Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-30 / 153. szám

líMifi. június 30. 4 Csütörtök A politikai munkát szükséges erősíteni a tanács mezőgazdasági osztálya pártcsoportjának Kiállítás szakköri anyagokból Kunágotán Sokrétű a megyei tanács párt- alapszervezetének munkája. Az átlagosnál lényegesen több terü­lettel kell foglalkoznia. Ahány osztály, annyiféle gond, annyifé­le feladat. Ezt a pártvezetőség nem tudná kellőképpen megol­dani, ha nem lennének segítő­társai a pártcsoportok. A feladat­nak megfelelően minden osztá­lyon külön pártcsoport műkö­dik. Ezek spéciális jellegűek és éppen azért más munkahelyek pártcgoportjaival szemben önál­lóbbak is. A legnagyobb létszámú pártcsoport munkája, ez a spe­ciális tevékenység érdekelt ben­nünket, ezért felkerestük Fodré Lajos elvtársat, a mezőgazdasági osztály pártcsoportjának vezető­jét. — Az alapszervezeten belül ránk igen komoly feladat hárul — mondotta Fodré elvtárs. — A vezetőség a megbeszélésein vagy a taggyűléseken egy-egv osztály munkájával nem tud külön napi­rendként foglalkozni. Annyi osz­tály van, és oly sokrétű a hiva­tal munkája, hogy ez szinte lehe­tetlen. Csak két-három évenként kerülhetne sor egy-egy terület munkájának értékelésére, az' ott dolgozó kommunisták feladatai­nak megbeszélésére. Éppen ezért kaptak nagyobb önállóságot a pártcsoportok. A pártvezetőség munkatér- vét figyelembe véve mi is elkészítjük a tervünket, ter­mészetesen á sajátos felada­tokat szem előtt tartva. Mi főleg a mezőgazdaság irányí­tásával kapcsolatos kérdése­ket tűzzük napirendre meg­beszéléseinken. Munkánkban speciális vonás, hogy tagjelölt- és tagfelvételeket is tárgyalunk értekezleteinken. Mi ismerjük a legjobban az osz­tályon dolgozókat, érthető tehát, hogy mi tudjuk leginkább elbí­rálni, ki - érdemes arra, hogy a ^pártnak tagja legyen. Az alap­szervezet taggyűlésén va.. termé­szetesen a tulajdonképpeni fel­vétel, de a mi javaslatunk alap­ján döntenek. S ez helyes is. mert a különböző osztályokon az egyes szakterületeken dolgozó emberek nem ismerhetik egy­mást úgy, mint például egy üzem­ben, ahol szinte valamennyien azonos munkát végeznek. Azért sem ismerhetik egymást jól, mert általában mindenki olyan beosztásban van. hogy sokat jár vidékre. így jóformán alig ta- . lálkoznaík egymással. Egy osztá­lyon belül viszont mégiscsak többet vagyunk együtt, jobbak a lehetőségek egymás megismeré­sére. így a pártmunka is haté­konyabb Korábban még ezen az osztá­lyon belül ■ is volt egyes mun­kakörök. beosztások között, bizo­nyos befelé fordulás. Az állatte­nyésztőket vagy a beruházáson dolgozókat például nem érdekel­te a növénytermesztés problémá­I. OSZTÄI/YÜ ROSTALATLAN bányakavicsot. sódert AZONNALI HATÁRIDŐRE IS SZÁLLÍTUNK. Vagonba rakva Kerepes vas­útállomáson m3/91,— Ft. Vasúti szállítás a kedvezmé­nyes díjszabás szerint a meg­rendelőt külön terheli. Fizetési mód: MNB incassó- rendszer szerint. Magánmegrendelők részére kérésre csekket küldünk. Haladás Mg Tsz, Csömör. Ügyintézőnk: Juhász Mátyás 5749 ja. Ez persze azzal jár. hogy így az olt dolgozó emberekkel .sem volt meg a kellő kapcsolat. Az 19fK!-as évek elején a mezőgazda­ság nagyarányú átszervezésével változott a helyzet. Azonos fela­datok jutottak az egyes szak­ágakra; a termelőszövetkezetek segítése, s ez az erwberekeit is kö­zelebb hozta. A pártcsopoi t fel­adata ezt a kapcsolatot erősíte­ni. és a politikai munkájában is ennek kell tükröződnie. Fodré elvtárs hat éve van a csoport élén, azóta sok tapaszta­latot szerzett. Eleinte minden olyan témával foglalkozni akar­taik a megbeszéléseiken, amely a mezőgazdasági osztállyal kap­csolatos. így egy-egy pártcsoport- értókezleten több témát is tár­gyaltak. Ez nem volt jó — ké­sőbb rá is jöttek erre —, mert a zsúfolt program nein tette lehető­vé, hogy egy-egy feladattal vagyi munkaterülettel beiia lób:>an fog­lalkozzanak. Most már szelektál­ják a témákat, s csak a legfonto­sabbak kerülnek napirendre. Az év első leiében tervük­ben szerepelt az 1965-ös mun­ka értékelése, a tavaszi mun­kákra való felkészülés, a szakmunkásképzés és ellátás, a kihelyezett / szakkáderek helyzete és ehhez hasonló té­mák. A pu i ■ t csoport -éi' tekezlet eken igen jó a tagság aktivitása és a megjelenés is. Arra ügyelnek, hogy a megbeszéléseket olyan napokon tartsák, amikor általá­ban mindenki a hivatalban tar­tózkodik. Ezeken a tanácskozá­sokon sokszor élénk vita alakul ki, és mái' több ésszerű javaslat is született a munkával kapcso­latban. Mindez hasznos és jó do­log: am itt is tapasztalható a pártcsoportok működésének „gyermekbetegsége”. A havon­kénti megbeszélések, értekezletek —■ mint azt a lémuk is bizonyít­ják —• tárgya általában mindig a termelés, illetve a gazdasági, irá­nyító munka módszereinek meg­beszélése és a soron levő tenniva­lók megtárgyalása. Viszont hi­ányzik ezekről az, hogy az embe­rek, a pártcsoportok tagjai ho­gyan élnek, dolgoznák és gondol­koznak. milyen politikai munkát végeznek, vagy ezzel kapcsolat­ban mi a feladatuk az osztályon. Arról kevés szó esik, hogy miképpen tudják hasznosíta­ni politikai tájékozottságu­kat, tudásukat a munkában, a gyakorlatban, és mivel me­gyei hivatal dolgozói, hogyan érvényesítik a bárt politiká­ját kint a területen, a tsz-ta- gok. mezőgazdasági dolgozók körében. Pedig ez lenne a pártcsoport munkájának a lé­nyege. A megyei tanácson ez az egyik legnagyobb létszámú pártcsoport, és mivei a mezőgazdasági osztály párttagjait tömöríti. jellegénéi fogva éppen a legtöbb lehetősége nyillik az előbb említeti tevé­kenységre. Sajnos, ez a havi. ér­tekezletek témájából nem tükrö­ződik. Ha a legnagyobb pártcso­port is csak a termelésre és az ezzel kapcsolatos feladatok meg­tárgyalására szorítkozik e ta­nácskozásokon, ebből arra lehet következtetni, hogy a többi osz­tályon működő pártcsoport is ha­sonlóan dolgozik Ez pedig sem­mi esetre sem helyes, hiszen a pártcsoportok legfontosabb tenni­valója a politikai nevelő mun­ka, az emberekkel való törődés, politikai látókörük szélesítése. Ennek tükröződnie kell a csoport­megbeszéléseken is. Kasnyik A kunágotai általános iskola úttörői igen tevékenyen vettek részt az elmúlt tanévben a szak­körök munkájában, összesen hét különböző szakkör működött, s ezek közül is a legjobb eredmé­nyeket a kézimunka, a bélyeg- gyűjtő és a levelező kör érte el. A lányok különösen szívesen vet­tek részt a foglalkozásokon, él­vezet volt számukra, hogy szebb­nél szebb mintákat hímezhettek, s a tanácstól kapott három var­rógépen csinos kötényeket, ruhá­kat varrhattak maguknak. Ök készítették el a tánccsoport ru­háit is. Ezenkívül a sütő-főző tanfolyamhoz fehér kötényeket varrtak, melyeket népi hímzé­sekkel díszítettek. Igen ötletesé* a kiállítás egyik legszebb, darab­ja volt Magyarország térképe vá­szonból, melyre a tájjellegnek megfelelő hímzésekkel jelölték azt a helyet, ahol hagyományai van­nak a népi hímzésnek. Kalocsát például kalocsai népi hímzés mutatja és így tovább. A szakkör anyagaiból rendezett kiállításon igen előkelő helyet foglal el a levelező kör gyűjte­ménye. A pajtások az artye- movszki pionírokkal már három éve leveleznek. Igen sok aján­dék. képes levelezőlap és külön­böző emléktárgy cserélt már gaz­dát három év alatt. Ezeket mind bemutatták a kiállításon. A leve­lező szakkörnek a munkáját di­cséri. hogy a kunágotai úttörők közül 180-an leveleznek a külön­böző országok pajtásaival és más megyék úttörőivel is. Nencírendválíozás Békéscsaba és Vésztő között Július 1-vel megyén belül te­rületrendezést. valósítanak meg. Ez egyes vonalakon szükségessé teszi a vonatközlekedés kiegé­szítését. Ennek megfelelően 1966. július 4-től 832G-OS számon új vo­natot közlekedtet a MÁV Bé­késcsaba és Vésztő között. A vo­nat Békéscsabáról 5.26-kor indul. Ettől a naptól kezdve a Békés­csabáról 5.46-kor induló vonat Levelezőnk írja: Gyermekéietef mentett A békéscsabai Erzsébethely- ről. a közismert Jaminából jú­nius 22-én a reggeli időben hat óra 52-kor indult az autóbusz, melyet Majoros András, az uta­sok kedvelt „Bandi bácsi”-ja vezetett. A Kolozsvári úti önkiszolgáló boltihoz közeledve a vezető ész­revette, hogy két tíz év körüli gyermek az úttest szélén megy, majd a figyelmetlenség miatt egymásnak ütközik. Az egyik kisfiú az árok felé, míg ■ a má­sik az úttestre, a közelgő autó­busz elé vágódott. Bandi bá­csinak, az éber vezetőnek már csak annyi ideje volt. hogy hir­telen erővel félrerántsa a kor­mányt, és fékezzen . . . Az autóbusz utasai és a meg­állóhelyen várakozók megdöb­benése után mindenki elégedet­ten vette tudomásul, hogy a ve­zető gyorsasága és higgadtsága lévén nem történt baleset. Sok ilyen Bandi bácsira van szük­ség nemcsak Erzsébefhelyen, hanem másfelé is. Boldizsár Gjfitta szintén közlekedik. Ez járt ko­rábban Vésztőig, most azonban Kötegyán lesz a végállomása. Szakszervezeti hírek Július 1-én délelőtt 9 órai kezdettel Békéscsabán az SZMT székházában a közgazdasági bi­zottság munkásellátási albizott­sága a kereskedelem társadalmi ellenőrei részére értekezletet tart. Előadó Lipták Pál, az SZMT vezető titkára. Délután 2 órai kezdettel az újítási albi­zottság az augusztusban terve­zett újítási kiállítással kapcso­latos tennivalókat beszéli meg. Előadó Erdős Károly. Július 8-án az SZMT elnök­sége tart ülést, amelyen a ME- DOSZ megyei bizottsága a ta­vaszi és a nyári mezőgazdasági munkák állásáról számol be. Ezt követően Farkas János, az SZMT szervezési és kádermun­ka bizottságának vezetője a progresszív szakszervezeti tag­díjfizetésről és a szervezettség­ről tájékoztatja az elnökséget. „Negyven évnek kellett eltelnie..." Emlékszik, Csak úgy fél szavakban lehet visszaadni azt a hangulatot, azt az érzést, amely elfogta a meg­hívott vendéget a csabai polgári iskolások negyvenéves találko­zóján. Csak úgy fél szavakban, s párásodé szemmel. — Osztály, vigyázz! — szólt az egyik öreg diák. amikor a valamikori tanári kar még élő öt tagja bevonult a több mint negyven. 55—57 éves diák közé — Osztály, vigyázz! T'sztelt osztályfőnök úr, Tisztelt tanár urak! Félénken isméi felelésre jelentkezünk. Nem lettünk nagy emberek, csak emberek... — Hát akkor felolvasom a névsort... — Hogy is kezdjem — gyür­kén a nadrágját az egyik — hát az úgy volt: amikor kike­rültem az iskolából, nehn volt munka, gazdasági válság volt, aztán háború volt... ..Nem volt munka, gazdasági válság volt, háború volt” — vissza-vissza térő refrénje ez a több mint negyven beszámoló­nak. Egy-egy regény mindegyik, egy-egy emberi sors. Kinek hogy osztott az élet. — Tizenheten voltunk testvé­rek. Mondták a tanár urak ak­kor. tanuljak tovább, s aztán.. 18 hónapot töltöttem az első vonalban, nyolcszor megsebe­sültem... — Nekem tizenhét éves ko­romtól kezdve édesanyámat és négy kistestvéremet kellelt eltartanom. — Én nem ipari tanuló, ha­nem inas lettem. Négy évre azért szerződtetlek le. mert azt a két esztendőt is beleszámítot­ták, amit a mester szőlőjében töltöttem el kapálással; meg a disznóetetést is. — Ejnye, Miska, áldj már fel, hisz az előbb még itt ültél — szól az osztályfőnök úr, majd elgondolkozik. — Vagy negyven évvel ezelőtt volt ez? — teszi fel a kérdést. S a Miska nem áll fel, hanem helyette a tanár úr...? negyven markáns, viharvert férfi néma vigyázzban: „Az ám, a Miska, hát az meghalt a fronton”. — En pedig, bár , érettségiz­tem, letagadtam, s csak hat ele­mit mondtam be, hogy megkap­hassam azt a bizonyos állást. — Nekem különös szerencsém volt. ötezer pályázó közül öt- venet vettek fel a vasúthoz, s közéjük kerültem. — Én, fiúk, háromszor sebe­sültem a fronton, örülök, hogy ezekkel a mankókkal egyálta­lán tudok menni. — Én. tisztelt tanár urak, nem tudtam végigjárni a pol­gárit, nyolcán voltunk testvé­rek. de azért eljöttem erre a találkozóra... Nézem az arcokat, kinek hogy' osztott az élet. Vannak mór teljesen ősz emberek, van- nok köztük fiatalosak, vannak köztük rokkantak, s vannak... akik messze idegen földben porladnak. . Délután aztán összefogózva énekelnek az öreg diákok: „Ta­nár úr, én nem tanultam, a lá­nyának udvaroltam...” — Az én fiam a második diplomáját szerezte most... Nézzé­tek gyerekek az én na.gy lányo­mat. elsőéves egyetemi hallgató... Én még mindig a beszámolókat hallom visszacsengeni a fülem­be — mondja két dal között az egyik öreg diák elgondolkozva. — Meg kellett volna hívni erre a délelőttre tíz fiatalt. — Én meg arra gondolok, hogy negyven évnek kellett el­telnie, hogy így összejöhettünk, mert a mi ötéves találkozóinkat mindig elrontotta valami. Azt kívánom — szólt közbe az osz­tályfőnök úr —. hogy öt év múlva, ha találkozunk, egyszer se , kelljen némán felállni, hogy valaki elment közülünk... Nézem őket párásödó szem- fnel, ahogy felemelt poharakkal éneklik az örök diákok dalát: . Ballag már a vén diók....” Ternyák Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom