Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

IM», jntins 2. 5 Szombat A magyar könnyűipar részvétele a KGST-ben A Zrínyi raj nyerte a verseny zászlót Jutalomüdülés Balatonszabadiban A KGST-ben részt vevő orszá­gok könnyűipari szakértőinek az utóbbi időben lezajlott tanácsko­zásain a legfőbb feladat az 1966 —1970-es évekre vonatkozó fej­lesztési tervek összehangolása volt. Ebben természetesen részt vettek a magyar szakemberek is. A tervösszehangoló munka kiter­jedt a termelési, valamint a nyersanyag- és késztermék ex­port-import előirányzatok egyez­tetésére. a szakosítás területeinek meghatározására. A szakosítás­nál mintegy 40 cikkféleséget vá­lasztottak ki. Ezek között találha­tók műszaki szövetek, speciális munkaruhák és munkacipők. A könnyűipari cikkek választékcse­réjének növelésére állandó mun­kacsoportot hoztak létre, össze­hangolták a KGST-ben egyezte­tett kutatások fő irányait és a főbb kutatási témákat, valamint öt esztendő szabványosítási fel­adatait. A tervek szerint a KGST-or- szágokban 1970-ig a könnyűipar jelentősen fejlődik. A Német De­mokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság viszonylag kisebb mérték­ben, a Román Szocialista Köz­társaság és a Bolgár Népköztár­saság gyorsabb ütemben fejleszti könnyűiparát. Magyarország e tekintetben közepes helyet foglal el, öt év alatt az iparág termelése várhatóan 25 százalékkal emelkedik. A technológiai folyamatok kor­szerűsítéséhez a könnyűipar min­den ágában folyamatos és auto­matizált gépsorok üzembe helye­zését tervezik. Mivel a magyar könnyűipar nem rendelkezik sa­ját könnyűgépgyártással, a be­ruházásokhoz szükséges gépi be­rendezések túlnyomó részét kül­földről szerzi be. Továbbra is nagyarányú alapanyagimportra szorul, ugyanakkor a jobb nyers­anyagellátás érdekében fejleszti a vegyi szálak, a műbőrök, vala­mint a fa- és pozdorjalemezek hazai gyártását, illetve felhasz­nálást. A magyar könnyűipari szakem­berek tavaly 43 tanácskozáson vettek részt, s ezek előmozdítot­ták a KGST-ben történő együtt­működést. Húsz szakértői érte­kezlet volt, 16 alkalommal a kutatási témákról konzultáltak, és 7 alkalommal tartottak ülést az állandó munkacsoportok. Az öltözködéskultúrával foglalkozó állandó munkacsoport ezúttal is sok hasznos tapasztalattal segí­tette a divattervezők és a ruhá­zati üzemek szakembereit. Széles körű az együttműkö­dés a kutatóintézetek között is. Az elmúlt évben is számos KGST-megbizásból végzett kuta­tómunka zárult le. Befejeződött, például a pamutipari fonalirezés automatizálása és az irezési re- cepturák egységesítése, az új szövetki készítési eljárások kidol­gozása és az újfajta — vegyi szá­lakból készülő — szövetek gyár­tástechnológiájának kialakítása. A különböző ruházati cikkek korszerű gvártási technológiáit, a könnyű műanyag sarkok és tal­pak előállításának módját kísér­letezték ki. A magyar szakemberek ez év­ben négy bőr- és cipőipari, öt nyomdaipari, kilenc textil- és ru­haipari, valamint öt faipari kuta­tási téma megoldásába kapcso­lódtak be Részt vesznek például a polipropilénszál textil- és köt- szövőipari felhasználásának, to­vábbá az új cipőipari ragasztó- anyagok kidolgozásában. A ruha­ipar számára komplex gépsorokat alakítanak ki és foglalkoznak az­zal is, hogyan oldható meg a fo­nodák és szövödék komplex gé­pesítése. A lakosság körében végzett testalkatfelmérés alapján a kuta­tók segítséget nyújtottak új ru­házati szabványok bevezetéséhez, új szabásminták megszerkeszté­séhez. A magyar szakemberek a szabványosításban több fel­adat megoldását vállalták. Az egységes szabványok elősegí­tik mind a választékcsere, mind a gyártmányszakosítás kiszélesí­tését. E téren ugyanis még ko­rántsem használták ki a lehető­ségeket. A gyártásszakosításnál a divatcikkek kevésbé jöhetnek számításba, viszont a munkameg­osztás kiterjesztésére alkalom nyílik a műszaki szövetek, mun­karuhák és különböző típusú ci­pők előállításánál. Lehetségesnek látszik, hogy több más országot dalmi közös költségek viselésé­hez. A ráfordításokkal arányos ára­kat figyelembe véve. a megszo­kottól eltérő képet kapunk a főbb igazatoknak a nemzeti jövede­lemben elfoglalt súlyáról is. A jelenlegi árrendszerben a mező- gazdaság 16—17 százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, az ipar pedig ennek háromszorosá­val. A társadalmi ráfordításokkal arányos árrendszerben viszont az ipar és a mezőgazdaság közel azonos mértékben vesz részt a nemzeti jövedelem termelésében. Kísérleti számítások erről az aláb­bi képet mutatják: A népgazdasagi ágak hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 1961-ban Százalékos megoszlás Megnevezés lS63-ban érvényes árrendszerben Ráford. a lányosán szám. árrendsz. Mezőgazdaság 19 7 34.9 Ipar 57.0 37.6 Építőipar 8,3 9.3 Közlekedés, hírközlés 5,5 8,6 Kereskedelem 7.0 8.7 Egyéb termelés 2,5 0.9 Összesen: 100,0 100,0 A ráfordításarányos árak ter­mészetesen nemcsak a főbb ága­zatoknak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulási arányait vál­toztatják meg, hanem eltérő képet mutatnak a nemzeti jövedelem végső felhasználásban, a végső fogyasztásban is. Ha az egyes ága­zatok végső kibocsátását — a közvetlen és más ágazatokon ke­resztül történő kibocsátás — vesz- szük figyelembe, akkor 1959-ben például a mezőgazdaság az ér­vényben volt árakon 22,5 száza­lékkal, a ráfordításokkal arányos árakon pedig 31,6 százalékkal működött közre a fogyasztásban. Ezzel szemben az ipar az érvény­ben volt árakon 34.5 százalékkal a ráfordításarányos árakon pedig 23 százalékkal részesedett a fogyasz­tásban. A mezőgazdaság jelentőségét azonban nemcsak a nemzeti jöve­delem termelésében elfoglalt he­lye, hanem a magyar népgazdaság fejlődésében, a mezőgazdaság és az ipar kölcsönös kapcsolataiban játszott szerepe is mutatja. Köz­ismert, hogy hazánk ásványi kin­csekben. ipari nyersanyagokban nem bővelkedik. Viszont rendel­kezésre áll az egyik legnagyobb potencionális természeti erőforrás, a mezőgazdaság. Ebből követke­zik, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tése, a mezőgazdasági és az ipari termelés közti aránytalanság csökkentése egyben megnyitja az utat az ipar, az egész népgazdaság kiegyensúlyozottabb fejlődése előtt is. A mezőgazdaság az ipar egyik legoagypbb piaca és ennek terjedelme a mezőgazdasági ter­melés korszerűsítésével, a mező- gazdasági lakosság életszínvona­lának javulásával tovább bővül. Ugyanakkor a mezőgazdaság az a magyar ipar lásson el például kismama-cipőkkel. A már koráb­bi szakosítás nyomán az NDK- ból, a Szovjetunióból nagyobb mennyiségű vegyipari és tejipari szűrőszövet, az NDK-ból papír­ipari filc és nemez, a Lengyel Népköztársaságból pedig külön­leges munkaruhaszövet vásárlá­sára van lehetőség. A magyar szakemberek most javaslatot készítenek a könnyű­ipari nemzetközi szakosítás köré­nek bővítésére. (MTI) A „Gyulai nyár” című kulturá­lis és idegenforgalmi program­hoz a gyulai Erkel Múzeum képzőművészeti, népművészeti és természettudományi kiállítások­kal járul. Eíelől és az intézmény életéről kérdezősködtünk nemrég Szilagyi Miklós igazgatónál. — Egy hónapig tartott, május 31-én zárult a helyi képzőművé­szeti kör kiállítása, amit a Kő­széntelepeink kialakulása című vándorkiállítás követett — mon­dotta. — Júliusban Simon Ferenc szobrainak javát láthatja a kö­zönség. A vár kiállítási termei­ben májusban zarulu az Alföldi Tárlat, most bontják a gyulai iparitanuló- és szakközépiskola három héten át csodált anyagát. Egész júliusban gyönyörködhet­nek a látogatók a Hódmezővásár­hely és Szeged után Gyulára is elkerült Dél-alföldi Tárlatban. Au­Az elmúlt iskolai évben ko­moly eredményeket értek el. a csanádapácai úttörők. Az úttörő­mozgalom fennállásának 20. év­fordulója alkalmából különböző versenyeket szerveztek és részt vettek a Pajtás újság „Húsz év, húsz akadály” mozgalmában Is. A munkájukat siker koronázta. Verseny zászlót kaptak jutalmul. zeumok életében ritka és ezért példamutató esetként a városi ta­nács vállalta az új hely teljes átalakítását. Kiállítási csarnok is létesül! Ez fontos, hiszen jelen- y leg nem kevesebb, mint 20—25 kiállítás lebonyolítása folyik. Leg­több a képzőművészeti, de emel­lett olyanokra is szükség van, melyekből a látogatók kedvet kapnak a múzeum gazdag s hely­szűke miatt sokszor rejtve ma­radó értékeinek felkeresésére. Pillangó őrs Csillebércen tábo­rozik a nyáron. A legjobb úttörő, Kardos Veronika jutalma szin­tén csillebérci nyaralás. A pajtásak a hulladékgyűjtés­ben is jó eredményeket értekei és a megyei versenyben a nyol­cadik helyen végeztek. Az isko­lai évben munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a ta­nulmányi átlag jobb. Az eddigi tanulópár-mozgalom helyett az őrsök segítették a gyenge tanu­lókat. Ez a módszer jól bevált és ezeknek a tanulóknak az ered­ménye sokat javult az év végéig. A versenyben való részvéte­lért a csapat is jutalmakat tűzött ki az egyes örsök és rajok kö­zött. A csapat versenyzásalaját a VII. b osztály Zrínyi Miklós raja nyerte. Ezenkívül több őrs és kiváló úttörő kapott oklevelet s könyvet jutalmul. A nyári hó­napokban a táborozás is a paj­tások jutalma lesz, hiszen har­minc kiváló erdményeket elérő tanuló a balatonszabadi úttörő­táborban nyaral. Ezenkívül né­gyen Mezőhegyesre mennek az örsvezetőképző táborba. Eszközök a fertőzés széthurcolása ellen: munkaruha, betegszállás, elletőistálló, kerítés ezenkívül a legjobban dolgozó Évente 25 kiállítást, tárlatot rendez a gyulai múzeum gusztus 4-től szeptember 10-ig tart a Székely Aladár nevét vi­selő fotóművészeti meghívásos, valamint emlékkiállítás. Az Erkel Múzeum fennállásának 100. év­fordulójára 1966 -ban kerül sor. — Költözik az intézmény? — Igen. Egy, a vár közelé­ben levő bölcsőde és óvoda he­lyére s az jönne ide. A csere nem előnytelen. Gyula idegenfor­galmi gócába kerülnénk. A mű­ipar természetes bázisa. A mező- gazdasági termelés növekvő mennyiségű nyersanyagot biztosít az élelmiszer, a len. a kender, a bőr és gyapjúipar. és részben a vegyipar számára is. Ebből követ­kezik, hogy az ipari termelés je­lentős hányadát jelentő iparágak fejlődése a mezőgazdasági terme­lés alakulásától függ. Ezek az iparágak általában olyan termé­keket állítanak elő, amelyek hosz- szabb távlatban is exportképesek. Mivel pedig a mezőgazdaság egy­re növekvő mértékben használ fel ipari eredetű anyagokat és eszközöket — csupán az utóbbi években 16 milliárd forint értékűt —, a közvetlen mezőgazdasági exporton keresztül mód nyílik az egyébként esetleg nem exportál­ható ipari termékek közvetett ki­vitelezésére is. Mindez természetesen nem je­lenti az ipar vezető szerepének, jelentőségének tagadását. Az ipar továbbra is a népgazdaság fejlődé­sének legfontosabb ágazata ma­rad. Az ipari’ termelés hatása a mezőgazdaságra tovább növek­szik, hiszen a mezőgazdaság az iparban értékesíti termékeinek 26 százalékát, a mezőgazdasági ter­melés anyagi, technikai megala­pozása nagyrészt az ipari terme­lés színvonalának függvénye. De a mezőgazdaságnak a gazdasági életben betöltött szerepét, helyét a korábbinál sokoldalúbban, reá­lisabban kell értékelni, mert ez egyben más megvilágításba helve- zi a mezőgazdasági termelést és ennek megfelelően szabja meg a mezőgazdaság és a vele kapcsola­tos iparágak fejlesztésének felada­tait is. Dr. Dankovits László A mezőgazdaság szocialista át­szervezése, a termelés koncentrá­lása több állategészségügyi probléma rendezését követeli az üzemektől. Csak a legfontosab­bakról szeretnék szólni. Ezek olyanok, melyek megoldása fel­tétlenül szükséges ahhoz, hogy az állategészségügy helyzete, a be­tegségek elleni küzdelem, ezek megelőzése minél teljesebb le­gyen. Először is a munkaruhát emlí­tem. Ismeretes, hogy a legtöbb fertőző betegséget az állatok gon­dozója terjeszti. Éppen ezért az állatszállások környékén az em­berek forgalmát a lehető legki­sebbre kellene csökkenteni. Az állatgondozókat el kellene látni olyan tartozékokkal, mint a mun­karuha is, melyet csak a munka­helyen viselhetnek! Vagyis távo­záskor le kellene cserélniük. A mai gyakorlat sajnos. egészen más irányú. A dolgozók egy része nemcsak a gazdasági épületben, hanem még odahaza is a gazda­ságtól kapott ruhát viseli. Több üzemben még nem oldották meg a munkaruhavásárlást, noha ennek viselésével — a szabályok betar­tásával — a fertőző betegségek széthurcolását jórészt megakadá­lyozhatnák. A beteg állatok elkülönítése, szállása is sok helyen még meg­oldásra vár. Rendkívül indokolt­nak tartom, különösen a nagyüze­mi sertéstelepeken az úgyneve­zett „betegól” felállítását. Egy-egy beteg állat észlelésekor a gondo­zó ugyanis nem tudhatja, milyen betegséggel áll szemben. Erre több esetben még az állatorvos is csak tartós megfigyeléssel jön rá. Egy kis jóindulattal megvalósít­ható ez. A tervezők sajnos, meg­feledkeztek betegszállás építésé­ről, még a nagyobb gazdaságok­ban is. Ezt a tervezői hiányos­ságot a jövőben helyes lenne, ha pótolnák és az állat-telepek terve­zésekor a betegól építésére is gon­dolnának. Több gazdaságban még mindig hiányzik az elletö'istálló. Hogy ennek milyen óriási jelentősége van a fertőző elvetélés elterjedé­sének megakadályozásában — gondolom —, nem kell különöseb­ben bizonygatnom. Ennek létesí­tése már jelénthet anyagi problé­mát, bár a legtöbb állami gazda­ságban, tsz-ben a meglevő épülel- ből is kialakítható egy ennek megfelelő helyiség. Az új tehén- istállókat pedig eleve úgy kellene tervezni, hogy nyomban azokkal együtt épüljön fel az ellető is. Fontosnak tartom az újonnan vásárolt állatok elkülönítését, megfigyelését is. Több helyen erre nem fordítanak kellő gondot. Az effajta könnyelműség, nemtörő­dömség már nem is egyszer járvá­nyos megbetegedéshez vezetett. Az újonnan vásárolt állatok el­különítését jogszabály is előírja (21/1953. MT-rendelet), ezt töbt helyen mégsem tartják be. A kerítés és a kordon létesítése sem lebecsülendő. Ennek szüksé­gességét aktuálissá teszi az a kö­rülmény, hogy a mezőgazdasági munkák és a sokfelé folyó építke­zések magukkal vonják az em­berek nagyobb mérvű mozgását. Az állatszállásokat éppen ezért helyes elkeríteni, köréjük kordont vonni, hogy oda csak az arra ille­tékesek léphessenek be. Ebben az esetben egy esetleges fer­tőző betegség észlelésekül a telepet pillanatok alatt le tudják zárni, és a betegség időbeni lokalizálásáról gondoskodhatnak Volt ilyesmire példa a száj- és körömfájás járvány időszakában Több nagyüzemben már a meg­oldásig értek az előbb említettek. Ez helyes, mert végtére is vala­mennyi állattartó gazdaságnak meg kell védenie a több millió fo­rintot érő állományát mindenféle betegségtől. Meg vagyok arról győződve, hogy az említett dolgok megvalósításával is jelentős lépést tesznek előre majd a gazdaságok­ban Dr. Czike László gyomai járási főállatorwM

Next

/
Oldalképek
Tartalom