Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
1966. augusztus 28. 7 Vasárnap Bölcsőde a város peremén Az összefogás nagyszerű példája Békéscsaba peremén, a bérházak tövében szerénykedő bölcsőde. Bár eredetileg nem is bölcsődének, hanem óvodának készült, ez mit sem enged a lakosság, a különböző szervek és vállalatok összefogásának bizonyításából: húsz kis emberke otthona lett a Mokri utcai új — Békéscsabán a tizenkettedik — bölcsőde. A konzervgyár, a Lenin Tsz és természetesen az állam közös anyagi erejéből épült fel. De a szülők nem akartak adósak maradni önmaguknak. A mamák és a papák rögtön az átadás után — meg előtte is — parkosítottak, falat és bútort festettek, földet hordtak, füvet vetettek. Ha még nem is olyan csinos kívülről a kicsinyek otthona, de az alapja már megvan annak, hogy nyugodtan dolgozzon apuka és anyuka, mert Márti, Feri, Lali, Ibi nagyon jó helyen van. Kell még ilyen bölcsőde sok. De lesz is, ha a vállalatok, a lakosság ilyen tanújelét adja az összefogásnak. | Az óvodának épült, de böl* csődére alakult létesítmény „profil”-képe. 2 Hát nem aranyos? Czifra * Ibiké nagy-nagy meggyőződéssel „tűri”, hogy fürdetés után hintőpor-spriccet kapjon testére Sülé Istvánnétól, a vezető gondozónőtől. ^ Ennek viszont a fele sem * tréfa. Ha már a doktor néni kopogtat — annak azért nem őrülünk, ugye Angyal Ferike? A megszeppent arc is erről árulkodik. De semmi ok a félelemre. Csankó Judit doktornő rendszeresen vizsgálja a kis lakókat. Nehogy valami baj legyen. 4. Pszsz.,.. pszsz... - De jól esik az ebéd utáni alvás. Fotó: Demény Gyula Szarvasi veteránok Békéscsabán A csabai veteránok látogatását viszonozták a szarvasiak a napokban. Az ifjú város öregjei augusztus 25-én Békéscsabára látogattak el. hogy közelebbről megismerjék a már felnőtt várost. Olyan kedves vendég is megjelent e baráti találkozón, mint Hunya Isfván, aki Budapestről látogatott le erre az alkalomra. — Szívesen jöttem a szíves meghívásra, nagyon sok emlékem fűződik a Viharsarokhoz. — Elgondolkodva simogatja lelógó busa bajuszát, pipájából nyugodtan szippant- gat, s a mennyezet felé gomo- lyítja a füstöt. Ma is dolgozik, a MEDOSZ országos elnöke. — Élményeim? Nagyon, nagyon sok van, kedves is meg olyan is, amelyikre nem szívesen emlékezem vissza. Fiatal ember korom óta szervezkedtem, harcoltam a csendőr- szuronyos Horthy-rezsim embertelenségei ellen. Bizony közelről megismertem az üt- leget; sokat ültem börtönben azért, mert a kétkezi munkások pártján állottam, érettük harcoltam. Sokszor ültem ezért a vádlottak padján is. Endrődön 1924 nyarán egy temetésen én töltöttem be a pap szerepét. Súlyos vétségnek számított az akkor, hogy római katolikus temetőben pap nélkül végeztük el a szertartást. Ezért is bíróság elé kerültem. S aztán, amikor röpcédulákat készítettem, amelyben sztrájkra szólítottam a kubikosokat, három és fél esztendei börtönbüntetésre ítéltek. Az elvtársak segítségéve] sikerült átszöknöm a határon, s 1932-ben Moszkvába jutottam. Két év múlva ez a feleségemnek és a fiamnak is sikerült. 1945-ben tértünk haza; a fiam mint a Vörös Hadsereg katonája. A hosszú harcokból maradtak nyomok a lelkemben is, a testemen is. Azért nem panaszkodom; 72 éves vagyok, ma is dolgozom, és nagyon örülök annak, hogy Békéscsaba ilyen szépen fejlődik. — Rábólint s egy nagy füstfelhőt küld az elmondottak után. Egyenesen meglepő, hogy a szarvasi veteránok milyen fáradhatatlanul járják be a konzervgyár területét, minden iránt érdeklődnek. A hűtőház megtekintése után pedig az üzem ebédlőjében jó hideg bambi mellett beszélgetnek, barátkoznak. — Ennek a találkozónak egy a hibája, hogy csak egy napig tart. — Laurinyecz János 71 éves, szemüveges bácsika mondja, akinek mellét a Munkaérdemérem arany fokozata díszíti. — Hát elvtársaim — mosolyog hamiskásan —, hova tettétek azt a gyakorlóteret, ahová én Csabán annak idején bevonultam? Hát illik az, hogy a barakok helyére lakóházakat építettek? Ejnye, ejnye, hát nem lenne jobb, hogyha most is egy nagy baj u szú őrmester ordítozna a kiskato- nákra? — Nevetnek a többiek. — A valóságban látjuk, amiről mi 19-ben álmodoztunk — mondja elgondolkozva a 79 éves Valent Gyuri bácsi. Szinte a földből nőnek ki legnagyobb bámulatunkra pár év alatt olyan üzemek, mint a konzervgyár vagy mint a hűtőház. A mai élet hatalmas ritmusa nekünk kicsit sok már, de gyönyörködni érdemes szebbnél szebb létesítményeinkben. Nem volt hiába az a sok harc, amit ezért folytattunk. Azokra gondolunk csak fájós szívvel, akik nem lehetnek most köztünk, akik életüket áldozták. A 65 éves Takács Pál egyik vezetője a szarvasi veteránoknak. — Nagyon szépek a létesítmények itt is meg az egész országban. Kár, hogy az emberek között van még egy kis „szikes föld”, de mi bízunk benne, hogy a „talajjavítás” meghozza előbb-utóbb a kívánt eredményt. Hallgatag, hófehér hajú, hófehér bajuszú, de mozgékony kis vékony ember a 81 éves Demeter András bácsi. — Én. kisfiam — szól hozzám barátságosan —, 1906 óta a mozgalomban vagyok. Csak elnézem itten ezeket a fiatal lányokat, asszonyokat a hűtőházban, hogy milyen ügyesen dolgoznak, hogy kezelik a gépeket. Bizony én már ezekhez nemigen értenék. De nagyon örülök annak, amit itt láttam, és örülök annak is, hogy nemhiába harcoltunk mi; becsületes, komoly fiatalok alkotnak itt csodálatos szép dolgokat, és ej. nekünk a legnagyobb boldogság. Esteledik már, s a szarvasi öregek meleg kézfogással búcsúznak el a csabai veteránoktól. Lassan indul az autóbuszuk, hosszan integetnek, kiáltanak vissza egy-egy barátságos szót. Viselik a harcok nyomait lelkűkben és testükön, de megkapják elismerésünket, szeretetünket és a legfontosabbat — látják, nem volt hiába harcuk. Temyák Ferenc Petőfi-szobrot kap Marosvásárhely Bukarest A marosvásárhelyi néptanács határozata értelmében a magyar -autonóm tartomány székhelyének egyik közterén a közeljövőben felállítják Petőfi Sándor szobrát. A nagy magyar költő rövid itt- tartózkodása alatt innen írta utolsó levelét feleségéhez és innen indult el 1849. július 30-án a segesvári csatába. A házat, ahol annak idején lakott, emléktáblával jelölték meg. tMTI)
