Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
I Á Tragédia a szegedi Dóm téren Vámos László, Az ember tragédiája rendezője tavaly is — és nagyon helyesen tán tori thatatlanül —, az idén is abból indult ki, hogy a Tragédiára a filozófiai természetű szöveg mellett Madách instrukciói szerint a nagy fes- tőiség, az erőteljes tömegmozgás a jellemző. Erre majdnem beláthatatlan lehetősége nyílik a hatalmas szegedi Dóm téren, él is ezzel, mert pontosan tudja, hogy egy mű nemcsak az elmondott szövegből áll, és szabadtéren a látvány sodró ereje nem nélkülözhető. Érdekes, hogy a tavalyi előadás, mely mondhatni, lényegében néhány apró technikai változtatással azonos az ideivel, milyen nagy vihart kavart fel. Vihart olyan értelemben, hogy bíráló vélemények csaptak ösisze, egymással homlokegyenest ellehkező megvalósításokat kérve számon a rendezőtől. Ebben a nekibuzdult vitáiban a különösen érdekes az volt, hogy elmarasztaló kritikák csak a budapesti lapokban láttak napvilágot, míg a külföldi és a magyar vidéki sajtó legjelesebb kritikusai nemhogy megértéssel, hanem lelkesen üdvözölték Vámos koncepcióját. Nem utolsósorban pedig szavazott a közönség azzal, hogy a Tragédiát zsúfolt nézőtér előtt játszották.1 minden esté, és szavazott idén is, amikor újból zsúfolt nézőtér tapsolt a lenyűgöző rendezői bravúrok, és a Dóm térre csalhatatlan érzéssel és értelemmel, jól alkalmazott színészi alakítások láttán. A vélemény összegezése: ez az előadás a Szegedi Szabadtéri .Játékok fényes csillaga és megfelel Madách szellemének, mondanivalójának. Nem túlzás, ha a művészet ünnepéről beszélünk, amikor a Tragédia szegedi előadását megközelítően jellemezni kívánjuk. Rutt- kay Éva Éva, Nagy Attila Ádám és Gábor Miklós Lucifer szerepében az írói és a rendezői koncepció remekbe szabott szintézisét alkották meg. zárt színházban addig még nem érzett összefüggéseket, rejtett relációkat villantva fel és megragadva, helyüket illetően a mű egészében, akcióikat illetően a mélyen filozofisztikus madáchi mo ndani való ki bontakoztatásában. A látváhy lenyűgöző ereje győzött újból a Dóm téren, és nem tompította, nem szorította háttérbe a szellemet, az író korok felett álló, vég ellenül érvényes mondanivalóját. A sok kitűnő megoldás közül is kiemelkedik az athéni és a bizánci szín monumentalitásában is mélyen emberi, költői látvány-felépítése, és a párizsi, a forradalmi szín szív- dobogta'ó dinamikája. Méltó előadás, művészi élmény volt. A művészet ünnepei közül egy ritka értékű négy és fél óra. Sass Ervin lamit most már mondania kell: — No hált... Szóval, él- bágyasztotta a holdvilág?! Az öreg Balog belekapott a szóba: — Csak attól járhattam csúnyán, mert annyira azért még nem vénültem el... A másik feszengett, mintha szűk lett volna a kabátja. — Mennyi most, Balog bátyám? — kérdezte. Az öreg feszített egyet a derekán erőből, hogy a botja is lejjebb szaladt a homokba. — Hetvennégy, fiam! A z elnöknek megint ki” abáltak, mire az elindult. Nem akarta észrevenni, hogy az öreg húzza magát utána, de aztán csak megállt. Az' öreg az arcába lesett. Minden ránc mozgott a szája körül: — Aztán mondjál már valamit! Mi lenne velem?! Belémrúgtok? öreg kutya, mehet: mert vak, mert nem tud ugatni... Az elnök rágta a cigarettát és ugrott egyet az ádámcsutkája, amikor az öreg, az apja kubikostársa, alázatos kutyamozdulattal levette a kalapját és a mellére szorította: — Elvénültem, fiam. Csak mondtam az előbb, hogy mondjak valamit. Kutyának se vagyok jó. Annak se... A bricskától újra kiabáltak, mire a behemót em-. bér nagyon csúnyán visszakáromkodott, majd akkora levegőt vett, hogy szinte szétrepedt az inge és odaszólt az öregnek: . — Tegye fel a kalapját, Balog bátyám. Megsüti a fejit a nap. Nemcsak a holdvilág árthat meg az embernek... Az öreg nagyot nyelt: — Tréfálkozol rajtam? Hát így vót, ha tréfálkozol is, ígyen volt. Ezt mondod, azt meg elhallgatod, mit csináltok velem! Azt nem mondod... Az elnök a dinnyeföldet leste, másik cigarettát kotort elő, nagyokat szippantott. Mit mondjon? A vén ember érzi az igazságot, de mégis azt várja, hogy biztassák: — „dehogyis, Mihály bátyám, legény még maga!” Ha rábólintanak. hogy igen, eljárt az idő, akkor vége! Ha megtudja, hogy már csak nyűg, befejezi. Akkor minden ilyen hamar bevégzi! |> e mit csináljon vele? w Hová tegye, ahol nincs láb alatt, ahol nem csinál kárt?! Megint csúnyán elkáromxoáta magát. Hát kell ez neki'' Trotyli vénekkel kínlódjon, amikor azt „e tudja, hol a feje? Ez meg nyüszít itt előtte, mint valami kenetlen taiigakerék... Már-már kitört volna a mérge, amikor els'ézyellte magát. A taligakerék miatt. Az nyikorogta el ennek az erejét is meg az ő -pjáét is! Vállalni kell őket, a nyomorúságukat, mert ki vállalja?! A harmadik cigarettát szívta egy álltó helyében, amikor úgy tört ki belőle a szó, mintha valami nagy öröm érte volna: — Azt gondoltam, ha már megvan az a dinnye, nem lehet olyan nagy a baj. Aztán nappal is lehet éjjeliőr az ember. Az öreg Balog ráhunyor- gott: — A kertre gondoltál, fiam? — Arra, ott nappal kell a csősz — mondta az elnök. ! Az öregember félve sandított rá: — Akkor még máma beállhatnék oda... A másik megint iiara- pott egyet a cigarettáján: — Majd holnap. Nincs maga annyira rászorulva. Az öreg maga elé pusmogott: —, Éppen nem, vagyok, de hát addig él az ember, amíg dolgozik. Aki nem bír, az nincs... Az elnök felvette a kunyhó elől az öreg nagy- rabátját meg a szatyrot: — No, jöjjön, maguk ■úé megyek, hazaviszem. A mikor elindultak, a " Nap már magasan fent volt az útján, a hátukba sütött, a dinnyeföld szélén csendben szívták a meleget a kukoricák; a kiserdő se rezdült, mert egy csepp szél, annvi se volt.. Tiszai Lajos Balogh Ferenc felvétele Kirakatok Iroda a népművelés szolgálatában Legfiatalabb intézményünk, amely a népművelés szerteágazó munkájának igen jelentékeny részével foglalkozik: a Népművelési Propaganda Iroda. Fél esztendővel ezelőtt, amikor életre hívták, íeladatát abban jelölték meg. hogy a Művelődésügyi Mirtisztéri- um, a Népművelési Intézet, a Könyvtártudományi és Módszertani Intézet, az Országos Népművelési Tanács keretében folyó munka egy részét, a tömegkiadványok, a módszertani útmutatók, a műsorfüzetek stb. szerkesztését, kiadását és terjesztését végezze. — Nem új dolgok ezek — mondja tájékoztatásul Nemes Iván, az iroda igazgatója. — A mi feladatunk, hogy ezt a munkát koordináljuk, korszerű eszközökkel tovább fejlesszük, afféle közművelődési kiadóvá váljunk. Munkánkban a célszerűség érvényesül elsősorban. Mintegy háromezer színjátszó csoport működik az országban, műsorellátásuk körül igen komoly gondok vannak. Az iroda idejében felismerte ezt az igényt. Külön lektorátust hoztak létre, melynek munkáját széles körű szakmai és társadalmi szerkesztő bizottság segíti. Ebben, az évben 12 műsorfüzet szerkesztését és kiadását tervezik. A közeljövőben megjelenő kiadványok között szerepel a Művelődési otthonok építése, berendezése, felszerelése című útmutató, is, amely néhány művelődési ház típus teljes leírását, dokumentációját, belső berendezésének korszerű leírását tartalmazza. Képes Géza: Jleo él cÁmjMJíUiak Valahányszor írok neked, Anyám, mindig gyerekkoromra gondolok: korán elhagytam az otthont, egymástól elszakadtunk. Tizennégy éves lehettem akkor — a kamaszkor zűrzavarába merülve nyakig. Zárkózott, türelmetlen, az élettel elégedetlen voltam s te azt hitted, mindez neked szól. Egy barátomnak keserűen panaszoltad: „Nincs már nekem fiam.” Pedig én a te fiad voltam s mindvégig az maradtam, büszke voltam rá, hogy ilyen anyám van. A te nyelvedet beszéltem, testem tartása tied volt egészen s a világot a te szemeddel néztem. (Mint kisgyerekek meghúzódva csendben figyeltünk dalodra. Én azt szerettem leginkább, ha vasaltál — ilyenkor mindig ezt énekelted: „Te benned bíztunk eleitől fogva...”) Mikor hazulról elkerültem, idegeid piros hálója megfeszült: felfogott: vergődő hal-gondolatokat, szúnyogokat és madarakat. Egyszer mcgálmodtad, hogy eltört a karórám, mit keresetemből vettem — Leveleim, ha mentek, üresen mentek: te töltötted ki őket eleven színekkel... Mit írjak neked, Anyám, most, hogy lelkem befagyott csapjai kinyílnak? Búcsúznak az élők s a holtak még életükben szétosztják magukat mint kenyeret s a fiák és unokák tekintetében és mozdulatában élnek örökre tovább.
