Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-04 / 183. szám
4 W66. augusztus 4. Csütöi U, »Adják vissza a fiamat!” Bgy amerikai anya levele, akinek fiát Dél-Vietnamba hurcolták. A levelet, amely az Egyesült Államok kongresszusához szól, az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A vietnami háborús konfliktusban való részvételünkkel ösz- szefüggésben szeretném kifejezni érzéseimet es gondolataimat. Tudom, hogy csak egyike vagyok annak a számtalan amerikai nőnek, akik hasonló helyzetben vannak. De tudom azt is. hogy ha ezek az asszonyok felemelik tiltakozó ■ szavulcat, meghallják, és lehet, hogy ezáltal lehetővé válik a béke mielőbbi helyreállítása. A más országokban folyó háború mindenekelőtt belügy, ami nem szolgáltathat alapot ahhoz, hogy fiainkat belekeverjék és életük kockáztatására kényszerítsék. Meg kell találni a lehetőséget, hogy ezt a szakadékot áthidalják. Engedjék haza a családi tűzhelyhez fiainkat! Segítsenek nekik úgy, mintha a saját gyermekeikről lenne szó. Én nem értem az Egyesült Államok vietnami politikáját és azokat az okokat, amelyek miatt az amerikai katonáknak ott kell lenniük. Talán nem fejezném ki magam ilyen élesen, ha érezném, hogy cselekedeteink indokoltak. Ezt azonban egyáltalán nem érzem. Hogyan lehet segíteni azoknak, akik nem kívánják jelenlétünket? Nem vagyok sem történész, sem politikus. Sok millió más anyához hasonlóan, a nemzetközi válságok csupán akkor jutnak el hozzám, amilcor azok házam ajtaján kopogtatnak. Most pontosan ez történt. Fiam. Vietnamban van, a Csu Lajbah állomásozó 5. tengerészgyalogos dandárral. Ezek a fiatal emberek éppen hogy megkezdték az életüket, és máris harcolniuk kell. .. Johnson elnök egyszer bírálóit „kishitű öregasszonyoknak” nevezte. De hogy tudnánk nyugodtak lenni! Állandó rettegésben csak azért imádkozunk, hogy valahogy átéljük ezeket a napokat. Vajon mit mondana az elnök a fronton, a mester- lövészek golyói előtt, ellenséges ostromban? Valami baj van államunkban. Mi ok késztetett arra, hogy belekeveredjünk ebbe a konfliktusba, ha csak nem az, hogy egyes úgynevezett washingtoni politikusok megmentsék presztízsüket, a gazdagok pedig még jobban megtömjék amúgy is duzzadt zsebeiket. Ök mások élete árán élősköd- nek. Ha már nagy összegeket kell áldoznunk mások „megsegítésére”, akkor ebből a pénzből küldjünk orvosokat, élelmiszert, gyógyászati berendezést, tanítókat — nem pedig fegyvereket és bombákat. Mit ér a jószomszédság programja, ha ez pusztuláson és halálon kívül semmit sem ad. Szememre vethetik, hogy nem vagyok eléggé hazafias. Legyen. Egy egyszerű anya ír önöknek, aki csupán egyet kíván; megmenteni egyetlen fia életét, aki számára a legdrágább a világon. A fiam a mindenem, amim van ezen a világon. Nem tudtam sokat adni neki, de az életet adtam. Mindössze IS éves — már nem gyermek, de még nem férfi. Amikor behívták a flottához, Vietnamnak csupán a létezéséről tudott. Most pedig leveleiben keserűen panaszkodik ennek a háborúnak a kilátasta- lanságaról. Megválasztották a Legfelsőbb Tanács elnökségét és az új szovjet kormányt Pravda-cikk a Vietnamban barcsié nyugatnémet zsoldosokról Moszkva Azután, hogy a Pravdában riportok jelentek meg az NSZK- nak az Egyesült Államok Dél-Vietnamiban folytatott szennyes háborújában való aktív részvételéről, Bonnban és Washingtonban riadalom támadt — mutat rá a Pravda szerdai számában Alek- szandrov. Bonn és Washington képviselői, miután sebtében megismerkedtek a nyilvánosságra hozott tényekkel és dokumentumokkal, rögtön mindent tagadni kezdtek. A szerző megjegyzi, hogy ebbe a zajos „cá- folási” propagandakampányba nemcsak a nyugatnémet és amerikai nagykövetségek- magas rangú tisztviselői kapcsolódtak be aktívan, hanem államférfiak, miniszterek is, akik — szavaik szerint — az NSZK kormánya és az amerikai külügyminisztérium nevében léptek fel. „Már csupán ez a „mozgósítás” is megmutatja, hogy a leleplező csapás telibe talált. A „cáfolók” észrevétlenül összezavarodtak és elkezdték cáfolni... saját magukat” — írja a szerző. Von Hasé államtitkár, például kijelentette, hogy „Vietnamban nincsenek németországi önkéntesek (értve ezalatt az NSZK-t), akik amerikai egyenruhát viselnének és, hogy Dieter Dengler (az a nyugatnémet zsoldos, akinek az okiratairól készült fotókópiákat a Pravda közölte), úgymond 1957-ben emigrált az Egyesült Államokba. A nyugatnémet lapok Denglerről közölt életrajzi adatai szerint Deng’ler állítólag 1960-ban kapott amerikai állam- polgárságot és 1963-ban lépett be az amerikai hadseregbe. Hogyan lehet Von Hase megnyilatkozásai tükrében megmagyarázni Franz Gerhard Prediger halálát, aki mint az NSZK katonája és állampolgára pusztult el Vietnamban, és hogyan lehet megmagyarázni sok más tényt és adatot arról, hogy a nyugatnémet zsoldosok részt vesznek az indokínai háborúban — teszi fel végül a kérdést Alekszandrov. (MTI) Moszkva Moszkvában magyar idő szerint nyolc órakor szerdán megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának ülése. Tíz órakor a Szövetségi Tanács is folytatta munkáját. A Nemzetiségi Tanács szerda délelőtti ülésén kilenc álLandó bizottságot alakítottak. Ezeknek a 750 küldött közül 319 lett a tagja. Az állandó bizottságok előzetesen foglalkoznak az ülésszakon vitára bocsátandó kérdésekkel és ellenőrzik a végrehajtó szervek tevékenységét. A terv- és a költségvetési bizottság, a legfontosabb állandó bizottság vezetője Mihail Jasz- nov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a külügyi bizottságé Borisz Ponc- marjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára lett. A Szövetségi Tanács — a szovjet parlament egyik háza — szerdán jóváhagyta a június 12-én megválasztott 767 küldött meghatalmazását. A Szövetségi Tanács mandátumvizsgáló bizottságának elnöke, Nyikolaj Rogyionov bejelentette, hogy a választások valamennyi választókerületben a Szovjetunió alkotmányának megfelelő módon zajlottak le. A Szövetségi Tanács összetétele sokban hasonlít a Nemzetiségi Tanács — a szovjet , parlament másik háza — összetételéhez. A Szövetségi Tanács küldötteinek 46,7 százaléka munkás és kolhoztag, 482 küldöttet első ízben választottak a Legfelsőbb Tanácsba. Az új összetételű szovjet parlament két házában összesen 1517 képviselő foglal helyet. Közülük 098 munkás és kolhoztag. ^ Legfelsőbb Tanácsba 56 katonai személyt, valamint tudósok, orvosok, pedagógusok, meg az irodalom és művészet képviselőinek nagy csoportját választották be. 1. A Legfelsőbb Tanács 1141 kül- I rektora, a szovjet ipar es mezo- dötte az SZKP tagja, illetve tag- gazdaság több kiváló képviselőjelöltje. 376 pedig pártonkívüli. A | je. parlamentben 425 női képviselő Meleg taos fogadta a délutáni foglal helvet A küldöttek több . ülesen Alekszej ' Koszigmt, aki mint 70 százaléka ' rendelkezik ! mindenekelőtt köszönetét monfelső-, illetve középfokú képzettséggel. A küldöttek közül 42 a Szovjetunió Hőse, 189 a Szocialista Munka Hőse, negyvenhaton Lenin- díjasok. 1015 képviselő nem volt tagja az előző összetételű parlamentnek. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szerda délután a két ház együttes ülésén megválasztotta a Legfelsőbb Tanács elnökségét. Az elnökségnek 32 tagja van: az elnök és minden egyes szövetségi köztársaság képviseletében egy elnökhelyettes, a titkár és az elnökség húsz tagja. Leonyid Brezsnyev javaslatára ismét Nyikolaj Podgornijt, az SZKP Politikai Bizottságának tagját választották meg a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnökévé. Podgornij megköszönte a küldötteknek a bizalmat és kijelentette, minden erejével azon lesz. hogy megfeleljen ennek a bizalomnak. A Legfelsőbb Tanács szerdai ülésén jóváhagyott törvények értelmében két új szövetségi, köz- társasági minisztériumot létesítettek- a közrendvédelmi és közoktatásügyi minisztériumod. A két tárcát vezető miniszterek személyéről később döntenek. A Legfelsőbb Tanács megszavazta az, elnökségi tagok számának 33-ról 37-re emelését. Az elnökség titkára ismét Mihail Georgadze lett. Az elnökségi tagok közé került Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és több magas rangú moszkvai, leningrádi, 'valamint szövetségi köztársasági pártfunkcionárius, Mikojan, Bugyonmj, Vorosilov, továbbá Petrovszkij professzor, a moszkvai egyetem dott a kormányalakítási megbízásban kifejezésre jutó, bizalomért, majd ismertette a Szovjetunió Minisztertanácsának összetételét. A szovjet kormányban Kirill Mazurov és Dmítrij Poljanszkij a Minisztertanács első elnökhelyettesei, Nyikolaj Bajbakov, Venyia- min Dimsic, Mihail Jefremov, Vlagyimir Kirillin, Mihail Le- szecsko, Ignatyij Novikov, Vlagyimir Novikov, Leonyid Szmirnov és Nyikolaj Tyihonov a Miniszter- tanács elnökhelyettesei lettek. Külügyminiszter továbbra is Andrej Gromiko, honvédelmi miniszter Rogyion Malinovszkij, külkereskedelmi miniszter Nyikolaj Patolicsev, művelődésügyi miniszter Jekatyerina Furceva. A szovjet kormány megalakítása után szünetet rendeltek el, majd délután 17 órakor ült. ösz- sze a szovjet parlament két háza, hogy meghallgassa Alekszej Koszigin miniszterelnök kormánynyilatkozatát. A beszéd után a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadott határozatában helyeselte a szovjet kormány bel- és külpolitikájának a kormánynyilatkozatban ismertetett irányvonalát. Ezt követően Andrej Tupoljev akadémikus, a világhírű repülőgéptervező a két ház külügyi ‘bizottságainak megbízásából nyilatkozattervezetét olvasott fel. A nyilatkozat a Legfelsőbb Tanács állásfoglalása a Vietnam elleni amerikai agresszió fokozódása kérdésében. A határozott hangú nyilatkozatot a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadta. Ezzel a szovjet parlament kétnapos ülésszaka, befejezte munkáját. (MTI) Varos Útijegyzet 7. iemben. amikor az algériai utcákat jártam. Ez jutott eszembe az arab negyedben, a Kasbah-ban is. Szűk sikátorok ezek is: nagy zajjal, különböző alkalmatosságok megrakva naranccsal, paradicsomGyakorlott raktárost keresünk motoi’alkaitrészismerefctel, körülbelül 800/m forintos készletű anyagraktárunkhoz. Lehetőleg tagként, esetleg a 16/1964. FM-ren- delet szerinti illetménnyel.' Szolgálati lakást biztosítani nem tudunk, írásbeli megkeresést kérünk. RÁROCZI MG TSZ, KARDOSKÜT. 74231 ott áll mögöttük a hét és fél éves Algériában a gyarmatosítás ide- felszabadító háború, minden bor- mai, almával. Itt ruhát árulnak, jén kialakult a társadalmi sza- zalmával, pusztításával együtt. °tt cipőt, emitt ajándéktárgyakadék is. Kialakult a kulturált Több mint egymillió ember pusz- Katés ügyes benszülöttek rétege és tujt el A francia gyarmatosítók — Mennyibe kerül a narancs? velük szemben kökorszakbeli sö- több mjnt nyolcezer falut tettek — Nyolcvan mili vagy nyolcvan tetsegben maradt a nép nagyobb S2.inte a földdel egyenlővé. Sok frank, része. Nincs átmenet. A kettő között óriási a szakadék. Franciaország elmaradott, gyarmati típusú gazdaságot hagyott hátra. Ez a gazdaság önállótlan, nem önellátó, ,a francia gazdaság szerves része. Ezért kapcsolódik Algéria még mindig szorosan a volt gyarmatosítóhoz, Franciaországhoz. Algéria ipari fejlettségéi világosan mutatja, hogy az összlakosságnak mintegy két százaléka dolgozik csak az iparban. És t tény arra is rávilágít, miért állnak hosszú sorokban Algírban és másutt a különböze hivatalok előtt munkaalkalmai remélve az emberek. Algériában, ebben a körülbelül 12 millió lakost számláló országban köi’ül- belül hárommillió á munkanélküli és nem lehet csodálkozni ma jmég azon, hogy a munkanélküli- ezer hektár erdőt felperzseltek, Kétféle pénz van még ma is | ek egy részének vágyálma, hogy pedig ezek védték a földeket az Algériában; a frank, a régi, | eljusson a volt gyarmattartó or- erróziótól. Hétmillió szarvasmar- amely még ma is érvényben van, I szágba, Franciaországba dolgoz- hájukból mindössze hárommillió hisz Algéria a frank-övezetben !ni. maradt. maradt és a dinár, amelynek aválI És mindennek betetőzéseként Ilyen gondolatok jártak a fe- tópénze a mili. Az algíri parlament.
