Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-04 / 183. szám
tt«6. augusztus 4. 5 CsQtSrtök Az ízlésneyelés — társadalmi ügy „Én őt dicsérem csak, az élet j anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság, S kinek világa most hajnalodik...” — Szép kul tárház-1 ban, fiatal hallgatóság előtt csengő hangú lány (ajkáról hangzanak Juhász Gyula munkáról írt örökszép sorai... „Az ember egy léha, könnyelmű senki...” — Ugyanabban a faluban éjféltájt, egy füstös étterem dobogóján búgja egy kpros hölgy; s az izzadt, bamba arcok széles nevetésre húzódnak, amikor a konferanszié gátlástalanul néhány pikáns viccet „ereszt meg”. Ízlés dolga, mondjuk köny- nyen a választ, kinek ez tetszik, kinek az. Igen, ízlés dolga, de számunkra nem közömbös az, hogy mi tetszik az embereknek társadalmunkban, s a mi szőkébb hazánkban, Békés megyében. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a felszabadulásunk óta eltelt 2ö esztendő alatt kultúrforra- dalmat teremtettünk mind az iskolán belül, mind az iskolán kívül. Tárgyi és személyi feltételek sorát teremtettük meg, nem kímélve anyagi és erkölcsi erőnket. Harmadik ötéves tervünkben el kell jutnunk odáig, hogy az emberek ízlését határozottabban helyes irányba tereljük. Természetes, hogy az elmúlt 20 esztendő alatt a tömegek művészeti kultúrájának növekedése módosította az emberek ízlésvilágát is, de mégsincs egy társadalmi réteg sem, amely mentes lenne a kispolgári ízléstől; mentes lenne a szűk, szemellenzős, „csak úgymond szórakozást kereső” művészettől. Ehhez sajnos, az elmúlt 20 esztendő alatt objektív lehetőségeket is teremtettünk, sót napjainkban is teremtünk. A cikk elején felhozott szélsőséges példa nem egyedi jelenség. Találkoztunk mi olyannal is, amikor a Budapesti Fúvósötös kiváló zenepedagógusaival az Ifjú Zenebarátok sorozatban megyénk legeldugottabb falvaiba is eljutott, s játékos formában csodálatos délutánokat szerzett az általános iskolásoknak. De ugyanebben az időben mintegy szimultán, az ŐRI is járta a falvakat kétes művészeti értékű összeállításaival, sokszor szellemeskedő. „pikáns” összekötőszövegeivel. Vajon a publikum melyiket fogadja el; s ha elfogadja, marad- e kétség benne, hogy talán nem jó az ízlése? Az emberi ízlés a társadalom gazdasági fejlődésével nem mindig tart lépést, sokszor nem is tudatos; mégis, megyénkbe oly ritkán és sajnos, nem folyamatosan látogatnak fővárosi művészek, s még ritkábban van szerencséje az egyszerű falusi embernek ahhoz, hogy szép szóval felhívják figyelmét egy-egy nem könnyen megérthető mű szépségére, művészeti értékére. Visszatérve a kiváló Budapesti Fúvósötösre, az ő vendégszereplésük szerencsésen találkozik az általános iskolások zenei műveltségével. Nem vetjük el túlságosan a sulykot, ha ezt mondjuk: egy átlag nyolcadikos tanuló zeneileg ma jóval műveltebb, mint egy középkorú falusi ember. Azért is mondjuk szerencsésnek az előbb említett találkozást, mert az ízlésformálást enBrachfeld Siegfried Békéscsabán — Vidám zenés műsor a Békéscsabán, a ligeti szabadtéri színpadon augusztus 10-én, szerdán este 8 órai kezdettel Csak nyaralóknak címmel kétrészes vidám zenés műsort rendeznek az ŐRI és a Balassi Művelődési Otthon szervezésében. A könnyű műfaj és a tánczene jeles képviselőit láthatják az érdeklődők. A többi között: Bi- licsi Tivadar Érdemes Művész, leánya, Bilicsi Mária, Kosa András, Böröndi Kati, Labooh Geszabadtéri színpadon — rard lép fel az esti előadáson. A táncdalenekesek fiatal generációját Koncz Zsuzsa, Toldi Mária. Koós János és Németh József képviselik, akiket a televízió nézői augusztus 20-án az első táncdalfesztivál döntőjében láthatnak viszont. A műsort az igen népszerű Brachfeld Siegfried konferálja. az Illés-zenekar pedig táncdalokat ad elő. illetőleg az ének- szólistákat kíséri. KiSZ-esküvő Kcvcrntcscn nél a korosztálynál és ilyen formában kell megkezdeni. Vagyis magyarán: az iskolán kívüli népművelés kapcsolódjék és épüljön rá az iskolában szerzett műveltségre, annak egyenes folytatója legyen. A harmadik 5 éves terv művelődésügyi célkitűzéseiben jelentős helyet foglal el a szocialista ízlés kialakítása, e feladatnak társadalmi üggyé kell válnia. Ehhez azonban meg kell vizsgálnunk azt, hogy megyénk milyen forrásokból kaphatja azt a művészeti kultúrát, amelytől az ízlés megnyugtató alakítását várhatjuk. Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, hiszen forrás sok van, de nem mindegyikből buzog elő kristálytiszta művészeti kultúra. Saját forrásunk kevés van, s nem minden műfajban megnyugtató. Az tény, hogy az értékes szórakoztatásért s a jó ízlésért folytatott harcban megyénk színháza tesz a legtöbbe*. Nem mindig hiba nélkül, hiszen köztudomású, hogy a közelmúltban ezzel kapcsolatosan vita alakult ki. Mégis az egyre több jó premier, a gyulai várjátékok jövője, a sok tájelőadás igen komoly lehetőség. A zeneiskolák egyértelműen nemes műsorpolitikája szintén sokat tesz s a jö-i vőben még többet tehet a jó muzsika megszerettetésére, mégpedig avval, hogy a legeldugottabb kis falvakba is eljuttatják kórusaikat, szólistáikat. A két néptáncegyüttes, a csabai Balassi és a gyulai Erkel komoly értékei megyénknek, s elég gyakran eljutnak falvainkba is, népszerűsítve a népi kultúrát. Kár, hogy némely esetben nem népi muzsiké t is (műdalt) adnak, a falusi publikumnak. Az ilyen kontraszt nem szerencsés. Sokat beszélünk a koordinálásról. Minden járásnak van művelődésügyi állandó bizottsága. Egy-egy népművelési idény élőt: ez az áliandó bizottság közös tervet készít el, mégis, sokszor ütközések tapasztalhatók a rendezvények szerencsétlen időzítése miatt. Nem beszélve arról, hogy (példa sajnos, van rá elég) igazi művészet és giccs ütközik ősz-' sze ilyen alkalmakkor. S megfelelő támogatás híjával gyakran az utóbbi győzedelmeskedik. A napokban egy járási népművelési felügyelő panaszkodott, hogy a falusi fmsz-éttermek külön privilégiumot élveznek rendezvényeik megtartására, s mit Július 30-án délután Keverme- sen, az ünnepien feldíszített tanácsháza nagytermében nagyszabású KISZ-esküvő zajlott le. Simon Ilona bölcsödéi dolgozó és Hargittai János tartotta esküvőjét. Az általános iskola úttörői kedves meglepetést nyújtottak az ifjú párnak. A folyosón az őrsök vezetői tartottak díszőrséget. Magony Margit és Petró Ilona verset szavalt az ünnepség alkalmával és az óvodások szintén kedves műsorral köszöntötték az ifjú párt. A zenetagozat hallgatói pedig több számot adtak elő. A párt és a tömegszervezetek nevében Tomonicska Zoltán, az MSZMP titkára mondott ünnepi beszédet. Közületek munkaerőigénye Az GM 44. sz. Állami Építőipari Vállalat azonnal felvesz budapesti munkahelyekre fémcső-állványozókat, burkolókat, épület-villanyszerelők' t. kőműveseket ácsokat, kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Családfenntartóknak havi 360 forint (nap* 15 forint), nem családfenntartóknak havi 240 forint (napi 10 forint) különélési dijat fizetünk, amennyiben vidéki lakásbejelentéssel rendelkeznek és állandó lakóhelyükre naponta nem térnek haza. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést — térítés ellenében — biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha, szakmunkásoknak szerszám szükséges. Cim: Budapest, V., Kossuth I.. tér 13—15, munkaerőgazdálkodás. 332 A Biharugrai Halgazdaság felvételre keres villamos motorok, há-lózat javítás és karbantartásban jártas szakképzett villanyszerelőt, valamint vasesztergályost, aki lehetőleg Diesel-motorok javításában is jártas. Bérezés kollektiv szerint. Lakást, illetve munkásszállást és üzemi étkezést biztosítunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a gazdaság igazgatójánál. x Éjjeliőröket vesz fel Ravasz-tanyai munkahellyel az orosházi Üj Élet Tsz. Jelentkezés a gazdaság központjában, Bogárzó mellett. 74251 ér akkor az én tervem — mondta panaszosan —, ha egyáltalán meg sem kérdik: nem „üt-e” bennünket az ő időpontjuk? A jó ízlés formálásának elengedhetetlen kritériuma, hogy a falusi művelődési otthonok vezetői s egyáltalán minden népművelő a szó igazi értelmében művelt legyen; tudjon differenciálni, s felmérje falujában — kultúr- tervének elkészítése előtt —, hol kell elkezdenie és hogyan kell folytatnia tovább azt a munkát, amely az* embereket az igazi művészet kapuján bevezeti. Szükséges az is, hogy a párt- és állami szervek, de valamennyi szerv tudatosan, tervszerűen fáradozzék azon, hogy szocialista társadalmunkban ízlésükben is szocialista embereket formáljon. Hatalmas munka ez, de hisszük, hogy harmadik ötéves tervünk során nagyot lépünk e szép cél eléréséért. Főleg akkor, ha valamennyien társadalmi ügynek tekintjük ezt a feladatot. Ternyik Ferenc Megjelent a Békési Elet második száma A napokban hagyta el a nyomdát a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Békés megyei Szervezete kiadásúban megjelenő népszerű tudományos és kulturális antológia, a Békési Élet. Az antológia második számában több érdekes és színvonalas tanulmányt talál az olvasó. Többek között Elek László ,,A természettudományos műveltség kezdetei hazánkban a Természttudo- mányi Társulat működési engedélyének megadásáig” címmel, dr. Fodor György: „Válás — megegyezéssel?” címmel, dr. Borbola József pedig „A cukorbetegek gondozásának jelentősége” címmel írt tanulmányt. A váross: lett Szarvast Demény Gyula felvételeivel mutatja be az antológia, majd közli dr. Sonkoly Kálmán ..Az orvostudomány és a vallás” című, dr. Szabó Ferenc: „A helytörténeti kutatás helyzete és gondjai Békés megyében” című írását és Szilágyi Miklós recenzióját a IX. Alföldi Tárlatról. A Békési Élet szemlerovatában több, a közelmúltban megyénkben megjelént helytörténeti és néprajzi művet mutatnak be a szemleírók. Az antológia közli még Ezüst György. Hézső Ferenc, Józsa János, Ko&zta Rozália, Lip- ták Pál, Simon Ferenc. Ruzicsksy György több művének reprodukcióit is. Egy disszidált 1966. július 28. A dátumot csak azért jelöltem, hogy csevegőpartnerünk magára ismerjen. Ismétlem: a dátum 1966. július 28. Budapesten már a Keleti pályaudvaron zsúfolásig megtelt a Békéscsaba felé induló gyors. A fülkében, amelyikben ültem, egy hely szabad. Figyeltem. A forgalmista már csaknem indította a szerelvényt, amikor Ön beszállt. A Diesel-motor koromjait nem kellett lefúnia, nyugodtan, hanyagul beülhetett a még létező egy ülőhelyre, a mű bőrös „fapadosra”. Szinte sajnáltam, hogy beleizzadt a rohanásba, öntől balra idősebb munkásemberek ültek, ultiztak — együtt dolgoznak, mint mondották kéthetenként 10 napot, hogy utána 4 napig szabadnapon legyenek. Így jó a vállalatnak is meg nekik is. Szemben egy idősebb hölgy ült, Mezőtúrra utazott, ő is egyszerű volt; idős és mégis teli naívsággál. Érkezésére rezzent fel, majd összehúzta magát és lecsukta szemeit. Ön ferdéft végignézte és minden bevezető nélkül megjegyezte: „Nálunk, Angliában” még a 70 éves nők is úgy öltöznek, mint itt a 30 évesek. Várta a hatást, ami elmaradt, csupán bal oldalon hallatszott: — Fassz, passz ás a nénike pislogott, nem tudta, mit mondjon. Mégis megszólalt: „Anglia az más”. ön a beszéd orsóját megragadva, ferdén végignézve rajta, ömledezett a 180 kilométeres órasebességű kocsikról, a heti 1800 forint értékű keresetről, a Dárius kincseiről, a tejben-vaj- ban fürdésről. Csak akkor jutott eszembe, hogy végignézzek magán. A kis kosztümé nem ivóit „angol szövet”. Olyan tucatáru, amiben a mi asszonyaink, lányaink dolgozni járnak. Topánkája „elviselhetetlen” magyar áru, amiből sok-sok készül a mi dolgozó asszonyainknak, lányainknak. Azért említem, hogy dolgozó asszonyainknak, lányainknak, mert ön említette, hogy Angliában alig dolgoznak a nők. — Egyébként szavai szerint ön dolgozik. — Mennyiért? Nem én mondtam, ön jegyezte meg, negyed bérért, mint a férifak. Mártír arccal jelentette ezt ki, csodálkozott, hogy nem kapott megértő mosolyt. Nem csodálkozom, nálunk egyenlő bérért dolgoznak a nők...! Tíz esztendő, amiről oly’ sokat beszélt, mikor itthagyta Magyarországot és azóta? Minden olyan más. Bizony, a felfogás is. Engedje meg, hogy kiigazítsam egy félreértését is. A ház államosításáról beszélt ott Pesten. Nem! Mi már nem államosítunk házakat, csupán területrendezésre, ha szükség van, számlájára kisajátítjuk. Mi a különbség? Az előbbiért semmit, az utóbbiért pénzt kapnak a tulajdonosok és a lakást. Eredménye: a földszintes lakóházak helyén 2—3 emeletes, több lakásos épület épül olcsóbb lakbérért, mint ott, Angliában. ön mondta: „Egyhavi lakbér, egyheti kereset”. És még egy. Mikor Szolnokon megállt a vonat, milyen unott arccal bámulta, ahogy az ott ülő munkások falatozták a jó magyar kenyeret. Meg is jegyezte: „Nálunk, Angliában csak rizskenyér van, én nem eszem és most már magyar kenyeret sem eszem.” Hogy elfelejtette a magyar kenyér ízét tíz év alatt? Nem, nem hiszem. Hiszen anyját is arra kérte — mikor önt meglátogatta Angliában—, „hozzon anyukám jó kenyeret”. Elfelejtette? Igaz, ma már nem eszik magyar kénye rét... És még egy. Hiszen a szám Iáját írom, össze. Alighogy rágyújtottak ott a fülkében, mla mit mondott. Emlékszik? Nyolc van darab cigaretta Angliában 65 forint. És a férjét arra biztatja: „Szokjál le, édesem a cigarettáról, sokba kerül". Elnézést kért ugye azért, hogy elszólta magát, hogy ott kint a lakás is drága, a cigaretta is. sőt a Napóleon-konyak 135 forint egy féldeci. Fölösleges volt a zavara, mi úgy is tudtuk: magyar cigarettáért, magyar konyakért lépett be az étkezöko- csiba. Miközben a vonat tovább zakatolt, én találgattam, ugyan ki és mi lehet ott kint? Beszéde bői ludom, hogy szövőnő volt Pesten. Korát tekintve 28 éves. Tizennyolc éves korában disszidált. Miért jött? Nyaralni? Fürdeni? Utazni? Talán inkább beszélgetni? Vagy talán szívfájdalmat okozni munkásszüleinek, akik becsülettel felnevelték? Csodálkozik, hogy önnek nem „vágott” be a szocializmus? Hát akadhat a föld kerekségén olyan rendszer, amely Önnek „bevágna"? Hallotta talán a kártyázó szabad szombatosok szavát, amikor egyre mondták: passz, passz és hozzátették: mehet. Befutottunk Békéscsabára. Üj ismerőseivel együtt szállt le. Az ablaküveghez nyomtam az or rom és figyeltem. Túlzott udvariassággal nem traktálták. ök a másiknak segítettek, annak az idősebb asszonynak, aki leejtette esernyőjét. Valaki, egy kéz túlzott udvariassággal emelte fel azt a sáros földről és egyéb híján nadrágja olda Iához törülte... Csodálkozik? Ne csodálkozzon, az ön számlájára írták... Rocskár János
