Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-25 / 200. szám
19*S. augusztus 25. 6 Csütörtök TUDOMÁNY - TECHNIKA Izotópok rajzolják a betegség képét Diagnőzís-megáilapitás szintigráfia segítségével II moszkvai orvosi egyetem nagy előadótermének vetítővásznán három vetített kép jelent meg egy betegről. Az első bemutatta a mellkast hagyományos átvilágítással és árnyékolással, amelyek krónikus bron- chitisre utaltak. A második felvétel „röntgenkontrasztos” ábrát mutatott be a véredényekről — itt már többet is lehetett látni: egy fontos tüdő-ütőér záródását és az egyik tüdőszárny erősen elhanyagolt átvérzését. De a harmadik kép — a fizikai atlaszlapok magas rétegű ábrázolásmódjával leplezetlenül feltárta a valódi helyzetet: a beteget tüdőrák támadta meg. Ezzel a pontos diagnózissal vált lehetővé a határozott irányú gyógymód, és így megnyílt a gyógyulás egyetlen útja. Ez a harmadik kép: „szinti- gtam”, a radioaktív elemekkel képzett különleges ábrázolás. Az orvos rendszerint injekcióval, a vérkeringés útján juttatja be a testbe a jelző anyagot, amely bizonyos szervek segítségével kon- centralizálódik a pajzsmirigyben, vagy más mirigyben. Az átvérzés- nek itt már nincs jelentősége, mert ha az említett részt egy rosszindulatú daganat megtámadja, akkor ezen a helyen nem képes a sejtszövet sugárzó elemet tárolni és így a szintigram azonnal kimutatja, hol található a góc és milyen erős a bantalom. Ez a szintigrafikai ábrázolás akkor is eredményes, ha a megtámadott szerv a röntgenvizsgálat alkalmával egyáltalán nem mutat árnyék-kontúrokat, tehát ha — „röntgenológiai szempontból néma” — mint ahogy ezt az orvosok mondják. A szintigráfia nagyon értékes eszköz mindenütt, ahol döntő fontosságú a korai rákdiagnózis megállapítása, például egy először kilej lődésben levő vesedaganat esetén. Az úgynevezett májzsugor korai stádiujmainál jelentkező vérzések is felismerhetők a szinti- gramon. A módszer lehetőséget biztosít továbbá — a lépnagyob- 'oodás alapján — (melyet klinikai anatómiailag gyakran csak nehezen lehet megállapítani) — akut vagy krónikus májgyulladás megállapítására. 0 kísérletek folyamán 79 mellkasi betegség vizsgálata alkalmával bebizonyosodott, hogy av szintigráfia eredményei a hagyományos röntgenellenőrzés módszerét sokszorosan felülmúlják Hasonló eredményeket értek el a rákgyógyászat utóvizsgálatainál, valamint a vérkeringés és a véredényrendszer átvérzéseinek ellenőrzésénél is. A „bevérzés-vizsgálatoknak” különösen nagy a jelentősége az agydaganat meghatározásánál és gyógyításánál. Igen érdekes kísérletek folynak bizonyos agyrészek keringésmérésével kapcsofat- bam a „Jód—131-es” radioaktiv izotóp felhasználásával. Ezt a módszért alkalmazzák néha ideg- gyógyászati diagnózis esetén is. A szintigráfia általános előnye abban mutatkozik, hogy a felhasznált izotópok a betegekre nem veszélyesek, mert elhanyagolható mennyiségű sugárterhelést okoznak. Ebben az összefüggésben az utóbbi időben egy mesterséges kémiai elem nyert nagy jelentőséget — amely a természetben nem fordul elő, hanem atomreaktorban állítják elő mo- libdén-besugárzással. Magátalakílás módszerével (Béta-bomlás) készítik a nemesfém-pótlékként ismert Molibdén— 99-ből a „szomszédos” elemet, a Technetium—99-et, az egyetlen olyan elemet, amely csak gyenge gammasugárzást bocsát ki, és időtartama diagnosztikai szempontból igen kedvező — csak hat órára terjed. Az újdonsággal igen jelentős eredményeket értek el a szovjet klinikákon. Ez anyag a testiben a jódhoz hasonlóan viselkedik, ezért a Technetiumon kívül semmiféle más izotóp nem is lenne alkalmas, hogy a pajzs- miriigy-szimtigrafikus vizsgálatoknál a „JócJ—131” nyálmirigy helyébe lépjen. Az egész test sugárterhelése például ötvened részére csökken, ha a Technetium vegyi formáját, a „Pertechnetat”- ot alkalmazzák a Jód—131 helyett Miután az anyagnak a pajzsmirigyben való tartózkodási ideje elég rövid idő ahhoz, hogy e szerv teljes funkció-vizsgálatát lehetővé tegye — egy új műfogást fejlesztettek ki: a pajzsmirigyet olyan kombinált Technetium—99- cel vizsgálják, amelyet a tellurból mesterségesen előállított Jód—123- as izotóppal kombináltak. Ennek az egyik előnye az, hogy a vizsgálat időtartama 48 óráról 8 órára csökkent. Pertechnetátot sem kell feltétlenül injekció formában beadná, mert az a hasnyálmirigybe is felszívódik. Még a piros vórsejteket is lehet Technetium— 99-cel jelölni. A különleges érdeklődés nukleáris gyógyszerek iránt olyan izotópok felé is kiterjed, amelyeknek biokémiai magatartása különösen értékes és hasznos lehet, és amelyeknek hatóide- je csak percekre vagy akár másodpercekre csökkenthető. Ilyen esetekben a beteget közvetlenül olyan raktár vagy ciklotron alá helyezik, amelyik az izotópot mesterségesen előállítsa. Sényi Imre A sebész emlékeztetője Egy kanadai orvosi műszergyár olyan készüléket állított elő, amely segít megakadályozni, nehogy a sebészi beavatkozások után — feledékenységből — műszerek maradjanak az operált testében. Az operáció után a beteg teste fölött végigviszik a detektoros készüléket, amely esetleges fémtárgyak jelenlétét pattogó hangokkal jelzi. Kirgizia — az energetika köztársasága Az elmúlt hét esztendő alatt kilencszeresére növekedett a közép- ázsiai szovjet köztársaság — Kirgizia — villanytelepeinek kapacitása. Ez alatt az idő alatt Kirgizia az országos energetikai hálózat fogyasztójából ellátóvá vált: villanyáramot ad a szomszédos Üzbagisz- tánnak és Tádzsikisztánnak. A mostani ötéves terv alatt a köztársaság elektromos áramának fejlesztése további 1,7-szeresére növekszik, a hőerőművek kapacitását pedig megháromszorozzák. Nagy munkát végeznek a Narin folyó energiatartalékainak kihasználása érdekében. A toktoguli vízi erőművön kívül megkezdték a szuszammiri vízi erőmű tervezését. 1968—69-ben befejezik az Isszik-Kul tó körüli elektromos körvezeték építését. Az elektromos távvezeték hosz- sza eléri a több ezer kilométert. Az egyik ilyen elektromos távvezeték a kirgiz energetikai rendszert kapcsolja össze a Kazah Köztársaságéval. A frunzei elektromos távvezeték szerelése. Képzelet és a vallás 4 föld hőjének hasznosítása Űj-Zélandban az Északi-sziget vulkáni területein a földből feltörő gőzt elektromos energia termelésére használ- * ják fel. Az ún. geotermikus energia hasznosítására ma már sokfelé történnek kísérletek. A Szovjetunióban is megindult azoknak a területeknek a felku tatása és felmérése, amelyeknek a geotermikus energiáját hasznosítani lehetne. A szovjet szakemberek csaknem ötven geotermikus területet dolgoztak fel, amelyek főleg az aktív vulkánosságú Kamcsatka félszigeten és a nyugat-szibériai alföldön helyezkednek el. Kamcsatkában építik az első geotermikus energiával dolgozó kísérleti villamos erőművet, amelynek teljesítőképessége 5000 kw lesz. Az erőmű összteljesítményét 1970-ig 88 ezer kw-ra akarják növelni. Ezzel a kísérleti erőművel egyidejűleg megindult Szibériában is a geotermikus energia felhasználása; itt a föld hőenergiáját városok távfűtésére használják feL Hazánkban ugyancsak igen nagy jelentőségű a geotermikus energia. Magyarország területének ugyanis kétharmada geotermikus medence fölött fekszik. Az eddigi kutatások szerint itt 1000—3000 m mélységben kereken 850 000 köbméter, átlagosan 100 Celsius hőmérsékletű hévíz van. Ezt a hőenergiát az iparban és a fűtésben fogjuk hasznosítani. Thomas Hobbes angol mechanikus materialista filozófustól (1588—1679) származik ez a megállapítás: „Képzeletük számtalan változatos alakzatából az emberek számtalanfajta istent teremtettek”. Vajon van-e igazság ebben a megállapításban, hogyan függ össze a képzelet és a vallás? A képzelet a lélektan szerint a pszichikum egyik funkciója: olyan elemeket fog össze, amelyek a közvetlen tapasztalásban nem alkotnak egységet. A vallásod képzelet egyik régi „teremtménye” a szárnyas, félig állati, félig emberi lények megjelenítése. A régebbi vallások ilyennek képzeltek több istenalakot, de ilyen a keresztény vallás angyalainak a „megtestesülése” is. Reális tapasztalatainkban viszont il^en lények nincsenek, csak a képzelet hozta őket létre. A képzelet — hasonlóan a gondolkodáshoz vagy a tudatos cselekvéshez — csak az emberre jellemző; az állati pszichikumban csupán csírái lelhetők fel. Világos azonban, hogy ez a nagy jelentőségű képesség nemcsak a ma embere számára fontos, hanem nélkülözhetetlen volt az embernek az állatvilágból való kiemelkedéséhez is: az eszközkészítés során az ősember egy megfelelő formájú dorong és egy kő alakját képzeletében kőbalta képében egyesítette. A vallásokat teremtő képzeleti tevékenység összefügg a kiszolgáltatottságból fakadó félelemmel. Az ősközösségi társadalmakban az ember sorsát különösen befolyásoló természeti erőkhöz fűződtek a képzetek (totem, fétis). Az osztálytársadalmakban a vallások gyökerei mindinkább a társadalmi jelenségekhez nyúlnak vissza. Megjelennek az ember alakú istenképzetek, amelyek azokat a társadalmi erőket testesítik meg fantasztikus módon, amelyektől az ember leginkább függött. E természetfölötti lények köré azután, a képzelet megfelelő „környezetet” szerkesztett; mennyországot, poklot. Itt a képzelet szülte lények „átélik” a maguk sajátos, a földi történések felnagyított cselekményeit — és máris fellelhetők az emberi történelem egyes mozzanatainak fantasztikus tükörképei: a mítoszok. Sokszor ötvöződnek itt a valóságot eltorzító vallásos képzelet elemed a művészi fantázia elemeivel. Előfordul, hogy e történetek éppen vallásellenes mozzanatokat örökítenek meg, ilyen pl. a Proméíheusz-mítosz. A későbbi vallások azután igyekeznek a vallási képzetek fölé olyan racionálisabb rendszert építeni, amely bizonyod mértékig elfogadhatóvá volt hivatott tenni a vallásos hitvilág fantasztikumát. A képzeletnek azonban nemcsak a vallások keletkezésében van szerepe, hanem a vallásgyakorlásban, a kollektív és egyéni hitéletben is. A vallásos kultusz irányítói (varázslók, papok) mindig megpróbálták a hívők képzeletét befolyásolni; sokszor a tudatos megtévesztés legrafináltabb eszközeivel is éltek. Ezeken kívül a vallási fanatizmus által diktált különleges életmód (böjtölés, kimerültség, virrasztás) olyan pszichikus talajt teremthet, amelyen a képzeleti tevékenység — időlegesen vagy állandóan — túllép a normális kereteken (pl. halluci- nációk). Az egyházak a képzelet „nevelését” mindig is feladatuknak tekintették, „lelkigyakorlatokkal” fokozták a hívők koncentrációs készségét, a képzetekre való fokozott figyelmet. Loyola Ignác írja a képzeletről: „Az ember lelke a képzelet segítségével valamely tárgyat vagy eseményt olyan élénken állíthat maga elé, mintha mindazt, ami ott történik, saját szemével látná...” Ne higgyük azonban, hogy a modem vallási nevelés már nem befolyásolja a fantáziát. Tény, hogy napjainkban, a vallási képzetkörnek inkább a „szelíd”, „vonzó” elemeit igyekszik előtérbe állítani a vallási nevelés. A félelmetes, fenyegető isltent a szerető, híveire vigyázó jó pásztor képe váltotta fel. Ennek egyik oka a hitélet világszerte megfigyelhető lanyhulása, másik pedig az, hogy a termé- szdí tudományok elemeivel ismerkedő tömegeik számára ma már nehéz elhihetővé tenni például a pokol képzeteit. De a fenyegető képzetek ma is szerves részei a vallásos képzetkörnek, sokakban ezek ma is elevenen élnek. A „pokol lángjával” még ma is sok szülő fenyegeti gyermekét. A vonzó tartalmú vallási képzellek azonban éppúgy illúziók, ,mint a régebben divatos fenyegető tartalmúak. Bármilyen ártatlan módon történik is a fantázia vallásos felcsigázása — végső fokon ellentétes az alkotó ember humanisztikus beállítottságával. A maga céljai érdekében olyan energiákat mozgósít, melyek másként, az emberi tevékenység szolgálatában eredményesen lennének felhasználhatók és teljesebbé tennék az ember életét.
