Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-25 / 149. szám

1996. jűnina 25,

6

Szombat

CSALÁD-OTTHON

A hasai bútorgyártásról

Lakástipusokhoz tervezett bútorok — Összerakható szekrények — Lakószoba,

többféle variációban

Bemutatunk egy új típust, amely elemekből összeállítható szekrénysorból és kárpitozott garnitúrából áll. Horváth Jenő iparművész tervezte.

Hazánkban a Faipari Gyártás- tervező Vállalat iparművészei tervezik a nagyüzemi gyártásra kerülő bútortípusokot. Ilyen a Hangulat, a Varia, a Csillag, a Csobánc, a Derű-fal.

A tervek alapján készült bútorok eddig kilenc hazai bemutatón arattak sikert, s évenként tíz, tizenkét kollekcióval szerepelnek a BNV-n is.

Néhány évvel ezelőtt — az óbudai kísérleti lakótelepen, a tervezők ötlete nyomán — berendeztek néhány lakószobát. A „kiállításnak” nagy sikere volt. A napokban az iparművészeti tanács levélben kérte a bútortervezőket, hogy nyújtsanak segítséget a házgyári lakószobák berendezéséhez. E lakásokban már teljesen érvényre jut a modern lakberendezési elv, a lakásban összeszerelhető és egyéni ízlés szerint variálható berendezés. Az új lakás lak- berendezési elvei szerint például azokban a lakásokban, ahol az előszobában van garderobe szekrény, a szobából száműzni kell a kétajtós ruhásszekrényeket, hiszen gyakorlati funkciója teljesen felesleges. S, hogy szekrény nélkül mennyire kellemesebb, mennyivel változatosabban rendezhető be egy-egy lakószoba, azt bizonyította a budafoki kísérleti lakótelepen egy-két berendezett lakás is.

A Faipari Gyártástervező Vállalat új szabványkönyve szerint a „szeletelt” alkatrészekből egy szekrényt— hatvankétféle módon lehet összerakni! Az új bútorfajta a legkülönbözőbb méret- és

színösszeállításban készül majd. Gyártását már az év elején megkezdte a Budapesti Bútoripari Vállalat. Az új típusú bútorokon nincs zár, a csukás mágneses megoldású és természetes, hogy felülete műanyag bevonatú. így sem fény, sem víz, de még a szú sem árthat a modern bútoroknak.

Forr»* János

Díszpárnák

Egyszínű kárpiton jól mutat a huzat anyagából készített párna, melyet vastag, színes fonállal tarkítunk, A pamutszálat néhány helyen öltjük csak le, hogy ne mozdulhasson el helyéről.

A különböző díszítések, jól elhelyezett színfoltok adják meg a lakás bensőséges hangulatát. Ilyen a látszólag hanyagul odadobott díszpáma is.

Az otthon légköre

A főnök ideges, a beosztottak — „összeveszett a feleségével” — egymásra kacsintanak. Persze nemcsak a főnök indulhat munkába veszekedés után, megtörténik ez a beosztottal is, aki munkahelyén — hangulat ide, hangulat oda — kénytelen jó képet vágni. Mit tehet, hogy levezesse mérgét? Beleköt abba, aki az útjába kerül.

Egy leszakadt gomb, egy felborult pohár, egy eltörött tányér, vagy még annyi sem, „Te vagy az oka!” „Te vagy a hibás!” A reggeli sietés, kapkodás, kialvatlanság nyomán keserű szájízzel indulnak munkába, iskolába nemegyszer a családtagok és lehet, hogy a reggel emlékére még este is görcsbe rándul a hazatérő gyomra. Rossz hangulattal indult, rossz légkörbe

érkezik. Vannak otthonok, ahová nem vágyódik senki, ahová nem jó „haza'-térni. Évszázados hagyomány, hogy az otthon megteremtői a nők legyenek. A nő hivatása valóban — többek között és több más feladat mellett —, hogy megteremtse a harmonikus otthont. De mint ahogyan a gyereknevelésben, a háztartás vezetésében és szervezésében sincs már magára hagyva, mert számíthat férje és gyermekei segítségére, ugyanúgy támogathatja és kell is, hogy támogassa minden családtag az otthonos hangulat megteremtésében is.

Valamennyien tudomásul vesszük, hogy környezetünkhöz alkalmazkodnunk kell. Többé-kevésbé mindenki tudja, hol mit lehet és mit nem lehet tenni, azt is, hogy mi a szokás, hogy mit

szabad, sőt, hogy mit illik. Tudomásul kell1 venni, hogy otthon, a legszűkebb családi körben is társadalomban élünk, s ehhez mérten alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Mindenki legyen tekintettel mindenkire, ez azonban nem zárja ki, hogy átmenetileg, vagy állandóan ne lehetnénk különös tekintettel a család egy-egy érzékenyebb, fáradékonyabb, vagy elfoglaltabb tagjára.

A nyugodt környezet megalapozásához alapvető a jól szervezett, kapkodásmentes élet, amelyben sem a szervezési, sem a gazdasági problémák nem kapnak túlságos hangsúlyt. S alapvető az egymás iránti gyengéd, figyelmes szeretet, amit — szükség esetén, ha több generáció él egy fedél adatat, a nagyfokú udvariasság is helyettesíthet.

Pataki Mária

Nem a bodros, tüllfodros vagy giccses csendéletekre, s kiscicát ábrázoló párnákra gondolunk. Ezeket jogosan száműzték a jóízlésű otthonokból. A díszpárná- nak nem kell díszesnek lennie. A fodor, sőt legújabban még a keretező zsinór is elmarad róla. Többnyire a rekamiéra vagy a karosszékbe helyezik. A hangulat- lámpa lábánál, más védett sarokban, a szőnyegre rakva, meghitt zugot alakíthatunk ki segítségével.

Díszpárnáink könnyen elkészíthetők: 2 dib, körülbelül 40 cm-ee négyzet, vagy 35—45 cm anyag elég hozzá. Olcsó maradékból — akár régi ruhák épen maradi részéből is — készíthető. Vigyázni csupán a színek harmóniájára kell, s persze arra, hogy mintás kelméből készített párnát sima huzatú kerevetre helyezzünk. Tarka kretonnal kárpitozott bútorra pedig mindig egyszínű párnát tegyünk.

F. M.

atlag

Éppen most olvastán — mondja a feleség a férjnek —, hogy az ember átlag kétezer szót mond ki naponta.

— Mindig mondtam, hogy átlagon felüli vagy, drágám.

PÁLYAUDVAR

A férj elkésve érkezik a pályaudvarra és megkérdezi a kalauzt:

— A feleségem már feim ül a gyorsvonaton, lesz még időm elbúcsúzni ?

— Attól függ, milyen régi házasok.

Molnár Géza:

__fi

X

LWs

r

1

28.

Hófelhökkel függönyözott este Kispest felé jártak. A kertes házak között ormótlan teherautó közeledett, Franci megfogta Laci karját, a sarokházhoz lapulva figyeltek. Tőlük nem messze az autó megállt, két alak ugrott ki a sofőrbódéból, németül beszéltek. Benyitottak a kiskapun, mentek be a házba.

— Ha parancsnokság lenne itt vagy szállás, őr állna a ház előtt. Ezek a babájukhoz jöttek — állapította meg Franci.

Körülszaglászták az autót, benéztek a ponyva alá, embert nem láttak.

— Idefigyelj — rendelkezett Franci. — A másik oldalról, az árokból két kézigránátot dobunk a motor alá. Utána fekve maradunk, amikor a két sváb kirohan, mind a kettőt lelőjük.

Nem úgy történt, ahogy Franci megjósolta. A robbanás szét- ronesolia és lángra lobban bottá a motort. A kocsi ropogva égett, de a két németnek egyelőre nyomát se lehetett látni. Laci hallotta, hogy a szomszéd házak ajtóit nyitogatják, beszéd, suttogás szüremlett, de senki nem mert kijönni az utcára.

— Fussunk, itt ér valamelyik készültség — súgta Laci. Ügy tűnt, mintha máris lábdobogást hallott volna. — Ezek éppen a nőiken vannak.

— Várj még — intette le Franci.

A lángok jól bevilágították a terepet. A kiskapu lassan feltárult anélkül, hogy valaki hozzáért volna. Laci kimeresztett szemmel bámult. Aztán észrevette a földön, a kapufa mellett az egyik német fejét, amint óvatosan kilesett. Őket, akik a túloldali árokban, a sötétben lapultak, az optika törvényei szerint nem láthatták.

...Ravasz dögök — gondolta Laci — kúszva jöttek ki a házból.

Óvatosan célba vette revolverével a fürkésző, szaglálódó fejet, Franci mérgesen meglökte.

A két német, meggyőződvén arról, hogy a támadók elmenekültek, felállt. Kezükben lövésre kész géppisztolyaikkal a motorházhoz mentek. Az egyik valamit szólt, a másik legyintett. A lángok éles fénnyel világították meg mind a két alakot.

— Most! — mondta Franci.

Villámgyorsan tüzeltek, négyöt golyót belelőttek mind a két katonába. Még látták, amint az egyik felvágta magát a levegőbe, mintha balettugrást végezne, a másik tántorogva tett néhány lépést és megpörögve elzuhant. Ok hanyatt-homlok átvetették magukat az alacsony léckerítésen. Végigrohantak a telken, átugrottak a szomszédba, ott a kapu csak riglire volt zárva, kiléptek az utcára. Mögöttük megnyílt a ház ajtaja, férfihang szólt tétován a sötétbe:

— Jár itt valaki?

Választ nem kapott, visszahúzódott.

Két utcával arrébb kifújták magukat.

— Most pedig poroljuk le egymást, de olyan alaposan, mintha skatulyából húztak volna ki

minket — rendelkezett Franci. Eligazgatta Lacin a köpenyt, meghúzta a derékszíját. — Legközelebb bevetésre kefe nélkül el ne jöjjön, Martin őrvezető, mert megfektetem, hogy bele- feketedik.

Csendesen rikácsolt Rác-Üjfa- lusy kappanhangján.

Lacinak csak jóval később jutott eszébe, amikor átgondolta a történteket, hogy ha akkor futásnak erednek, amikor ő akarta, a kapu mögött hasaló két német a géppisztolyukkal simán elintézte volna mindkettőjüket.

Ezekben a napokban nem sok ideje volt Lacinak, hogy sorsa alakulásán meditáljon. Itt volt, benne volt abban, amit hosszú hónapok óta kívánt s amiről oly sokszor tette fel magának a kérdést: vajon lenne-e elég bátorsága, ha úgy hozná az élet? A veszély, a lebukás lehetősége, a Számonkérő Szék, vagy Gestapo annyira minden perces realitás volt, hogy a drukkolás, az izgalom egy-egy akció előtt, vagi’ után teljesen feleslegesnek tűnt. Lekopott az a romantikus, hősies máz is róla, mellyel régebbi ábrándozásaiban övezte a fegyveres, a harcoló napokat. Mindezt persze az eszével tudta, de ugyanakkor azt sem felejtette el, hogy az első támadásnál, amelyben részt vetít (egy nyilas pártszolgálatost intéztek ei. aki a környék réme volt, többeket elvitetett), olyan ideges volt, hogy nem mert megszólalni, félt.

hogy fogvaeogásával örökre nevetségessé teszi magát. Kertész Sanyo ment be a pasasért azzal, hogy azonnal hívatják a pártházba. Kiléptek az udvarra, Kertész oldalról rávilágított egy zseblámpával, Laci és Bordás agyonlőtték. Ma sem volt arról meggyőződve, hogy akár egyetlen golyója is talált.

Szitás Győző kivételével, aki a polgáriból rendszeresen hazajárt a feleségéhez, a csoport harcoló magja egy romos, lakatlan ház épen maradit betonpincéjében tanyázott. Pintér Imi fedezte fel a rejtekhelyei a Petőfi tér egyik elhagyott utcácskájában, melyet még az április 3-i szőnyegbombázásnál tökéletesen leromboltak. Biztonság kedvéért Laci nagy táblát pingált: „Fel nem robbant bombák! Életveszély!” — s ezt az utca bejáratánál kifüggesztették.

Kitűnő papírjaik ellenére nappal csak a legritkább esetben mozogtak, inkább Magda és a többi felderítő által hozott értesüléseket értékelték, névsorokat állítottak össze, kiket lehetne bevonni a munkába, ki kit ismer, vagy kin keresztül lehetne megközelíteni legcélszerűbben, térképeket rajzoltak a városban és környékén elhelyezkedő katonai erőkről.

December közepén Magda üzenetet hozott Bámosnak, találkozóra hívták.

(Folytatjuk)