Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-27 / 202. szám

1966, augusztus 2T. 2 Szombat U Thant Mexikóban Mexico A jelenleg kétnapos mexikói látogatáson tartózkodó U Thant ENSZ-fötitkár csütörtökön este beszédet mondott Carillo Flores külügyminiszter díszvacsoráján. A főtitkár igen súlyosnak mi­nősítette a világbékét fenyegető veszélyeket, s hangoztatta, hogy a második világháború óta — a koreai háború kivételével — nem volt még ilyen feszült a nemzetközi helyzet. Felidézte az emberiség atomhalálának ijesz­tő képét, s „türelemre, az élni és élni hagyni elvének alkalma­zására'’ hívta fel a szemben álló feleket. (MTI) ‘ Osztrák parlamenti küldöttség utazik a Szovjetunióba Bécs Osztrák parlamenti küldött­ség utazik a Legfelsőbb Tanács meghívására szombaton a Szov­jetunióba. A kilenctagú küldött­séget Wallner, a parlament néppárti harmadelnóke vezeti. De Gaulle Djiboutiban Djibouti De Gaulle francia köztársa­sági elnök, aki jelenleg világ körüli útjának első állomásán, Djiboutiban tartózkodik, pénte­ken reggel megtekintette a tisz­teletére rendezett katonai dísz­szemlét. Közös hadgyakorlat előtt A Varsói Szerződés négy’ tagállamának közös hadgyakorlatára rövidesen sor kerül. Kénünkön: a Magyar Néphadsereg tisztjei­nek egy csoportja- akik a közös hadgyakorlatra már Ceskc Bu- dejovicebe érkeztek. (Telefotó MTI Külföldi Képszolgalat) Sztrájkok, áremelkedések fing! ában Ezt követően De Gaulle és kísérete koszorút helyezett el a hősi halottak emlékművén, majd tanácskozott Ali Aref Bourhan szomáliparti alelnök- kel. Amerre ment, mindenütt fel­iratos táblák fogadták. A táb­lákat vivők egyik csoportja azonnali függetlenséget követelt francia Szomálipartnak, a má­sik csoport transzparensei azt hirdetik, hogy Szomálipart „francia kíván maradni". Az előbbiek vezetője Ahmed Idrisz Moussa. az ellenzékhez csatla­kozott degaulleista képviselő, az utóbbiak élén pedig Ali Aref Bourhan alelnök áll. (MTI) Dél-Walesben 750 bányász sztrájkol a tárnák bezárása miatt, országos sztrájkra és az egész vas­úti hálózatot megbénító munkabe­szüntetésre készülnek a bérbefa­gyasztás éllen a vasúti váltókeze­lők. Egy hét alatt ismét több mint száz cikk ára emelkedett, ezek voltak a pénteki nap legjellegze­tesebb eseményei az angliai font­válság híranyagában. • A nyugat-európai sajtó egy­re nagyobb nyugtalansággal foglalkozik az indokínai ame­rikai agresszió kiterjesztésé­nek látható jeleivel. A párizsi Express nemrég helyszíni ri­portban számolt be egy olvan amerikai katonai kiképzőlá- borról, ahol a Vietnamba szánt legénységét minden el­képzelhető eszközzel „akklima­tizálják” a vietnami háború viszonyaira. A riportból nem nehéz a kellő következtetése­ket levenni... Felvételek az Orbiterről A spanyolországi Rodledo de Chavela-ban levő amerikai—spa­nyol megfigyelő állomáson pénte­ken felfogtak a Hold körül kerín- gő Orbiter—1 amerikai űrhajó felvételiéit, amely a Holdat árbá- zolja — háttériben a Földdel. A Föld felhőikkel borított fél­holdszerú formát mutat a kocka bal oldalán, míg jobb oldalon a Hold egyik kráterekkel borított részlete látható. A Föld megvilá­gított részén a tudósok felismer­ték az Antarktiszt, Dél-Amerika keleti partjait és az amerikai par­tokat, valamint Dél-Európát. — Hol az ezreded? — Nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1940. március 15- én. Néhány jól sikerült pofon és gyomron rúgás után a kihallgatás folytatódik. Újabb amerikai tömegmészárlás New Haven Az AP hírügynökség jelentése szerint a chicagói nyolcas és az austini tizenhetes gyilkosság után újabb véres bűntényt követ­tek el az Egyesült Államokban: péntekre virradóra a Connecticut állambeli New Haven városában a McClease család öt tagját, az anyát és négy gyerekét ölte meg a 35 éves Arthur Dgyis. A vérengzésre New Haven né­gernegyedében került sor. A szomszédok éjfél felé lövöldözést hallottak A kertes épületből egy kisfiú rohant ki rémülten kiáltoz­va: „Segítség, segítség, mind meg­haltak!" A helyszínre siető rend­őrség két holttestet talált a hatszo­bás lakás földszintjén és három másikat az emeleten. Kórházba szállítottak két gyereket is, akit szintén golyó talált, valamint há­rom másik személyt, aki tanúja volt a rémtettnek és hisztérikus rohamot kapott. Az életben maradottak, a McCle­ase család tagjai felismerték a gyilkost, a 35 éves Arthur Dayist, ofc* m mészárlás bevégzése után egyik kezében puskáját szorongat­va távozott. A rendőrség nagysza­bású hajszát indított a kecskesza- kállú néger férfi után, aki az első jelentések szerint 1964-es típusú Chrysler gépkocsin menekült el. A mészárlás oka még nem is­meretes. A lakás 200 méternyire van a Winchester Clubtól, ahol a hónap elején egy férfi lövöldözni kezdett és több embert megsebesített, míg végül a rendőrök agyonlőtték. (MTI) — A századosod neve? — Nem tudom. Az én nevem Robert Joins, számom 3550, szü­lettem 1948. március 15-én. Kissé távolabb egy másik kép: hatalmas, megtermett fickó még egy amerikai „foglyot” vonszol az apró, figyelőablakkal ellátott bam- buszfalhoz. — Amerikai kutya! — üvölti a fickó, miközben foglyát gallérjá­nál fogva vonszolja. Térdének egy lökésével a falhoz szorítja, s eb­ben a pillanatban a bam.busznád szálai között valaki vörös, ragadós MÉLY- ÉS VÍZÉPÍTÉSBEN, VALAMINT CSÜSZÖZSALUZÁSOS MUNKÁBAN JÁRTAS MÉRNÖKÖKET, TECHNIKUSOKAT, MŰVEZETŐKET KERES FELVÉTELRE, kubikosokat és mélyépítésben jártas szakmunkásokat 150 főig, tiszántúli működési területtel alkalma azonnali belépéssel a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat. Jelentkezés: a vállalat telephelyén, Debrecen, Vágóhíd u. 18. 122555 Horogkereszt és faj üldözés Az AP jelenti: Chicagóban Lincoln Rockwell, az amerikai fasiszták vezére 1500 fanatikus fajgyűlölő részvételével gyűlést tartott. Kifejtette, hogy fegyve­res erővel is meg kell akadályoz­ni, a faji integrációt. Később fa­siszta suhancok horngkercszte- ket mázoltak házak és templo­mok falaira. A hír bejárta a világsajtót. A felháborító és döbbenetes ese­mények elemzéséhez azonban alapot nyújt, ha rövid pillantást vetünk a történelem krónikásá­nak tárgyilagos feljegyzésére: hogyan és miként alakult a „né­ger kérdés” az Egyesült Álla­mokban? Időpont a XVIII. század eleje. A színhely Liverpool. Onnan és más nagy angol kikötőkből tu­catjával indulnak útnak a rab- szolgakereskedök hajói. Afrika partjai felé tartanak, ott szedik össze a „fekete elefántcsontot”, így nevezték akkor a néger rab­szolgákat, maid átszállítják őket Amerikába. Egy év alatt több mint százezer rabszolga került ki ily módon az Újvilágba. Időpont 1863. Színhely az Egyesült Államok. Abrahám Lincoln az elnök. Napvilágot lát a dekrétum a rabszolgák felsza­badításáról. Két évvel később ezt az Egyesült Államok alkot­mányába is beiktatják, mond­ván, hogy Amerika mindem ál­lampolgára egyenjogúságot él­vez! Azután tovább peregnek az évek és Lincoln nemes eszméi csak papíron maradnak. íme a bizonyíték: az amerikai legfel­sőbb bíróság csak tizenkét év­vel ezelőtt adta ki a „végrehaj­tási utasítást", amikor kimondta. hogy érvényesíteni kell az isko­lai integrációt. Ennek ellenére is csak minden tizenhatodik néger gyereknek sikerült bejutnia a fe­hérek iskoláiba, de ennél is csú­fosabban megbukott a gazdasági integráció, hiszen a színes bőrű dolgozók átlagbére 1950-ben a fehérek átlagának 61 százalékát tette csak ki és ez az arány is 59 százalékra csökkent napja­inkig... Hol keressük az események, il­letve a középkori elmaradottság rugóit. Ismét a kapitalista tár­sadalom, s a politikai helyzet alakulása ad magyarázatot. És arra is választ kapunk, hogy mi bátorítja fel az amerikai fasisz­tákat. Rockwell náci nagygyű­lést tarthatott Chicagóban és te­hette ezt azért, mert tudja, hogy a hatalom képviselői is azokat gyűlölik, akik ellen fegyveres fellépésre uszít. Ahhoz sem kell különösebb politikai éleslátás, hogy bárki felismerje: az Egye­sült Államokban a legfelsőbb sí­kon is a szélsőjobboldali elemek váltak hangadóvá. Ez elsősorban annak következménye — és ez ok és okozat összefüggése —. hogy Washington kifejezetten fasiszta jellegű kalózháborút folvtat Vietnamban. Az igazság pedig oszthaíatian. Nem állítjuk, hogy a Fehér Ház urai szándé­kosan támogatnák Rockwellt és fasiszta bandáiét, ezt egyszerűen azért nem teszik. me«"t ők óhaj­tanak a hatalmon belül marad­ni. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy azok. akik hitleri mintára nan mint nap a népirtás bűn­cselekményét követik el Ázsiá­ban. ne élesztgetnék a fasizmus tüzet Amerikában. ^ Sümegi Endre iskolája folyadékot önt a veréstől elkábult katona fejére. Az egyik hóhér fel- üvölt: vér, vér! A pocsolya mellett Bűzös, sáros pocsolya előtt egy katona térdel. A katonát kihall­gatják. —• Amerikai disznó, semmit sem ér a hadsereged... Valid be, hány ágyúja van az ezredednek. Hatalmas rúgás, és a katona fe­je már a bűzös pocsolyában van. Louisiana államban vagyunk, Fort Polkban. Amit látunk, az csupán az amerikai gyalogság „ed­zése” a vietnami háborúra. Fort Polk az egyik legnagyobb ilyen katonai tábor és gyakorlóterep eb­ben az államban. Mintegy 350 négyzetkilométernyi területet fog­lal el főképpen erdők között. Itt, ugyanúgy, mint más hasonló tá­borokban, a katonákat a harci kö­rülményekhez szoktatják. Jóllehet az egész olyan, mint egy színjá­ték, az ökölcsapások azonban épp oly igaziak, mint a gyűlölet és az erőszak légköre, amit itt kialakí­tottak. Falu a táborban Az éjszaka folyamán végignéz­tünk egy „vietnami falu” ellen rendezett támadást, amit 220 fő­nyi osztag hajtott végre. Külön e célra pálmalevelekkel fedett bambuszkunyhókat emeltek. Sőt, az egyik házban iskolát rendez­tek be, közelében pedig felállítot­ták az ősök hagyományos oltárát. Nem feledkeztek meg a disznók és bivalyok számára nélkülözhe­tetlen pocsolyákról sem. A disz­nók igaziak voltak, de bivaly nem volt, valószínűleg nem futotta a pénzügyi keretből. A kulisszafalu főterén tyúkok kapirgáltak. Az egyik kunyhón vietnami nemzeti- színű zászló lobogott. Égy házikó falán hatalmas plakát: vérző asz- szony gyermekkel a karján élette­lenül hever egy amerikai katona I csizmája alatt. A felirat vietnami ! nyelven így hangzott: Az a meri - I k^i agresszor felperzseli falvain- ! kát, meggyilkolja asszonyainkat és gyermekeinket. Az ostrom Tökéletesein olyan volt a be­nyomásunk, mintha Vietnamban volnánk, csupán az zavart, hogy a falu bejáratánál „Behajtani ti­los” és „Dohányozni tilos” angol feliratú táblák fogadtak. öt amerikai katona fekete öl­tözetben és műanyagiból készült csúcsos kalapban — ilyet horda­nak a vietnami parasztok, de szal­mából — a támadást váró parti­zánok szerepét játszotta. Felada­tuk az volt, hogy csapdákat he­lyezzenek el a faluban és aláak­názzák az utakat. Hajnali öt órakor tompa robba­nás, elnyújtott kiáltás hallatszott. Az amerikaiak támadást indítot­tak. A álvietnamiak lövöldözve visszavonulnak. A falura gránát­tűz zúdul. Az egyik katona észre­veszi, hogy egy rőzsekölegbol pus­kaagy kandikál ki. Abban a pil­lanatban, ahogy hozzányúl, a kö- teg felrobban. A katonát fehér por borítja, és szinte megsüketül a robbanástól. Nem sebesült meg, de megtanították, hogy hasonló hibát többé ne kövessen el. Az álvietnamiak, miután beke­rítik őket, megadják magukat. Azok a fiatal katonák, akiket ebben a táborban dresszíroznak, nem hivatásosak: 18—21 éves újoncok. A kiképzés kilenc hétig tart. utána egy hónap szabadsá­got. kapnak, majd irány Vietnam. A kiképzők egytől egyig Indokí- nát megjárt háborús veteránok. A kiképzés helyét gondosan el­rejtették avatatlan szemek elől. A környező erdőségekbe se éjjel, se nappal nem lehet belépni, mert a betolakodót nyomban elkapják az éber őrszemek. A kilencedik hét végén az ame­rikai fiatalember tudni fogja, mi vár rá „ott”...

Next

/
Oldalképek
Tartalom