Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-11 / 137. szám
1946. június 11. 5 Szombat „Kicsi vagy kocsi” a statisztika tükrében Virágok vallomása Az elmúlt napokban egyik községünkben ismeretterjesztő előadáson vettem részt, amelyet a megyei tanács egyik főorvosa tartott kizárólag asszonyok részére. Az előadás címe: A nem kívánt terhesség megelőzése volt. Az asszonyok feszült figyelemmel hallgatták az előadást, s az ezt követő filmbemutató is zsúfolt ház előtt zajlott le. Ez az érdeklődés jelzi, hogy valóban két dolog van, amiért az asszonyok mindenre képesek: „Először arra, hogy gyerekük legyen, s aztán arra, hogy ne legyen”. Az előadás alatt én állandóan azon gondolkodtam, hogy a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatósága nemrégiben jelentetett meg egy kimutatást a születés-gyakoriság csökkenési folyamatáról, amely azt jelzi, hogy 1959 óta megyénk az országban a 17. helyet foglalja el a születések számában. És ehhez tessék hozzászámítani azt is, hogy Magyar- ország 1962 óta a születés-gyakoriság nagyarányú csökkenése következtében az utolsó helyen all az európai rangsorban: Mit mond a statisztika? Az előbb említett megyei statisztikai jelentésből idézve két adatot: 1949-ben a természetes szaporodás még meghaladta a 4300-at, 1965-ben viszont éppen csak 500 volt. Mi okozza e nagy arányú visszaesést? A statisztikusok több indokot hoznak fel. így a társadalmi át- rétegeződéssel magyarázzák a születések számának csökkenését. Ide veszik a műveltségi színvonal emelkedését, a lakóhelyváltoztatást, a nők munkavállalását, a családtervezés elterjedését, a születéskorlátozás módszereinek elterjedését. Egyenként vizsgálva ezeket az indokokat, azt kell megállapítanunk, hogy megyénkben 1949 óta olyan mélyreható társadalmigerész volt, mindjárt a forradalom után meghalt, az asszony nincs lefeketedve. Megsimogatta Laci kezét. — Ott leszel a közelemben. Mindennap látni foglak. Laci Árpira nézett: — Halljátok, hogy mi van. Ott ti is meghúzódhatnátok, amíg végleges helyet találtok. Magda segít nektek is. Erőltetni persze nem akarom, de higgyétek el; ugyanazzal a természetességgel, azzal a barátsággal és bajtársiassággal, ahogy ti az első percben minket is bevettetek... És ha négyen maradtunk is... Margitváros sem lenne rossz talaj... Látta, hogy hasztalan beszéd ez. Ariikor már ők hárman lent voltak a lépcsőházban, Laci megszólalt: — Nagyon szeretem ezeket a Somos-fiúkat, ritka rendes gyerekek, de azért... őszintén szólva, egy kicsit azt éreztem... hát szóval, rosszul esett, hogy minket nem hívtak. Nem mintha lementünk volna velük, most is azt mondom, őrtilt nagy rizikó át a fronton, vagy át a Dunán ebben a piszok időben... — Nem is engedtelek volna — vetette közbe Magda hevesen —, tiszta kalandorság. • Laci arra gondolt, ugyan most nagyoá nehéz eldönteni, mi a ka- ■laudorság — miért, ez amit ők gazdasági változások voltak, amelyek érezhetően negatívan hatottak a születések számának csökkenésére. A mezőgazdaság szocialista átalakulása, s ezzel párhuzamosan a műveltségi színvonal emelkedése, a lakóhelyváltoztatás, — hisz más helyről idézve, az elmúlt öt évben megyénkből 18 ezren távoztak, éppen a munkaképes korosztályból — együttesen érezhetően negatívan hatnak. A falusi lakosság elöregedéséről lapunkban is több alkalommal írtunk. Ezekben a cikkekben mindig ott húzódott az a gondolat, hogy további erőfeszítéseket kell tennünk a megnövekedett kulturális igények kielégítésére. Azaz a műveltségi színvonal emelkedését ne csak tudomásul vegyük, hanem az adottságokhoz mérten tegyünk is meg mindent, hogy azok kielé- gülhessenek. Konkrétan a művelődési otthonok és uram bocsá' — a vendéglátóipar között található minden szerv a maga sajátos eszközeivel, a ma igényének megfelelően gondoskodjon feladatának ellátásáról. Hiedelmek és a megszokás Mindenki örül annak, hogy egyre több üzem épül, egyre több lehetőség van arra, hogy az asz- szonyok munkát találva segítsenek a család igényeinek jobb kielégítésében. Nemrégiben a Népszabadságban Kerekasztal-beszélgetés címmel szó volt erről a kérdésről. Ott is olvashattuk, hogy bizony több helyen megszólják azt az asz- szonyt, aki terhes és szinte olyan légkört teremtenek, amelyben a legszebb örömöt kell szégyellni. Nem akarok most erről a felháborító szemléletről külön szólni, csupán annyit, hogy legyen valaki akár társadalmi vagy gazdasági vezető is, küzdenie kell e káros szemlélet ellen. Őszintén beszéljünk arról is, hogy jelenleg minden dicséretes erőfeszítés ellenére sem tudjuk a bölcsődei és óvodai igényeket telcsinálnak, ez micsoda? —, de nem volt kedve éppen Magdával vitába szállni. — Az volt a benyomásom, tulajdonképpen szabadulni akartaik tőlünk. — Te is ezt érezted? — kérdezte Jenő. Egy ideig csendben gyalogoltak, aztán Jenő még megjegyezte: — Talán meg is lehet érteni... Az ő kitűnő papírjaikkal... És hová jutunk mi ezekkel az ócska, kezdetleges hadiüzemi kártyákkal... — Ne legyetek igazságtalanok — mondta Magda csendesen —, Árpi maga ajánlotta föl, hogy hozzájuk menjetek. Ez is igaz volt. A Gubacsi úton zötyögött velük a villamos, a kalauz ott szunyókált mellettük a pádon. A fegyvergyári megállónál fölriadt, s mintha magának mondaná csak, megszólalt: — A Határ úti elágazásnál igazoltatnak. Mindenkit leszednek a kocsiról. Ök is leugrottak néhány más utassal s gyalog vágták át a kiserdő bozótján. Egy óra múlva baj nélkül elérték a Lovas utcát, ahol a kis szoba fűtve várta őket. * A Somos-fiúk nem sokkal utánuk indultak el. (Folytatjuk) jesen kielégíteni. Bár ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy megyénkben még nem is olyan régen éppen az asszonyok küzdöttek az ellen, hogy egyáltalán legyen bölcsőde. Volt község, ahol szinte csalogatni kellett az első kis lakókat. Mi tehát a megoldás? Nyilván két út kínálkozik. Az egyik: a a bölcsődék férőhelyeinek növelése vagy — és ez talán nehezebb is — olyan feltételeket teremteni, hogy két-három gyerek mellett a családanyának érdemes legyen odahaza marádni. Tudom, sokan megkérdezik, miből? Bírja-e a népgazdaság? Emlegetik a gyer- mektelenségi adót és sok más egyebet. De ugyanígy ide kell számítanunk azt is, hogy talán majd a gazdasági mechanizmus alapján születő új rendelkezések olyan fehér területekre is rávilágítanak, mint például a beteg gyermek miatt otthon maradó, fizetés nélküli szabadságon levő asszonyok helyzete. Bizonyára itt is van lehetőség jobb megoldásra. És lehetne sorolni számtalan más tényezőt, amelyek csökkentenék a gondot, a gyermekneveléssel járó izgalmakat és kétségeket. A családtervezés útja A születésszámok rendkívüli csökkenése olyan értelemben is érdeklődésre tarthat számot, hogy vajon milyen szándékkal lépnek házasságra a fiatálok, akarnak-e gyereket és hányat? Általános tapasztalat, hogy a megkötött házasságok első két évében, addig, míg a „fészekrakás” tart, nem születik gyerek. Aztán ismét szemléletbeli dolog, rájönnek a fiatalok, hogy jó lenne esetleg olyan tartós fogyasztási cikket is beszerezni, amely könnyebbé tenné életüket. Humoristák kedvelt témája „kicsi vagy kocsi”. Ez a jelenség természetesen nem általános, de mint szemlélet él és találkozhatunk vele. Az, akinek nincs gyermeke, nem ismerheti a vele járó örömöt és gondot sem. Így ugyan megszabadul a gondoktól, de az örömtől is. Kérdőívek alapján felmért tapasztalat szerint a fiatalok többsége egy vagy két gyereket akar. Nagyon ritkán hallani olyan házasulandókról, akik kettőnél többet akarnak. Nyilván máról holnapra a kialakult szemléletet nehéz lesz megváltoztatni. De ahhoz, hogy a kiegyensúlyozottabb né- pességszám-alakulás bekövetkezzék, erőfeszítéseket kell tennünk a meglevő nézetek megváltoztatására, segítenünk kell a korszerű családtervezés kialakulását nemcsak szóban, hanem tárgyi feltételeiben is. Ez az egyetlen járható útja annak, hogy szűkebb értelemben megyénk, s tágasabb értelemben Magyarország az európai utolsó helyről előrébb lépjen. Dóczi Imre A faluba menet már a szélső házaknál feltűnik valami. Kellemes érzés végigmenni az utcán, a házak előtt mindenütt virág. Az előkertekben rózsák, primulák, violák virítanak, ontják illatukat, estefelé, pedig az estike hódítja el az embert bőséges mézédes illatával. Ilyenkor ez a szerény, nappal alig észrevehető lila kis virág uralkodik a faluban. Még az árkok mentén is, a szinte tenyérnyi földsávon pompáznak a színek, díszítik az utcák, a házak környékét. A községi tanács előtt pedig rózsákért fogadja az arra tévedőket. Megtalálható itt a mélyvörös bársony rózsától a tűzpirosig, a halványsórgától a narancsszínben pompázóig, a fehértől a rózsaszínig minden árnyalat. Az utcákon, a házak előtt, a kertekben és a tanács előtti téren vallanak a virágok: a szépség szeretetekről, a falu, a szülőház szerete- téről, a kaszaperi emberekről. „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” — így szól a közmondás. A községi tanács elnökéről: Juhász Sándorról is ezt tartják az emberek. Otthona tele van virággal, s ahogyan szereti háza táját, úgy a községet is, ahol dolgozik, s mélynek vezetőjévé választották. A község parkosításának, szépítésének gondolata innen indult el: a tanácstól. A Hazafias Népfront és a tanácstagok pedig felkaroltak a kezdeményezést. j dúltak meg, nem törődtek házuk I környékének szépítésével. A községi tanács diplomatikusan segí- ! tett ezen. Saját kertésze palán'.i- ! kát nevelt s ezeket azután az út- I törők és más társadalmi munka- I sok segítségével elültették az olyan házak élé, ahol nem volt virág. Ezt nem kellett sokszor megásmé- teflni. Az esetnek hamar híre ment, és voltak, akik elszégyellték magukat. Egy-két napon belül már ott is volt virág, ahol korábban hiába beszéltek a lakókkal a tanácstagok vagy a népfront aktívái. Ma éppen ezek a lakók a legbüszkébbek szép, virágokkal ékes falujukra. Azóta már több minit 3 ezer rózsatövet ültettek ki Kaszaper utcáin a házak elé. A fásítást ie résziben társadalmi munkával oldották meg. A községiben összesen 4800 gömbakácot ültettek el. A KISZ-fiatalok és az úttörők pedig védnökséget vállaltak a virágok és fák felett. Ahol nincs, aki gondozza, ott megjelennék és ismét széppé varázsolják a környéket. A virágok ápo lása nevel is, nincs példa arra. hogy egyetlen szálat is letörjön valaki. Mindenki örül a szépnek, büszke a falujára. Kaszaper bebizonyította, hogy lehet nagyobb beruházás nélkül is széppé varázsolni egy községet. Erről vallanak a virágok. Kasnyik Judit — Még 1960-ban indult el nálunk a tisztasági mozgalom — mondja az elnök —, és ekkor született a javaslat: ne csak tiszták legyünk, hanem szépek is. Mi kezdtük jól példával. Itt, ahol most ez a rózsakert áll — mutat ki az ablakon a tanáés előtti térre —, azelőtt egy mély gödör volt, ahová esős időben összegyűlt a víz és a pocsolyában kacsák, libák, néha még malacok is füröd- j tek. Feltöltöttük a gödröt és Sze- í gedről hozatott magas tövű rózsa- j kát ültettünk. Azután összehívtuk j a tanácstagokat és a Hazafias I Népfront aktivált. Versenyt indí- j főttünk a tiszta faluért és azért, hogy melyik körzet lesz a legszebb. Az első három helyezett díja rózsa volt. Azokban a tanácsi körzetekben minden lakó kapott 3—3 tő rózsát, azzal a feltétellel persze, hogy a háza elé ülteti. A lakók szívesen fogadták a kezdeményezést. Negyven tanácsi körzet versenyzett egymással. A legszebb Simon István, Kiss Pál és Haskó Mihályné körzete lett. A három körzet összesen 600 tő rózsát kapott. Ezit a tanács a községfejlesztési alapból fedezte. A példán felbuzdulva más körzetekben is kedvet kaptak a lakók a virág ültetéséhez. Persze, a tiszta búza között is akad konkoly. Voltak háztulajdonosok, akik még erre sem mozA csúzli ÉRTESÍTÉS! MEZÖKOVÁCSHÁZA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZET ÉRTESÍTI A MEGYE LAKOSSÁGÁT, HOGY korszerűen berendezett PRESSZÓJA IVIECIVHÍLT Állandóan kaphatók: presszókávé, hűsítő italok, limonádé, valamint cukrászsütemények. Ha átutazik Mezőkovácsházán, feltétlen keresse fel presszónkat! Előzékeny kiszolgálással várja kedves vendégeit 278 a földművesszövetkezet igazgatósága. ” Különös műtétet hajtottak végre a S minap a békéscsabai kórház szemé- ; szeti osztályán. Deák Gabika szemét ! tisztították meg a szemüvegsziián- J koktól. Ha a műtét utáni kri/.M [ gyulladás nélkül átvészeli, talán J visszanyeri látóképességét. Ha nem S így történne, egyik szemére sajná5 latos módon megvakul. ■ De egyáltalán hogyan is kerülhete* ( ■ a szemüvegszilánk Gabika szemébe? S Játékból, egy nálánál nagyobb, en- * S nélfogva feltételezetten értelmesebb ; gyermek jóvoltából. Ö ugyanis va- ; lamilyen tárgyat csúzlizott Gabika ■ feje irányába, s ő „igazán nem te- j hét arról”, hogy ez éppen szemüve- ! gén találta. Ha szemüveg nélkül lett 5 volna a Deákék fia, bizonyára a ■ I helyszínen hagyta volna egyik sze • mét. ■ Csúzli. Hát igen, mennyi szülői * szívfájdalmat okozott már ez a szerszám, mert vannak szülők, ettől az esettől függetlenül, akik csak a jót látják gyermekükben még akkor is, amikor egy másik gyermek testi ségét veszélyezteti. Jót lát a szülő abban, hogy gyermeke ügyes, hiszen meg tudja csinálni a csúzlit. Amikor az első verebet, balkáni gerlét hazaviszi, majdhogy meg nem eszi, annyira örül, hogy az ő fia . . . És amikor a csúzlival betör egy ablakot, már nem dicsekszik vele, mert azt meg kell csináltatnia! S ha belelő egy másik gyermek szemébe: a kis oktalan miért tartotta oda! Ha megvakul, legfeljebb egy szemmel vagy szem nélkül „látja” az életet! Egy szem vagy egy néhány szem nem számít?! Nem számít azoknak, akik gyönyörködnek a gyilkos szerszám készítése fölötti ügyességben akik közönyt tanúsítanak minden készülő gyilkos fegyver láttán még akkor is, ha azzal gyerekek bánnak! Jön a vakáció, a nagy nyári Játékok hosszú időszaka. S ha az utóbbi időben szinte gyermekenként sorra gyártott csúzlit a szülők, a felnőttek, a nagyobb gyerekek nem szedik el a kisebbektől, a Deák család tragédiája valószínűleg egy másik, egy harmadik és egy negyedik családot is érhet. Megismétlődhet, hiszen jó! céloznak a mai gyerekek. Dupsi Károly
