Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-31 / 205. szám

1*?B. augusztus 31.

4

Szerda

Nem néni — fiatalos külsejű, erős asszony. Pedig már 64 éves Dobra Lajosné, született Veres Mária, a Népművészet Mestere. Békéscsabán lakik, a Hámán Kató utcában.

— Hát képzelje csak. jön a postás, leteszi az expressz levelet az asztalra. Látom, hogy a minisztériumból jött. Jaj, édes istenem, mit vétettem én, hogy... aztán olvastam: „A Magyar Népköztársaság művelődésügyi ' minisztere önt kitüntetésben részesíti..." Aztán felutaztam, mivelhogy augusztus 20-ra hívott a miniszter elvtárs. Nemigen vagyok ismerős Pesten... Madarász Kati művésznőnél, aki igen kedves barátnőm, megszálltam. A férje (jóképű, csinos ember) másnap az autójával elvitt a minisztériumba és még fél is kísért... Nahát, hogy ott milyen szép volt minden, azt talán el sem lehet mondani! Én a népi viseletemben jelentem meg. Ott nagyon szép szavakkal üdvözöltek bennünket, meg aztán fényképeztek, elölről, hátulról... nem győztem seregni, forogni. Hát ahogy ottan fényképeznek, odaugrik mellém egy nagy ba.ju- szú népművész, hogy szeretné, hu velem együtt lefényképeznék.

— Mondom neki, hogy mit szól majd a felesége, ha valamelyik újságban meglátja a fényképet?

— Mit szól a maga ura, ha meglátja a képet? — kérdezte vissza.-— „Három csillag repedjen ezer felé..., odafekszek a nagybajuszos mellé” — ezt válaszoltam neki. A miniszter elvtárs is nagyot nevetett és megkérdezte, hogy mindig ilyen kedélyes vagyok? Mondtam: igen — ha jó g kedvem. Ezen megint nevetlek. Aztán volt ott. egy német vendég, megkért, hogy énekeljek neki.

A Népművészet Mestere

— Az én apám urasági cseléd volt, az Almássy gróféknál. Sokan voltunk, iskolába nem jártam. Nagyon bántott, ha hallottam egy szép új népdalt, nem tudtam leírni. Aztán úgy, iskola nélkül megtanultam a betűvetést, hogy leírhassam azokat a népdalokat, amelyek kedvesek. Mondták nekem sokszor, ahogy cseperedtem, hogy nem itt van nekem a helyem. Szombat esténként, amikor a lóréval mentünk a kis fizetésért, csöndben hallgatták a többiek a sötétben, ahogy oda is, meg vissza is énekeltem. Volt egy idős öreg cseléd, aki mindig bólintott egy-egy dal után, és azt mondta: Olyan vagy te, mint egy kis gerle. Attól kezdve így hittak: „Gerle’. Arra is emlékszem (Gyulaváriban éltünk), hogy egyszer ilyen vándorszínészek szerepeltek. Én is énekeltem ottan, tizenhat éves lehettem, egv népdalt: „... rabja lettem egy kislánynak, katonája a császárnak...” Akkor a színészek elmentek az anyámhoz és sokáig könyörögtek neki, hogy engemet engedjen el velük... — Elhallgat.

— És?

Nagyot sóhajt. — És nem mehettem el velük. Nagy volt a család: kilencen-tízen voltunk otthon, nekem, mint nagylánynak sokat kellett dolgozni. De azért mindig énekeltem, busábbat vagy vígabbat. Mikor miiyen volt a kedélyem.

—- És a felszabadulás után?

— Akkor tudtam én igazán ki- virágzani. Minden kulturális esten szerepeltem. A fiatalokat tanítottam, egy pillanatra sem szakad: ki a munka a kazeinből. Az úttörők megválasztottak zászlóanyának; én már 1945-től párttag lettem Gyulaváriban, meg vb-tag, meg tizes csoportvezető... — Dokumentumokat szed elő, amelyekben a község vezetői a legmelegebb hangon nyilatkoznak Dobra Lajosné szervező munkájáról, állandó tevékenységéről.

•— És aztán egyszer csak megkeresett engem Bartók Béla unokatestvére. Bartók János népdal- gyűjtő és megkért, hogy azt a sok szép öalt írjam le neki. Magnetofonra énekeltem sokat, es 1962 júniusában barátnőmmel, özvegy Adamcsik Józsefnéval. aki szintén énekes, felmentünk Pestre a rádióhoz. Ott sokat énekeltünk, és azóta is szerepelnek a lemezeim a rádió műsorában. — Számtalan, a rádióújságból kivágott lapot mutat: „Mezei csokor', énekel Dobra Lajosné...

— Éjszakákat nem Tudtam, hogy minél több népdal eszembe jusson; és most mór ott tartok, hogy 600-nak a szövegét leírtam, s bármelyiket, bármikor el is éneklem. Egyszer fel kei esett Bartók Béla fia. Bartók Peter, akinek 80 népdalt énekeltem a magneto- fonszalagjára és ő azokat kivitte Amerikába. — Nem dicsekvően mondja, hanem azzal az egészséges büszkeséggel, amely megvan népünk egyszerű embereiben.

— Lehet-e panasza annak, akit ennyi megbecsülés övez?

— Panasz nincs. Kérésem van: Nagyon szeretném, ha a rádió é» a televízió több helyet adna a népdaloknak a műsorában. Mi. öregek lassan elmegyünk.. Én hátrahagyom ezt a 600 népdalt. Ezeket talán több száz éve énekelték ősapáink, ősanyáink: de lesz-e majd a fiatalok között olyan, aki megérzi, hogy ezek értékesebbek, szebbek, mint az egykét hétig élő táncdalok. Ameddig bírom és hangom lesz, én addig énekelek. „Kis Gerle voltam — öreg Gerle leszekde nagyon szeretném, ha latnam hogy helyettem lenne úirst egy „kis Gerle”, aki énekel a hosszú téli estéken a falusi kúitúrházakban a szép színpadon. Nem pedig n lóvén, mint én. Mert űg e, s»ép ez’

— „Kisnngyalom, térülj tússzá

[régi utadra;

Gondolj visszi szombat esti [szavadra,.."

— Szép... '

Tcrnyák Ferenc

Hibridkukorica-vetőmag kétmillió holdra — Indulásra készen a hibridüzemek

Ez évben az egész kukorica vetésterületnek 96 százalékát hibridek foglalták el. Az állami gazdasagok 12 hibridüzemének körzetében gondoskodtak a jövő tavaszi vetéshez szükséges teljes velőmagmennyiség megteremtéséről is. A magkukoricák általában jól gondozottak, A Bólyi Állami Gazdaság hibridüzeme az elmúlt napokban hozzáfogott a KC—3-as külföldi

hibrid szárításához, osztályozásához, illetve kalibrálásához. Az üzemek zöme szeptember elsején kezdi a nagy munkát. A tervek szerint 39 006 hold termését dolgozzák fel. A mezőfalvi és a dalandi üzemben nemrégiben végrehajtott bővítéssel számottevően megnövelték a feldolgozó kapacitást. A tizenkét hazai hibridből az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek igényeinek teljes kielégítése után főleg Lengyelországnak, Csehszlovákiának és a Német Demokratikus Köztársaságnak küldenek majd nagyobb vetőmagszallítmányo- kat, az 500(1 holdon termesztett tíz külföldi hibrid fémzárolt vetőmagja pedig a nyugat-európai országokba kerül hamarosan.

A magyar hibrid kukoricák közül továbbra is az MV—1-es a legnépszerűbb, de az utóbbi években néhány korai érésű szegedi hibrid mind nagyobb vetésterületet hódít el.

— Melyik dalt énekelte el?

A dallal válaszol: „Beteg vagy te, fiam, ki gyógyít meg téged..." Mély, erős alt hangján panaszosan sír fel a búsongú, elnyújtott régi népdal. S lassan kezdem érteni Dobra Lajosné művészetét: az előbb még csupa derű, szinte vil lódzóati vidám arc egyszerre átalakul a gyermeke életéért aggódó anya tragikusan mély arcává; a hangja, a szeme, az egész testtartása végtelen fájdalmat fejez ki. Kis csönd van a dal után.

VÁLLALATOK,

ÁLLAMI GAZDASÁGOK,

TSZ-EK, FIGYELEM!

Idejében szerezzék be a munkaruha- és védőruhaszükségletüket. Esőkabát, vattakabát, vattaöltöny, csizma, gumicsizma, bakancs, munkaruha, munkaköpeny beszerezhető a

BIZOMÁNYI ÁRUHÁZBAN

BÉKÉSCSABA, Tanácsköztársaság útja 6.

Telefon: 22—37.

VÉTEL! ELADÁS!

85124

Megkérdeztük — o közgazdász válaszolt

A vállalati gazdálkodás

Orr r r •

to mereeje

A vállalati önállóság érvényesülésének feltétele, hogy a gazdasági egységek munkáját olyan mérce alapján Ítéljék meg, amely mintegy sűrítve kifejezi a vállalati tevékenység összered- mén.yét. Ilyen mérce a nyereség és a vállalati jövedelmezőség alakulása.

Olyan gazdasági viszonyokat kell tehát teremteni, amelyek biztosítják annak lehetőségéi, hogy az legyen jövedelmező a vállalatnak, ami a népgazdaság számára is gazdaságos. Ezért ahhoz, hogy a nyereség és a vállalati jövedelmezőség növelésének szándéka a népgazdaság érdekeinek megfelelő tevékenységre késztesse a vállalatokat, úgy kell módosítani a közgazdasági eszközök- í és intézményeket, hogy- a vállalati nyereség akkor legyen a legnagyobb, t mikor a vállalat az adott ár-, adó- stb. rendszer mellett kielégítette a szükségleteket. Vagyis: a vállalati c^l, a nyereség növelése egyben a társadalmi célt. a szükségletek kielégítését is szolgálja. Ha biztosítjuk ezt, akkor azok a vállalati döntések, amelyeket a vállalat a maga jövedelmezősége és nyereségének növelése érdekében hoz, egyben a népgazdaság érdekét is kifejezik, s így a nyereség alkalmas lesz arra, hogy alakulásából megalapozottan és átfogóan ítéljék meg a vállalat egész tevékenységét.

A gazdasági hatékonyság megjelenési formája a társadalmi tiszta jövedelem, ez utóbbinak a megjelenési formáját pedig lényegében az adott árrendszer határozza meg. A javasolt árrendszerben forgalmi adó, eszközlekötési járulék, illetmény- adó, egyéb adók, járadékok, vámok, valamint nyereség (a nyereség: az árbevétel és a költségek különbözet«) formájában jelentkezik a társadalmi tiszta jövedelem.

Kérdés, miért éppen a nyereség a tiszta jövedelemnek az a tényezője, amelynek alakulása szerint legfőképpen megítél) ük a vállalatok munkáját? Először: azért, mert a tiszta jövedelem- elemek többsége fix tétele a vállalati ráfordításoknak (pl. az eszközlekötési járulék vagy az illetményadó). Másodszor: azért, mert ezek a gazdálkodásnak csak egy-egy részterületét érintik (az eszközlekötési járulék a gépekkel, berendezésekkel és az anyagkészlettel való gazdálkodást, az illetményadó a létszám- gazdálkodást, a vámok, a szubvenciók a vállalat kereskedem lempolitikáját stb.); a nyereség pedig a tiszta jövedelemnek az a formája, amely érzékenyen reagál mind a többi tisztajövede- lem-elem, mind a tényleges költségelemek változására. A nyereség tehát komplexen együttesen fejezi ki a gazdasági tevékenység minden oldalát. Minthogy a nyereség, mint ösz- szetett mutató, sűrített kifejezése a gazdasági cselekvés eredményeinek, alkalmas arra, hogy megbízhatóan tájékoztassa a vállalatot és az irányító szerveket. Nélkülözhetjük tehát a részmutatókat, a részletes előírásokat, s a vállalati gazdálkodás mércéjéül — nem jobb híján,

hanem a szükségszerűség parancsára — elfogadhatjuk a nyereség alakulását. Miután a nyereség — megfelelő árrendszer esetén — a gazdasági tevékenység minden oldalára érzékeny, ezért a legalkalmasabb arra, hogy összehangolja a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdeket.

A vállalati nyereség összege kifejezi a termelés mennyiségét és összes költségét, de kifejezi az értékesítés tényét — mert realizálás nélkül nincs nyereség —, s ezzel együtt a vevők piaci értékítéletét is. Könnyen belátható például, hogyha csökkennek az anyagköltségek, ha jobban hasznosítják a különböző termelési tényezőket, s így csökken a fajlagos eszközlekötési járulék stb., akkor nő a nyereség. Ha nő a termelékenység és így csökkennek a relatív bérköltségek, akkor szintén a nyereség nő. A sort hosszan folytathatnánk. (Mindennek természetesen az ellentéte is igaz!) A nyereség növelésére való törekvés a termelési tényezők optimális hasznosítására ösztönöz, de nem feltétlenül a termelés nagyságának maximális bővítésére. Figyelemre méltó, hogy a nyereség az intenzív módszerek és az intenzív fejlesztés alkalmazására is ösztönzően hat. Az előzőkön kívül az egy főre jutó nyereség maximálissá tételére irányuló törekvés is ezt a szándékot erősíti majd (ha a vállalati nyereségtől tesszük függővé a személyi jövedelem bizonyos részének alakulását).

Az elmondottak nem azt Jelentik, hogy csakis a vállalat munkájától függ a vállalati nyereség alakulása: a vállalat tevékenységét sok olyan külső tényező is befolyásolja, amelyek — ha nem is tartósan — hatással lehetnek a nyereség alakulására. Ilyenek lehetnek: a piaci viszonyok megváltozása, bizonyos szezonszerű ingadozások stb.

Amikor azt mondjuk, hogy a vállalati érdekeltség fő mozgató rugója a nyereség növelése lesz, akkor ezzel nem azt állítjuk, hogy ez az egyetlen kritériuma a vállalati munka megítélésének. A nyereség alakulásán kívül azt is figyelembe kell majd venni, hogy milyen eredményeket ért el a vállalat a műszaki fejlesztésben, az új termékek gyártásának előkészítésében stb. Azzal kell tehát kiegészítenünk az eddig elmondottakat, hogy valójában a tartósan elért nyereség alapján kell megítélni a vállalatok munkáját. Lehet ugyanis, hogy az egyik évben a vállalat azért ér el nagy nyereséget, mert nem készült fel a következő időszakra, s az is lehet, hogy azért kisebb a nyeresége, mert nagy áldozatokat hozott a technológia fejlesztéséért, új gyártmányok Kibocsátásának előkészítéséért, s ez csak a jövőben hozza meg gyümölcsét. Ezért nem volna helyes, ha egyetlen év nyeresége alapján Ítélnénk meg a vállalatok tevékenységét.

Dr. Varga György

i