Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

1966. június 12.

4

Vasárnap

Napirendre tűzte: az élet

írta: Bálint József, az MSZMP KB államgazdasági osztály helyettes vezetője

A gazdasági mechanizmus re- formjától társadalmunk ma azt várja, hogy az állami vállalatok, a szövetkezeti gazdaságok szocialista tulajdonformájából származó előnyei, egész gazdaságunk lehetőségei a termelésben, a kereskedelemben és általában a gazdálkodásban még jobban kibontakozzanak. E várakozásra nemcsak a reform célkitűzései adnak okot, hanem a magyar népgazdaság két évtizedes fejlődése is. Az elmúlt húsz esztendő minden eredménye azt jelzi, hogy a szocialista vállalatok és szövetkezetek mind érettebb és fejlettebb színvonalon tevékenykedtek. Amikor a gyárakat tulajdonába vette a munkásság, és azok élére legjobbjait, valamint a bizalmat élvező szakembereket állította, a gyárak élete nemcsak nem állt meg, hanem egyre inkább lendületet kapott, miközben nagy erővel kellett küzdeni az állami vállalatok egy részénél mutatkozó veszteség megszüntetéséért. S ha egy külföldi . turista ma megkérdezi, hogy államunk miből képes a mai, s régóta emelkedő színvonalú egészségügyi szolgáltatásra, oktatásra és nyugdíjfizetésre, akkor azt mondhatjuk: döntően az állami vállalatok jövedelmeiből. A termelőszövetkezetek szocialista gazdálkodásában végbement fejlődés időben rövid, de a megtett út hosszú volt. Tizenöt évvel ezelőtt sokan mosolyogtak még, ha azt hallották, hogy az állami gazdaságoknak, a korszerű mező gazdasági termelés előremutató alakulatainak, bázisainak kell lenniük, és többségük ma ilyen gazdaság. A szó igazi értelmében a ma élő nemzedékek szeme láttára váltak a kezdetben nemegyszer csetlő-botló termelőszövetkezetek megszilárdult és gazdaságilag is egyre erősödő gazdasággá.

A tervgazdálkodás eredményének tulajdoníthatjuk, hogy a korszerű technika számos területen központi irányítással gyorsan meghonosodott, előrevitte a termelést. A műtrágyafelhasználás például nálunk 1955—1965 között, 10 év alatt meghatszorozódott. A hibridizálás a mezőgazdaságban a háború után kezdett bevonulni a gyakorlatba: Hazáinkban a hibridkukorica-termesztés öt év alatt szinte a teljes vetésterületre kiterjedt. Európában Olaszország vezette be először a hibridkukorica-termelést, de 10 év alatt — 1960-ig — érte el a vetésterület felét. Öt évvel ezelőtt a családok 3—4 o/0-ának volt, most több mint 25 %-ának van hazai gyártmányú tv-készülé^e. A lakosság birtokában levő mosógépek száma 1960- tól 1965-ig 450 ezerről több mint a kétszeresére, 1 millió 170 ezerre emelkedett.

A szocialista gazdálkodás fejlődése, a szocialista rendszer által teremtett kedvezőbb feltételek között végzett derekas munka áll amögött, hogy a háború előtti évi 33 kg-hoz képest az egy lakosra jutó húsfogyasztás 50 kg- ra, a cukorfogyasztás 11 kg-ról 29 kg-ra emelkedett.

Az eredmények kellő értékelése és elismerése munkánk, nemzetünk önbecsülése. Ez nem kérkedés és megnyugvás, de ok a bizakodásra. Azt is tudjuk, hogy az egy lakosra jutó évi húsfogyasztás Franciaországban 74 kg, Nyu- gat-Németországban 61 kg, Ausztriában 62 kg. Kevés még a városokban és a falvakban a lakás, s olykor még az ivóvíz sem a legegészségesebb. A további előrehaladás forrását csakúgy, mint eddig, magunknak kell megteremteni. Ezért kötelességünk keresni szüntelenül és nyughatatlanul az új módszereket, vezetési formákat, hogy gyorsan gyarapítsuk az ország gazdaságát és hatékonyabban használjuk ki valamennyi lehetőségünket. Ez az egész nemzet érdeke. A dolgozó nép szolgálatában álló pártpolitika szellemében született meg százak és ezrek gazdag tapasztalatára támaszkodva a gazdasági mechanizmus reformjának programja. A reform

szükségessége abból a felismerésből származik, hogy egyrészt a társadalmi fejlődés magasabb foka és újszerű feltétele tökéletesebb gazdaságirányítási rendszert követel, másrészt jobb vállalati munkával és hatékonyabb állami irányítással az ország erőforrásai gyorsabban gyarapíthatók, illetve jobban kihasználhatók. Olyan ve zetési formákról, módszerekről van szó, amelyekkel a szocialista tervgazdálkodás erényei még jobban kibontakoznak és ezáltal a szocialista gazdasági rendszer még esélyesebb versenytársává lesz a rengeteg társadalmi ellentmondással és buktatóval terhelt kapitalista rendszernek.

azdasági fejlődésünknek milyen feltételei változnak meg, amelyek sürgetik a gazdaságirányítási rendszer reformját? Említsünk közülük csupán néhányat.

A lakosság megnövekedett jövedelmi színvonala lényeges és tartós változást von maga után a lakosság fogyasztásának, keresletének összetételében. Emlékezzünk, nem is olyan régen milyen bútoréhség volt! Az utóbbi öt évben a bútorvásárlás 40 %-kal emelkedett. A bútoripar fejlesztésére ezalatt 360 milliót költöttek, bővült a választék és a vevő már válogat és egyre követeli, hogy a kereskedelem is jobban válogasson, amikor az ipartól vesz. De így van ez a ruházati cikkeknél és a műszaki áruknál is. Volt idő, amikor a rádiót úgy vették a vevők, hogy azt vitték haza, ami volt. Közben azonban a lakosság rádióellátottsága szinte teljessé vált, most már a.rádióvásárló igen válogatós. Ilyen körülmények között az igények gyorsabban is változnak, amihez a termelésnek, a gazdálkodásnak alkalmazkodnia kell.

A lakosság által a legutóbbi években vásárolt tartós fogyasztási cikkek több milliárdos értéket képviselnek. A lakosság tulajdonában 371 ezer motorkerékpár (1960-ban 227 ezer), 83 ezer személygépkocsi (1960-ban 18 ezer 500 db), televízió 850 ezer darab van. Ezek karbantartása az egykori javító kisiparral már nem oldható meg, egyre inkább jól felkészült javítóhálózatot igényel. S lényegében ide sorolható sok más szolgáltatás (étkeztetés, ruhaneműtisztítás, szállítás stb.), amelyekben az igények lényegesen megnőttek, egyrészt a jövedelmek emelkedése miatt, másrészt a munkát vállaló nők számának és ezáltal a család szokásainak átalakulása következtében.

A műszaki fejlődésben jelentős utat tettünk meg. Felfejlődött az ipar, s ma már ott van a technika a mezőgazdaságban, az építőiparban és a szállításban is. A falu fő szállítóeszközét, a szekeret zömében felváltotta a gépjármű, a régi fő vonóerőt, a lovat pedig a traktor helyettesíti. 1965- ben a mezőgazdaságban felhasznált kőolajipari termékek (gázolaj, benzin stb.) súlya félmillió tonna volt. Az ipar és mezőgazdaság egymásrautaltsága, vagy ahogy szakkifejezéssel mondják, a társadalmi munkamegosztás, minőségileg más fokra jutott el. Nem sok év telt el azóta, amikor tömegesebben kezdték alkalmazni a mezőgazdaságban az ipari eredetű anyagokat. 1960-ban a mezőgazdasági termeléshez felhasznált anyagokból 31 %-ot tettek ki az ipari eredetű anyagok, 1965-ben közel 50 %-ot. 1965-ben a mezőgazdaságban ■ annyi műtrágyát használtak fel, mint az 1930 1955

években együttvéve.

M

ás a helyzet a mezőgazdasági termékek értékesítésével is, mint régebben. Ezt nemcsak a termelés fejlődése magyarázza, hanem például az is, hogy 1949-ben a mezőgazdasági keresők az ösz- szes keresők 55 %át (2 190 000 fő) tették ki, ma pedig 31,8 %-át (1 530 000 fő). Így a termelés növekvő hányada válik áruvá, hagyja el a falut és kerül a városba fogyasztásra, ipari feldolgozásra.

A mezőgazdaság termelése az utóbbi öt évben 10 %-kal emelkedett, de a felvásárolt és faluról elszállított mennyiség 30 %-kal.

Mondhatjuk-e, hogy ez az elmélyült és megnövekedett áru- kapcsolat az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu között ideálisan működik? Ezt nem mondhatjuk, hisz gondoljunk csak a mezőgazdasági gépek, járművek alkatrész-utánpótlásának zökkenőire, az egyes vegyi anyagok, keveréktakarmányok szállításának egyenetlenségeire. A mezőgazdaság (és felvásárlás) rovásán pedig ott láthatók a hústermelés és szállítás egyenetlenségei, a zöldség, gyümölcs minőségi problémái és mások. A gazdálkodás feltételei tehát sokat változtak és ez indokolja, hogy ezekkel hozzuk összhangba a gazdálkodás módszereit és formáit is, vagyis fejlesszük azokat.

I"1 azdaságunk fejlődésével együtt bővültek külkereskedelmi kapcsolataink. A külkereskedelem a szocialista gazdaságban nem egy szűkkörű kereskedő gárda ügye. Jelentősége és bonyolultsága együtt növekedett az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével. A külkereskedelem a behozatal és kivitel útján a népgazdaság valamennyi ágával szoros kapcsolatban van. 1949-ben 78 országgal kereskedtünk, 1960-ban 104, 1965- berl 131 országgal. A behozott termékekért cserébe kivitt áruk értéke az utóbbi 15 év alatt több mint 4,5-szeresére, 1960 óta 73 %-kal nőtt. A kivitt és a behozott termékféleségek száma ezrekre rúg. A kivitt termékekből egyre nagyobb hányadot képviselnek a feldolgozott termékek, de különösen a gépek. Ezek termelése és eladása bonyolultabb, de gazdaságosabb.

A z elmondottak valamelyest érzékeltetik, hogy a gazdasági fejlődés elért színvonalában és a további előrehaladás feltételeiben lényeges minőségi változások következtek be, amelyekkel összhangba kell hozni a gazdaságirányítás rendszerét, formáit, ami nem kisebb módosítást, javítgatást, hanem mélyreható átalakítást, reformot igényel.

Munkában a Góg-brigád

Békéscsaba és Csanádapáca között felújítják a műutat. Gőg Pál brigádvezető, a KPM Közúti Igazgatóságának alkalmazottja irányítja a munkát. A 17 kilométeres útszakasz meghibásodott részeire bitumenben forgatott zúzott követ raknak. Ezt a munkát a múlt hét első felében kezdték el. Naponta 100—150 méter hosszúságban teljesítik feladatukat. A Gőg-brigádban dolgozik Bánfi Mihály, Kása Pál, Bánfi Béla és Unyatinszki Pál.

Fotó: Dupsi

fl Sarkadi Építőipari Ktsz lesz a megye legnagyobb építőipari szövetkezete

A Vésztőd Építőipari Ktsz június 1-én kérte a fuzionálást a Sankadd Építőipari Ktsz-él, amit a SZÖVOSZ — július 1-től — jóváhagyott. A Sarkadi Építőipari Ktsz így a megye legnagyobb építőipari szövetkezete lesz, melynek létszáma 270-re emelkedik, az éves terve pedig élérd a 25 millió forintot.

A ktsiz vezetősége arra törekszik, hogy a jól felszerelt műhelyekben télen is biztosítson munkáit a dolgozóknak. A lakatosok eddig rakodólapot gyártottak a kereskedelem, a bádogosok pedig

robbanásmentes karmákat a MÁV megrendelésére. Tárgyalások folynak tv- és rádiószervizasztalok készítésére is, ami az asztalosoknak, festőknek, villanyszerelőknek ad munkát. A lakatosok a megye építőipari szövetkezeteinek lakóházak és más építményekhez nyílászáró szerkezeteket, lépcsőkorlátokat, vasajtókat, kapukat, portálokat készítenek.

A sarkadi építők nemrég húsz árvízkárosult családi házának a felépítését vállalták, amelyeket még az idén átadnak tulajdonosaiknak.

Molnár Géza:

ji

w

%

H

iE

E

18.

Árpi kis tollas vadászkalapot viselt, Jóska kucsmát, mindketten hosszú viharkabátot s csizmát, hozzá morc, rideg ábráza- tot öltöttek, mint akik veszélyes és különleges küldetésben vannak. Tökéletesen hozzáhasonultak szerepükhöz s ellentmondást nem tűrő, parancsoló fellépésüknek köszönhették, hogy majdnem Szigetcsépig eljutottak egy lőszerszállító terepjáróval. Innen tíz kilométert gyalogoltak felázott, sáros utakon, hajnalban értek be a faluba. Körös-körül zengett-csengett a horizont, tor- kolattüzek lobogtak az éjszakában.

lövedék közeledett vijjogva, arcra vágódtak a sárban, nem messze tőlük robbant az ágyúgolyó.

Lépésről lépésre járőrökbe botlottak, igazoltatták őket. Egy árpádsávos karszalagot viselő szakaszvezetőtől, akinek az öve

tele volt tűzdelve kézigránátokkal, jelentést kértek a falu helyzetéről. Megtudták, hogy a front a szórűskertek alatt húzódik, Szigetcsópet kézitusában, éjszakai rohammal foglalták vissza a németek alig néhány órája. A harcokban egy századnyi „SS” mellett magyar pártszolgálatos alakulat is részt vett.

Árpi magasba lendítette karját:

— Csak így tovább, fiam! Kitartás, éljen Szállási!

A Vidócki-házat üresen találták. Tanácstalanul nyitogatták a szobákat, amennyire a hajnali sötétségben észrevehettek, nagyjából minden a helyén volt. Jóska kapott észbe:

— Te, ezek a pincében lehetnek!...

Rohantak le a lépcsőkön, ott találták a sarokba húzódva a reszkető, remegő, csendesen sír- dogáló Vidócki-mamát s a két lányt. Klári ismerte fel őket

először, sikoltva repült Árpi karjába.

— Hogy mi mit álltunk ki ezen a héten — szipogta Vi- dóezki-mama. — Édes fiaim, csakhogy itt vagytok. Apátokat elhajtották a németék, három nő védelem nélkül....

Szavait fültépő csattanás szakította meg, alapjaiban rázta a házat. Nyomban géppuska kelepeit, puskák ropogtak, ágyúk dördültek.

— Kezdődik megint — kiáltotta Marcsi Jóska fülébe. — így megy ez egy hete.

— Megnézem, mi van -fent; — Jóska a lépcső felé indult.

— Ki ne mozdulj, ha kedves az életed! — visította Vídóczki- mama.

Jóska’ nem akarta mutatni, hogy fél. A lépcső közepéig jutott, amikor a légnyomás beszakította a pinceajtót, s őt visszavágta a földire. Feltápász- kodott, csak meghorzsolta arcát, tenyerét, egyéb baja nem lett. Sután mosolygott, átfutott a fején: egész úton arra gondolt, ha ezt a házat elérik, baj már nem érheti őket.

Visszaült a lócára, magához húzta Marcsit, s a csatazaj pillanatnyi csendesedését kihasználva azt mondta:

— Ha ezt megússznk, fizetek egy misét Szent Antalnak.

Kireggeledett, a dübörgés, a fegyverek hangja távolodott.

— Na, de most csakugyan megnézzük, mi van lent —