Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
1966. Július 10. 6 Vasárnap Szigligeti Ede történelmi drámája a gyulai Várszínházban Vendégségben Futaki Gergelynél Ä felfedezés élményével Járt együtt a színházi est élménye, amikor csütörtökön este a gyulai vár udvarán a várágyú eldördü- lésével Szigligeti Ede: Béldi Pál című történelmi drámájának előadása megkezdődött A felfedezés több oldalú volt: érezni kellett hogy a, harmadik évébe lépő Várszínház nagy időszaka most kezdődik; hogy ez a zárt és téglalap alakú várudvar (benne a színpad és a nézőtér), ritkán feltalálható, egészen különleges keretek közé szorítja az ábrázolás lehetőségeit; hogy ez a kötöttnek látszó adottság mégis sokféle irányba tágítható, felfedező útra lehel; indulni a hatásosabb és — szabadtérről lévén szó — mind nagyvonalúbb megjelenítés dolgában; végül, hogy Szigligeti Béldi Pál című tragédiája legjobb nemzeti drámánkkal rokon, és néhány szerepe nagyszerű színészi alkotás anyagát rejti. Szerény véleményem szerint ezek a pluszélmények a gyulai Várszínház idei első bemutatójának alapvető jellemzői azon túl, vagy amellett, hogy a Miszlay István rendezte előadás egy-két kikerülhetetlen kritikai megjegyzés ellenére fedi a nemes színházi élmény fogalmát Szigligeti történelmi drámái közül éppen a Béldit kiemelni, és (szerencsés húzásokkal, a nyelvi kifejezés némi megújításával) bemutatni a rendező merészségét dicséri. Azt a törekvését is, hogy inkább vállalja a bizonytalanabb kimenetelű bemutatókat, mint a világ színházaiban ezerszer játszott klasszikusok előadását, esetleg kuriózumszerűen ható transzponálását a gyulai várszínpad lehetőségeire. Nem vitás, hogy a siker így sokkal könnyebben megszületne, hogy a zárt színházak vagy más szabadtéri színpadok előadásainak hagyományait felidézve a dolga if megkönnyül- ne; de ez az út a szélesebb, és a művész számára kevesebb alkotói élményt, izgalmat nyújtó. Nem csodálkozom tehát Miszlay választásán, amikor a könyvtár mélyéről kibányászott füzetes Szigligeti-sorozat e kötetében látta meg az 1966-os várjátékok fő darabját. A dráma Béldi Ml erdélyi főnemes és az önálló erdélyi fejedelemség tragédiája. Szigligeti tragikus hőse nem kelt háborgó, elszabadult hullámzást a néző lelkivilágában, szinte észrevétlenül válik hőssé, jut el sorsa beteljesüléséhez. A Magyar Irodalmi Lexikon szerint Szigligeti „nem tudja hőseit tragikus magaslatra emelni”. A Béldi Pál bemutatója után feltörekszik a kérdés: vajon nem másféle, a megszokottól elütő, zárkózottabban emberi hősök Szigligeti hősei? Vajon az a bizonyos „magaslat” nem viszonylagos-e annyira, hogy belefér az egyszerűbb tragédiák felmutatása is, melyek mégis időtlenül jellemzik az emberi életet, jellemezték á XVII. században és jellemezhetik más-más megjelenésben ma is? Ügy gondolom, itt, ezen a ponton van csatlakozása Apafi és Teleki: Greguss Zoltán, Tyll Attila. Szigligeti Béldi Pál-jának legjobb történelmi drámáinkkal, melyek azért jók és maradandók, mert koruk kulisszáiból kilépve is érvényesek. Egyszóval, szép esemény volt a várszínházi bemutató. Ne legyünk rosszul felfogottan szerények, de megint olyan kultúrélményben volt részünk, melyet csak a mi Gyulánk adhat, mely sehol máshol nem létezik. Ez nagy felelősség is, éppen ezért kell aláhúzot- tan szólni arról, amire a jó előbb felsorakoztatott felfedezés-élmények figyelmeztetnek: tovább lépni szükséges! Áttörni a látszólagos kötöttségeket, nehogy kialakuljon valami sablonosság, akár a látvány összességét, akár a világítástechnikát, akár a szereplők mozgatását,' akár a játéktér megszokottságát illetően. A Várszínház sehol máshol nem található exkluzivitása egy idő után már nem hat, és nem lehet meghökkentő élmény forrása. Ilyen vonatkozásban úgy hiszem, a bővülés egyik útja a vár épületrészeinek fokozott bevonása lehetne a játékba, az öreg torony, a kápolna, a felső és a közép várterasz stb. kínálja magát erre. Ez azonban csak az elgondolás egyfajta illusztrálása, az utak, módok keresése a rendezők feladata. Még egy példa: az előadás utolsó képének megoldása már ezt a bővítésigényt jelzi. Lenyűgöző világítási bravúrral és díszletmegoldással az igazságra törekvő és a hazug, csaló, álnok környezetben törvényszerűen elvesző Béldi lélekbe markoló bukását roppant erővel tudták megjeleníteni. Az ezt megelőző sztambuli jelenet viszont konzervatív megElnökségi ülést tart a TIT Békés megyei szervezete A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei szervezete elnökségi ülést tart Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban július 13- án. A délelőtt 9 órakor kezdődő ülésen dr. Krupa András megyei titkár az 1965—66-os ismeretterjesztő évad munkájáról, eredményeiről, hiányosságairól tart beszámolót. Ezt követően az 67-es évad munkaprogramját vitatják meg, illetve fogadják el az elnökség tagjai. Délután 2 órai kezdettel a városi és a járási TIT-titkárok módszertani előkészítő értekezleten vesznek részt, s útbaigazítást kapnak a következő évad ismeretterjesztő munkájának minél jobb el1966— végzéséhez oldású, erről azonban a szerző is tehet, hiszen a török vezérek ábrázolása végletekig egysíkú, majdnem nevetségesen naív, az életen, halálon döntő Hatalom erőszakosságát, súlyát egy pillanatra sem tudták érzékeltetni. Más: a cselszövők (Naláczi és Székely) sem kötődnek valami erősen a cselekményhez, pedig — és milyen meglepő! — éppen ők görgetik, sodorják a sors szálait, és űzik egymás után pusztulásba a nagyra és nemesre hivatott férfiakat. Ezzel az eredendő problémával a történelmi valósághoz jobban közelítve lehetett volna megküzdeni, ha Teleki Mihály és a cselszövők kapcsolatát — esetleg Szigligeti ellenére is — néhányszor hangsúlyozottan felvillantják. Mindezek azonban a nemes színházi élmény pillanatnyi árny- suhanásai csupán, a Béldi Pál előadása feltétlenül a várszínházi játékok egy újabb szakaszának kezdetét jelenti. A szereplők •— vendégművészek és békéscsabaiak — az alko- tásvágy ösztönző erejével közelítettek szerepeikhez, igyekeztek azokkal művészileg eggyéforrni. Észrevehető volt ugyan a játékstílus és az alkot« technika néhol megmutatkozó különbözősége, s nem mindig a békéscsabai művészek javára. (Jó lenne végre teljesen leküzdeni a deklamáló patetikusságot, melyet a néző soha nem érezhet átélésnek és a hőssel való azonosulás eredményének. A szerep személyiségének megformálása a magas fokú technika birtokában szinte észrevétlenül kell, hogy megtörténjen, tehát nem hathat mesterkéltnek, csináltnak, egyszóval, lelki átalakulás nélkül csak külső megnyilatkozásokban jelentkezőnek.) Greguss Zoltán óriási rutinnal, minden felesleges mozdulat vagy hangsúly nélkül ábrázolta a hanyatló Erdély tehetetlen uralkodóját, Apafi Mihályt. A fejedelem helyett valójában kormányzó feleségét. Bornemissza Annát Gumik Ilona keltette életre a művészi eggyéforrás, a lelki és a külső megnyilatkozásokban kifejeződő átlényegülés ritka nagy élményét nyújtva. Béldi Pál tragikus alakja Iványi József ábrázoló művészetének magas színvonalát, a hős alapos megismeréséi tükrözi. Béldi lelkivilágának külsőleg lefojtott változásait nagy fegyelemmel építette jelenetről jelenetre; alakításának fő erénye ez. Stefanik Irén Béldiné szerepében a férjéért aggódó, hűséges asszony jellemző vonásait hangsúlyozta, kitűnő karakterfigurát teremtett Kovács János Bánfi Dénes alakítója. Tyll Attila Teleki Mihály a szerző által kissé meghamisított személyiségét egyszerű, tiszta eszközökkel ágyazta a cselekménybe, ugyanígy F. Nagy Imre is Cserei várkapitányt, Horváth Sándor Kápolnásit, Béldi szolgáját. Naláczi és Székely szerepét Bángyörgyi Károly és Szoboszlay Sándor alkotta meg megfelelően élve a lehetőségekkel, nemegyszer feledtetve eléggé fiktív voltukat. Rajtuk kívül még az együttes valamennyi tagja részese a sikernek. Suki Antal díszletei jók, de szintén felteszik a kérdést: merre tovább? Az új lehetőségeket az ő munkájában is az utolsó kép szélesebben terjeszkedő díszletterve mutatja. Feltételnül szólni kell Vágvölgyi Ilona jelmezeiről: szigorú korhűség jellemezte ezeI ket és dús fantázia. Sass Ervin A békési járási könyvtár vezetője kiemelkedően lelkes és értő irodalombarát. Hat éve dolgozik a népművelés e posztján és szerény öröme, hogy az elmúlt évben 190 ezer kötetes forgalmuk volt. Kitűnő munkatársai szívesen támogatják javaslatait, elgondolásait; legújabban a könyvtár baráti körének létrehozásén fáradoznak, ez egyik fontos őszi tervük. Meséli, hogy az ünnepi könyvhét alatt milyen nagyszerű tapasztalatokra tett szert az író—olvasó-találkozók megrendezését illetően. A könyvtári klubéletet szeretné gazdagabbá tenni rendszeres összejövetelekkel, műsorokkal. Nemes lelkesedése számunkra is élmény volt. Emlékezés a könyvhétre! Íróasztalánál, könyvek között. A szakkönyvek propagálását fontosnak tartja.