Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-11 / 189. szám
1966. augusztus 11* 6 Csütörtök TUDOMÁNY - TECHNIKA Járványok régen és ma A TUDOMÁNYOK, főként az orvostudomány fejlődésével megváltozott a világ járványhelyzete is. Dühöngtek a járványok akkor, amikor az ember még tehetetlen bábu volt az ellenük való küzdelemben és másként ütik fél itt- ott a fejüket most, amikor már az ember átvette a harc irányítását. Ennek megfelelően változott azonban a betegségek arculata is. A ddftériát ezelőtt nyolcvan évvel a gége nyálkahártyáján kialakult vastag, szürke lepedők jellemezte és még jól él a köztudat- ban, hogy mennyire veszélyes volt. Ma ritka betegséggé vált és más tünetekkel lép fel: a kórokozó a szívet támadja meg. Az arculatát megváltoztató betegségeknek több ilyen példája is ismert. A változás háromféle területen lehet jellemző. Megváltozhat - a morbiditás, vagyis a megbetegedések számának aránya az összlakosság létszámához. A másik jellemző változás a mortalitásnál figyelhető meg, vagyis a halálesetek és a lakosság számának az arányánál. A harmadik változás a betegség klinikái képében nyil- • nulhat meg (pl. a diftéria esetében). A kérdéssel foglalkozó szakemberek szerint a fertőző betegségek halálozási arányszáma Közép-Eu- rópában 1931-hez mérten egyhar- madára csőikként, de több betegségnél tizedére, sőt harmincadára. A halálesetek és a megbetegedések aránya is csökkenő tendenciát mutat; ez legkevésbé az öregeknél érvényesül. A megbetegedési arány azonban nem ilyen kedvező; komolyabb eredményt csak azoknál a betegségeknél sikerült elérni, amelyek ellen hatásos védőoltási lehetőségeink vannak. Ilyen pl. a diftéria, a gyermek- bénulás, a skarlát. Változatlanul sok azonban az influenza, kanyaró, szamárköhögés, bárányhimlő, mumpsz megbetegedés, sőt egy betegség az utóbbi harminc évben nagyon él is szaporodott, ez a járványos májgyulladás. Azokban az országokban, ahol bevezették az emésztés útján felszívódó oltóanyagok (Salk, Sabin- vakcína) használatát, sikerült a gyermekbénulást visszaszorítani; Csehszlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban a betegség gyakorlatilag megszűnt. A nyugat-európai országok közül egyedül Svájc ért el jó eredményeket a következetesen széles körben szervezett oltásokkal. Nyugat-Nórnetországíban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában viszont a gyermekbénulás tovább szedi áldozatait A FERTŐZÉSES tüdőgyulladás statisztikai görbéje az orvostudomány utolsó száz évének a történetét tükrözi. 1860-ban ütötte fel először a fejét ez a betegség, s összefüggött a nagyvárosok nyomortanyáinak a kialakulásával. A századfordulón érte el terjedése tetőpontját, utána fokozatosan, majd 1931-től kezdve meredekebben lefelé kanyarodik a görbe. 1938-ban bevezették a tüdőgyulladás elleni küzdelemben a szulfo- namidokat, majd a háború után az antibiotikumokat is. A betegséget ezzel „két vállra fektették”. Csak a kritikus korúaknái (0—4 év és 75 év felett) van ez alól kivétel. A járványok a trópusi tájakra húzódtak vissza. Ennek nem éghajlati okai vannak, hanem elsősorban a tudatlanság, s a szegénység. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete azonban már a legszegényebb országokban is tevékenykedik, ennek eredményeként sikerült például a sárgalázát csaknem teljesen megszüntetni. (Az utolsó genfi jelentés szerint a múlt évben mindössze 66 sárgaláz esetet jegyeztek fél az egész világon.) A kiütéses tífuszt ugyancsak sikerült visszaszorítani, és a pestis is néhány utolsó gócpontján várja a kegyelemdöfést, bár egyes helyeken az éhínség következményeként még fellángolhat. A kolerajárványok azonban Ázsiában továbbra is pusztítanak anélkül, hogy az okát sikerült volna tisztázni. Ez a különös betegség 1817-ig ismeretlen volt Európában, a múlt században azonban két hullámban söpört végig, legutoljára 1892-ben Hamburgban dühöngött. TÉNYLEGES VESZÉLY manapsáig csak a himlő terjesztésében jelentkezik; bár az Egészség- ügyi Világszervezet itt is szép eredményeket mutatott fel: 1963- ban még 100 000 himlőbeteget tartottak számon, főként Nyugat- Afrikéban, Indiában és Pakisztánban, 1964-ben már csak 50 ezret. Indiában nagy probléma a himlő kiirtása, mert a hőálló oltóanyag még nem terjedhetett él és akkora területen a népesség beoltásához kb. 55 ezer főnyi szakképzett oltószemélyzet mozgósítására lenne szüksége Megvan a reménye annak, hogy rövidesen Ázsiában és Afrikában is a múlt emlékei közé lesz sorolható a himlő, mert legújabban már sikerült a hőálló oltóanyag előállítását megoldani; nagyobb elterjesztésének azonban egyelőre még az ára szab határt. í j trolibuszok érkeztek a Szovjetunióból A BAKTÉRIUMOS betegségeket tehát általában legyőzte az orvostudomány, a vírusos betegségek terjedését pedig akadályozza a mesterséges immunizáció. Ezek az eredmények nagyban hozzájárulnak az átlagos életkor növeléséhez, az emberiség boldogabb életéhez. H. J. Milyen a jó napszemü Köztudott, hogy a fénylő nap korongjába nézni rendkívül veszélyes: az ultraibolya és infravörös sugarak komolyan veszélyeztetik szemünk épségét, legjobb esetben is kötőhártyagyulladást idéznek elő. A nap káros sugarad nemcsak közvetlenül, hanem a környezetünkről való visszaverődéssel is Mesterséges élelmiszerek A vegyi úton előállított élelmiszerek gondolata már régen felmerült és nem egy vicc is született már arról az időről, amikor ebéd helyett néhány tablettát nyelnek le az éhes emberek. A félelem indokolatlan, bizonyos, hogy az ember napi táplálkozásához szükséges 450 g szénhidrátot, 100 g zsírt és 80—100 g-nyi különböző aminoisavakat — amelyeket lényegesen nagyobb súlyú fehérje tartalmaz — semmi esetre se lehet tablettákba préselni. De — ettől függetlenül — az élelmiszerek Szintetikus előállítása megindult. Ilyen vegyi úton előállított fehérjék — amelyekhez esetlegesen növényi eredetű fehérjéket is adnak — olyan mesterséges tápszerek, amelyeknek ízét ina már tetszőlegesen tudják változtatni. Szovjet kutatók megállapították, hogy milyen vegyi anyagok összetételével lehet kenyér, zsemle, sült csirke, kakaó, sült hal szagú szintetikus tápartyagokat előállítani. Amerikai szintetikus élelmiszerüzem pedig szójababból gyárt például „sült csirkét”. Legújabban A. N.. Meszmejanov szovjet professzor szintetikus úton kaviárt állított elő, amelyet sem ízre, sem külsőre nem lehetett az „igazi”-tól megkülönböztetni. a szemünkbe juthatnak. Ez ellen védekezünk a napszemüveg használatával, mely a sugarak egy részét kiszűri. Bármennyire furcsán hangzik, a sötét szemüveg sokkal több káros sugarat enged a szembe jutni, mint a világosabb szemüveg. Ennek magyarázata az, hogy a szemünk pupillája gyenge fénynél kitágul, erősnél összeszűkül. Ha tehát nagyon sötét szemüveget használunk, akkor a megnagyobbodott pupillán keresztül a napszemüveg által átengedett káros sugarakból több jut a szembe, annak 'recehártyájára, ahol romboló hatását kifejti. A tanulság: a világosabb napszemüveg sokkal jobb védelmet nyújt a szemnek, különösen akkor, ha jó minőségű, optikailag csiszolt üvegből készült. Az egyszerű öntött üvegből (mint az ablaküveg) való olcsó napszemüvegek hosszabb használat után fejfájást okoznak, mivel az üveg belső hibái folytán káros fénytörések keletkeznek bennük, amelyek bántják a szemidegeket. A szaratovi uriczki járműgyár száz trolibuszt készít magyar megrendelésre. A budapesti közúti közlekedés 100 éves jubileumára jóval a határidő előtt tíz trolibuszt indítottak útnak Budapestre. Képünkön: az új trolibuszok a Ferencvárosi pályaudvaron. MTI fotó—Percze Lajos felvétele) Az idegsebész — A legfontosabb a Annak az olvasónak, aki ismeri Karinthy Frigyes Utazás a koponyám ikörül című könyvét, gyakran eszébe juthattak — egy- egy makacsul ismétlődő fejfájás alkalmából — azok a tünetek, amelyeket az író oly mesteri precizitással írt le. — Miután tudom, hogy rengeteg ember olvasta nagy írónk művét, elhatároztam: felkeresem az orvost, aki a legtöbb agyműtétet végezte Magyarországon. A téma érdekes, dr. Zoltán László kandidátus, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet igazgatója közismerten kedves, beszédes egyéniség, a feladat tehát nem látszott nehéznek.1 Annál inkább a kivitelezés. — Mondja, minek ez? Ha magát érdekli az életem története, szívesen mesélek, de ne írja meg... Aztán mesélni kezdett. — Winternitz professzornál kezdtem a István-kórházban. Akkoriban ő volt az egyetlen, aki agydaganatokat operált. Azután a Bakay-klinika következett. Na persze ezekben az években még kevés agyat műtöttem. Operáltam mindent, amit a sebészek általában, sőt valamivel többet is. Az volt a hírem, hogy amit más nem vállal, én igen. Engem soha nem érdekelt a műtéti statisztika, így valóban elvállaltam azt is, amelynél kevés volt a siker valószínűsége, viszont műtét nélkül biztosnák mutatkozott a halál. A háború évei véget vetettek nyugodt munkámnak. A klinikáról elküldték. Voltam OTI-orvos, pontos diagnózis. Lippsay Ágnes felvétele operáltam magánszanatóriumokban. Hirtelen meg sem tudnám mondani, hány helyen dolgoztam azokban az években. 1948-ban ösztöndíjjal több mint fél évig tanulmányoztam az ideg- sebészetet Olivecrona professzor mellett, majd Dániában és Angliában voltam. Az első önálló idegsebészeti osztályt 1949-ben alakítottuk. Huszonöt ágyat kaptam a Balassa utcai idegklinikán. Az eszközök még kezdetlegesek» voltak és a „jóakaróktól” gyakran lehetett hallani akkoriban, hogy az osztálynak csak egy kapuja van, ahol bemennek a betegek. Kifelé már csak viszik az embert. En is produkálhattam volna tetszetősebb eredményeket, ha csak a „biztosat” vállalom, de képtelen vagyok belenyugodni abba, hogy valaki meghaljon. Sokszor küldtek hozzám menthetetlennek látszó beteget. Ilyenkor mindig megbeszéltem a hozzátartozókkal a lehetőségeket, és ha ők is vállalták a műtét kockázatát, operáltam. — Gyújtson rá! — felém tol egy görög cigarettákkal teli dobozt, aminek külön története van. Néhány évvel ezelőtt egy ellenzéki görög politikust „véletlen” autóbaleset ért. A betegágyhoz a professzort hívták. Azóta szinte mindennap akadnák betegei Görögországból a legkülönbözőbb panaszokkal. Dr. Zoltán László megszokta ezt a cigarettafajtát. — Hány műtétet végeztem? Nem tudnám megmondani. Az intézetem 1954-ben alakult. 140 ágyunk van, 36 szakorvos segíti a munkámat, 19 sebész. Közülük bármelyik ugyanúgy elvégzi a legnehezebb műtétet, mint én. Persze a „hőskorszak” óta rengeteget fejlődtek az eszközök. Hol vannak már azok az idők, amikor helyi érzéstelenítéssel dolgoztunk és egy orvosnak csak az volt a feladata, hogy beszélgessen a beteggel a műtét közben. Pár év óta tökéletes altatóberendezéseink vannak. Ma már nem varázsló az idegsebész. Nemcsak daganatokat operálunk. Számtalan olyan betegséget gyógyítunk műtéti úton, amely azelőtt lehetetlennek látszott. A műtét elvégzése nem jelent problémát, inkább a diagnózis. Van-e daganat és ha igen, hol? Kell-e operálni? Ezt kell minden kétséget kizáróan eldöntenünk. A modern technikai berendezések lehetővé teszik, hogy jódos kontraszt anyagok befecskendezésével televíziós képernyőn láthassa az orvos az elváltozást. Mindezek ellenére sem vagyok tökéletesen elégedett. A fejlett külföldi államokban mindenütt 80, maximum 100 ágyas idegsebészeti osztályt találunk. Nálunk — mint már mondtam — 140 ágy van. Az igazi az volna, ha a mi intézetünk ágylétszáma csökkenne és a nagyobb vidéki városok önálló idegsebészeti osztályokat kapnának. A betegek hosszas szállítását ezzel elkerülhetnénk, és így eredményesebben tudnánk gyógyítani. Ha kell, akár holnap tudunk adni hat főorvost és hat adjunktust, akikre nyugodtan rá lehetne bízni a vezetést. — Azt hiszem, most már eleget mondtam — tárja szét tréfásan a karját. Tekintetem a falon függő, kutyákat ábrázoló képre téved. — Na látja, ők majdnem kimaradtak. .Pedig nélkülük igazán nehéz engem elképzelni. — Nem mesélek történeteket róluk. Mint minden kutyatulajdonosnak, nekem vannak a világon a „legszebb, legokosabb kutyáim.” Egyébként? Nagyon szeretem a zenét és általában mindent, ami szép, legyen az kép, könyv, szobor vagy bármi más. Hétköznapi ember vagyok, szeretem az életet úgy, ahogy van. — Ugye megbocsátja, proíesz- szor úr, hogy beszélgetésünk töredékét — kívánsága ellenére — papírra vetettem? ... Mátéffy Zoltán
