Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

1986. június 26. Vasárnap Szegedi kutatók a gyulai járásban A kutatók egy csoportja véleményt cserél a szövetkezetiekkel. Dr. Fazékas Lajosnak, a Dél­alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet osztályvezetőjének irá­nyításával egy tudományos ku­tatócsoport látott munkához néhány héttel ezelőtt a gyulai járásban. Tanulmányozzák a termelőszövetkezetek üzemszer­vezéséit, a gazdálkodás jövedel­mezőségét, még ebben az eszten­dőben elkészítik a járás nyolc tsz-ének ötéves fejlesztési ter­vét. Június 23-án, csütörtökön a csoport Gyulaváriban tartózko­dott Délelőtt határszemle volt, délután pedig szakmai vitát ren­deztek a szövetkezet központjá­ban. A csoport arról tárgyalt Kovács Józseffel, a tsz elnöké­vel, Boros Péter főagronómus- sal, továbbá Balogh Jánossal, a járási tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetőjével, hogy miként lehetne Gyulaváriban fellendíteni a gazdálkodást. Fa­zekas Lájos vitaösszesítőjében kifejtette, hogy mindenekelőtt meg kellene oldani a gyulavári Lenin. Hagyatéka Tsz belvízren­dezését, amely csaknem 5 ezer holdon esedékes. A tsz határa- . nak mindössze egyharmadán biztonságos a termelés, — ez a rész magasabb fekvésű terület. A következő , egyharmadán a belvízrendezés után a terület mezőgazdasági művelés alatt tartása biztonságossá és jöve­delmezővé válhatna, ugyanakkor a laposabb fekvésű részek hasz­nosításánál — mint lehetőséget — számba vették a legelőgaz­dálkodás kiterjesztését, továbbá ipari célra nyárfa telepítését. D. K. Ezerötszáz leendő szakmunkás vizsgája Az idei eredmények megnyúgtatók Befejeződött a tanítás a békés­csabai 611-es számú szakmunkás­tanuló intézetben is. A tanévzárón az iskola udvarát megtöltötte a S ez komoly erőpróbára kész­tette a nevelőgárdát, hogy a ne­hézségek ellenére is tartani tud- j ják a színvonalat. tanulók népes tábora, s bizony I Elmondta, hogy az intézet ki­szemet gyönyörködtető látvány lene évtizedes történetében nem volt nézni azt a csaknem 1500 fő- j volt példa rá, hogy Békéscsabán nyi leendő szakmu nk áshadsere get, akikhez az intézet igazgatója j ilyen nagy létszámban kelljen ok- ; tatai szakmunkástanulókat. Tóth Pál szólott, összegezve a tan­év legfontosabb eseményeit. Bevezetőben arról beszélt Tóth elvtárs, hogy az elmúlt tanév nem volt könnyű, mivel 1500 tanulót negyvenhét szak­mában, tizenkét tanteremben kellett elhelyezni. — Mindezek ellenére mon­dotta —, akármelyik területéit vizsgáljuk munkánknak, nem. ma­radtunk el az országos átlagtól. A j gyakorlati oktatás eredményét 1 nézve megállapítható, hogy a ta- | valyi 3,69-es átlageredménnyel szemben az idén 3,73-as ered- 1 ményt értünk el. Velük együtt A tótkomlósi Alkotmány Tsz- ben szép számmal vannak olyan pártonkívüliek, akik készséggel vállalnak pártmegbízatást. A trak­torosok, a fogatosok, a növény- termesztők, a kertészek és az ál­lattenyésztők között is találkoz­hatunk velük. Együtt dolgoznak a többiekkel, munkatársak, bará­tok. Pártonkívüli aktíváknak nevezik őket. — Kik azok a pártonkívüli ak­tívák ? Lehóczki Istvánnak, a termelő- szövetkezet párttitkárának szól a kérdés, aki azonban azt javasolja, hogy ismerkedjünk meg közülük néhánnyal, aztán ki-ki maga ke­resse meg rá a helyes választ. * Csinos, kedves fiatalasszony Tóth Jánosné, a tótkomlósi tsz nőbi­zottságának titkára és mindjárt a beszélgetés kezdetén kiderül, hogy a megyei nőtanács vezetőségi tag­ja is. A párttagok felelősségével látja el a megbízatását. Nem valamilyen rejtvényfel­adatnak szánom, amikor megkér­dezem tőle, hogy tudja-e, mi a párt célkitűzése. Ö sem érti an­nak,, ami a válaszából is kitűnik: — A tisztességes dolgozó embe­jobb nem beszélni. Ha beteg­ség üti fel a fejét, mindegyik átesik rajta. Valóságos kórház ez olyankor. Nem csoda, zsúfol­tan vagyunk. Az ötvenöt férő­helyes csecsemőotthonban hat­vanöt gyermek van. A fekete ágyakkal megtelnek a kis szo­bák. Alacsony a mennyezet is, kevés a levegő. Kicsik az abla­kok, sűrűn kellene szellőztetni. Nem tudunk. Az ágyak miatt. Amelyik az ablak mellett áll, az a gyermek könnyen megfá­zik. Most jó... Nyár van... Fekete ágyak — hallom több­ször is. Feketék? Nem. Hófehé­rek, csak így mondják, mert a megengedett létszámon felül vannak. Fekete ágyak?... Fekete a lel­kűk azoknak, akiknek nem kell a saját gyermekük... Szomorú, hogy mindig megtelnek még ezek a kis ágyacskáik is. — Ha zsúfoltan is vagyunk, nálunk még jó, nem kell nekik sok hely, hiszen picik, keveset mozognak, de a kastélyban!... — szól ismét a nővér és nem foly­tatja, csak a kezével jelzi az állapotot. Kastély. Milyen fenséges szó, s az ember a gazdagsággal, jó­léttel párosítja. Kastély... Ár­nyas fák, hatalmas udvar, ha­talmas épület. Mégis... Mint kotlát a kiscsibék, úgy veszik körül a nőidért a tipegő apróságok, fekete, szöszke, gön­dör hajú, barna és kék szemű. Mindegyik ott sündörög, mind­egyik kér. Egy kis simogatást, egy kedves szót, lehajolni hoz­zájuk, beszélni nekik. Ez kelle­ne. Kellene, de... Itt az ebédidő. Sorakoznak a csöppnyi öltözőkben. A nővérek kezei, mint a motolla. A földön egymás melett sorban apró edénykék. Az egyik csöppség éppen leül, a másik feláll, be­fejezte. Azt uetkőztetni, ezt öl­töztetni kell. Aki kész, az már türelmetlen, menne kezet mos­ni. De még nincs vége a sor­nak. Tizennégy jut itt is egy nővérre. A rendtartás szerinti nyolc helyett. Nyüzsgés, forgás. Sírás és nevetés. Gyerekek... gyermekek mindenütt. Két-há- romévesek. Játék, szórakozás, becézgetés? Kevés. Elég, ha el­látják őket. Ez is sok... • D ővíteni kellene a gyulai *■-* csecsemőotthont, bővíteni! Bővíteni! Hetven ágy kellene. Nem fekete: legális. Tágas szo­bák és több nővér. A bővítésre mód is lenne, átszervezéssel. A felnőtt nővér- és gyermekgon­dozó-képző összevonásával épü­letek szabadulnának fel. Az Ády utcai otthon bővítésére pedig már volt 350 ezer forint, de visszavonták. Miért? „Ne vegye­nek fel több gyermeket” — mondotta egy látogatás alkal­mával a minisztérium képvise­lője. Ne vegyenek? De hát a mi gyermekeink! Ha már az ap­juk és az anyjuk elhagyta őket, vagy pedig árvák, akkor csakis a mieink lehetnek. Állami és társadalmi összefogással törőd­jünk hát többet velük! Kasnyik Judit rek védelme, a szebb, emberibb élet kialakítása. Olyan viszonyok teremtése és fenntartása, amely­ben célja, értelme van a munká­nak és lehetetlen, hogy bárki is mások rovására élősködjön. A felszabadulás előtti időkből nincsenek emlékei csak az öregek elbeszéléséből tudja, mi volt ré­gen és természtesen sok könyvet, brosúrát is olvasott, amelyek az akkori körülményekről és a há- bárúról adnak számot. Édesapja, édesanyja, bátyja és nem egy rokona párttag. — Becsületesek, jól dolgoznak, példát mutatnak az életükkel, mint itt a tsz-ben is a kommunis­ták. Ezért állok mellettük — je­lenti ki teljes határozottsággal. A pártvezetőség nem kér tőle megoldhatatlan feladatokat, csu­pán azt, hogy viselje szívén a tsz asszonyainak ügyét, legyen a szó­szólójuk, szervezze őket egy-egy feladat végrehajtására. — Tavaly öt hold kukorica mű­velését és betakarítását vállaltuk közösen negyedéből. A pénzt a nőbizottság egy összegben kapta meg, majdnem 12 ezer forintot, amit 3 napos kirándulásra hasz­nálunk fel. Megnézzük Budapestet és a Duna-kanyart, ami egy kis ki- kapcsolódást jelent. De hadd lássa mindenki, hogy milyen szép a mi hazánk, mennyire érdemes dol­gozni érte! — mondja. Hasznos és kellemes is. A ki­rándulás sok élményt nyújt és még jobban elmélyíti az asszo­nyok barátságát. Már izgatottan várják az indulás napját, közben készülnek a jövő évre. Öt hold kukoricát vállaltak az idén is. * Ribánszki Istvánnal a kerté­szetben találkozunk. Nem fiatal, sokat tapasztalt már az életben. A tsz-ben találta meg a boldogu­lás lehetőségét, azt vallja, hogy összefogásban az erő. Még tavaly sikerült elérnie, hogy a 12 tagú brigád tűzze célul a szocialista cím elnyerését, ö volt a kezdemé­nyező, senki sem bízta meg vele. Ki is dolgozta a vállalást. — Nem volt könnyű mindjárt mindenkivel megértetni, hogy nekünk magunknak kell kikapar­nunk a gesztenyét a hamuból. Amikor aztán pénzjutalmat is ki­látásba helyezett a vezetőség, már jobban belementek — emlékszik vissza. Ősszel nyolc hold maghozó hagyma elvetését vállalta a bri­gád és még a kukoricatörésben is segédkezett. Jobban kötelességük­nek érezték az emberek, mint azelőtt. A célkitűzést nem Sikerült elér­ni, bár csak hajszálon múlott. Az idén a pártvezetőség adott meg­bízatást Ribánszki Istvánnak a I szervezésre, ami már könnyebben ment. Okultak a tapasztalatokból, látták, hogy nincs is olyan elérhe­tetlen messzeségben a szocialista cím. Csak egy kicsit kell többet tenni érte. Elhatározták, hogy megművel­nek 50—50 négyszögöl mákot és együtt 14 hold kukoricát. Hogy jobban menjen a kertészeti mun­ka, közösen megrendelték a Ker­tészet és Szőlészet című szakla­pot. Mindjobban érzi a brigád a vállalással járó felelősséget. Sokat tesz ezért Ribánszki Ist­ván és ami a legfontosabb, ő ma­ga is példát mutat a munkájá­ban, magatartásában. * A fogatával a község felé tart Karkus György, az úton állítjuk meg néhány percre. — Nem szoktam én a nyilvá­nosság előtt szerepelni — jegyzi meg mosolyogva, amikor elmond­juk, hogy miről van szó, de azért szívesen ad a kérdésekre választ. — Milyen feladatot kapott leg­utóbb a pártvezetőségtől? — Azt, hogy szervezzem meg a kongresszusi munka versenyt, ami nem is volt olyan egyszerű dolog. — Miért? — Mert nem egyformák az em­berek. Az egyik könnyebben, a másik nehezebben érti meg, hogy a közös munkában is mindenki a maga javára dolgozik. De végül is sikerült. Augusztusban, szeptem­berben és októberben 70—70 fo­gatnapot vállaltunk, hogy a nyári és őszi betakarításban ne legyen fennakadás. Derű, kiegyensúlyozottság su­gárzik Karkus György tekinteté­ből, amikor ezt mondja. Fiatal­ember, erre a közösségre alapozza a jövőjét. Egyetért a kommunis­tákkal, akik a szövetkezet további gazdasági megerősödésén fáradoz­nak. — Érdemes velük együtt dol­gozni — jelenti ki meggyőződés­sel. — És ha egyszer megkérdezik: akar-e a párt tagja lenni? — te­szem fel neki búcsúzás előtt a kérdést. — Még nem beszélt velem erről senki. De ha valaki szól... Na, majd meglátjuk... Az biztos, hogy itt a tsz-ben a kommunisták ren­des emberek! * Nem is nagyon régen a norma­rendezés miatt a tehenészek nem vállalták tovább a munkát. Né­hány napig még a tsz vezetősége is kijárt gondozni az állatokat. Amikor az idős Sidó József nö­vénytermesztő ezt megtudta, mindjárt jelentkezett. Nem hagy­hatta bajban a szövetkezetét. Sidó József is pártonkívüli ak­tíva. Vele nem találkozunk. Valahol a határban dolgozik. Pásztor Tanulmányi vonalon 3.1-ról 3,13-ra emelkedett iskolánk átlaga. Ez megfelel az országos szint­nek. A tanulmányi munka elemzése mellett szólott az intézet igazga­tója az ifjúsághoz iskolán kívüli tevékenységéről is. Elmondta, hogy a tanulók közül több mint 300-an tagjai az intézet KISZ- szervezetének, 105, kiszes van az otthonban, míg csaknem 500-an tagjai a különböző üzemi, szövet­kezeti és területi KlSZ-szerveze- tefcnek. A mozgalma munkákkal foglal­kozva megállapította, hogy a fia­talok a legkülönbözőbb társadal­mi munkákban, kultúrmunkák- ban, sportvetélkedésekben vettek részt igen nagy számban, s ered­ményeikkel teljes elismerést vív­tak ki. A tanév legjelentősebb mozza­nataiként beszélt Tóth elvtárs a Szakma Kiváló Tanulója verse­nyekről, a megyei pályaválasztási kiállításról, s az egyéb megyei és országos versenyek eredményei­ről. — Az évközben felmerült ne­hézségek ellenére is sikerült olyan eredményéket elérni, amelyek megnyugtatóak — mondotta Tóth elvtárs. — örvendetes, hogy in­tézetünk tanulóinak nagy része becsületesen, jó munkával vívja ki az intézet dolgozóinak elisme­rését, továbbá a velünk együtt dol­gozó üzemek vezetőinek elismeré­sét. Hogy a legjobbak száma mennyire nem kevés, azt bizonyít­ja az a tény, hogy az idén több mint tízézer forint értékű könyv­es tárgyjutalmat tudtunk adni, to­vábbá 160 tanuló részesülhet ked­vezményes jutalomüdülésben, köztük Szűcs Ilona külföldi jutalomüdülésben. Befejezésül külön kiemelte az intézet igazgatója azt a megtiszte­lő eredményt, hogy az intézetben a Szakma Kiválója versenyben eredményesen vizsgázott kőmű­vestanulók közül két fiatal kép­viseli az intézetet Mongóliában az ifjúsági építóbrigádban. A har­madévesekhez szólva példaként állította volt tanulótársaák elis­merését és a közelgő szakmunkás- vizsgákhoz sok sikert kívánt va­lamennyi vizsgázónak, s arra szó­lította őket, hogy jó munkával, kulturált, művelt emberhez méltó magatartással legyenek hasznos tagjai a társadalomnak. Háló Munkaszünetben wmm Fotó: Kiss A,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom