Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

W66. június 26. 2 Vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) zögazdaság egyik legfontosabb íefladaía. A bánáti országokkal ed­dig megkötött hosszú lejáratú ál­lamközi egyezmények igen kedve­ző feltételieket biztosítanak a ker­tészeti kultúrák fejlesztéséhez. Éppen ezért a kormány nagy figyelmet szentel a kertészeti kul­túrák megfelelő fejlesztésének. A zöldség-gyümölcs program sikeres megvalósítására a terv a mezőgazdaság területén ke­reken 3,3 milliárd forint be­ruházást irányoz elő, a felvásárlás és feldolgozás terü­letén pedig mintegy 4,2 málliár- döt. A kertészeti cikkeket termelő üzemek gazdaságos működéséhez szükséges létesítmények, berende­zések megvalósítása és a feldol­gozói kapacitás bővítése jórészt a harmadik ötéves terv feladata. A kertészet fejlesztéséhez reodelke­Az országgyűlés szombati ülése és más egyszerűbb ösztönző módszereket. A gazdasági irányítás tovább­fejlesztése természetesen nem­zésre álló erőforrásokat ezért fő­leg az elmaradt járulékos és kap­csolódó beruházásokra fordítjuk. Kertészeti célkitűzéseink meg­valósítása érdekében igen fontos az értékesítés biztonságának a fo­kozása is. Ezért a megfelelő üze­mi anyagi érdekeltség biztosítása mellett egyre erőteljesebben javíta­nunk kell a felvásárlás és forgalmazás műszaki feltéte­leit, mindenekelőtt az átvevő raktár­hálózat létesítésével, technológiai hűtőterek létesítésével. A terv e célokra a SZÖVOSZ területén 1,3 milliárd forintos befektetést irá­nyoz élő. Bővül az ipar és a mezőgazdaság közötti munkamegosztás Korszerű belterjes, mind több és több árut termelő mezőgazda­ság megteremtése él sem képzel­hető fejlett élelmiszeripar nélkül. Az elmúlt tervidőszakban álla­munk a korábbinál nagyobb anya­gi erőt fordított az élelmiszeripar fejlesztésére. Olyan új nagy léte­sítmények készültek el, mint a nyíregyházi, Békéscsabai Kon­zervgyár, a Békéscsabai Hűtőház, a Budapesti Sertésvágóhíd hűtő­háza, az ipari takarmánygyártás üzemei, a pécsi, a tatabányai tej­üzemek, a Zalaegerszegi Sajtgyár, emellett jelentős rekonstrukciót valósítottak meg a beromfii par- ban. A konzervgyári termelői ka­pacitást a rekonstrukciók révén megkétszereztek. Komoly erőfeszítés történt a felvásárlás technikai fejlesztésére is: a tervidőszak utolsó két évé­ben több állami gaibonanaktár épült. Nőtt az állami szőlőfeldol­gozó és bortermelő kapacitás is. E számottevő és nagy anyagi eszközöket igénylő fejlesztés elle­nére sem tudtuk behozni a meg­előző évtizedek lemaradását. Emiatt nem egy területen s nem egy ízben, valamivel jobb-mező- gazdasági termés mellett a termé­nyek átvétele, raktározása és fel­dolgozása szinte megoldhatatlan feladatot jelentett. Tisztelt Országigyű'lés! Ezzel kapcsolatban is joggal vár vá­laszt arra: milyen lesz a terve­zett fejlődés, mik az elgondolá­sok a mezőgazdasági termények átvétele, tárolása, feldolgozása terén, hogyan szűnnek meg a veszteségek, amelyek az elmúlt években az élelmiszeripar terüle­tén is sok jogos kritikát váltottak ki. A felvásárlás a harmadik öt­éves terv időszakában a terv szerint 28—32 százalékkal nő. A felvásárlás előirányzatai össz­hangban vannak a hazai fogyasz­tással, az ipar és az export szük­ségleteivel. Mint a törvényjavas­lat indokolása hangsúlyozza: a tervidőszakban tovább bővülnék a mezőgazdasági termékek felvá­sárlásaihoz, tárolásához és feldol­gozásához szükséges kapacitások. Ennek érdekében az élelmiszer- ipar fejlesztésére a terv az elkö­vetkező ötéves tervben 8,2 millij árd forint beruházást irányoz do. Ez 45 százalékkal nagyobb, mint az előző öt év anyagi ráfordítása. A mezőgazdasági eredetű nyers­anyagokat feldolgozó iparágak tervezett fejlesztése átlagon felüli: az étótanászieripairi előirányzat be­ruházásainak mintegy 80 százalék­kát ezen iparágak fejlesztésére fordítjuk. Leggyorsabban a tartósítóipar fejlődik: a konzervipari ka­pacitást 42 ezer vagonról 59 ezerre növeljük. Négy új hűtőházat építünk és egy további építését megkezdjük. A gabonafelvásárlás zökkenő- mentes lebonyolítása céljából megépítünk további 18 ezer va- gonos gabanaratotárt. A mezőgazdasági nagyüzem korszerű gazdálkodásának kiala­kítása, megszilárdítása egyre sür­getőbben vett fel a mezőgazdaság és az ipar különböző ágazatai, el­sősorban az élelmiszeripar közötti munkamegosztás és együttműkö­dés továbbfejlesztésének kérdé­seit. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésével a munkamegosztás­ban minőségi változás következett be. Ipari tevékenységgé vált több, korábban jórészt mezőgazdasági feladat, mint például a mezőgaz­dasági vonóenergia biztosítása, bizonyos termékek feldolgozása, tárolása stb. A mezőgazdaság egy­részről egyre növekvő mértékű ipari fogyasztóvá, másrészt szál­lítóvá vált. Ez a folyamat azonban nem pusztán az ipar és a mezőgazda­ság szétválását eredményezi, ha­nem egyúttal sokrétű egybefomó- dásukat is. Ez érthető, hiszen szövetkezeteink jó része nagy te­rületű és nagy termelőkapacitású üzem, amelynek tevékenysége nem korlátozódhat pusztán nyers termékek előállítására, a szűk ér­telemben vett növénytermesztésre és állattenyésztésre. . A mezőgazdasági termékeket természetesen továbbra is elsősor­ban állami nagyiparunk dolgoz­za fel. Indokolt azonban, hogy a ter­melőszövetkezetek feldolgo­zási tevékenységét kiszélesít­sük. Szükségessé teszi ezt a szállítási költségek csökkentése, a termelő­szövetkezeti tagok rendszeresebb foglalkoztatása is, s ennek révén a tagság jövedelmének biztonsá­gosabbá tétele A mezőgazdaság és élelmiszer- ipar fejlesztésében az általam előbb sorra vett legfontosabb fel­adatok megvalósítását alapvetően a munkaerőhelyzet és az anyagi, műszaki ellátás mértéke határoz­za- meg. Nagy gondot kell fordítani a fiatalok visszatartására amely szintén csökkenti az elván­dorlást. A munkaerőhelyzet javítása céljából nagyobb gondot kell fordítanunk a fiatalok vissza­tartására. Falusi ifjúságunk nagy része vá­rosba törekszik. Pedig a korszerű nagyüzemi gazdálkodás kiépítésé­vel a mezőgazdaságban is egyre - inkább olyan feltételeket tudunk teremteni, amelyek nem rosszab­bak annál, mint amit az iparban, építőiparban vagy a népgazdaság más területein találhatnak fia­taljaink. A mezőgazdaságban soron levő munkák elvégzése — a munka­csúcsok idején is — természete­sen a mezőgazdasági dolgozók feladata. Azonban a tervezett gé­pesítési színvonal megvalósulása esetén is a mezőgazdasági dolgo­I zök szorgalma, a családtagok le- csa^ nagyobb önállóságot ered­hető legteljesebb bekapcsolódása 'mellett is — főleg az őszi mun­kacsúcsok idején — a mezőgaz­daságnak kisegítő munkaerőre van szüksége. Éppen ezért ott, ahol szükséges, az iskolai szüne­tekben, de ősszel is, a tanulóif­júság nagy tömegeit szervezetten kell bevonni az összezsúfolódott mezőgazdasági munkákba, főleg a gyümölcs-, szőlő- és zöldségbe­takarításokba. Fehér elvtárs a következőkben a háztáji gazdaságok szerepéről szólott, majd így folytatta: Mezőgazdaságunk fejlődése, a törvényjavaslatban foglaltak meg­valósítása nagymértékben függ attól, hogyan tudjuk valóra válta­ni pártunk Központi Bizottságá­nak a gazdasági irányítás átfogó reformjáról néhány héttel ezelőtt elfogadott határozatát. A gazdasági irányítás reformjának hatásai a mezőgazdaságban Természetesen a mechanizmus reformja nem csodaszer, amely minden gondunkat megoldja. Ter­melési céljaink elérése azonban a mezőgazdaságban is igen nagy mértékben függ attól, hogy meny­nyire tudjuk megjavítani a ter­vezést, irányítást, általában a veze­tés színvonalát. A mezőgazdaságban a reform leglényegesebb tennivalója az üzemi önállóság olyan anyagi megalapozása, amely lehetővé teszi, hogy gazdaságaink többsége bevételeiből ráfordításai fedezé­sén túl képes legyen bizonyos mértékig a termelését is bővíteni. A mezőgazdaságban a tervezés fejlesztésével és a felvásárlási árak emelésével már az idén meg­történt a mechanizmus reformjá­val kapcsolatos első döntő lépés. A kedvező hatás máris érezhető. Növekedett a szövetkezetek ér­deklődése mindenekelőtt a szarvasmarha-tenyésztés iránt. Erre mutat az is, hogy az eladás­ra kínált borjak és növendékek igen hamar gazdára találnak. Klqukó Mátyás; Különösen kedvező hatást vál­tott ki a szövetkezeti parasztság körében a Központi Bizottságnak az az állásfoglalása, hogy a mechanizmus reformjával elősegítjük a garantált mun­kadíj mielőbbi bevezetését va­lamennyi szövetkezetben. Azt jelenti ez, hogy az évi része­sedés nagyobb részét a szövetke­zetek már év közben garantáltan és rendszeresen kifizethetik az elvégzett munka után. Nagy hord­erejű lépés lesz ez. A garantált munkadíjazás beve­zetésével továbbra is érvényben marad pártunk agrárpolitikájá­nak az a sarkalatos elve és he­lyes gyakorlata, hogy a munka­díjazási formák megválasztását a szövetkezetek belső ügyének tekintjük. Szövetkezeteink alkal­mazzák továbbra is széles körben az adottságaiknak legjobban meg­felelő részesedési formákat: a jól bevált pénzdíjazást és eredmé­nyességi díjazást a „nádudvari módszert”, a százalékos művelésit ményez, hanem nagyobb fele­lősséget is követel. A termelő- szövetkezetek nagyobb önállósága egyben azt is jelenti, hogy nö­vekszik a szövetkezetek vezetői­nek és tagjainak felelőssége az ország mezőgazdasági termékek iránti szükségletének kielégítésé­ben, a gazdálkodás hatásfokának a megjavításában. Jobb irányító és szervezőmunkával Az elkövetkező hetekben nagy munka vár a mezőgazdaság dolgozóira, vezetőire, hogy azt, ami termett, minél Kisebb vesz­teséggel betakarítsák és bizton­ságba helyezzék. Gazdasági veze­tőink s a mezőgazdaság vala­mennyi dolgozója a rendelkezésre álló technika jobb kihasználásá­val, jobb szervezőmunkával te­gyen meg mindent a termés be­takarításáért, az ország kenye­rének biztosításáért. Az eddigi eredmények jogos alapot adnak ahhoz, hogy a mezőgazdaságban ezentúl még jobban dolgozzunk, s a népgaz­daság szükségleteivel össz­hangban minél többet és ol­csóbban termeljünk. A harmadik ötéves terv a bé­kés építőmunka, a mindennapos munka terve. A beterjesztett tör­vényjavaslat nagy, lelkesítő fel­adatok megvalósítását tűm ki cé­lul mind a termeiőmuinilea front­ján — az iparban és mezőgazda­ságban egyaránt — mind a kul­túra területén. Érdemes, lehet és kell is dolgozni ezekért a célo­kért, nemcsak a kommunistáknak, hanem minden becsületes hazafi­nak: az ipari munkásságnak, pa­rasztságnak, értelmiségnek, egy­szóval — egész népünknek. Éppen ezért a beterjesztett tör­vényjavaslatot elfogadásra aján­lom. Fehér Lajos jnagy tapssal foga­dott beszéde után még többen szólaltak fel a vitában, s a tör­vényjavaslatot elfogadták. A harmadik ötéves terv szerén;, de nem szegény Azzal számolunk, hogy a mező- gazdasági munkaerő csökkenésé­nek üteme — a tavaly bekövet­kezett kedvező mérséklődés után — az ezután! években is mérsé­kelt lesz. Az ipar intenzív irányú fejlesz­tése ugyanis nem jár olyan mér­vű létszámnövekedéssel, mint ed­dig, javulni fog a szövetkezeti parasztság anyagi helyzete is, Az országgyűlés pénteki ülésén, a tervtörvényjavaslat vitájában felszólalt Klaukó Mátyás elvtárs, megyénk országgyűlési képviselő­je, a megyei tanács elnöke. Beszé­dét az alábbiakban közöljük: Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaságunk III. ötéves ter­véről beterjesztett törvényjavas­lat reális, alapos, átgondolt mun­kát tartalmaz. A terv készítői — igen helyesen — figyelembe vették a II. ötéves terv tanulságait, tapasztalatait és ennek megfelelő következtetéseket vontak le. A törvényjavaslat tanulmányo­zása során bizonyos hiányérzet támad az emberben; mintha va­lami kimaradt volna ebből a terv­ből, mintha ez a törvénytervezet nem volna teljesen kész, — de ez csak látszólagos hiányérzet. Ugyanis a törvénytervezet helye­sen — és másképp nem is lehet­ne elképzelni — számol, figyelem­be veszi népgazdaságunk irányí­tásának új rendszerét, és bizonyos nagyobb beruházásokat későbbi időpontokban kíván napirendre tűzni. Népgazdaságunk III. ötéves ter­vét úgy is lehetne talán jellemez­ni, hogy a terv szerény, de nem szegény! A gyakorlati célkitűzéseknek végrehajtása nem kis feladat elé fogja állítani párt-, állami szer­veinket, tömegszervezeteinket, egész dolgozó népünket. De ugyanakkor azt is meg kell mon­dani, hogy a terv célkitűzései lel- kesítőek! Lelkesítő például az a tény, hogy hazánkban minden szinten uralkodóvá váltak a szo­cialista termelési viszonyok, hogy napirendre került a szocializmus teljes felépítésének időszaka. Harmadik ötéves tervünk, vala­mint az új gazdasági mechaniz­mus a szocializmus teljes felépí­tésének időszakát kell, hogy szol­gálja. Maga ez a tény különös jelentőséget és fontosságot ad mostani népgazdasági tervünk­nek. Igen pozitív az is, hogy a törvényjavaslat nemcsak, hogy figyelembe veszi, hanem számol és nagy jelentőséget tulajdonít mindenekelőtt a szocialista or­szágokkal való kétoldalú kölcsö­nös gazdasági kapcsolatoknak; támaszkodik a KGST tevékenysé­gére. Vontatott a vidéki ipartelepítés Hozzászólásomban lényegében egy-két kérdésben szeretnék ész­revételt, javaslatot tenni, egyes kérdésekben vitatkozni. Az egyik ilyen kérdés a törvényjavaslat 24. oldalán szereplő területfejlesztés célkitűzései, vagyis a vidéki ipar- telepítés és az ezzel összefüggő Budapest túlzsúfoltsága, valamint egyes budapesti üzemek kitelepí­tésével kapcsolatos dolog. A vidéki ipartelepítés gondola­tát pártunk VIII. kongresszusa határozta el. Meg kell mondani, hogy ennek a határozatnak azóta is nagyon komoly pozitív vissz­hangja van a dolgozó tömegek körében — főleg a leggyengéb­ben iparosított megyékben. A II. ötéves terv során kétségkívül tettünk bizonyos in­tézkedéseket, a vidék ipari telepí­tése növekedett, legalábbis ami Békés megyét illeti: új ipari üze­mekkel, objektumokkal gazdago­dott, fejlődött a megye. Az elért eredmények mellett meg kell azonban mondani, hogy a fejlődés lassú és vontatott, melynek kü­lönböző okai vannak: egyesek e vontatottságnak az okát abban látják, hogy népgazdaságunk te- herbíróképessóge többre nem (Folytatás a 3. oldalon^

Next

/
Oldalképek
Tartalom