Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

1968. augusztus 7. Vasárnap ■ 6 Érkezők UzW a békéscsabai pályaudvaron Az óra mutatói a hatos szám felé közelednek, amikor belé­pek a békéscsabai pályaudvar várócsarnokába. A kép meg­szokott. A pénztár előtt jegy­váltásra váx-akozók, akik pedig már elintézték eme fontos fel­adatot, sétálgatnak* nézelődnek. Az étteremben csak néhányan üldögélnek. Tea, kávé, egy-egy féldeci. Ki mivel kezdi a napot: Az egyik asztalnál két fiatal lány bambisüvegek társaságá­ban gondterhelt arccal fejti a Füles legújabb számának rejt­vényeit. Odébb csapzott fiatal­ember vigyáz arra, hogy le ne essen a székről. A pincér nem győzi főzni a kitűnő feketét. A váróterem csendes. A pa­dokon csomagokkal körülrakva alig néhányan várják a pesti vonat indulását. Az egyik pá­don idős, fekete fejkendős né­niké a strandszatyorból köny­vet vesz ki s szemüvegét felté­ve, buzgó olvasásba mélyed. Akaratlanul is látom a könyv címét: Koldus és királyfi. Ti­zennégy év körüli lányka — valószínű az unokája — szor­galmasan fejti a Nők lapja rejtvényét. A pénztár előtt csi­nos fiatal lányok gyülekeznek. Egy, kettő, öt, tíz, azután már számolni sem győzöm őket. Ha­marosan idősebb ősz hajú férfi körül csicsereg a vidám kis sereg. A lánykák Laci bácsija — Szekercés László, a szakszerve­zetek megyei bizottságának tagja vezetésével a Kötöttáru- gyár ötven ipari tanulója nagy útra készül. — Hová mennek? — Dobogókőre, egyheti üdü­lésre — hangzik a boldog vá­lasz. Onnan látogatjuk meg majd a környék nevezetes he­lyeit. — Jártak már azon a vidé­ken? — Ott még nem — mondja Valki Julianna —, tavaly a Ba­konyban üdültem, ismerem a hegyeket Szekercés Laci bácsi vissza­tér a jegyváltásból, ki-ki párt­fogásba veszi a csomagját Jó utat, kellemes üdülést! A kijárat mellett újság- és folyóirattömeg. Zalánfi Jáno&né alig győzi a kiszolgálást. — Csak nyolc óra felé lesz egy kis lélegzetvételnyi szünet — mondja, miközben átnyújtja a Népújság és a Tükör legújabb számát egy idősebb férfinek. — Négyen vagyunk itt, Vandlik Mihály, Kovács Má­tyás és Osicsely Mihály kollé­gámmal alig győzzük sokszor a munkát. Magas, vállas férfi rakja le a csomagjait, valószínű hosszú útra készül. Szinte gondolkodás nélkül sorolja fel a lapok cí­meit. Népújság, Népszabadság, folyóiratok, Füles ... Zalánfiné alig ad vissza az átnyújtott harminc forintból. Az információs iroda előtt idős nénike gondterhelt arccal hallgatja Csipái Lászlóné ma­gyarázatát. Amikor megérti, hogy a Keletiből milyen villa­mossal vagy busszal jut el majd a Délibe, hálálkodva eltipeg. Hét óra felé közeledik az idő, vonatok érkeznek, vonatok in­dulnak. Az állomás elől zsúfol­va indulnak az autóbuszok, is­mét megkezdődött egy nap. Opauszky László A „napsugarasok” háza táján Á „Kiváló Együttes” címmel és „A szocialista kultúráért” jel­vénnyel kitüntetett békéscsabai szakszervezeti (KPVDSZ) Nap­sugár Bábszínház tevékenysége megyénk kulturális életének mind jelentősebb színfoltjává lesz. Már a nyár derekán já­runk. Csend van körülöttük. Vajon tagjai merre vannak, mit csinálnak most? Ezzel és még néhány, az együttes életére, munkájára vonatkozó kérdéssel fordultunk vezetőjükhöz, Lenke- fi Konrádhoz, akit munkahe­lyén, a Megyei Népművelési Ta­nácsadóban kerestünk fel Bé­késcsabán, a Kun Béla utcában. — Nyár lévén, együttesünk többsége — diákok, ifjúmunká­sok — hol is lehetne másutt: vakációznak, nyaralnak — kez­di válaszát. — Rászolgáltak. Ne­héz esztendő van mögöttünk. Mint az köztudott, áprilisban volt a nagy sikerű II. Békéscsa­bai Bábjáték Napok magyar és külföldi csoportok részvételével. Ennek rendezéséből — mint szakmai házigazdák — mi is ki­vettük részünket. Előtte és utá­na sok-sok kedves meghívásnak kellett eleget tennünk. Gyer­mekközönségünk az általuk oly­annyira kedvelt állandó műso­runkkal, a Hüvelyk Matyival meghívott Medgyesegyházára, Medgyesbodzásra, Gyomára, Dé- vaványára, Gyulára, Gyulavári­ba; de még Kecskemétre is el­utaztunk ezzel a számmal. Ját­szottunk természetesen idehaza, Békéscsabán is. Bábuinkkal fel­léptünk május elsején a ligeti szabadtérin, az Építők Napján a KISZ-táborban a Lencsési úton, továbbá a DÁV-nál. A szövetke­zeti napon átruccantunk Csaba- szabadiba. Meghívást kaptunk Pestre is, melynek eleget tet­tünk. — Tehát mindezek után jól megérdemelt nyári szünet van most? — Ez látszólagos csak. Az év hátralevő része legalább olyan erősnek ígérkezik, mint volt az előző. A „kulisszák mögött” az itthonlevők részéről lázas tevé­kenység, szorgos felkészülés fo­lyik. Műhelymunka keretében bábukat alkotunk, kellékeket, díszleteket készítünk az őszi mű­sorokhoz. Három gyermekda­rabbal kívánunk az aprónépek elé állni, Samuil Marsak: Tor- nyocska című ismert meséjének báb változatával, Milan Pavlik: Kiskakas-ával, melyet az együt­tes eredetileg szlovák nyelven játszott és most Králik Aladár csabai tanár fordításában ma­gyarul is előadunk. A harmadik darab népi tárgyú, vásári bábjá­ték: Vitéz László, mint erdőőr. Ugyancsak három darabbal lé­pünk fel a felnőttek előtt is. Az egyik Garcia Lorca: A csendőr­alezredes című jelenete, a másik Boccaccio Dekameron-jából: A néma kertész. Mindkettőnek a témája annyira megtetszett együttesünknek, hogy magam dolgoztam fel bábpantomimmá. „A 9999. folytatás” címmel írtam egy „storyt”, melyben Angyal kalandjai-t parodizálom. — Csak a rutinra támaszkodik az együttes, vagy van tovább­képzési lehetőségük? — Általunk elérhető minden szakcikket, a bábirodalom min­den előre mutató, pluszt nyújtó anyagát elolvassuk, megvitatjuk, kiszűrjük belőlük mindazt, ami művészetünket tökéletesebbé se­gítheti. Ezenkívül tanfolyamo­kon veszünk részt. Legutóbb a csoport egy tíznapos debreceni játékgyakorlat-tanfolyamon volt. — Előreláthatólag hol, merre szerepelnek az év második fe­lében? — Novemberben rendezik meg Pécsett az „Országos Bábjáték I^apok”-at. Külföldiek és az or­szág legjobb amatőrcsoportjai kaptak rá meghívást. Érdekes­sége, hogy ezen a fesztiválon a csoportok kizárólag felnőtteknek szóló darabokat mutatnak be. Néhány esztendővel ezelőtt még amiatt panaszkodtunk, hogy képtelen a báb játszás a felnőtt­szórakoztatás hagyományos te­rületére (színház, mozi, televí­zió) betörni és ott megkapasz­kodni. A pécsi fesztivál ennek már cáfolata. Felnőtt közönsé­get feltételező műsorok megszü­letése és bemutatása a bábmoz­galom színvonalbeli erősödését jelenti, másrészt annak a bi­zonysága, hogy a felnőttek ré­széről is van igény, van érdeklő­dés az elgondolkoztató és a szó­rakoztató bábjátszás iránt. Pécs után külföldi út követ­kezik. A Bábszínházak Nyugat­német Intézetének a meghívásá­ra részt veszünk az időszakon­ként ismétlődő híres bochumi bábfesztiválon, az NSZK-ban. Ezenkívül szerepelünk ottani más városokban: Königsteiben, Lörachban, Taunusban s esetleg még másutt is. Mivel külföldön mindig igen nagy az érdeklődés a magyar folklór iránt, két népi, dal- és koreográfiái elemekből egybeötvözött, jellegzetesen ma­gyar bábdarabbal, az Éljen a ta­vasz és a Vásár cíművel lépünk fel. — Itthon a televíziónézők mind gyakrabban látják előadá­saikat. — Ez igaz, és számunkra biz­tató, örvendetes dolog. A múlt évben a Ki mit tud?-ban volt a „nyitány”. Ez év január else­jén a Quaiiton coctailben szere­peltünk két slágernek, a „Kicsit szomorkás a hangulatom...” és a „Dzsingiszkán” kezdetűnek a paródiájával. Június elején pe­dig két hagyományos darabun­kat, az Éljen a tavasz-t és a Vá- sár-t láthatta a tv-közönség. A Vásár-t legutóbb műsoron kívül, helyesebbén más műsorszám he­lyett ismét levetítették. Befejezésként egy statisztikai vonatkozású kérdés: — Mennyi volt 1966 első fe­lében azok száma, akik kíván­csiak voltak a Napsugár Báb­színház előadásaira? — A megyén túli szereplése­ket nem számítva, vagyis ideha­za mintegy négy-ötezren, ami — báb játszásról lévén szó — szép szám! Ehhez jön még a te­levízió milliós nézőközönsége, így szórakozunk mi, napsugara­sok, önzetlenül, a magunk gyö­nyörűségére, s kulturális éle­tünk hasznára. 01, KJ AZ »EXPRESSZ« IFJÚSÁGI ÉS DIÁK UTAZÁSI IRODA egynapos kedvezményes ifjúsági kiilönvonatot indít augusztus 14-én Békéscsabáról Szegedre! Részvételi díj 91 forint, melyben ellátáson, _ utazáson kívül az Otelló megtekintése is szerepel. Jelentkezés, felvilágosítás a KISZ megyei* járási (városi) bizottságain. 373 Vendégségben .Csoór Istvánnál „Szeretetteljes modora mélységes emberségről, szatirizáló hajlama alapos emberismeretről vall” — írtunk róla egy 1965-ben megjelent riportban, melyben elmondotta többek között, hogy 1963-ban meg­jelent novelláskötete után több regény és újabb novelláskötetek megírásával foglalkozik. Most is ezekről beszél, és a legkedvesebb­ről: 1960-ban meghalt filmrendező jelölt fia életregényéről. Később az e tájon élő és alkotó írók még mindig nagy gondját említi: a publikálás lehetőségének majdnem teljes hiányát. Előzékenyen be­szél ugyan kulturális mellékletünkről, a Köröstájról, ez azonban csak a kezdet lehet. Szíves szavai mostani találkozásunk alkalmával is megragadták az újságírót. Derű és bizodalom: ezek a jellemző5 Az írógép szaporán kattog. LámDaíuúitás után, feleségével. Meditáció, kissé magányosan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom