontárkodjék az árokásásba és a csövek lefektetésébe. Pedig a kúttársulat tagjai ezt is vállal­nák, hogy minél hamarább jó ivóvízhez juthassanak. De ez nem lehet. így hát jobb híján talicskázzák a vizet többek kö­zött a gépjavító állomásra is mindennap 365 embernek. Hogy a kúttársulás ügye mi­ért nem jut egyről a kettőre, a következőkkel magyarázzák: Nincsen cement! Mások a ki­Az Agrártudományi Egyetem Növénygenetikai és Növényne- mesítési Tanszéke mellett mű­ködő gammasuigárkertet 1965- ben'létesítették. A kertben első ízben kezelitek radioaktív besu­gárzással Magyarországon ki­kelés után növényeket. A kü­lönleges kezelést tavaly kezdték meg. A ikísérletek célja, a nagy termőképességű, betegségellen­álló, jó tulajdonságokkal ren­delkező növényfajták előállítá­sa. A gödöllői sugárkertben je­lenleg 12 növénynemesítő táj­iintézetnek állítanak elő neme­Folyik a víz viteti tervet áthúzták, mert a tervező nem csinált a nyomás­fokozó mellé szociális részt: vé­cét, mosdót, pihenőt. Ismét mások a szennyvíz elhelyezésé­be „kötöttek bele”, noha a kút­társulásban részt vevők legtöbb­jénél jelenleg is üzemben tart­ják a vízvezetéket, a derítőt, az ülepítőt egy negatív kűttal. A jó ivóvíz tehát lényegében a szarvasi hét vállalatnál a vízellá­tásban minőségi változást jelen­tene. De az egész ügyben csak ígéret van: majd ekkorra, majd akkorra lesz valami és még sincs a kút hasznosítása körül semmi. A víz elfolyik, a pénz is hasonlóan, a szarvasi hét válla­lat vezetője pedig tehetetlensé­gében a körmét rágja, miután értekezletről értekezletre jár. S az eredmény: az üzemben a jó ivóvíz beszerzése körül minden a régi marad. A főhatóságok is már megso- kallhatnák a kút körüli huza­vonát, hátha az ő türelmetlen­ségük nyomán kedvező szelet kapria a szarvasi kúttársulás há­rom éve felvont vitorlája. Dupsi Károly hoz alapanyagot. A sugárkert és a tanszék dolgozói ezenkívül az atomsugárzás káros hatásait is tanulmányozzák. Amikor nyugalmi állapotban van a sugárforrás, megkezdődik a miunka a földsánccal körül­épített területen. A iképen: Pó­lyák Erzsébet laboráns és Gál­ba vi István technikus Geiger— Müller-féle műszerrel ellenőrzi, hogy a nyárfacsemeték mekkora sugárdózist kaptak, MTI-fotó — Bereth Ferenc felv. S ikeré elvitathatatlan. A 1 kiállításra 15—16 ezren voltak kíváncsiak. A láto­gatók szorgalmasan és érdeklődés­sel járták a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és az ipari ta­nuló-iskola termeit, ahol az idén augusztus 13—22-ig otthont ka­pott a megye állami ipari válla­latainak, kisipari és háziipari szö­vetkezeteinek színpompás ter­mékbemutatója, valamint az újító és ésszerűsítő emberek alkotásai­nak kiállítása. Nem is lehetett csodálkozni a felfokozott várako­záson, majd az azt követő érdek­lődésen, hiszen hasonló, azonban jóval kisebb kiállítást tíz eszten­dővel ezelőtt, 1956 nyarán rendez­tek Békéscsabán. Azóta jelentős változás következett be a megye szocialista iparában! Egy hónap távlatából is hasz­nos visszapillantani és összegez­ni ennek a rendezvénynek néhány tanulságát. A kiállítás legfőbb célja az volt, hogy a párt IX. kongresszusa előtt bemutassa a megye szocia­lista iparának elmúlt tízévi fej­lődését. Nos, ez a szándék át- meg átszőtte az egész kiállítást. Az új, eddig a megyében ismeretlen gyártmányok egész sora, mint az üveg, a gyorsfagyasztott zöldség, és gyümölcs vagy akár a konzer- vek széles Skálája, a maga lát­ványosságával is érzékeltette, hogy a vidék iparosítására hozott párthatározatok végrehajtása me­gyénkben már eddig is milyen eredménnyel jártak. Megyénk, amely méltán érdemelte ki „az or­szág éléstára” elnevezést, az el­múlt években néhány olyan új, korszerű ipari üzemmel is gyara­podott, amelyek termékeikkel nemcsak az ország ellátását javít­ják, hanem a világpiacra is be­törtek. A Szovjetunióban éppen olyan kapós a Csabán készült zakuszka, mint Svédországban a szintén csabai gyorsfagyasztott zöldség és gyümölcs, vagy Jugo­szláviában az Orosházán gyártott tejespalack. A kiállítás iránti érdeklődés abból is megítélhető, hogy a megye hatvannál több állami vállalata, kisipari és háziipari szövetkezete képvisel­tette magát, küldte el cikkeinek színe-javát, több újdonságát. S mindez jó alkalmat nyújtott ah­hoz is, hogy a szakemberek, az egyszerű nézők a megye szocialis­ta iparának hű keresztmetszetét láthatták. A kereskedelmi válla­latok képviselői is a felfedezés örömével tapasztalhatták, hogy bizony néhány 1967. évi új cik­kért, modellért kár a fővárosba utazni, mivel azok a békéscsabai, a gyulai, az orosházi és a szarva­si üzemekben is kéznél vannak. A Körös Állami Aruház vezetői éltek is az alkalommal, szinte azonnal tárgyalást kezdtek a Gyu­lai Kötőipari Vállalat képviselői­vel, amely jó néhány új cikkével lepte meg a szakembereket és a fogyasztókat. Hasonló tárgyaláso­kat másutt is kezdeményeztek. Juhász József, a TRANSELEKT- RO műszaki osztályának helyettes vezetője a Békés megyei Vegyes­ipari Vállalat egyik termékéről, a magánszemélygépkocsi vezetők­nek gyártott törpe akkutöltőről igen kedvezően nyilatkozott, s mint mondotta: ennek a külföldi piacokon is van keresnivalója. N ehéz vállalkozás lenne va­lamiféle részletes rang­sorolást készíteni a kiál­lító vállalatokról. Ezt a rendező bizottság megtette, amikor az ál­lami vállalatok és kisipari szövet; kezetek első három-három helye­zettjének odaítélte a díjakat. Rangsorolás nélkül is nyugodtan elmondható: ezen a kiállításon nem volt vesztes, csak nyertes. Igen, mert a kiállítókat és a ren­dezőket az a helyes törekvés jel­lemezte, hogy élethűen dokumen­tálják a megye szocialista ipará­nak tízéves fejlődését. S ez vala­mennyi kiállítónál sikerrel járt. A szándék helyesen és teljesen megvalósult. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal el­nöke a következőképpen fogal­mazta meg ezt a vendégkönyvbe írt véleményében: „A kiállítás megrendezése a rendezők áldozat- készségét, hozzáértését és jó ízlé­sét mutatja. Jól szolgálja a kiállí­tás a párt és kormány határo­zataiban foglaltak végrehajtását. Elismerés és köszönet illeti meg mindazokat, akik a kiállítás létre­hozásán fáradoztak”. Másoknak is hasonló volt a véleménye. Hoffmann Mártonnak, a Csongrád megyei SZMT titkárának vendég­könyvbe írt sorai is ilyen gondo­latokat fejeznek ki: „A kiállítás rendezése számunkra is sok ta­pasztalatot és gondolatot adott. A társadalmi összefogás szép példáját láttuk a kiállítás szer­vezésében, a kiállított tárgyak kiválasztásában. A sok áldozatos és fáradságos munka eredményes­sé tette a kiállítást”. A z idézett sorokat minden bizonnyal nem a puszta udvariasság diktálta, ha­nem az, hogy a sok és valóban fáradságos munkával sikerült jól összeállítani a megye iparának tízéves fejlődéséről a számvetést. Ennek értékét pedig csak növelte a szakmaközi újítási kiállítás, amely az újító és ésszerűsítő em­berek alkotásait tárta a látogatók elé. S amilyen gondossággal készí­tette elő a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsé­ge Békés megyei Szervezete a vállalatokkal és a kisipari szövet­kezetekkel együtt az ipari ter­mékkiállítást, legalább olyan ala­possággal szervezte az újítási ki­állítást a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Ennek egyik kifejezője még most is az a katalógus, amely 306 újítás rövid leírását foglalja magában. Összegyűjtőt t kincs ez, amely arra is alkal­mas, hogy az itt-ott már jól be­vált újításokat másutt is elterjesz- szék. Hiszen annak van igazán értelme, ha alkalmazási körük minél jobban kiterjed. Jól szol­gálja ez a kiadvány a tapaszta­latcserét, s legalább ennyire já­rult hozzá a jól válogatott kiállí­tás is. Minden nagyképűség nél; kül elmondható ugyanis, hogy nem egy újításra felfigyeltek a más megyéből vagy éppen a fő­városból ittjártak. Többen java­solták például, hogy a gyermek­cipő eladását megkönnyítő méret- minta-állványt (Horváth János újítása, Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat) hasz­nos lenne az egész országban meghonosítani. És nemcsak ez az egy, hanem több olyan újítás „fekszik el” még itt-ott, amely ugyanezt az igényt követeli ma­gának. E zért is hasznos volt ez a kiállítás, amit szerencsé­sen egészített ki az éppen akkorára időzített megyei iparjog- védelmi napok tanulságos elő; adássorozata. A megyei ipari ki­állításhoz hasonlóan az iparjog- védelmi napoknak is többek kö­zött az volt az egyik célja, hogy már most, a gazdasági mechaniz­mus reformjának előkészítési ide­jében a közeljövőre és a későbbi időszakra jó tanáccsal, útmutatás­sal és ötlettel szolgáljon a párt- szervezeteknek, a gazdasági és műszaki vezetőknek, az újítók­nak és a szakszervezeti bizottsá­goknak. Az ipari kiállításnak a számvetésen az esztétikai célza­tán felül ugyanis megvolt a maga prózai és az élet támasztotta ren­deltetése is. Az, hogy az új gaz­dasági irányítás módszereinek teljes alkalmazását megelőzően erősítse az ipar és a kereskede­lem kapcsolatát, együttműködését,' egyúttal pedig hasznosítsa a fogyasztók bírálatát, a piackutatás korszerű eszkö­zeivel puhatolja ki a várható igényeket, s igyekezzék azokat jól kielégíteni. N em véletlenül került szó­ba olyan javaslat — ép­pen az áru- és pénzviszo­nyok jövőbeni várható nagyobb szerepe miatt —, hogy jó lenne a megye iparvállalatainak és kis­ipari szövetkezeteinek közös ösz- szefogásával és anyagi hozzájáru­lásával a megyeszékhelyen egy állandó kiállítási csarnokot fel­építeni, ahol az egyes üzemek, kisipari szövetkezetek a vásárló- közönségnek gyakrabban bemu­tathatnák a legújabb fogyasztási cikkeiket és termékeiket. Nem lenne haszontalan a csarnok fel­építése azért sem, mert akkor a megyei ipari kiállításoknak is meglenne az állandó otthona, té­len pedig a csarnokot a terem­sportok kedvelői vehetnék idő­ről időre birtokukba. Nem elve­tendő ötlet. Meg kellene kísérel­ni ennek a hasznosnak ígérkező javaslatnak a megvalósítását. I’odina Péter CAOLA DESODORÁLÓ Ml Kellemesen illatosított izzadtsággátló és szagtala­nító króm, amelynek hasz­nálata egész napon át a jólápoltság és üdeség érze­tét kelti. 2933 Radioaktív sugarak a mezőgazdaság szolgálatában sítési és örökléstani kutatások-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom