Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

I#*6. június S. 4 Szerű.. KELLEMES UTITÁRS A MELEG TAKARÓ ■ ii ffoi*«íi I o m és imbecsiilés Lassan hozzászokunk a milliós nagyságrendű turistaforgalomhoz, . s ahhoz is, hogy nyugatiak száz­ezerszám keresik fel hazánkat. Vendégeink általában elégedet­ten, jó véleménnyel távoznak tö­lünk, saját szemükkel bírálják fe­lül azt a kedvezőtlen képet, amit az ellenséges propaganda festett és fest rólunk még ma is. Terjed a világban a magyarokról, ven­dégszeretetükről alkotott hízelgő vélemény. S ha most, az idény­kezdet után pár nappal mégis az árnyoldalakról beszélünk, nem ünneprontásból tesszük, hanem mert komolyan fontolóra kell vennünk, milyen magatartást ta­núsítunk az idegenforgalommal kapcsolatban is gyakran hallott fogalommal — a fellazítással — szemben. Egy orvos mesélte, hogy 70 dol­láros útlevelével Franciaország­ban járván megismerkedett, majd összebarátkozott egy ottani famí­liával. Elmesélték, hogy egy tár­sasutazással korábban már vol­tak Magyarországon, igen jól érezték magukat, s meghívták az orvost, nézze meg azt az amatőr filmet, amit a társaság hazánkról készített. A képek előbb a határt, Győrt, a Balatont mutatták, majd Budapest következett. Az orvos csaknem elérzékenyült, amikor a filmen megjelent egy képsor a Royal-szálló épületével a háttérben. A csoporthoz tartozó franciákat jól öltözött magyar fiatalok gyűrűjében lehetett lát­ni, ahogy egy kis csomagot — kiderült, rágógumi — osztogattak. A magyar fiúk tülekedve rohan­tak hol az egyik, hot a másik ajándékosztogatóhoz, marakodtak a filléres ajándékért, és boldogan mutatták a felvevőgép felé zsák­mányukat. A filmet itt kínos za­varral leállították és kellemetlen magyarázkodás kezdődött, hogy a képet más csinálta, mert vol­tak, akik vadásztak hasonló „ér­dekes” jelenetekre.— Egy „emigráns magyar ’ grófnő nemreg régi birtokára visszatér­vén összegyűjtötte a hajdani cse­lédeket (akik közül, ki tudja, hánynak jár ma már egyebemre a fia, s hánynak megbecsült ember a rokona), szóval, a grófnő ezek­nek a süveg nélkül álló volt cse­lédeknek férje közeli visszatérésé­ről és földtulajdoni kérdésekről tartott zavartalanul előadást. A jelenlevő hallgatók nem verték meg a grófnőt, sőt megdöbbentő zavarodottságukban el sem Ker­gették. Talán felesleges is hangoztatni: senki nem esik olyan esztelen túl­zásba, hogy e kirívó eseteket akár a vendégekre, akár a vendéglá­tókra általánosítsa. Nyugati ven­dégeink közül kevesen jönnek hozzánk ellenséges céllal, egysze­rűen pihenni, világot látni jön­nek, nem pedig nekünk valami­képpen is ártani. Mégis, a világ másik oldaláról jönnek, s így le­gyen szándékuk a legártatlanabn, sokan akaratlanul is részesei, esz­közei lesznek annak a politikai tö­rekvésnek, amit a világ felőlünk nyugatra eső felén ártó szándék­kal, lélektani megfontolással irá­nyítanak. Itt minden nyugati barátunk is otthon érezheti magát addig, amíg tiszteletben tartja törvényeinket, szokásainkat, munkánk eredmé­nyét, s az életünkről alkotott el­képzeléseinket. A vendég első­rendű kötelessége, ha már ide­jön, s amíg itt van, ezeket magá­ra nézve is irányadónak elfogad­ja. De ez még nem elég, nekünk, akik fogadjuk őket, szintén érez- nünk kell ezt. Vendégszeretetünk csak ezután következik, csak ezután igyekez­hetünk vendégeink kedvébe jár­ni. felsősorban magunknak élünk, s csak azután vagyunk vendéglá­tók. Ezt azok sem vehetik rossz­néven tőlünk, akik hozzánk jön­nek, mert ők sem tesznek más­ként, ha mi hozzájuk látogatunk. Eötvös Pál A kongresszusi inunk averse ny eredményeként két lakótömböt a szerződéses határidő előtt két hónappal átadnak Amint lapunkban korábban megírtuk az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál is figyelemre méltó vállalások telje­sítésével készülnek a pártkong­resszusra. A versenvmozgalom- ngk máris tapasztalható az ered­ményessége. Békéscsabán, a Xu- lich Gyula Lakótelepen május ál­én átadták a V—18-as jelű .39 la­kásos tömböt. Ezzel kéthónapos előnyt szereztek, mivel e tömb szerződéses határideje július 31-e volt. Rövidesen a V—17-es jelű, szintén 39 lakásos tömb is elké­szül. A Békési Kosáripari Vállalat­nál a fizetésimérleg-javító beruhá­záson is úgy szervezik a terme­lést az építők, hogy az egyes mun­kafolyamatokat előbb befejezzék. A műhply előregyártott elemeit például június 15-ig összeépítik. Így egy hónappal előbb lesznek kész a tervezettnél ezzel a mun­kával. A beruházás egyéb létesít­ményeinél — közte a szociális épületnél is — eddig mintegy 2—3 hetes előnyt szereztek az építő­munkások. Szerződésre 300 mázsa alma Egyre többen^ dolgoznak a fü- zesgyarmati Vörös Csillag Tsz 400 holdas kertészetében. A gyü­mölcsösben ápolják az alma-, a meggy- és a cseresznyefákat, sze­dik a szamócát, készülnek a mál­naszüretre és a ribizliszedésre. A zöldségkertészetben 50 hol­don paradicsomot, 80 holdon bor­sót, 30 holdon pedig dinnyét ter­melnek. A szövetkezet konyha­kertészetének szerződése van a Békéscsabai Konzervgyárral. Emellett a helyi ellátásra is ad a Vörös Csillag Tsz zöldséget, gyü­mölcsöt. Kovácsovics Imre közölte szerkesztőségünkkel, hogy a föld­művesszövetkezettel erre az évre 300 mázsa alma szállítására kötött szerződést a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. A megváltozott sárréti táj. Fotó: Esztergálj' Tavaszi érdekességek az arborétumban Huss év után megvalósult a gyermekkori álom Óriás játékvasutat szerkesztett egy békéscsabai munkás Aki egy kis időt és fáradságot tud áldozni a szépért, annak cso­dálatos élményei adódnak a Szarvasi Arborétumban. Tavasszal, amikor a természet Jiuja^öldbe öltözik és minden megszépül, ez fokozatosan érvé­nyesül a régi elnevezésű Pepi- Skeríben, melynek telepítése — érdemben — 1890-ben kezdődött. Mint mindenkor, ez évben is ^megvan ai kert tavaszi „slágere”, ‘^küi-engeteg'díszes és különös for­májú növények, bokrok és fák kozül’-nem is igen tudja az ember, hogy melyiket csodálja. Segítsé­gemre volt Hárskúti Pál kertész, aki már 30 éve dolgozik itt. A szakszerű magyarázat alapion is­mertem meg az új tavaszi szer­zeményeket. Hosszú nemesítés után húszféle színben és fajtában virágzik a peónia vagy közismert néven a pünkösdi rózsa. Tavasszal külön­leges korállvörös színben pom­pázik a japán birs. A 85 holdnyi arborétumban sok helyen találha­tók az aranyeső-bokrok. A sza­porítóházban, ahol a nemesítés egy része folyik, egész gyűjtemény található a meleg égövi növények­ből. Tömegével var itt dracéna- pálma, filkusz. dátoa, szanzavéria. különböző csüngő növények, és a jó ég tudja, hogy még mi minden. A szaporítással nemcsak a régi és az új kert szükségleteit, hanem a megye virágot kedvelő városait is ellátják. rA tájékoztatásba bekapcsoló­dott Baueczker Alajos kertész- mérnök, az arborétum vezetője. Elmondotta, hogy « fa», cserje-. a virágféleségek szaporítása, ki­ültetése és gondozása mellett most egyik fő feladatuk 62 holdon nagyobbítani a jelenlegi terüle­tet. — Szeretnénk elérni, hogy az Alföld keleti részén ténylegesen ez az arborétum legyen az egyik leg­jelentősebb kirándulónely. Itt nemcsak pihenni. gyönyörködni, hanem az érdeklődőkneK tanulni is lehet. — Az új területen növényföld­rajzi elhelyezkedés szerint fogjuk csoportosítani a fákat, a cserjé­ket. Ez azt jelenti, hogy egy te­rületen azonos fajok lesznek. Pél­dául: bükk- vagy hársfélék egy helyen, egy fajon belül. A régi arborétum telepítésében elsősor­ban esztétikai felfogás érvénye­sült. Az új résznél már a mo­dernebb elv kerül alkalmazás­ra. Valószínű négy-öt év múlva — az anyagi nehézségek ellenere is — a kirándulók, a tanulmányozók rendelkezésére áll az új terület. Megtudtam még, hogy igen szé­les körű nemzetközi kapcsolattal rendelkeznek. A sok közül ki­emelkedő a csehszlovákiai malo- nyai vagy a szovjetunióbeli szibé­riai és turkesztáni, a francia toulouse-i arborétumokkal a kap­csolat. - Ezenkívül Kanadától Ja­pánig és Ausztráliáig számtalan kerttel folyik a magok, dugványok és kiadványok cseréje. Az utóbbi években érezhetően nőtt az érdeklődés, mind több embert vonz a szép környezet, a friss levegő. Évente 70—80 ezer látogatója van a kertnek az or­szág és a világ számtalan részé­hői. Az arborétum nemzetközi Ha valaki Békéscsabán, a Ku- li'ch Gyula Lakótelepen jár éjjel, gyakran látja egyik bérház abla­kából a kiszűrődő villanyfényt. A járókelő nem is sejti, hogy Bo- ross Zoltán munkás, két tündéri kislány édesapja, milyen nagy szenvedéllyel fúr, farag, készíti az óriás játékvasutat. — Tudtam, hogy egyszer meg­valósítja gyermekkori álmát — magyarázza nem kis büszkeség­gel édesanyja. — A férjem — aki nyugdíjas tanító — sokat segít a fiának. Együtt barkácsolnak es­ténként, vasárnaponként. Olyan jól elszórakoznak, hogy észre sem veszik az idő múlását. Az elbeszélésből lassan kibon­takozik a kép. Boross Zoltán még pöttömnyi gyermek volt, amikor parányi játékvasutat kapott. Do­rog környékén éltek. Később el­költöztek arról a tájról, de úgy az agyába vésődött minden talpalat­nyi terület, valamennyi épület, hogy emlékezetből most a dorogi pályaudvart és környékét min­tázta meg négy négyzetméternyi alapterületen. — Még nincs egészen kész, de már működnek a szemaforok, gombnyomásra lezárja az utat a sorompó, az alul- és felüljárók segítségével egyszerre nyolc sín­páron futnak a kivilágított sze­mélyvonatok és a tehervonatsze- relvények — magyarázza gyerme­kes örömmel Boross Zoltán, mi­közben szép sorjában bemutatja az óriás játékvonat működését. Amint a hozzátartozók elmesé­lik, pontosan három esztendeje dolgozik — édesapja segítségével — a játékvasút szerelésén Bo­ross Zoltán. Hallatlan türelmet, a modern kétszoba összkomfortos lakásban — ahol hatan élnek — nagy - alkalmazkodó készséget igényel Boross Zoltán szenvedé­lye. A szűkös konyhában barká­csol, amikor az asszonyok éppen nem sütnek, főznek. A kisszoba parkettjén végigfektetett pályán szinte gyerekes örömmel eljátsza­dozik a saját szerkesztésű já- tékvasúttal. Fokozódó izgalommal figyeli, hogyan kerülik el egymást a sze­relvények, néha szándékosan bal­esetet idéz elő, de szerencsére, ezen a pályán emberéletben nem esik kár, sőt: az egymásba roha­nó vasúti szerelvények sem törnek össze. A baleset mindig „szeren­csés kimenetelű”. Borossék két kislánya és a kör­nyéken lakó gyermekek igen jól elszórakoznak, amikor a ház ura ráérő idejében bekapcsolja a vil- lamosvasutat. így aztán nemcsak saját maga örömére valósította meg gyermekkori álmát Boross Zoltán. Ary Róza hírnevét és elismerését jelenti az is, hogy 1965 szeptemberében a Bécsben ülésező botanikus kong­resszus munkaprogramjában egy­napos tanulmányutat valósított meg Szarvason. A régi és az új „slágerek”, a fák, cserjék és virágok sokszínű­ségükkel és szépségükkel várják az érdeklődőket.« (Pankotai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom