Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-19 / 196. szám

1966, augusztus 19. 2 Péntefe ^ Terror Washingtonban Washingtonban letartóztattak és brutálisan elhurcoltak a képvise­lőház elől egy George Ewart nevű fiatalembert, aki a gomblyukába ' tűzött jelvényével — „Mozdítsd elő a szocializmus ügyét" — az I Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság terror-kihall­gatásai és a vietnami háború ellen tiltakozott. Teüeíötó — MTI Külföldi Képsaolgálart aOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOCX Politikai foglyokat bocsátottak szabadon Algériában Exmouth-i madarak MalinovszkiJ napiparancsa Moszkva A Szovjetunióban csütörtökön ünnepük a légiflotta napját. Az ünnep alkalmából Mali- novszkij marsall honvédelmi miniszter napiparancsot adott ki. Üdvözli a szovjet repülő­ket és megparancsolja, hn?y az ország 20 nagyvároséiban tüzér­ségi díszsortűzzel köszöntsék a már 35 éves múltra visszate­kintő hagyományos ünnepet. A szovjet repülők, mint az egész szovjet nép, haraggal és felháborodással ítélik el az amerikai imperializmusnak a szabadságszerető vietnami nép ellen viselt rabló háborúját és kijelentik, mindenkor készen állnak arra, hogy segítséget nyújtsanak vietnami testvére­iknek a szabadságért és a füg­getlenségért vívott harcukhoz — hangzik a miniszter napipa­rancsa. (MTI) ______________________L N ATO-hadgyakorlatok Norfolk öt NATO-ország 31 hadiha­jója hétfő óta tengerészeti hadgyakorlaton vesz részt az Északi-tengeren Norvégia part­jai közelében. A hadgyakorlat, melyet előzőleg nem jelentettek be, pénteken fejeződik be. Peking Csütörtökön Pekingben egy­millió ember részvételével nagygyűlést tartottak a „Nagy proletár kulturális forradalom” tiszteletére. A gyűlésen ‘ je­len volt Mao Ce-tung, a KKP Központi Bizottságának elnöke. A nagygyűlésen Lin Piao marsall, honvédelmi miniszter, majd Csou En-laj miniszterel­nök, a KKP Központi Bizottsá­gának alelnökei mondtak be­szédet. Felszólalt Nie Juan-cu, a pekingi egyetem képviselője. Párizs Az Humanité jelentése szerint Algírban szaibadon bocsátották a politikai foglyok első csoportját. [A hosszú ideje fogságban tartott Jean Marrot, Henri Zamnetacci újságíró repülőgépen, az ugyan­csak kiszabadult Gilbert Rodri­guez, Henri Vial és Alfred Cana­das pedig hajón azonnal elhagyta Algériát és Franciaországba uta­zott. Jean Marrot és Henri Zam- netacci Párizsba érkezésük után felkeresték az Humanité szer­kesztőségét. ahol a lap vezető munkatársainak élén Etienne Fa­gériai vezetők álláspontjában vég­bemenő változásnak és a helyzet tisztázódásának is tanúi vagyunk. A most végrehajtott szabadon bocsátásokat ugyanis megelőzte a legtöbb fogva tartott helyzetének megjavulása és Hocine Zahunane, Besir Hadzs Ali, Mohamed Har- bi és társaik elleni bírói eljárás közeli megindításának híre. Az algériai ellenzék fogva tartott ve­zetőit egyébként szerdán Algírba szállították, de a vizsgálóbíró még nem kezdte meg kihallgatásukat. (MTI) A nyugat-ausztráliai Exmo- uth-öbölben sürgős építkezés folyik. Természetesen nem üdülővárost, nem lakóhazakat vagy szállodákat építenek az ausztráliai dolgozók kényelmé­re. Az öbölben amerikai szak­emberek százezer dolláros hadi­tengerészeti támaszpontot, pon­tosabban egy olyan rádióköz-' pontot építenek és rendeznek be, amelynek segítségével irá­nyíthatják majd a Polaris-raké- tákkal felszerelt tengeralattjáró­kat. Az Ausztrália, Üj-Zéland és az Egyesült Államok társu­lásából létrejött ANZUS szerző­dése értelmében a rádióközpont kizárólag az Egyesült Államok ellenőrzése alatt lesz. Ez azt je­lenti, hogy a Pentagonnak jogá­ban áll majd Ausztrália meg­kérdezése nélkül bármikor, bár­milyen időpontban a rádióköz­ponton keresztül utasítani ten­geralattjáróit, hogy lőjék ki a Polaris-raikétákat. A skóciai Holly Loch tá­maszponton állomásozó ameri­kai búvárhajóegység parancsno­ka, bizonyos David Bell, annak idején újságíróknak kifecsegte, hogy milyen lesz a jel az atom­támadás megindítására. A bő­beszédű amerikai parancsnok el­mondta, hogy a jeladás esetleg olyan távirat formájában érkez­het, amelyben a „szerető fele­ség” üdvözli a férjet vagy a szeretett kislány jó kívánságait küldi a távolban szolgálatot tel­jesítő vőlegényének, esetleg egy újszülött világra jövetelét közli a boldog apával. Az ártatlan szavak azonban halálos pa­rancsot takarnak: „Kiengedni a madarakat!” „Kiengedni a madarakat...!” De merre veszik majd az irányt ezek a madarak — a nukleáris robbanótöltettel fölszerelt raké­ták —, ha egyszer parancsra szárnyra kelnek az öbölből? Amikor Washington és Canber­ra megállapodott a támaszpont építésében, az ausztráliai kül­ügyminiszter nagyon is kétértel­mű célzást tett: „a kommunista Kína és Oroszország északra te­rül el a közlési lehetőség felté­telezett középpontjától'’. Egy ausztráliai folyóirat pedig nem­régen arról írt, hogy az „ex­mouth-i támaszpont elválasztha­tatlan részét képezi majd a visszacsapásra épített amerikai rendszernek, és az Indiai-óceá­non cirkáló atomtengeralattjá­rók az elérhetőség határán tar­tózkodnak majd Oroszország déli és nyugati térségeitől”. Egy munkáspárti ellenzéki vezető aggódva jegyezte meg: a támaszpont révén a tengeralatt­járók Polaris-rakétáikat Nyu- gat-Pakisztán és Afganisztán területe felett az Arab-tengertől délre elterülő közép-ázsiai tér­ségekre löhetik ki. Ilyen terve­ket szövögetnek tehát Washing­ton és Canberra „madarászai”. De mi történik majd Ausztrá­liával, amelynek nincs beleszó­lása az exmoutih-i bázis révén le­adott parancsba, ha a pentago- ni „verebek”, amelyek jelenleg a délkelet-ázsiai háború kiter­jesztésén és az indiai-óceáni atomerők növelésén fáradoznak, megadják a végzetes jelt? D. Brand, Nyugat-Ausztrália miniszterelnöke feltételezi, hogy a visszacsapás legföljebb az Exmouth-öblöt éri majd. Erőlte­tett könnyedséggel hozzátette: ott pedig néhány kengurun és emun kívül úgy sincs semmi más. Mr. Brand tréfája sületlen. A. Fraser munkáspárti parlamenti képviselő már nem ilyen naiv. Szerinte az Ausztráliából le­adott jelzésre meginduló pusztí­tás után feltétlenül halálos eső zúdul Canberrára, Sidney-re, Melbourne-re és más városokra. D. Shope amerikai tengerész- gyalogos tábornok pedig kerte­lés nélkül kijelenti, hogy egy atomháború után Ausztráliából aligha marad valami. A hírhedt támaszpont építke­zésének előrehaladásával egyre jobban terjed Ausztráliában az amerikai politikától való elsza­kadásért folyó küzdelem. Számos munkáspárti parla­menti képviselő nyíltan beszéli, hogy a Pentagon Ausztráliát ál­dozatnak tekinti, és már maga az amerikai atomerő jelenléte az exmouth-i öbölben a csatlós helyzetébe zülleszti az országot. Ilyen eredményeket tartogat te­hát az amerikai ,,madarak” szá­mára készülő ausztráliai „fé­szek” építése. R. Lockwood (MTI) ítéletidő Dél-Ausztriában Bécs Az utolsó napok esőzésed súlyos katasztrófához vezettek Ausztria több vidékén, minde­nekelőtt Kelet-Tírolban és Ka- rintiáiban. A kiáradt folyók uta­kat, hidakat, vasutakat sodortak el vagy tettek járhatatlanná. Az árvíz miatt több helységben la­kóterületeket kellett kiüríteni. Az elemi csapások elleni harc­ba katonai egységeket is be­vetnek. Az áradások több ide­genforgalmi központot zártak él ideiglenesen a külvilágtól. (MTI) jón fogadta őket. A szabadon bocsátásokról írva, az Humanité megállapítja, hogy fontos sikerről van szó, amelyet azok a demokratikus erők értek él, amelyek az első naptól kezdve elítélték Algéria haladó irányú fejlődése legszilárdabb híveinek üldözését. Azt is meg kell álla­pítani — hangsúlyozza a lap —, hogy egyszersmind bizonyos al­Vezetési válság az Osztrák Szocialista Pártban Bécs A' márciusi váratlan választási vereség óta elmélyült belső vál­sággal küzdő Osztrák Szocialista Pártiban immár nyilvánosan is vi­ta bontakozik ki a jövő útjáról. A párt központi lapja, az Arbeiter Újabb 52 és fél ezer munkanélküli Angliában London Csütörtökön közzétett hivatalos adatok szerint júliusban 52 558 ember vesztette el munkáját Nagy-Britanniában, s ezzel a mun­kanélküliek száma elérte az év rekordját: augusztus 8-án az or­szágban 316 714 hivatalosan nyil­AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT épületlakatos ipari tanulókat vesz fel Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán, Békéscsaba, Kazinczy utca 4. 67977 vántartott munkanélküli volt. Számuk azóta tovább emelkedett. Frank Cousins, a legnagyobb angol szakszervezet főtitkára, aki a Wilson-féle bérbefagyasztás el­leni tiltakozásul kilépett a kor­mányból, csütörtökön beszédet mondott Észak-lrországban. Fel­hívta az észak-írországi dolgozó­kat, hogy angol, skót és walesi munkatársaikkal együtt szegülje­nek szembe a kormány csomagter­vével. J. F. Ecdes szakszervezeti funkcionárius kétségtelennek tart­ja, hogy a nagyarányú elbocsátá­sok elsősorban a színeseket sújt­ják, az utcára kerülő idegenek he­lyét pedig jelenleg „tisztább mun­kát” végző fehérek foglalják el, akik szintén elégedetlenek lesz­nek anyagi és társadalmi helyze­tük leromlásával. (MTI) Zeitung interjúsorozatot közöl ve­zető szocialistákkal, amelyekben azok leszögezik nem ritkán egy­másnak ellentmondó álláspontju­kat. A Pittermann jelenlegi párt­elnökkel szembeni erős ellenzék­nek Kreisky volt külügyminiszter, a párt elnökhelyettese adott han­got. Szavaiból kitűnik, hogy ő és híved Pittermann szerepét csak a parlamenti munkára kívánják korlátozni. A polgári sajtó kommentárjai szerint Kreisky tervei arra irá­nyulnak, hogy magának szerezze meg a pártelnöki széket. A tiszt­ség esélyes jelöltjei között emle­getik Waldbrunnert, a parlament alelnöikét, aki a jobb felé orientá­lódó Kreiskyvel szemben a párt mérsékelt balszárnyának egyik képviselője. Egyébként a párt ősztől fogva — előkészülőben a párt januári, a személyi kérdésekben is döntő kongresszusára — megerősíti el­lenzéki harcát. Waldbrunner a je­lenlegi Kla u s - ka bi ne tről kijelen­tette, hogy az a II. köztár­saság leggyengébb kormánya, amely kénytelen lesz a szocialis­ták támogatását keresni. A párt egyébként a fontos kérdésekben, a néppárti koncepciókkal szemben saját terveivel lép majd a nyilvá­nosság elé. A francia választások időpontja? Még az idén novemberben meg- tartják-e az 1967. márciusában esedékes parlamenti választáso­kat? — kérdi a Paris Jour csü­törtöki száma. Várjuk meg a poli­tikai évad kezdetét, mielőtt biz­tos választ adnánk erre a kérdés­re— feleli lap. Azt azonban már előre is ki lehet jelenteni, hogy a választások időpontját nem a par­lament feloszlatása révén fogják előbbre hozni, hanem a nemzet- gyűlés legközelebbi ülésszakának ki ljell majd mondania, megrö­vidíti megbízatását. Mégpedig öt évről négy és fél évre. De Gaulle ugyanis nem kívánja magát megfosztani a nemzetgyű­lés feloszlatásának jogától. Az al­kotmány ugyanis előírja, hogy ha a nemzetgyűlés feloszlatására sor kerül, ehhez az eszközhöz egy éven belül nem lehet még egyszer nyúlni. A köztársasági elnök azért akarja megőrizni a feloszlatás fegyverét — írja a Paris Jour —, mert ha az 1966 novemberében vagy 1967 márciusában megvá­lasztott nemzetgyűlés kormányoz- hatatlannak bizonyulna, csak újabb választástól remélhető, hogy az V. köztársaságot támoga­tó többséget helyreállítsa, miután bebizonyította ellenfelei tehetet­lenségét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom