Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-23 / 173. szám

IMfl. Július 23. 5 Szombat Egy párthatározat margójára A második ötéves terv végén a tudományos kutatóintézetek­ben dolgozó kutatók száma meg­haladja a hatezret, az intézetek munkatársainak összlétszáma pedig a huszonkétezer főt. A fel­sőfokú oktatási intézményekben több mint hétezer oktató, tu­dományos kutató tevékenyke­dett, s előbbieknek mintegy húsz, utóbbiaknak több mint huszonöt százaléka tudományos fokozat birtokosa. Nem tolifor­gatói túlzás azt állítani: hatal­mas erőt képviselő szellemi hadsereg ez, ha erőit valóban az alapvető és leglényegesebb tár­sadalmi-tudományos szükségle­tek kielégítésére koncentrálja. Az utóbbi évek tapasztalatai a jelentős eredmények ellenére is arra figyelmeztettek, hogy sok­kal hatékonyabban kell kama­toztatnunk a tudományos kuta­tásba fektetett szellemi és anya­gi energiákat, a kor követelmé­nyeihez igazodva meghatározni a továbbfejlődés útját. A párt Politikai Bizottságának határo­zata „A tudományos kutató­munka helyzetéről és a legfon­tosabb tennivalókról” — amit a Pártélet júniusi száma kö­zölt —, e feladatot végzi el. A nagy jelentőségű —. mert hosszú időre a fejlődés elvi irá­nyát meghatározó — állásfog­lalás az örvendetes eredmények számbavétele mellett sokolda­lúan elemzi azokat az okokat, melyek az adott szellemi és anyagi lehetőségek jelenleginél erőteljesebb kihasználását aka­dályozták vagy akadályozzák. Az okok között első helyen kell említeni a tudományos kutató­munka irányításának, szervezé­sének és összehangolásának nem megfelelő színvonalát, valamint a társadalmi, népgazdasági célok és a tudományos munka közötti szoros kapcsolat hiányát. A lehetőségektől való elmara­dásban szerepe van annak is, hogy nemegyszer szubjektiviz­mus érvényesül a kutatási té­mák kiválasztásában, illetve annak is, hogy az anyagi és er- , kölcsi érdekeltség jelenlegi rendszere nem ösztönzi eléggé sem a kutatókat, sem a kutatási intézményeket a társadalmilag legfontosabb feladatok megoldá­sára. Az alap-, az alkalmazott és a fejlesztési kutatások, azaz a tu­dományos kutatómunka egésze még átmenetileg som vonat­koztatható el a gazdasági reali­tásóktól: mégis nem ritkán ta­pasztalhattuk, elsősorban ipari nagyvállalatainknál, hogy a felhasználásra kapott tudomá­nyos eredményeket csak nagy nehézségek árán ültethették át a gyakorlatba, mert a kutatók nem fordítottak kellő figyelmet a felhasználó — ez esetben az iparvállalat — adottságaira. És igaz ennek fordítottja is: sokszor kárba vesznek jelentős haszon­nal kamatoztató kutatási ered­mények, mert a felhasználók nem biztosítják a kiaknázásuk­hoz szükséges feltételeket. A korszerű gazdaság egyetlen ágazata sem nélkülözheti a kor­szerű kutatási eredményeket: olyan egymásrahatás ez, ahol mindkét alkotóelem többre, jobbra sarkallja önmagát, s a másikat is, s eközben elősegíti az általános műszaki-techni­kai színvonal emelkedését, a tár­sadalmi szükségletek fokozott kielégítését. A határozatba fog­lalt idevágó útmutatást úgy fo­galmazhatnánk, hogy: minden a megfelelő szinten történjék. Az alapkutatások a távlati népgaz­dasági célok előkészítését, az alkalmazott kutatások egy-egy iparág feladatait, a fejlesztési kutatások pedig a termelővál­lalatok aktuális célkitűzéseit szolgálják. Azonos helyzetet kell teremteni a kutatásokra vonat­kozó döntések meghozatalánál is: az országos jelentőségű komplex-problémákat országos szinten, de a helyi, részfelada­tokat szolgáló kutatási kérdése­ket helyben döntsék el. A jövőt illetően a határozat kérdéscsoportok sorában teremt világos helyzetet: megállapítja, hogy nagyobb gondot kell for­dítani a vidéki tudományos centrumok fejlesztésére, s a gaz­daságirányítási rendszer reform­jának keretein belül biztosítani kell egyrészt a kutatómunka koncentrálását, másrészt az iparvállalatok érdekeltségét az új tudományos eredmények gyors és széles körű alkalmazá­sában. Ezért — többek között — kívánatosnak tartja az üze­mek és kutatóhelyek szerződé­ses rendszerének további erősí­tését, a finanszírozás módsze­reinek alkalmazását, s egyes fej­lesztő intézetek nagyüzemekhez történő kapcsolását. A határozat befejező, össze­gező része társadalmi feladat­ként jelöli meg olyan közhan­gulat kialakítását, amelyben a tudományos kutatás a társada­lom igényeiből indul ki, a gya­korlat pedig fokozottabban igényli, s gyorsabban alkalmaz­za a tudomány eredményeit. És e társadalmi feladat valóban mindannyiunk dolga: a magunk, a jobb holnap érdekében. (é. t.) Fortuna halad a korral Öröklakások a húszemeletes toronyházban — Utánfutós személygépkocsik — Szakosított utalványok A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság úgy határozott, hogy több vásárlási utalványt bocsát Fortu­na rendelkezésére a havonta ren­dezendő tárgynyereménysorsolá­sokon. Amikor nyolc évvel ezelőtt be­vezették a tárgynyereménysorso­lást, egy-egy porszívó is örömet okozott. Nem volt elegendő mosó­gép, padlókefélő, tv-készülék és hűtőgép sem: valamennyi hiány­cikk volt. Ma már a helyzet alap­vetően más. A lottózók kívánságát teljesítette a Lottó Igazgatóság, amikor egy-egy áruházra vagy az áruház egy-egy osztályára bo­csát ki meghatározott értékben vásárlási utalványt. A június 27- én rendezett tárgynyereménysor­soláson már kibocsátottak példá­ul tízezer forintos „bútorutaí­vány”-t, s ennek bemutatása után az Otthon Áruházban — az összeg keretén belül — bármiilyen ott kapható bútort megvásárolhat a nyertes. Ezentúl is bekerülnek a szerencsekerékbe olyan utalvá­nyok, amelyeket a Lottó Áruház valamelyik osztálya vált be. Ilyen például a „Ki mit választ?” utal­vány, ez 9000 forintról szól és a nyertes bármit vásárolhat érte. Szakosított utalvány a 2500 forin­tos „méteráru” és a 4000 forintos „háztartási gép” utalvány, ilyen az ötezer forintos „ruházati utal­vány”, és a nyolcezer forintos „ze­negép utalvány” is. A legvonzóbb nyeremények ez­után is a személygépkocsik és az öröklakások lesznek. A nyere­ménytárgyak listája a kempinge­zés népszerűsége folytán bővült és egyes gépkocsikat ezután után­futóval vagy lakókocsival sorsol­nak. Szó van arról is, hogy a Duna­kanyar városaiban telket és házat sorsolnak a legközelebbi tárgy­nyereménysorsolások valamelyi­kén. Itt említjük meg: a fővárosi tanács hozzájárult, hogy az Ár- pád-híd budai hídfőjénél húsz- emeletes felhőkarcolót emeljenek, melynek lakásait már az építés időszakában sorsolni kezdik. A tervek szerint ez lenne a legma­gasabb budapesti lakóház. Addig, míg az építkezés itt megkezdődik a XI. kerületi Mohai utcában fel­épülő kertes házakat, valamint a Mészáros utcai lottóház öröklaká salt sorsolják ki. —szúts— Falusi lányok városon A MINAP sok idő állt rendel­kezésre ahhoz, hogy hosszasan el­beszélgessek egy falusi nevelővel, pontosabban egy igazgatónővel, azoknak a falusi lányoknak a sor­sáról, akik az általános iskola VIII. osztályának elvégzése után helyet keresnek az életben. — Nem is igazi pedagógus az, akit csak addig érdekelnek tanít­ványai, míg az iskolapadokban látja őket. Olyan jó érzés és ki­mondhatatlan büszkeség azt tud­ni, hogy ez meg ez a tanítványom boldogul az életben, hasznos tag­ja társadalmunknak és egyénileg is kiegyensúlyozott életet él. Es olyan lehangoló érzés számomra, ha azt látom, hogy valamelyik tanítványom csetlik-botlik az életben; ha azt látom, hogy irre­ális álmokat szőtt magának s két esztendő múlva a szemembe se mer nézni. Fiatal leánytanítvá­nyaimra gondolok elsősorban. A mi falunkban jó a tsz. A családos szövetkezeti tagok saját házzal, jó háztájival, eredménye* szövetkezeti munkájukkal mind a saját, mind a gyermekeik igé­nyeit kielégíthetik. Mégis, nem tudni miért, a 14—15 éves lányok meg sem várják, hogy felszárad- jon arcukon a ballagás búcsú- kpnnye, batyut ragadnak, s el­mennek szerencsét próbálni — városra. Vonzza őket az ismeret­lenség, vonzza őket a csodavárás, vonzza őket a folyóiratokból isi­mért, néha hamis ponyvaroman­tika, s helyette legtöbbször mit kapnak? ALBÉRLETI SZOBÁT^ 400 fo­rintért, nem ritkán olcsó kalan­dokat kereső élvhajhászokat, meg Tor, colt és feszület Ez a három szó és a ozzátartozó fogalom lemigen szokott egy ársaságban elöfordul- li. Mégis a közelmúlt­tan a csabai strandon zerencsém volt őket gyútt látni. Az ember ösztönösen lézelödik a strandon, .legelteti” a szemét, és ermészetes, hogy in- :ább a csinos, fiatal tölgyeken, mint máso­don. Az ember megnézi ízt is, ha két-fiárom fia- alember ügyesen „ie- iázgat” a pettyes táb­lával, s azt is, ha ezek cőzül valaki ügyetlenül nozog: vajon ki lehet ?z, aki a világbajnoki löntök idején eny- ryire híjával van a jömbérzéknelc. Olyan iuszonnégy éves lehet, vékony lábszárakkal, át­látszó, nagy fülekkel. Labdába nemigen rúg, inkább melléteszi a lá­bát, de a póz, az „cso­dálatos”. Mintha elné­zően mosolyogna, mint­ha ezeket mondaná egy- egy esetlen mozdulat után: „Így fociztok ti”. Csak meg kell nézni kö­zelebbről ezt az eset­lenségében is feltűnni vágyó fiatalembert úgy tetőtől talpig. Nyakában legalább olyan vastag láncon, mint amilyennel annak idején Promethe- ust leláncolták, hatal­mas feszület kalimpál Ez nem baj, cipelje ő is a keresztet, ha úgy tet­szik, senki sem szól ér­te. „Szegény Krisztus­nak" azonban még töb­bet kell tűrnie; nem elég, hogy ilyen ember nyakában fityeg, nem elég, hogy keresztre fe­szítették, a fiatalember „habfehér” testén külön­féle tetovált torz figu­rák és gyilkoló szerszá­mok merednek rá. A be­esett, sovány mellen egy sas tekintetű, sombreros cowboy néz rá szúrósan, egyik kezében éppen dö­rög a colt. Mellette, nem tudni miért (talán ez a cowboy-tengerész), egy vasmacska mereszti acélkarmait. Balról igazi jó negyven centi- méteres tőr hegye irá­nyul fenyegetően. És aztán van ottan még bébi” is meg a jó ég tudná, még mi. így ez a dekoráció gyönyörű for­mabontásával „művészi” kontrasztot alkot. Meg­kérdezni nem lenne ér­telme ettől a fiatalem­bertől, vajon milyen el­veket vall erről vagy arról, hiszen az ő mel­lén megférnek békésen: a krisztusi lemondás, a testvéri szeretet a gyil­koló fegyverekkel együtt. Mondom, nem lenne érdemes itt, a strandon megkérdezni tőle, esetleg olyan vá­laszt adna, amelynek hallatán valamelyik el­megyógyász is megcsó­válná a fejét. Ámbátor, ki tudja: a keresztet és a gyilkoló szerszámokat például Amerikában össze tud­ják egyeztetni bizonyos elemek, akik csuklyá­ban, kísértetiesen lobo­gó tűz mellett nem te­toválják, hanem hasz­nálják ezeket a gyilkoló szerszámokat. (fér—ó.) gyakran kiábrándító ürességet, s ha ezek a lányok egy pár hónap elteltével hazalátogatnak kis fa­lujukba, hatalmas, modern konty- tyal vagy Loreley-frizurával, tele „Háry Jánoskodják” faluban ma­radt barátnőjüket, élvezik olcsó sikerüket, hogy azok tágra nyílt szemekkel hallgatják őket. Köz­ben korog a gyomruk. Tulajdon­képpen ezért jöttek haza: hogy egy kicsit jóllakjanak. — A közelmúltban Szegeden jártam, és találkoztam egy volt leánytanítványommal. Egy da­rabig szótlanul álltunk. A peda­gógus szemével mustráltam vé­gig; zavarba jött, s arra kért, ne mondjam meg az anyjának, hogy találkoztam vele. Szomorú dolog ez! Alig egy-két év alatt ennyire elszakadjon valaki szü­lőfalujától és a szülői háztól! Most maga azt gondolhatja, túl­ságosan pesszimista vagyok. Pe­dig nem, csak elszorul a szívem, ha azt látom, hogy egy-egy volt tanítványom, ha ideiglenesen is, zsákutcába jutott. Valójában né­hány tanítványról van szó csu­pán, de mi, pedagógusok vala­mennyi fiatalt szeretnénk meg­menteni a becsületes életnek; szeretnénk, hogy valamennyi volt tanítványunk egyénileg is érvé­nyesüljön társadalmunkban. VAN A FALUNKBAN két Je­ánytestvér; a helyi tsz-ben igen jól dolgoztak, s jól is kerestek. A városi leányok nagyotmomdá- sai azonban őket is elcsábították Két hónap múlva azonban haza­tértek. Volt erkölcsi erejük, bá­torságuk ahhoz, hogy a jobb éle­tet válasszák. Mondom, nem vagyok pesszi­mista, de sajnálom azt a néhá­nyat, aki keserűen csalódott, s szeretném' őket visszacsalogatni a falunkba. — Hiszen egyre többen marad­nak itten fiatal lányok. Minden reggel kitekintek az ablakon, amikor a leánybrigád napbarní- tottan. egészségesen, a reggeli madárfüttyben kacarászva, vicce­lődve elkerékpározik az ablakom alatt. Ternyák Ferenc Gyulai Nyár rejtvénypályázat, 1966 — Tíz forduló tíz nap alatt — Mennyire ismeri Gyulát? — Értékes díjak — Eredményhirdetés augusztus 2-án — 8. rejtvényünk:' Vízszintes: 1. ^ A KGST-palo- ta bútorzatát a Gyulai Fa- és Fémipari Ktsz készíti, hol épül ez a palota? 6. Csapadék. 8. Dátumrag. 9. Érzékel. 10. Hí­res magyar épí­tész volt. 11. Aroma. 13. Ró­mai kettes. 14. Erődítmény. 16. Népiközösség. Függőleges: 1. A 14 függő­leges folytatása. 2. Tagadószó. 3. Szó keverve. 4. Építőanyag. 5. A ktsz a világ különböző országaiban rendez be- | ötvenkilencmilliós évi mutató kiállításokat. Jelenleg eb- delésükbal menn>ri az , . , | (római számmal). 15. Helyhatározó ben az országban van egy kiállt- rag tásuik. 7. Hőemelkedés. 8. Női név Beküldendő: a vízszintes 1, füg­megren­export? becézve. 12. Nagyabb edény. 14. gőleges 14, 1 és 5. Gyulai Nyár rejtvénypályázaf, 1966 8. 1966. július 23. szelvény

Next

/
Oldalképek
Tartalom