Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
Vajnai László: Vibrációk 1. Az élettől az életig érnek, a tétova lengések, fák hajladozásai a szélben, virágok remegései a föld felett, a földből kiálló gyökerek, a vágyak mészfehér sziklafalai, víziók ragadozó halai, tömbök, formák, kőlapok, a kamillasárga csillagok. 2. Az élettől az életig érnek az ölelések, gyűlölködések, vibrációk, csókok, sikolyok, füst-liliomok. 3. De ha elmúlik a nyár a percek tobozai lehullanak, a színek megvakulnak, s aztán, csak a Csend örök vízesése zuhog. WW\A/VWWWVVWVVWWWW> t ÚJ KÖNYV Fitzgerald: Az ólomkristály Hemingway mellett Fitzgerald vívta ki — jóval 1940-ben bekövetkezett halála után — a legjobb amerikai novellista rangját. Ennek a kötetnek mintegy harminc novellája szinte az önéletrajz hitelességével ad számot az író üstökösként felívelő, sokáig delelő, majd az alkoholizmus át- kos terhével mélybe süly- lyedő pályájáról. A válogatás az író mindegyik életszakaszának legjellegzetesebb írásait mutatja be. (Európa) Feldmann Tibor Virágok A betegek kis nyugtalansággal figyelték a közeledő elnököt. — Csak nyugalom — szólt feléjük —, mindjárt itt a segítség — biztatta őket, aztán visszament az irodába. Mit akar ez az ember? Ez a gondolat kísértette mind az ötőjüfc agyát, de egyikük sem szólt semmit. Valahogy majd lesz, lényeg, hogy hűvösön vannak, meg ülnek. Tíz perc sem telt el a békés pihenésben, amikor hosszú porszalagot húzva maga után egy zöld Moszkvics futott be az udvarra. Magas, őszes, szemüveges férfi lépett ki belőle, kezében táskával. — Hol vannak a betegek? Hangja tele volt aggodalommal. Az elnök az eperfa felé mutatott. Öt ember görnyedt a lócán, ijedt arccal nézve az orvosra. Ha- jaj, ez már tényleg nagy bajt jelent, ha az elnök orvost hívott. — Képzelje, doktor úr, ezek a szegény emberek az este romlott sört ittak. — Remélem, még nem késő... Az orvos szemei megértő huncutsággal hunyorítottak az elnök felé. — Jaj, még karikákat is láttunk - rebegte a főbeteg Kuka Gergely. A nagy darab emberből alig jött ki hang, annyira sajnálta magát. Az orvos egyenként, nagyon komolya lehúzkodta az alsó szemhéjakat, fölfelé nézette őket, aztán fejét csóválva nyugtalan arccal lépkedett egyiktől a másikig. — Csupa véreires szemek — szólt végül —, egyforma szimptómák, valószínűleg faszesz képződött a hordóban. Itt csak egy gyors gyomormosás segíthet. Azonnal be kell vitetni őket, elnök elvtárs, a központi rendelőbe, különben nem tudom garantálni életben maradnak-e. Az öl ember úgy bámult egymásra, mint a halálra ítéltek. Az elnök kiabálni kezdett: — Miska! Hé, Miska! Olajos kezű, szőke fiatalember bújt ki az egyik ajtó mögül. ! — Azonnal a 'ponyváskocsit, oszt’ rohanj ezekkel az emberekkel a rendelőbe — intézkedett az elnök. — De... szóval... izé... — próbált ellenkezni a keszeg Üsti Gábor. — Semmi de — vágott a szavába az elnök. — Minden perc drága, majd én tapintatosan szólok a családnak. A gépkocsivezető leeresztette az autó hátulját, odatámasztotta a kis létrát, aztán óvatosan felsegítette a reszkető inú „mérgezetteket”. Amikor mind az öten fenn ültek, odaszólt nyug- tatásul: — A Tóth-tanyánál megállók egy percre tankolni, de aztán öt perc alatt bent vagyunk. — Elindultak. A ponyva alatt az öt ember sápadtan nézett egymásra. — Emberek, milyen az a gyomormösás — hangzott egy rekedt hang. Kis csönd. Aztán Kuka Gergely belenyögött a motorzúgásba: — Valami csövet ledugnak, vagy bedugnak, oszt’ úgy valahogy... A keszeg Üsti Gábor felélénkült : — Halljátok, én mintha' jobban volnék... Az autó megállt. A Tóth- tanyánál voltak, itt az üzemanyagraktár. A gépkocsivezető bement, hozta a kannákat. Olyan gyorsan mozgott, mint még soha, aztán beletaposott a gázpedálba. Elvégre emberéletről van szó A rendelő előtt már várta az orvos. Gyorsan leengedte a teherkocsi hátulját, aztán hitetlenkedve bámult a ponyva alá. Sehol egy lélek. Se a padokon, se alattuk. — Nem értem... nem értem... — motyogta szédülten az orvos felé. A rendelőből azonnal telefonált a központba. Az elnök vette fel a kagylót. — Na, mi van Miska, hogy vannak a betegek? — Izé... hogyhát... nem is tudom mit mondjak, elnök elvtárs... — Miért, mit történt? — Mire beértem, üres volt a kocsi. A telefonból füttyentés hallatszott. — Ebből bizony baj lesz, Miska. Elvesztetted a betegeket. Miska meg csak állt, bamba képpel, kezében a kagylóval. Fülében még ott visszhangzott az elnök hangja, a heverőn meg hanyattfeküdt az orvos és úgy kacagott, hogy szájába folytak a könnyei. O. Kovács István Hja Ehrenburg: Julio Jurenito J^ szméltető, felzaklató könyv a Julio Jure- nito, Ilja Ehrenburgnak, a világhírű szovjet írónak és publicistának fiatalkori alkotása. 1921-ben jelent meg ez a regény, s csak most, négy és fél évtized elteltével került a magyar olvasók elé. A késedelem oka nyilván az lehetett, hogy a felszabadulás utáni időszakban — amikor a szovjet irodalom műveivel ismerkedni kezdtünk — az író már messze tovább fejlődött ifjúsága egykori eszményeitől, a Julio Jurenito lázadó entellektüel —írójából közben aktív forradalmár, a békeharc világszerte ismert vezető egyénisége lett. Az író voltaképp egy régi műfajt újít fel ebben a művében: a felvilágosodás utópisztikus, fantasztikumra alapozott utazási kalandregényét, melynek gúnyos racionalizmusát, a dolgok fonákját átvilágító szellemes iróniáját Voltaire és Montesquieu emelte klasszikus magaslatra. Ehrenburg hősei, Julio Jurenito, a nagy Mester, a különféle illúziók szétfoszlatója és tanítványai az 1913—1920 közötti időszakban éppúgy beutazták a fél világot, mint felvilágosodáskori elődei; megfordulnak Milánóban, Rómában, Antwerpenben, Stuttgartban, Szenegálban, Moszkvában, Pétervárott és főleg Párizsban, a híres Rötende kávóházban; csodás kalandjaik és mesés megpróbáltatásaik nyomán pedig kibomlik az író sajátos filozófiája, az 1910-es évek gazdag történelmét általá- nősító gondolatisága. Ehrenburg azonban annyiban különbözik a francia felvilágosítóktól, hogy a század-» elő polgári életformáját szenvedélyesen elutasító állásfoglalásában nincs fikarcnyi engedmény sem; nem híve a lassú, fokozatos reformoknak, a liberális társadalomjavítás illúzióinak; az író a politikai gúny kiteljesítésében már támaszkodni tud a legforradalmibb osztály, a munkásság harcának konkrét eredményeire. Jellegzetesen íntellek** tuális, a társadalmi mozzanatokat és nézeteket elemző, a dolgok, jelenségek látszata mögé tekintő regény ez: Ehrenburg nem pusztán elmesél, előad vagy leír, hanem mindenekelőtt gondolkozik, vizsgál és ítél. A polgári társadalom „igazságait ”, a hamis tudat ostoba és hazug előítéleteit következetesen szembesíti a kendőzetlen realitással — bemutatva és elemezve a vallás, az erkölcs, a szerelem, a házasság, a háború, a pacifizmus, a ■'szociáldemokrácia helyzetét' jelentését és feladatát a tőkés világ viszonyai közepette. Kimerítő és pontos felmérését kapjuk a burzsoázia etikájának és gondolkodásának, mint Ehrenburg nevezi: „a dollár és a biblia” társadalmának. A regény legnagyobb erénye az író bátorsága és következetessége, fenntartások nélkül való támadó szembefordulása egy több évszázados megcsontosodott világképpel és morállal, a társadalom és a művészet közegét, feltételeit gyökeresen megújítani akaró törekvése. Nem hajlandó tisztelni semmi hazugot, semmi álságosat, nincs tekintettel az ósdi. illemszabályok iránt — bármennyire is tömegek vallják esetleg azokat ma- ' gukénak. Szellemességének, frappáns gondolati telitalálatainak útját nem állja semminő elfogultság, s így gúnyja savként marja a polgári világkép- és társadalomfelfogás hálózatrendszerét — szabadon és elhá- ríthatatlanul. Ehrenburg rendkívül intenzív gyűlölettel és haraggal ostromolja a kapitalizmus egészét: nincs a polgári társadalomnak szinte egyetlen mozzanata, árnyalata sem, amelynek számárá felmentést találna. Az állásfoglalásnak ez az élessége, az ítéletnek e kér- lelhetetlensége pedig logikailag és érzelmileg egyaránt magába foglalja egy új társadalom létrehozásának igényét, az összpontosított akaratot egy olyan élet után, amelyben megyalósul- hat mindaz, ami az emberi morál terén igaz, tartalmas és nemes — ami mentes az egyéni érdek önzésétől. Egy nagy társadalmi és emberi újjászületés jelzőtú- ze a Julio Jurenito — nagyszerű, lényeglátó humorán túl ez adja legmélyebb vonzóerejét. S a mű ezzel kapcsolatos fontos alapszólama a békevágy, az intézményesített emberirtástól való iszonyat. A majd mindig ironikus, gunyoros megjegyzések tűzijátékára azonnal kész írót rendikívüli megrendülés és fájdalom fogja el, amikor az I. világháború nacionalista váron tásáirada tárói beszámol. emcsak a magatartás- formákat, gondolkodásmódokat, társadalmi típusokat és jellemváltozatokat világítja át előttünk a regény, de a különféle nemzeti karaktervonásokat is, melyeket a polgári világ mechanizmusa alakított ki a történelem folyamán, ötletei, humorának vitrio- los iróniajú szikrái itt vil- lódznak leginkább, megvetése a nacionalizmus különféle válfajainak ábrázolásában a legmélyebb. Schmidt, a német filozop- ter megjelenítése például döbbenetes prognózisa, azaz megérzése a hitleri nácizmus közelgő éjszakájának, mint ahogy Ercole Bambucci, az olasz csavargó portréjában sem nehéz ráismerni az akkor még hatalomra sem került Mussolini fasiszta legényeire. Mellettük kiterjedt kollekciót mutat be Ehrenburg a legkülönfélébb csodabogaraikról, a társadalom perifériájára szorult tengődő, zavaros különcökből, gőzös fejű anarchistákból és igehirdető prófétákból — mindazokból, akiket a tőkés életforma termelt ki, használ fel és utána kódként elhajít. M indezzel az indulattal újra meg újra kiábrándítani és kijózanítani akarja olvasóit Ehrenburg — előkészíteni, megtisztítani őket egy szabad, tiszta életre. E társadalomkritika sarán egyeseket alighanem megbotránkoztat majd . az író szabadszáj úsága, fétiseket összetörő merész igazságra törése, „polgárpukkasztó” indulata. De hisz ezért a botránkoztatásért — az agyak és szívek megí i- lágosításáért, a nyárspolgári mentalitás megbélyegzéséért készült a regény! Ehrenburg regényében ostorozza a kialakuló szór; ' rendszer kezdeti évei egyes képviselőinek dogmatizmu- sát, szemellenzős betűrágását is. Tudnunk kell ehhez, hogy az író műve alkotásakor, 1921-ben még nem volt kommunista, s többek között épp e mű összegezése, egyetemes gondolati összefoglalása kellett ahhoz, hogy a kommunista meggyőződés irányába elinduljon. E regényében még érezhetők fenntartásai, s néha egyoldalú és leegyszerűsítő ítéletei, hajlik arra, hogy eltúlozza a polgárháborús Oroszország ellentmondásait. Kétségtelen, hogy későbbi nagy művei, a „Párizs bukása”, a „Vihar” és a „Kilencedik hullám” gondolatilag egységesebbek, le- tisztultabbak, mint a Julio Jurenito. De nyilvánvaló: ahhoz, hogy e forradalmi szellemű művek megszülessenek, az írónak előbb el kellett jutnia a Julio Jurenito tagadásához, ironikus lázadásához, előbb mara - dóktalanul el kellett szakadnia kora polgári értékrendszerétől. Egy magasra ívelő emberi és művészi pálya első nagy állomása ez a regény: morális hitvallása, erkölcsi sugallata, szabadon gondolkodó szelleme ma is változatlanul élő és ható örökségünk. (Európa Könyvkiadó, 1966.) Fenyő István Zsadányi Lajos: Dal Ágikának Elrepült egy kék madár, merre száll, merre száll? Kék erdőben fészke van, de gyönyörű hangja van. Mint a tavasz, úgy dalol megleljiik-e valahol? .Repülj vissza kék madár, Ágika vállára szállj. Dalolj neki szépeket, trilla-trilla éneket.
