Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-27 / 202. szám

1966. augusztus 27. 4 Ssombaí Pusztaszőlősi panoráma A Pusztaszőlősi Állami Gaz­daság központi irodája köré bi­zonyára azért ültettek erdősáv­jelleggel fákat, hogy ne lát­hassanak a fákon túlra. Érde­ke ez ennek az üzemnek, hi­szen itt van takargatnívaló. Jó, ha az érkező idegen sem lát túl az erdőn. Mert mit is látna? A megye többi állami gazdaságához képest egy elha­nyagolt, erősen felgyomosodott, rendezetlen, szeméttel bőven tarkított központi majort, iroda- és istállókörnyéket, többségé­ben elgyomosodott táblákat. Né­mely helyen a gyom túlnőtte a kukoricát is, a cukorrépáról nem is beszélve. A párt járási bizottságán em­lítették, nemrégiben tárgyalta a végrehajtó bizottság az itteni vezetőik munkáját. Az eiőad- mányból -megtudhatták, hogy Fusztaszőilősön jól mennek a dolgok. Ugyanis jók a gazda­sági mutatók. Ehhez azonban hozzákívánkozik: mennyivel lehetnének jobbak a termelés itteni eredményei, ha a gyom nem verné fel, nem uralná táb­láikat? Az eredmények szebbek lennének, ha az emberek kör­nyezetükre — ideértve a gaz­daság központját is — igénye­sebbek lennének. Az igényesség­nek itt azonban nem sok nyo­ma látható! A gazdaság a többi mezőgaz­dasági üzemihez képest gazdát­lannak tűnik. Az emberek, mintha belenyugodtak, beletö­rődtek volna a mai helyzetbe. A dolog pedig nem így van. hiszen ott baj lehet, ahol a környezet uralja az embert, nem pedig az ember a kör­nyezetet! Ez azért következhetett be, mert a gazdaság vezetői többet foglalkoznak a mutatók össze­állításával, mint magával a termeléssel és a környezettel. Valahogy nincs rendjén, hogy a gazdaság pártaiapszer vezető­nek egyszerűen nincs ideje, ereje a tagság közötti politikai munkára. A pártíitkár, mint gazdasági vezető napi munkáját annyira zsúfolttá tették, hogy még a munkakörével kapcsola­tos feladatokat is csak részben láthatja el. Egy csaknem 2 ezer holdas kerületben brigádvezelő nélkül irányítja, szervezi és el­lenőrzi a termelést. Ennek megfelelően az alapszervezet ügyére. a vezetőségi üléseit megtartására, a taggyűlések szervezésére, a párt termelés- ellenőrző funkciójának betölté­sére itt nemigen jut idő. Kér­dés: a gazdaság vezetője — a többi állami gazdasághoz ha­sonlóan — miért nem teremti meg a pártszervezet politikai munkájához szükséges feltéte­leket? Pusztaszőlősön nemcsak a ha­tárt verte fel a gyom. hanem a gazdálkodás szervezésének szel­lemét is. Így hát akad gyom- lálnivaló a kerületek központ­jaiban, a határban, s nem utol­sósorban a termelésszervezés­ben és ellenőrzésben, a párt he­lyi munkájában, továbbá a gaz­dasági vezetők tevékenységében O. K. Dolgozzanak önállóbban az állami gazdaságok — Tanácskozás a MEDOSZ-ban — Az állami gazdaságok ezek­ben a hetekben készítik el har­madik ötéves tervjavaslatukat. Az ezzel kapcsolatos feladatok­ról tanácskoztak csütörtökön a MEDOSZ székházában a szak- szervezetek illetékes szakosztá­lyai. Lada Lajos, az állami gaz­daságok főigazgatója bevezető előadásában hangsúlyozta: az állami gazdaságok most első íz­ben készítik el tervjavaslatai­kat úgy, hogy ahhoz nem kap­tak központi előírást, keretszá­mot. A főigazgatóság csupán Hatásos új «yútfvszer a szénanátha ellen A szénanátha és'az orr, a száj, a gyomor és a bél nyál­kahártyájának másfajta gyul­ladásos megbetegedései ellen igen hatásos gyógyszernek bi­zonyult az Ahanon-drazsé. Ezt a gyógyszert a Német Demokratikus Köztársaság rodlebeni gyógyszergyárában állítják elő és először a szep­tember elején megnyíló lip­csei őszi vásáron mutatják be a nyilvánosság előtt. irányelveket adott ki. Az egyes állami gazdaságoknak ezek fi­gyelembevételével, saját helyi adottságaik és lehetőségeik gon­dos elemzésével kell összeállíta­niuk javaslatukat. A szükségképpen nagyobb fe­lelősséggel is járó önállóbb gaz­dálkodástól elsősorban azoknak a tartalékoknak a feltárását várják, amelyek eddig főként a túlzott központi irányítás kö­vetkeztében maradtak rejtve. A tartalékok hatékony kihaszná- ■ lásóra annál is inkább szükség lesz. mert míg a második ötéves tervben jelentősen növekedett az ültetvények területe és az ál­latállomány. addig a harmadik ötéves tervben ezeknek az esz­közöknek lényegében változat­lan mennyisége mellett kell a sét meghaladó mértékben. A beruházási keretek jó részét — az építési jellegűeknek körülbe­lül egyharmadát. a gépbeszer­zési összeg túlnyomó többségét — az állami gazdaságok mostan­tól kezdve szabadon használhat­ják fel az általuk legfontosabb­nak ítélt termelési, szociális vagy egyéb célra. A nagyobb beruházásokat ezentúl is a köz­ponti beruházási keretből való­sítják meg. Fontos lépést jelent az önál­lóbb gazdálkodás útján a köte­lező értékesítési mutatók továb­bi csökkentése is. A tavalyi 24- gyel szemben az idén 13 féle cikkre írták elő az értékesíten­dő mennyiséget, jövőre pedig már csak a kenyérgabona, a cu- ! korrépa, a naprafogó és a hús­termelést növelni, mégpedig félék értékesítésére kapnak a az egész mezőgazdasági tenne- gazdaságok kötelező mutatószá- lés 13—15 százalékos növekedé- ! mot. MWMWWWWWWWWWW AWUWWWWWVWWHWMWWWTOtmWWV Ő sz hajú, öregember előrehajló vállú lépett be a kávéház ajtaján. Botja hango­san koppant a futószónyeg mel­lett a parkettkockákon, amíg az ablak melletti asztalhoz ért: ott megállt egy pillanatra, tétováz­va, széles karimájú kalapját a fogasra akasztotta, azután leült s körülnézett. A pikolóíiú sietett hozzá, tisztelettudóan megha­jolt. Valamiről szót váltottak — a fiú elment, s egy perc múlva újságokkal a kezében jelent meg az asztalnál, átadta a la­pokat. Az öregúr, ahogy' felné­zett a közeledő léptekre és áhogy felemelte tekintetét: meg­ismertem. A Mester, a vidékjáró színház egykori örökifjú bonvivánja, a nők bálványa, aki (mint a 28 év előtti helybeli hírlap írta róla) „gyönyörű szépen zengő lírai tenorjával belopta magát a közönsége szívébe” — mint ahogy a kikapós polgárasszo­nyok s romantikus lelkű var­rólányok szívébe is. Mennyire eljárt az idő: huszonnyolc év. A Mester már akkor, nyolc-tíz esz­tendeje negyvenéves volt — és senki sem mondhatta rá, hogy nem igaz. Ő volt a „Tokaji aszú” Pistá­ja, az „Aranykalász” fiatalura, a ..Cirkuszhercegnő'’ Mister X-e, a délceg Noszty fiú — éppen úgy, mint ahogy ó volt a reg­gelig tartó kártyacsaták neme­sen vesztő, vagy bohém-köny- nyeden nyerni tudó hőse, a boros-ci gúnyos, szépasszonyos vacsorák olykor távolba tekintő melankóliával, olykor vad sö­rényrázással mulatni tudó, a szépasszonyok ablaka alatt a csillagok fényében álmodozva szerenádozó gentry-figura — és ki tudja, mi még. de mindenek­előtt a bonvivánok bonvivánja: a Mester. A „Tokaji aszú” majdnem ” minden este táblás házzal ment. Így énekelt benne a szé­gyenbe hozott ieány az úríinak, reménytelen szerelmében (amely természetesen a fináléig minden reményt felülmúlt): „Pistának hívják/ A haja barna, Udvarol jobbra/ Udvarol balra/ Futok utána,/ ö rám se néz Imádom mégis' Ez az egész. Azután egy­szer megjelent a színen az úríi, a hovatovább ötvenéves Pista úrfi, délcegen, fiatalon, hódi- ' tóan, s felcsendült a lírai tenor — és álkönnybe lábadt a prima­donna szeme s a gyönyörűségtől A Mester igazi könnyeket hullatott az első bérleti sorban a Fő utcai do- hánvtözsde üdvöskéje, Valéria kiasszony. Az örökszűz, akinek szívében — az érzelmek feltá­madó hullámát szende pirulá­sával titkolni nem tudván, s talán nem is akarv án — valami remény támadt fel mindannyi­szor, amikor öt látta, Öt hal­lotta a színpadon: a Mestert, aki naponként jött hozzá és nem szívott mást, csak finom illatú Coronitast. írna Mester gomblyukában ** télen-nyáron fehér szegfű pompázott és ezt senki mástól nem szerezhette be, csak Mar­gitkától, a virágüzlet kétszer öz­vegyült, de harsogó életkedvű tulajdonosnőjétől, aki a kissé már elmúlt tavaszt érezte visz- szatérni mindannyiszor, amikor Ö. . igen: ö lépett be az ajtón, s bokáját összekoccantva kissé meghajolt és azzal a hódító mo­sollyal az. arcán, azon a lágyan- csengő, szép hangján megszólalt: „Nagyságos asszonyom, tűzze a szívem fölé a világ legszebb fehér szegfűjét azzal a szép ke­zével...” Margitka pedig odatűz­te a lopva mindannyiszor meg­csókolt fehér szegfűt, finoman, elegánsan... („És tudjátok mi történt? — mesélte egyszer ba­rátnőinek a cukrászdában. — Ahogy feltűztem a szegfűt, meg­fogta a kezem és megcsókolta. Mélyen a szemembe nézett és azt mondta: magát mindig úgy látom gondolatban, ahogy' fel­tűzi a szegfűmet, ezt a legszebb virágot és így' ez a virág — bo­csásson meg, nagyságos asszo­nyom — csak magára emlékez­tet. Hallottátok. ezt mondta. Rám emlékezteti. Hát nem cso­dálatos? És aki a virágot sze­reti... hm... hm... mást is szeret­het. Nem? És még egyesek azt hiszik, hogy holmi bagóval meg­szédíthetik. Mi az, Valériám, rosszul vagy ? Ááú, csak nem ér­tetted félre, drágám?” Akkoriban, mint gyerek — ír­tam is már erről — sokat for­golódtam a színház körül: sze­repeltem is, üzeneteket, levélké­ket vittem hoztam teljes disz­kréció mellett. A Mester szá­momra is varázslatos nagyság volt, pattanva ugrottam, ha kért valamit.! Gyerekszemmel bár, wwwv* csilloeást. 1 1 de láttam minden csillogást, ami körülötte volt és azt is, ami­kor reumás térdét ropogtatva, masszírozva állt fel az öltöző­padtói, hogy egy pillanat múlva mint a varázslatos ügyességű ál­arcos Mister X jelenjen meg a rivaldafényben. Ez volt az élete. Este a rivaldafény., nappal az asszoriy.ok, a hódolók fénye. 1^4 esélték: igazi bárókisasz- szony volt a felesége, aki otthagyta az atyai kastélyt, hogy kövesse őt a színpadi vi­lág csábos, valójában talmi vi­lágába... A bárókisasszonyt szü­lei kitagadták, de hiába: hű maradt szerelmeséhez mindha­lálig. Mert hogy meghalt a bárókisasszony. S azóta a Mes­ter vigasztalhatatlan, valójában minden, amit tesz. csupán szo­morú, keserű játék... Szivében ott él az örök bú. Hallottam én is a könnyfa­kasztó történetet; tudta a Mes­ter is és mindig nevetett rajta, ebben az örök bú.iúban. Báró- kisasszony? Miért nem herceg­nő? Ugyanis hercegnőnek nevezte, hívta egykor a társulat szubrett- jét, aki fiatal volt és tüzes és pózoló vén szamárnak nevezte a Mestert — a közönség bálvá­nyát, a kikapós polgárasszonyok, ( a romantikus lelkű varrólányok > bizsergető szívevágyát. Mert hogy nevezhette így. hiszen a felesége.... szóval, a felesége volt mindaddig, amíg a városbeli nagyvendéglős jóképű fia köz­reműködésével el nem váltak... Ahogy ott ült az ablaknál a ! I betűző napfényben — egy pil­lanatra visszaképzeltem a légi időt. újra láttam a régi Mestert, amint kitép a dohánytőzsde aj­taján és benyit a virágüzletbe. Délcegen, mint a Noszty fiú ; j vagy, mint Mister X, de csak egy pillanat volt az egész. Az ősz hajú, hajlott vállú öregúr felállt az asztaltól, kalap­ját leakasztotta, s botjánál ko­pogva elindult a kijárat felé. A pikolófiú kicsit meghajolva kö- i; szönt, felvette az asztalról a' borravalóul otthagyott forintost. Megpörgette a levegőben, ügyes kézzel elkapta és a másik keze fejére terítette. Fej vagy írás? A Mester pedig befordult az árnyékos mellékutcába, sétálva ballagott rajta végig,!! imíg el nem érte az otthoni ka-;! "■ 11. amelyen belépett. j! Dér Ferenc * Már 450 000 háztartást kapcsoltak be a propán-bután gázellátásba — Gyakorlati tanácsok — Az elmúlt hónapokban ismét több ezer új propán-bután gáz­fogyasztó kapta meg első gázpalackját. Ezzel országszerte már 450 000-re emelkedett azoknak a száma, akik bekapcsolódtak az elmúlt évben meghirdetett előbekapcsolási akció nyomán a propán-bután gázellátásba. Az ÁFOR hálózatára meglehetősen sok feladatot ró ezeknek az új fogyasztóknak a bekapcsolása még ma is, amikor a hajdú- szoboszlói földgázüzem már folyamatosan termel. Nemcsak a tüzelőberendezéseket kell felülvizsgálni, hanem az új fo­gyasztókat is ki kell oktatni a propán-bután gáz szakszerű használatára. A számítások szerint az év végéig még körülbelül hatvanezer gázbekapcsolási engedélyt adnak ki a tanácsok kereskedelmi osztályai, jövőre pedig újabb 150—160 ezer fogyasztóval bővül a palackos propán-bután gázt használók tábora. Mint az AFOR- nál elmondták, most a folyamatos ellátás idején is változatla­nul időszerű feladat az új fogyasztók kioktatása a propán-bután gáz biztonságos használatára. A propán-bután gáz ugyanis sok előnye mellett balesetveszé- lyesebb, mint a hagyományos tüzelőeszközök bármelyike, te­hát gondosabb kezelést, rendszeres karbantartást és kifogásta- taian készüléket igényel. A probán-bután gáz gázömlés esetén a helyiség padlóján terül el, tekintve, hogy a levegőnél kétszer nehezebb. A nagy hőértékű probán-bután gáz a levegővel ke­veredve robbanóelegyet alkot, tehát erősen tűz- és robbanás- veszélyes. Az új fogyasztóknak nem szabad megfeledkezniük arról sem, hogy az alumíniumpalackokban nagy nyomású cseppfolyós gáz van. A nagy nyomás leredukálására szolgál a nyomáscsökken­tő berendezés, amely nélkül a palackból a gázt használni szi­gorúan tilos. Veszélyes és tilos a tele palackokat fektetni vagy megdönteni vagy a főid szintjénél mélyebben fekvő helyiség­ben, pincében, alagsorban tárolni, vagy üzemeltetni. A probán-bután gáz használóinak a palackok cseréjéről és a szakszerű felszerelésről mindig maguknak kell gondoskodniuk. Ezért a balesetek megelőzése céljából minden űj fogyasztónak be kell tartania a kezelési utasításban foglaltakat. A baleseti jelentések tanúsítják, hogy sokan megfeledkeznek erről és saját belátásuk szerint üzemeltetik gázkészüléküket, amelynek az eredménye. majd minden esetben lakástűzhöz vagy robbanáshoz vezet. Az ÁFOR külön is felhívja az új propán-bután gázfogyasztók figyelmét a palackok gondos felszerelésére. Minden esetben nézzék meg, hogy a nyomáscsökkentő csatlakozórészében van-e töinítőkaiika, s ha van. sértetlen-e. A nyomáscsökkentő berendezést csak azután szabad a palack csatlakozórészéhez csavarozni. Hasonlóan fokozott gonddal kell elvégezni az ösz- szeszerelt berendezés ellenőrzését. A csatlakozórészeknél a a szivárgást sohasem szabad égő gyufával ellenőrizni, csak híg szappanoldattal. A nyílt lángtól ugyanis a rosszul összesze­relt berendezés tüzet foghat, illetve felrobbanhat. Amennyiben a palack szelepe szivárog, azonnal szabad térségbe, lehetőleg udvarra kell vinni és értesíteni kell a cseretelepet vagy az ÁFOR-központot. A zavartalan tüzelés és fűtés érdekében érdemes megszívlelni az üzemeltetésre vonatkozó szabályokat is. Ezek közül is em­lítésre méltó a készülék begyújtásának sorrendje. Először min­dig a palack szelepjét kell félfordulattal megnyitni, azután meggyújtjuk a gyufát és a főzőberendezés csapját csak ezután fordítjuk el. Ha tökéletes az égés, a láng színe kékeszöld színű és jól látható a magja. Ha a főzést befejezzük, a gáz eloltásá­nak sorrendje a következő: először a palack szelepjét zárjuk el, s csak ezután az égőket, ha azokon már kialudt a láng. A gáztüzelőberendezések karbantartását és javítását a megyé­ben a Tiszántúli Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat (Haj­dúszoboszló) végzi. 403

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom