Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-21 / 171. szám

4P* 19««. WHus 81. Csütörtök Váltás között Emberek pihennek a csanád- apácai Haladás Tsz gabonatisztító telepén. Velük szemben az egyik pótkocsi vontatóját ürítik. — Megyik Sándort keresem — fordulok hozzájuk. Az egyik megszólal: — Ez a vontató hoz/a megy Szegődjön a nyomába! Beszélgetésünket Kiss József zetoros érkezése szakítja félbe. Jóskával egyszerre húztam kato- nacsizmát. Így hát régi ismerős­től, baráttól, elvtársiéi érdeklő­döm Megyik munkájáról. Ujjait egymás mellé szorítja, poros aj­kához emeli, cuppant egyet. — így dolgozik Megyik! — ezután vállalja az idegenvezetéssel járó munkát. — Amikor az aratást szervez­tük, a tsz vezetői előkészítették a kombájnszérűt. Fedett szín alatt egy cséplőgépet állítottak fel, ma pedig — amint látod — még két cséplőgépet kellett munkába állí­tanunk. A gabona nem fér el a szín alatt. Az udvaron a nyílt eg alatt csináltunk rögtönzött szé­rűt. Üjabb vontató érkezik. A má­sik után pedig már porzik is a düilöűt — Ez így megv kora reggeltől késő estig — folytatja. — Megyik kombájnja valósággal ontja a szemet. A vontató nyomába szegődöm. A pusztaföldvári olajmező szom­szédságáig kanyargós, sima dűlő­ét vezet. A vontató magasra veri a port. Negyven kilométeres se­bességgel is tíz-tizenkét perces volt az út. Négyökrű Sándor átveszi a vontatóstól a mázsacédulát, máris küldi, mert azóta, ahogy a másik elment, biztosan meg is telt a magtartál.y. A kombájn irányából kürtszó hallik. A vontató a gép mellé szegődik, s beáll a kombájn sebességére. Miközben a vágó­szerkezet jó étvággyal falja a kövér rendet, a magtartályt me­net közben kiüríti. A vontató ol­dalt követi a kombájnt. Ha a tar­tály ismét megtelik. Megyikíiom- lokára tolja szemüvegét, int a^ vontatósnak és újra ürítenek. — Mikor váltanak!? — kiáltok felé. — Majd a tábla végén. Felkapaszkodom mellé. Állva vezet. Jól előrehajol. A vágó- jszerkezetet így teljes szélességé­ben látja. Az óriási gép mintha jegy?.hatalmas-sima úton vágtázna. <?)k Itt álom dolgozni! Jó a tsz ' -Ifzakvezelése. Nincs borozda egyik Jpíblári sem. Nem zötyög az em- iper, hajthat szíve szerint. ?.'!*.♦—• Mennyit aratott eddig, azaz Szombaton estig? —, ötszáz holdról tízezer má- 'JKsáit csépeltem. A tsz etaökének, IRacsika Ferencnek, az agronó- tmusnak, Csatlós Lajosnak, meg a traktorosoknak köszönhetjük ezt a jó teljesítményt. Mi ketten, Bo- ross Sándor segédvezetővel nem sokra mennénk, ha nem lenné­nek mellettünk olyan lelkes em­berekkel, mint Becsei Béla, Be­WMW.V.V. . .. .V. . VV.«tv.v.v.v.v!V.VÍ».V. .. . Ív. I Megyik Sándor. csei István és Szelei József von­tatósok. Az érdem az övéké is, hiszen az ő segítségüknek köszön­hetjük. hogy a gépben rejlő erőt kihozhattuk. A búzatábla végére érünk. Le­lepek a gépről, jön a segédveze­tő, neki kell a hely. Menet közben váltanak. Megyik maga elé en­gedi Borosst. Amikor a segédve­zető fogja a volánt, Megyik lelép a vezetői helyről. Egy kis tanya árnyat adó fái alatt beszélgetünk az 1228,9 mázsa búza történetéről. — Jó idő volt. Reggel korán kezdhettünk és megállás nélkül este fél 12-ig mentünk. Ennyi volt az egész — teszi hozzá sze­rényen. Kiszámítjuk, hogy július 14-én Megyik és segédvezetője 250 em­ber munkáját végezte el. Megyik nevét tavaly hallottam először. A kombájnosok országos versenyében harmadik helyezést ért el. — Egyik évről a másikra ke­rült a legjobbak közé. Minek tudja be ezt az eredményt?-J- Sokat tanulok. A Nagyszé- nási Gépállomáson dolgoztam mint traktoros. Innen küldtek Kétegyházára hathónapos szere­lőtanfolyamra. Vizsga után gép­kocsivezetést tanultam, majd kö­zépfokú vizsgát is tettem. Azóta elvégeztem az egyéves garázs- mesteri tanfolyamot is. — A családban mindenki ilyen elfoglalt? — Igen. A tanulási láz felesé­gemet is elkapta, közgébe jár. A fiam' is tanul. Általános iskolás, harmadik osztályba megy. — Felesége mit szól ahhoz, hogy nyáron a szerelői műhely helyett a búzamezőn dolgozik? — Érdeklődik munkám iránt. Velem izgul: vajon az idén sike­rül-e megőriznem a tavalyi elő­kelő helyezést. Ezért kissé ké­nyeztet is. Terített asztallal, me­leg fürdővízzel vár és addig so­hasem fekszik le, amíg haza nem érek. Beszélgetésünk a kombájn har­madik köre után megszakad. Me­gyik fürgén felkapaszkodik a vo­lán mellé. Átveszi a gép irányí­tását és a munka változatlan ütemmel folyik tovább, ömlik a gabona a pótkocsira. S a szérűn három cséplőgéppel sem győzik a magtisztítást. Dupsi Károly Épül az Orosházi Gépjavító Állomás irodaháza Műtrágyaszállítás 1967-re Az Orosházi Gépjavító Állomáson eddig egy barakkszerü épület helyettesítette az irodaházat. Nemrégiben azonban hozzá­láttak egy korszerű iroda építéséhez, amelyet rövidesen átad­nak. Félmillió forinttal teljesíti túl évi tervét a tótkomlósi Viharsarok Tsz kertészete Radovics Ferenc, a mezőko­vácsházi Üj Alkotmány Termelő- szövetkezet elnöke a minap ar­ról panaszkodott, hogy kevés műtrágyát kap a szövetkezet. Ebben az esztendőben ez a tsz több pétisót is átvett volna, de nem kapott. Emiatt a gabonatáb­lák egy részére nem jutott mű­trágya, így ezek 23—24 mázsa holdankénti hozam helyett 14—16 mázsájával teremtek. A műtrágyaellátás előbb emlí­tett hiányosságát több szövetke­zeti vezető felvetetté. Most mi­után az ország műtrágyagyárai teljes kapacitással dolgoznak mód és lehetőség nyílik arra, hogy megyénk termelőszövetke­zetei 1967-re kellő mennyiségű műtrágyát tartalékoljanak. Az AGROKER békéscsabai vállalata 1967-re — a tsz-rendeléseknek megfelelően — előre szállítja a műtrágyát. A szövetkezeteknek csupán a tárolást kell megszer­vezniük. A lehetőség kihaszná­lásával megyénk több száz vagon nitrogén- és foszforműtrágyához ÉRTESÍTÉS! Értesítjük Gyorrva és környéke lakosságát, hogy korszerűen berendezett BISZTRÓNKAT, továbbá háztartási boltunkat ÉS FŰSZER-CSEMEGE-, ÜVEG- ÉS PORCELÁNÜZLETÜNKET foiyó hó 23-án Gyomán, Kossuth u. 33. szám alatt megnyitj uk. Előzékeny kiszolgálással, bő áruválasz­tékkal várja kedves vásárlóit a Gyomai Földművesszövetkezet igazgatósága juthat, vagyis a tsz-ek tovább nö­velhetik majd a műtrágyaada­got, aminek arányában a termés­hozamban is gyarapodás várható. A tótkomlósi Viharsarok Temelőszövetkezet kertészete az idén különösen jó eredmé­nyeket ér el. Évi terve 5,5 mil­lió forint, egymillióval több a tavalyinál, s eddig már 3,5 mil­lió forint értékű árut adott át a felvásárlóknak és értékesített a piacon. Az eddigi számítások szerint az évi tervet 500 ezer forinttal túlteljesíti. Igen jól jö­vedelmez a hajtatóházban ter­mesztett paradicsom, mely a tervezett 600 ezer forint helyett 900 ezer forintot hozott. A sza­badföldi termesztésen a 14 hold szamóca összesen 400 ezer fo­rintos bevételt jelentett. Kiváló termést szedtek le, melyet csak­nem kizárólag exportra, illetve a Békéscsabai Hűtőházba szál­lítottak. Primőr paprikából ed­dig mintegy 6—700 ezer dara­bot adtak át. A szabadföldi pa­radicsom is jónak ígérkezik, át­lagosan 160^-170 mázsás ter­mést Várnak holdanként. A hajtatóházban a paradi­csom leszedése után átfestik a berendezést és teljesen kicseré­lik a talajt. Erre mintegy 300 ezer forintot fordít a szövetke­zet. Utána áttérnek a gomba- és szegfűtermesztésre. Kétezer négyzetméteren termelnek gom­bát és ugyancsak kétezer négy­zetméteren szegfűt. Ezenkívül 3500 négyzetméteren őszi kara­lábét termelnek. Tanulás és tudás Számok sorakoznak emléke- zetemben. Komoly, hiteles, meggyőző számok, büszke szá­mok. Arról tanúskodnak, mi tör­tént az elmúlt huszonegy eszten­dőben Magyarországon a közok­tatásban. Idézzem ezeket a hosszú számokat? Fölösleges. Mindenki ismeri azokat, ha nem is a pontos adatokat, de azt, ami mögöttük van. feltétlenül. És ez a fontosabb. Hiszen akár mint szülő, akár mint ’ diák. úgyszól­ván mindenki találkozott a meg­változott közoktatással. Közvet­len. személyes kapcsolatban van nálunk a tanulás az emberrel. Is­merjük. mi történt, mert vélünk történt. Tanyákról, külvárosok homályos utcáiból a mi gyermei keink kerültek az iskolába. És mi vagy az apáink voltak azok, akik munka után könyv mellett töltöttük az estét, a nehezen gör­dülő emlékezetet is legyőzve, pó­toltuk évszázadok súlyos öröksé­gének évtizedekig hordott üres foltjait. Aki ezt a mozgalmat, a tanu­lásnak ezt a szárnyaló, friss len­dületét lebecsülni merészelné, az óhatatlanul szembekerülne saját apjával vagy fiával. Mert nincs ma nálunk olyan család, amely­ből valaki ne teremtett volna közvetlen, személyes, meleg, min­dennapos kapcsolatot a tanulás­sal. Ez a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy a tanulásnak a tár­sadalomban betöltött szerepét, helyét mindenki érzi. A szaktu­dást, az általános műveltséget lassan minden munkához szerve­sen hozzátartozónak tudjuk. De éppen, mert a tanulás any- nyira társadalmi méretűvé és jelentőségűvé nőtt, éppen mert olyan társadalmi fejlődés sodrá­ban élünk, amelyben a tudás a továbbhaladás egyik alapfeltéte­le, szükséges foglalkozni azzal a kérdéssel is, vajon mindig össz­hangban van-e a tanulás «iránya és a társadalom igénye? Egyál­talán nem mindegy az a társada­lomnak, ki mit tanul nálunk és ki mit tud. Tudom, a fiatalok to­vábbtanulása is igen sok ilyen kérdést vett fel, maradjunk most mégis a felnőttek tanulásánál! Egyrészt, mert itt van a több es súlyosabb probléma, másrészt, mert az idősebb ember már ne­hezebben szán rá éveket a rend­szeres tanulásra, s ha rászánja, nem mindég}’, hogy mit tanul. A tanulás haszna elsősorban célszerűségétől függ. Attól, hogy lehetőleg mindenki azt ta­nulja, amire munkájában közvet­lenül szüksége van vagy szüksé­ge lesz. Nos, ha jelenleg általában így is van, igen gyakran ellenke­ző véglettel is találkozhatunk. Gyakori eset például, hogy taná­csi dolgozók beosztásuktól, mun­kakörüktől függetlenül csak a jo­gi egyetemre igyekeznek, azt vég­zik el. Pénzügyi dolgozók nem a munkájukhoz közelebb álló köz­gazdasági egyetemen tanulnak, hanem a jogon. És hány olyan képesítés nélküli pedagógus van, aki a főiskolán tanult tárgyat nem a közösség igénye, hanem egyéni érdeklődése vagy éppen a tárgyak könnyűsége miatt vá­lasztotta! Az lenne a természetes, hogy egy tanácsnál vagy a vállalatok­nál mindenki azt tanulná, amire munkájához szüksége van. Aki mezőgazdasággal foglalkozik, az annak legyen szakembere, aki a művelődésüggyel, az annak, s ne a jognak, amely hasznos tudo­mány ugyan, csak éppen nem akárhol hasznosítható. De a jogi egyetemi végzettség lassan a hi­vatalokban varázsszót jelent: akinek ez hiányzik, mintha nem is lenne egyenértékű ember. Az egyik hivatalban például fel akarnak venni előadónak (nem jogtanácsosnak!) egy idő­sebb embert, aki hosszú-hosszú éveken át nagyon jól és eredmé­nyesen végez hasonló jellegű munkát egy másik városban. Az illető minden szempontból meg­felel. elutasításának egyetlen oka van: nincs meg a jogi egyetemi végzettsége. (Az illető koránál fogva már nem is vállalkozhat megszerzésére.) íme, itt van min­den jó dolognak a visszája és a tanulás értelmének másik alap­vető kérdése. Az tudniillik, hogy milyen esetekben indokolt még A

Next

/
Oldalképek
Tartalom