Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

1866. július 17. 4 Vasárnap Hétköznapok Szent György lovag fa Láttak a középkori két magyar művész alkotását, Szent György szobrát Prágában? A páncélos mell vértbe öltözött,'gótikusán me­rev tartásul figura nyugodt mél­tósággal markolja dárdáját, hogy a következő pillanatban bátran és biztos kézzel tegye ártalmatlanná a tüzet okádó sárkányt. A győzelem szobra. Az ember emlékműve, aki a kötelesség köznapi- vértjében, egy szál vassal a kezében úrrá lesz a világ ólálkodó veszedelmein, maga alá' gyűri az ellene szegülő vak erőket. Hat évszázada többször volt al­kalma sarkaiban megfordulni a világnak; a pikkelyes hátú, mér­get sugárzó szemű baziliszkuszok­nak visszavonhatatlanul bealko- ‘ nyúlt. Azért leküzdeni való sár­kány — ilyen vagy amolyan — akad még éppen elég Talán a pengeéles fények és al- világias sötét 'árnyékok vad kont­rasztja vagy a nehéz álarc, meg a védőköpeny látványa idézte fél a különös gondolattársítást. A pár­huzamot a márványon, bronzpa­ripán feszülő középkori lovas és a mai ember között. Mint tátott állkapcsú óriás állat, jókora acélkolosszus fekszik a ve­rőfényben. Míniummal festett gömbölyű hátát sü-tteti a napon. Torkában — szurokfekete alagút — éppen elfér egy ember. Tűz lobiban, szikra porzik, vissz- hangosan felerősödött mérges za­jok’ pukkannak — megkezdődött a k ü zdelem. Az emberen kesztyű, álarc, jobbjában: tekergő gumikígyó végtelen farkát vonszoló szerszám. Vakítóan fehér tűzláng hegyes, nyelve mardossa az acélt, hara- gospirosan izzik a vas, bőszen sziszegő sziporkák ostromolják. Idegesen vibráló fények közepet­te — mint középkori kalandfil- mek izgalmas jeleneteiben — ál­arcos, pajzsos, szúrószerszámot tartó alak árnyképe sötétíti el a cső belső falát. mögül előtűnt szemeiből a sós izzadtságot törli ki, látni, hogy nevetősen kék a tekintete. — Máris hozatom, kell is az ilyenkor... — Aztán nehogy tényleg úgy legyen. A műszak végéig egy kortyot sem. Utána nem mondom. De addig úgysem vár az élvtárs. — Ilyen kánikulában... — Nyárt hőség, téli fagy egyre megy. Megszoktuk. Ekkora mun­kadarabokat nemigen lehet a mű­helybe cipelni. Meg aztán nincs i® hova. — Mióta mondhatja, hogy „meg­szokta”? — Tudja az ördög. Tizenkét éve csinálom. Régebben? Kőművesek mellett dolgoztaim Jöttek a sze­relők hegeszteni a csöveket, az­tán ottan kezdtem tanulgatni.» — Megtetszett? — Affenét. Gyarapodott a csa­lád, kéllett a pénz. Egyj szakma mégiscsak szakma. Hogy mostan már? Nem is tudnék mást csinál­ni. — Mennyi családja Van? — Három. Két kislány, egy fiú. Ö már esztendőre végzi az álta­lánost. —S utána? — Idejön a vállalathoz tanuló­nak. Tőlem lehetne még techni­kus is belőle vagy akár mérnök. Ha bírja fejjél, meg... becsülettel. De előbb legyen szakmája, amivel megáll a lábán. A hegesztőt, ha jól melózik, megbecsülik. — Ahogy magát is... — No, ügye a pénz olyan jószág, hogy sose volna baj, ha lenne be­lőle több. De azért nem panasz- kodhatom. — A szeme? — Hál istennek nincsen vele semmi baj. Másfél éve sokat túl­óráztunk, akkor kezelésre kéllett járnom. Szóval, használni keU a védőüveget. — Nem nehéz? — Mondják, van mór moder­együtt leülünk az ebédhez. Ekkor örülök. Meg akkor is, ha egy-egy jó meccset láthatok a tévén, de ez újabban ritkán van.-— Mikor haragszik? — Ha látom, hogy a brigádban valaki hanyagul aprítja a mun­kát, s reklamációt kapunk. Ha lá­tom, hogy itt áznak, rozsdásodnak kint az udvaron értékes anya­gok, mert senki nem törődik ve­lük. Ha bemegyek valami hivata­los helyre, küldenek egyik irodá­ból a másikba, s mire elintéződik az ügyem, eltelik egy egész nap. — Volt már Prágában? — Soha. Aradon egyszer a só­goroméknál. — Hallott a sórkányöüő Szent Györgyről? — I gaz, hogy én még tanultam hittant az elemiben, de az nagyon rég volt. A fiam meg hál istennek pláne nem hallott. Vajda János Munkában az AKÖ V szerelői Kettes szemlére készítik elő ezt a buszt a 8. számú AKÖV békéscsabai javítóműhelyének szerelői. Űj motort kap az öreg jármű s a biztonsági berende­zésekre különös gonddal ügyel­nek. A hajtómű, a kormány és a fékberendezés legfontosabb alkatrészeit műszerrel vizsgál­ják felül. Képünkön Laczó András és Csabai Mihály szere­lők munkában. Fotó: Malmos imiituaiiiiiiiMiiiuuimNuai Tavat töltene meg az a tejmennyiség» amit naponta feldolgoz a Gyulai Tejporgyár Gyula egyik régi élelmiszer- ipari üzeme dolgozik a Mártírok útja 3. szám alatti épületben. Már 1935 óta működik. A külső szállítókat is beleértve, kétszáz embert foglalkoztat. Négy állan­dó munkabrigádja közül kettő már tavaly megszerezte, kettő pedig az idén küzd a Szocialista brigád cím elnyeréséért. A dol­gozók többsége elvégezte az ál­talános iskola nyolc osztályát, mások rpost járnak esti iskolára. Tinzenkét technikusi szintű szakemberrel és egy tejmérnök­kel rendelkezik az üzem, mely egyébként üzemigazgatásilag a Hajdú megyei Tejipari Vállalat­hoz tartozik. Ide az egész megyéből — ter­melőszövetkezetekből, állami gazdaságokból — szállítják na­ponta a tejet. Ebbe belesegít a tejporgyár kilenc tartálygép­kocsija is. Tej, tejszín és juhtej formájában összesen 110 ezer liter tej érkezik ide huszonnégy- óránként, illetve ennyi idő alatt 5000 liter tejszínhabbá, 60 má­zsa vajjá (fele exportra megy), 20 mázsa kazeinné (ragasztó- és műanyagok alapmasszájává) és 15—16 mázsa tejporrá dolgozzák fel. Városi feldolgozóhely lévén, üzemi kultúrélete jóformán nincs is. Dolgozói úgy gondol­ják, hogy minden művelődési és szórakozási lehetőséget megta­lálnak a gyáron kívül. Tágas kultúrteremmel azért rendel­keznek. Televízió is van benne. Alkalmi összejövetelek, értekez­leteik célját szolgálja, főként azonban étteremnek használják. A sporttal hasonlóképpen van­nak, mint a kultúrával. Alkalmi labdarúgó-mérkőzéseket szer­veznek, továbbá részt vesznek a városi sportéletben. Sajnos, nem sokan, ugyanis a tejporgyár dol­gozói közt kevés a fiatal. Pedig szívesen látnák őket ezen az ér­dekes, változatos feladatú mun­kahelyen. H. R. Hegesztenek. © A hegesztőmunkás elfordítja a pisztoly oldalán a két csavart, le­zárja élőbb az oxigént, aztán a gázt. Arrébb teszi, a maszkot és a keze fejével letörli homlokáról a •verítéket. Lecsatolja a kötényt is. — De jólesne most egy pohár sör... Ezt nyilatkozza elsőként Tom­es anyi János. Ahogy a sötét üveg A Békési Kosárfonó Háziipari szövetkezet az első félévi export- i érvét hét százalékkal teljesítette túl, míg a belföldi áruk értéke alig valamivel kevesebb a terve­zettnél. Az eredmény elérését elő­segítette a HISZÖV- és az OKISZ- vezetőségválasztás alkalmával in­dított munkaverseny, valamint a IX. pártkongresszus tiszteletére tett számos vállalás. Július 1-én — első alkalommal — a szövet­kezetben két brigád a szocialista cím elnyerését is célul tűzte. Az első fél évben Mezőtúr ha­lárában 15, Köröstarcsán pedig 11 hold füzest telepített a szövetke­zet, s így most már 100 holdon ierem a gyártás alapanyagát ké­pező fűzvessző, ami 40 százalékos onellálottságot biztosít. A harrna­nebb is. Sapkára szerelhető, köny- nyen hátrabdllenthető. Jó lenne nekünk ísl — Mikor örül? — Ha azt mondják: komám, itt ez a munkadarab, kényes export­alkatrész, ezt csak te tudod meg­bütykölni. Meg akkor is, amikor vasárnap hajnalban 'kimegyek a fiammal meg a nagyobbik lá­nyommal horgászni. Délben az asszony meg a kicsi várnak; s dik ötéves tervben évenként 20— 25 holddal növelik tovább a fűz­területet, hogy 1970-től a teljes szükséglet meglegyen. A szövetkezet nemrég vásárolt egy MTZ—50-es szovjet traktort pótkocsival, amellyel a füzesek talajmunkái és a szállítások egy­aránt megoldhatók. A központi telepen megkezd­ték a szociális létesítmények épí­tését. Elkészült az ebédlő, alapoz­zák a fürdőt, öltözőt, ami még az idén ugyancsak átadásra kerül. A HISZÖV az ország néhány más háziipari szövetkezete között a békésit is kijelölte a kísérleti módszerben meghatározott terv­mutatók alapján való gazdálko­dásra. A sarkadi T izennyolc éve kezdődött. Néhány mezőváros és falu évszázados egyhangúságába 6—8 traktor berregett bele. Munká­sok küldték az Alföldre. És né- hányan jöttek is a „vasparipák­kal”, hogy segítsenek paraszttest­véreiknek szántani, vetni, aratni. Legtöbb helybeli gyanakvó-kér­dőn nézett egymásra: ugyan mit akarnak? A traktorok pedig ber­regtek, pöfögtek. Gépállomások alakultak. Voltak a helybeliek 1 közül, akik barátkozni kezdtek a „pestiekkel”, akiket bűvölt a gép­morgás, a benzinillat, és közéjük áltak. Letették a kubikoslapátot, a lóhajtó ostort és ízlelgették, ho­gyan is viselkedik a vasparipa... Majd megint hoztak traktoro­kat, azután más gépeket is. S 1957- ben a sarkadi és a Mezőgyáni Gépállomáson már százötvenen vezették, szerelték, olajozták a gépeket. Pedig ötvenkettőben még sokan leköpködték a kom­bájnt, amikor az érett búzatáblá­hoz álltak vele. Mégis többen és többen barátkoztak a gépekkel, mert. a falvak, mezők évszázados mozdulatlanságának megremagte- tőit érezték bennük. És szaporod­tak tovább, egyre csak küldték a „pestiek” és a hatvanas évtized kezdetén 64 erőgépük és 6 kom­bájnjuk volt csak a sarkadi „gé­peseknek”, amikor a parasztem­berek a közös gazdaságokba tö­mörülték. Forrtak a falvak. Mindenütt „az új idők új dalai” feszegettek, kibomlóban volt a falvak új vi­lága. S ez többet és jobbat köve­telt a „gépesektől”. Nem volt elég nagy táblákba vonni a kis parcellákat, úgy is kellett meg­művelni, hogy még a Sarkad kör­nyéki kötött talaj se nyomorítsa a parasztembereket, hanem töb­bet adjon nekik, ki kell „bá­nyászni” belőle, ami benne rejlik. S a gépesek ebben sokat segít­hetnek. De hogyan, hiszen csak néhány vizsgázott gépszerelő, ko­vács volt köztük. Próbálgatták már 57—60 között is, évente öten- nyolcan tanulták meg a gépsze­relést. De ez nagyon kevés volt. Kevés volt a gépekhez jól értő és kevés volt más ismeretekkel bíró is. Ezért már 60-tól 64-ig évente tízen szerezték meg a szakképesí­tést. Ezután pedig évente tizenki­lencen és ebben az évben negy­venötén kezdik meg a tanulást. Ezeknek már nagyobb a lehető­ségük a szakismeretek szerzésében, hiszen 2 évet Gyulán intézetben tanulnak s a harmadik évet az állomáson gyakorlati munkában töltik s itt is szakoktatók tanítják az ifjakat. Igen ám, de az idő­sebb nemzedékbeliek között elő­fordult többnél, hogy nem volt módjuk az elemi iskolát sem be­fejezni. Ezért már 59-ben felme­rült, hogy szükség volna pótolni az általános ismereteket is, aki er­re rászorul. Ma ott tartanak, hogy a javítóállomás dolgozóinak 92 százaléka birtokában van a nyolc általános iskolai bizonyít­ványnak. Boldog Imrének is csak négy elemije volt, s ma már gép­szerelő. ­Az igények a növekvő fel­adatokkal együtt nőttek, nőt­ték, mind szerteágazóbban. És már a 60-as évtized kezdetén felmerült a műhe­lyekben, hogy szükség volna gé­pészeti technikumi végzettségű vezetőkre. Nyolcán vannak már, akik erre is ráadták a fejüket, egy részük most tanul, másik ré­szük pedig már befejezte. Voltak is olyan hangok évekkel ezelőtt Mezőgyánban, amikor elterjedt a híre, hogy a gépállomást javító­állomássá szervezik s a mezőgyá- nit a sarkadihoz csatolják, hogy nem megyünk oda dolgozni, mert ott csak érettségizett traktorosok kellenek. Ha túlzás is volt ebben, mégis elismerése volt az ismeretszerzé­si küzdelemnek. Mert az volt a javából. Dolgozni és tanulni bi­zony sok lemondással jár. Az idősebb nemzedékbelieknek pedig még a családi gondokkal is meg keli birkózni. Ehhez nagy, nagy akaraterő kell és még több le­mondás. Bagi József elvtárs, aki most párttitkár, műhelyvezető volt. Ö sem állt egykönnyen kö­télnek, hogy a gépészeti techni­kumba menjen. Miért? Három gyermeke van. Azokkal törődni kell, műhelyt vezetni is gond és a pártmunkát nem lehet szegre akasztani ilyenkor sem. Ilyen ese­tekben Kozsuch János igazgató elvtárs is biztatgatta az embere­ket, hogy hát csak vágjanak ne­ki, hiszen ő is a falu porában játszott, ha nem is Sarkad kör­nyékén, hanem Szarvason, ő is a libát őrizte, mint a többiek és most már agrármérnöki képesíté­se van. Kutya nehéz dolog volt, sok éjszakát nappallá tett, de hát csak így tudjuk a mezőgazdaság forradalmi változását teljessé ten­ni, a falu lakóinak jobb életét elősegíteni. Bizony, gyötrődéssel jár ez. Az Eredményesen teljesítették exporttervüket a békési kosárfonók Új füzeseket telepít a háziipari szövetkezet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom