Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-03 / 130. szám
1*66. június 3. 5 Péntek Szobor születik A békési tanács megbízásából Mladonyiczky Béla szobrászművész készíti azt a szobrot, mely egy leányalakot ábrázol és a békési tanácsháza előtt állítják majd fel. Fotó: Esztergály Irodalmi klubest Körösnagyharsányban Szerdán, június 1-én este 8 órakor a megyében élő írók és költők egy csoportja — Csoór István, Filadelfi Mihály, Kovács György, Sass Ervin és Vajnai László — Körösnagyharsányba látogatott el. Az ünnepi könyvhét alkalmából rendezett író—olvasótalálkozón mintegy 50 irodalom- barát vett részt és a rövid műsor után hosszú ideig kötetlenül beszélgettek vendégeikkel a mai magyar irodalom helyzetéről, kérdéseiről. A megyében élő írók ma este Köröstarcsán vesznek részt író— olvasó-találkozón, a helyi művelődési otthonban. Tv-fesztivál Prágában Június 21—29 között 24 ország ö7 televíziófilmjét mutatják be a prágai tv-fesztiválon. összesen 48 televíziótársaság nevezett be a fesztiválra, túlnyomórészt dokumentumfilmekkel. A svájci televízió például a Vöröskereszt megalapítójáról, Henri Dunant-ról mutat be filmet, s egy másik filmjében a magyar származású kiváló szobrász. Kemény Zoltán műveit ismerteti. írók, olvasók Békésen Egy míves mesterség forradalma Feudális királyok és kiskirályok rezidenciáit díszítette egykor, aztán kezdett kimenni a divatból. (Akárcsak a királyság.) A modern művészet azonban újból felfedezte, átformálta, saját kifejezési készségéhez alakította, s most már — újgazdagok palotáit szépíti. Egy vállalkozó szellemű kis közösség Szarvason kísérletbe kezdett, hogy a ma dolgozó emberének lakásdíszévé változtassa. A gobelinszövésről van szó. Igényes, drága, szaporátlan munka, türelmet és különleges művészi hajlamot kíván. Valójában iparművészek foglalkoznak a színes fonálból öltött képek formálásával. Érthető^ hogy az efféle technikával készült mestermunka a mindennapi ember számára megfizethetetlen. Egy jó szemű asszony viszont felfedezte, hogy a modern vonalvezetésű bútorok, a korszerű lakáskultúra berendezési tárgyai között milyen jól mutat, milyen dekoratívul hat a gobelin. Lévén a szőnyegszövés hagyományaival büszkélkedő háziipari szövetkezet elnöknője, munkához látott. Valahogy így fogant az elgondolás, mely ma már túljutott az első kísérletek idején. A Szarvasi Háziipari Szövetkezet műhelyéből több különös értékű mintadarab került kül- és belkereskedelmünk illetékes szerveihez. Magányos mesterek műhelyeiből a gobelinkészítés bevonult a szocialista ipar üzemébe. Talán nem lesz érdektelen meglesni az alkotókat munka közben. A szövődében két gobelin készül éppen. Az egyik francia rriegren- delés, neves külföldi festő nonfiguratív alkotását „fordítják” le a szövött képek nyelvére. A szövőszéknél Kondacs Györgyné válogatja á színes fonalakat. „Mostan színes tintákról álmodom...” Kosztolányi Dezső vízióját idézi a szanaszét folyó, sok színű gombolyagok kavalkádja. — Igazán szívesen csinálom, nem mindennapi munka — közli á mosolygós szemű fiatalasz- szony. — Fantázia kell hozzá... Meg bizony jó szem és egy parányi művészi érzék. mós perzsa, tíznaponként egy négyzetméter. Nem valami szapora munka, mégis sokkal tempó- sabb, mint a hagyományos eljárással. Mi a különbség? o A másik széken a szűkebb pátria szülöttének, Ruzicskav György festőművésznek Anyaság című festménye a minta. (Pontosabban: az arról készült karton.) Voltaképpen csak a kompozíció bizonyos részletét örökítik meg gobelinen, így is különösen nehéz ez a munka. A színek ugyanis egymásba olvadnak, az árnyalatok éles kontraszt nélkül változnak, s akárha a posztimpresszionista festőknek a kiegészítő színek apró pontjaiból, éppúgy különböző színű fonalak együtteséből kell kialakítani a megfelelő koloritot. — Ügy hívjuk ezt: melírozás — világosít fel Bohrát Lajosné. — Nyolc évig perzsát szőttem, ez fizikailag könnyebb, csak hát jobban oda kell figyelni. Nem vagyok teljesen egészséges, ez a munka kevésbé fáraszt. — Talán azért is, mert változatos? — Könnyen lehet. (A háziipari szövetkezetnél dolgozók 69 százaléka csökkent munkaképességű, olyanok kapnak itt munkát, akik más helyen nemigen tudnának alkotó tevé- j kenységet kifejteni.) j A szőnyeg köretedül olyan j gyorsan készül, mint a $S0 000 csoA szövetkezet főkönyvelője, Thury Miklós magyarázza meg. — Kísérletünk lényege, hogy valamivel vastagabb fonalat használunk. öt-hat „felvetés” helyett centiméterenként a sűrűség csak három szál. A hagyományos helyett szőnyegfonalból készítjük a gobelint. — Mi a céljuk? J — Mindenki számára hozzáférhetővé tenni, a mai otthonok | rangos díszévé avatni a gobelin- I képeket. A szövés nemes hagyományait felújítva, a ma emberének igényeihez közelíteni. A külföld máris érdeklődik. Remélhetőleg megélénkül a belföld kíváncsisága is. Az ódon művészi mesterség mindenesetre a tömegigények szolgálatának forradalmi útjára lépett. V. J. A könyvárus, egy idős bácsi, már délután 5-kor csomagolt. — Megyek én is a könyveimmel az író—olvasó-találkozóra — mondta három méltatlankodó fiatalnak. Európa egyik legnagyobb községének könyvtárterme szűknek bizonyult május 31-én este. A szó igazi értelmében minden korosztályból és minden foglalkozási ágból találhatók voltak itt békési emberek. A három író: Cseres Tibor, Mesterházi Lajos és Zelk Zoltán, a teremből beszűrődő zsongó beszélgetés aláfestő zenéje mellett, csöndesen társalgóit egy kis benyílóban a járás vezetőivel. — Soha ilyen érdeklődés nem mutatkozott még ünnepi könyvhéten a mai magyar írók és költők termékei iránt — jegyezte meg válaki. — ön szerint mi az oka ennek? — kérdezte a csöndes beszédű Cseres Tibor. — Talán az, hogy egyre őszintébbek az írások, egyre inkább az emberekről, az embereknek szólnak és főleg a ma emberének... Kicsinek bizonyult a könyvtárterem ezen az esten. Mintegy kétszáz ember zsúfolódott össze. Nagy taps köszöntötte a jeles író- vendégeket. Nehezen indult a kö- 'etlen beszélgetés, de Zelk Zoltán felolvasott négy verse, Cseres Tibor Egy asszony álmai című novellája a mindvégig feszülten figyelő közönséget hatalmas tapsra ragadtatta. — Én nem olvasom fel a novellámat, mert nincs meg. Csak egy példányban írtam meg, s az valahol elveszett. Lehet, hogy belecsomagoltak valamit? Ha megengedik, elmondom élőszóval, olyan utópisztikus novella... — mondotta bevezetőnek Mesterházi Lajos, s utána elmondotta hírom részből álló novelláját. A látszólag egymástól független, végtelen színesen improvizált epizód kissé pesszimisztikus kicsengésével azt mondta el szép magyar nyelven, hogy sokszor nem vesszük észre azokat, akik egy- egy maradandó társadalmi bűntől váltanák meg az embereket. Mesterházi Lajos élő beszédének varázsa van. A szinte testetlen író csupa értelem, csupa szellem; árad belőle az emberszeretet, az a hivatásérzet, hogy a szocialista írónak éjt nappallá téve fáradoznia kell azon, hogy faragja az emberi gyengéket, hogy segítsen megteremteni azt az embertípust, aki a közösségnek él. Egymást érték a kérdések, s a kezdeti elfogódottság, gátlás feloldódott a hallgatóságban. — Nekünk még nagyon sok kötelezettségünk van: azért hangsúlyozom. hogy nekünk, mert mi vagyunk kötelesek elmondani arról a krónikát, amely hazánk törMesterházi Lajos. ténetében a legjelentősebb korszak volt — válaszolt az egyik kérdésre Mesterházi Lajos. Már a tízesen is túlhaladt az óramutató, amikor vége szakadt a kérdések áradatának. S aztán a helyükről felálló falusi hallgató« körülvették a három írót s még úgy, közvetlen közelről tettek fel spontán kérdéseket. — Jó ilyen közelségbe kerül r.i olyan emberekkel, akik szeretik az írott szót — mondta meghatódva Zelk Zoltán, s alig győzíe dedikálni verseskötetét. — A folytonos tépelődéstől. az újabb és újabb embertípusok megismerésétől néha elfárad az ember. Mi nemcsak akkor írunk, amikor leütjük az írógép billentyűit, hanem már ilyenkor. Már ilyenkor kristályosodik bennünk az, hogy mi is hiányzik nálunk és általában az emberek boldogságához; mik akadályozzák azt. hogy az embert kevesebb csalódás érje az életben... — mondják szinte fél szavakban Cseres Tibor és Mesterházi Lajos. Idős néni tartja oda a könyvet Mesterházi Lajos elé: 1 — Én Kovácsné vagyok, író úr, nyugdíjas és nagyon régi könvv- barát. Én azt mondom magának: írja meg azt az utópiás elbeszélését. Igaz, hogy elveszett, mint ahogy mondta, de hát csak meg tudja azt maga írni, hiszen maga találta ki először is... Ternyák Ferenc Mesterházi Lajos: Isten, Tavaszi-nyári rejtvénypályázat Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj: eg\ darab 1800 forintos Orionton táskarádió — Eredményhirdetés: a július 1-i számunkban 17. rejtvényünk A Népújság 1966. máju^ 27-i számából idézünk egy mondatot. ..A díszszemle kedves színfoltja volt a mintegy 500 főnyi battonyai és a zászlóerdővel vonuló mezőkovácsházi úttörőcsapat.” Kérdés: Mi a cikk címe, melyből a fenti mondatot idéztük? Tavaszi-nyári rejtvénypályázat 17. 1966. június 3. szelvény Egy nyári vakáció kóborlásaiból megmaradt történetek, vidám és tragikus vagy inkább furcsa, fanyar történetek, emlékek és tanulságok, amelyek az idők során törvényszerűen összekapcsolódtak s most egy kisregényben öltenek testet. A könyv hőse (maga az író) Tübdngából indul el 1936 nyarán és sok hányattatás után érkezik budapesti várbeli lakására, a mába. Egy nagy szerelem, egy balatoni vihar, egy keserves sörözés Münchenben, a második világháború eseményei izgalmas, lebilincselő olvasmánnyá kerekednek e kisregényben. Harminc év történetében azt vizsgálja az író, hogy hol kezdődik és hol -végződik az egyéni felelősség az idő sodrában.
