Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

1966« Június ZS. 2 Szerda De Gaulle a Szovjetunióban Kijev Charles de Gaulle francia köz­társasági elnök, aki hétfőn az es­ti órákban érkezett Kijevbe, ked­den látogatást tett Gyemjan Ko- rotcsenlvónál. az Ukrán Köztársa­ság Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­ge elnökénél. * * * De Gaulle francia köztársasági elnök és Koszigin, a szovjet Mi­nisztertanács elnöke lerótta ke­gyeletét a hitlerista megszállók el­len Ukrajnában elesett hősök em­lékművénél. A kijevi örök dicső­ség parkjában, ahol a második vi­lágháború 34 hősi halottjának hamvai nyugszanak, De Gaulle és Koszigin koszorút helyezett el az ismeretlen katona sírján. * * * A Reuter és az AP londoni kel­tezésű hírében Paul Martin ka­nadai külügyminiszter hétfő esti megnyilatkozását ismerteti. Mar­tin igen pozitívan értékelte De Gaulle francia elnök szovjetunió­beli utazását, hangoztatta, hogy ez a látogatás reményt ad az eu­rópai egyetértés előmozdítására, a megosztott Európa kapcsolatai­nak megjavítására. Bonni jelentésében az AFP Barzelnek. a CDU parlamenti cso­portja vezetőjének nyilatkoza­táról számol be. Barzel röviden annyit mondott, hogy De Gaulle Moszkvában nem játszotta el a nyugatnémet kormány bizalmát, támogatta a hivatalos nyugatné­met álláspontot. Barzel állást foglalt amellett, Leningrad: Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök (jobbról) társaságában Petrodvorecbe látogató Charles de Gaulle elnö­köt virággal fogadják az úttörők. Teüetfotó — MTI Külföldi Képszolgálat hogy a francia csapatok marad­janak Nyugat-Németországban és kifejezte reményét, hogy a fran­cia egységeknek a NATO-val való együttműködése akadálytalan lesz, flz NSZK-ban bírálják Meiamarát Maim Fritz Zimmermann, a Bundes­tag hadügyi bizottságának elnöke a CSU mainzi szervezetének ülé­sén bírálta Mcnamara amerikai hadügyminiszter követelését arra vonatkozóan, hogy az NSZK ma­radéktalanul . teljesítse a kölcsö­nös fizetési egyezményben vállalt kötelezettségeit. Az egyezmény ér­telmében az NSZK 1967. június 30-ig meghatározott összegben ka­tonai felszereléseket vásárol az Egyesült Államoktól. Az összeget az Egyesült Államok a Nyugat- Németországban állomásozó ame­rikai csapatok költségeinek fede­zésére fordítja. A NATÖ-tag- államokkal kötendő hasonló egyezményekhez megfelelő zára­dékot kell csatolni Nyugat-Né- metország pénzügyi helyzetének figyelembevételére vonatkozóan. (MTI) Hírek Vietnamról Saigon—Canberra Az amerikai hatóságok kényte­lenek voltak engedni az Egyesült Államok dél-vietnami katonai lé­tesítményein dolgozó mintegy 12 ezer dél-vietnami építőmunkás bérköveteléseinek. A munkások nyolc nappal ezelőtt sztrájkba léptek, hogy ily módon kivívják a 30 százalékos fizetésemelést. A munkások sztrájkja miatt Cabot Lodge amerikai nagykövet és Westmoreland tábornok, a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai fegyveres erők főparancsnoka sürgős tanácskozásokat kezdett a válságos helyzet tanulmányozásá­meg ra. A sztrájk befejezéséről nem érkezett tudósítás. A vietnami háború volt a köz­ponti témája a SEATO miniszteri tanácsa XI. ülésszakán felszólaló Dean Rusk amerikai külügymi­niszter keddi beszédének. Az UPI hírügynökség tudósítása sze­rint a külügyminiszter 50 perces felszólalásában taglalta a vietna­mi háború különféle vonatkozá­sait. Nem állt elő új javaslatok­kal, hanem megmaradt annak a korábbi amerikai álláspontnak a megismétlésénél, hogy „szakadat­lanul folytatni kell a harcot a kommunista agresszió ellen.” A Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat felvételre keres egy fö jogügyi előadót, lakatos szakmunkásokat és vízvezetékszerelőket Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Békéscsaba, Kétegyházá út 1921/2 sz. 306 a létrejött nehézségeket meg le­het oldani. (MTI) Lapzártakor érkezett: De Saulié Voigográdban Volgograd De Gaulle francia elnök kedden délután megérkezett Volgográd- ba. Nem sokkal megérkezése után felkereste a Mamajev Kurgánt: a sztálingrádi csata legdöntőbb pontját. De Gaulle-lal együtt ér­kezett a városba Alekszej Koszi­gin szovjet kormányfő. (MTT) ArgentíBiáfean a hadsereg átvette a hatalmat Buenos Aires Az argentin hadsereg kedden gyakorlatilag átvette a hatalmat Illia elnöktől, ezzel a kormány és a katonaság egy hónapja for­rongó ellentéte robbant ki. j Hétfő estétől kezdve az esemé­nyek így követték egymást. Pascual A. Pistarini, a hadse­reg főparancsoka önkényesen el­mozdította és letartóztatta a má­sodik hadtest parancsnokát, Car­los August© Caro tábornokot. Azt a vádat emelte ellene, hogy engedély és felhatalmazás nélkül politikai értekezleten vett részt peronista személyiségekkel. Ez a fejlemény szolgáltatta az ürügyet a tábornokok támadásá­ra. Caro letartóztatásával Illia a hadseregben befolyást élvező tá­mogatóját vesztette el. Pistarini hadseregfőparancs­nok utasítására ezután Caro ka­tonai körzetének (Cordoba) el­lenőrzését új egységek vették át, s Buenos Airesből is csapatmoz­dulatokat jelentettek. Miközben ez zajlott, Pistarini újabb sajtó- közleményt hozott nyilvánosság­ra: megtagadta az engedelmessé­get Castro Sanchez hadseregügyi minisztertől. A Buenos Aires-i elnöki palo­tában ezután Illia összehívta a nyolc miniszterből és 12 államtit­kárból álló teljes kabinetet. Éj­féltájban az elnök sajtótitkára közölte, hogy Sanchez lemondott, visszament minisztériumába, hogy összecsomagolja a holmiját. Öt percre rá a sajtótitkár tudo­másra hozta az egész kormány le­mondását, amit nyugati sajtótu­dósítók úgy értékeltek, hogy a kormánytagok még egy lehetősé­get akartak adni liliánák a hely­zet megmentésére: de a helyzet „már kicsúszott ellenőrzésünk alól” — így hangzott a sajtóiroda utolsó tájékoztatója. Az AP hírügynökségnek az elnöki palotában tartózkodó tu­dósítója beszámol róla, hogy amint Illia több mint két és fél éves elnökségének közeledtek a végórái, az elnök hívei sorra ke­resték fel a harckocsik, géppus­kafészkek által körülvett épüle­tet. Illia és barátai hajnalban pár percre megmutatták magu­kat az újságíróknak. Többen sír­tak. Az elnök és a lemondott miniszterek elénekelték a him­nuszt, majd visszatértek a palo­tába. Ezután már csak a fegy­vernemek parancsnokai keresték fel őket A hajnali órákban a szárazföl­di hadsereg gyalogsági alakula­tai — amelyeket egyébként hír szerint a többi fegyvernem is támogatásáról biztosított — át­vették a stratégiai fontosságú fővárosi létesítmények ellenőrzé­sét. A telefonforgalom a külvi­lággal szünetel. A miniszterel­nökségi épület közelében itt-ott fegyverropogás hallatszott. A légkör — mint a Reuter tudósító­ja írja — rendkívül feszült. Ki lesz az alelnök Indonéziában ? Djakarta Az indonéz ideiglenes népi ta­nácskozó kongresszus ülésszakán újabb javaslatot terjesztettek be az alelnöki tisztség betöltésére. Mint az Antara jelentéséből ki­tűnik, Sanusi mérnök, muzulmán vezető (a muzulmán társadalmi szervezet alelnöke) azt indítvá­nyozta, hogy a Mohammad Háttá lemondásával több mint tíz esz­tendeje megürült alelnöki tiszt­ségre Suharto tábornokot nevez­zék ki. Ezen túlmenően sürgette, hogy Suhartónalk adjanak felha­talmazást új kormány megalakí­tására. A kormány azzal a prog­rammal lépjen hivatalba, hogy ki­írja és két éven belül megtartja a választásokat. Sanusi szerint Nasution tábor­noknak hathatós támogatást kel­lene kapnia Suhartótól, az ide­iglenes népi tanácskozó gyűlés nemrég megválasztott elnökétől és Adam Malik miniszterelnök- helyettestől. (MTI) Molnár Géza: 30. A következő napok lázas mun­kával teltek. Először is nyomára kellett bukkanni a tartózkodási helyét folyton változtató Kollár­nak, majd rajta keresztül még néhány tapasztalt, a várost és az embereket jól ismerő elvtársnak. Ezek bevonásával a Kalapács­akció bizottsága összeült s meg­kezdte a terv kidolgozását. A bizottság nem találkozott a cso­port katonai tagjaival, nehogy árulás esetén egymást- veszé­lyeztessék. Üléseiket Repce Pali lakásán tartották, akit még a nyár folyamán kibombáztak So­roksáron, átköltözött Margitvá- rosba, a környéken senki nem ismerte, nem tudtak mozgalmi tevékenységéről, kicsit hóbortos muzsikusnak tartották és ez- most éppen nagyon jól jött. Az ülések idején Repce a gyereke­ket elzavarta nagyanyjukhoz, fe­leségét átküídte a szomszédba, ő maga felmászott a padlásra, leste a környéket. terv elkészült: karácsony első napjára virradóra megnyit­ják a frontot a Ménesi dombok­tól a Duna vonaláig nyúló sza­kaszon, melyet egy Wehrmacht- század védett beásott harcko­csik és rohamlövegek támogatá­sával. A Pulyka-tónál felállított légvédelmi tüzérüteg az éjszaka folyamán átvonul a városon, tü­zelőállást foglal el a Ménesi dombokon, szétlövi a harckocsi­kat és rohamlövegeket, vala­mint a géppuskafészkeket. A Hámos-csoport — melyet ezen a éjszakán kiegészítenek, egységes alakulattá formálnak a vá­rosban tevékenykedő többi fegy­veres csoporttal— két részre osz­lik: az egyik megtámadja és el­foglalja a polgári iskolát, meg­akadályozza, hogy az árkászok- tól erősítéseket küldjenek a Wehrmacht támogatására. A má­sik csoport hátba támadja a né­meteket. A terv sikere döntően két em­beren múlott; az egyik Bodolai, az üteg szolgálatvezető őrmeste­re, , a másik Tövis volt. Bodolai keze alatt szolgált egy közeli ro­kona, aki Szitás Győzőnek gye­rekkori játszótársa, testi-lelki jóbarátja volt. A Hámos-csoport ezen a fiatal tüzéren keresztül lépett összeköttetésbe Bodolai- val, aki már harcolt Oroszor­szágban is és az üteg katonái előtt sem titkolta: a szovjet hadsereget többre becsüli a né­met csürhénél. Bodolaival Bor­dás Franci tárgyalt Szitás1 laká­sán. — Mindenki tudja, őrmester bajtárs, hogy a háború elveszett — mondta Franci —, Budapestet napokon belül körülzárják a szovjetek, ebből az egérfogóból nem szabadul senki. — Az egyszer biztos — hagyta rá Bodolai. — Én itt most magával szem­ben az ellenállási mozgalmat képviselem. Nyíltan és őszintén

Next

/
Oldalképek
Tartalom