Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

S96B. Június 24. 3 Péntek (Folytatás a 2. oldalról) gazdaság fejlesztését a III. ötéves terv időszakában is kulcskérdés­nek tekintsük. Az előterjesztett törvényjavas­lat azt tűzi ki célul, hogy a me­zőgazdaság termelése 1966—70 átlagában a megelőző öt év átla­gához képest 13—15 százalékkal növekedjék. Ez a feladat, vagyis az előző időszaknál gyorsabb üte­mű mezőgazdasági termelésnöve­kedés biztosítása — nagy követel­ményeket támaszt a mezőgazda­sággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, melyek a sikeres megvalósításhoz szüksége­sek. Engedje meg a T. Országgyű­lés, hogy ezek közül csupán a legjelentősebbeket emeljem ki: — A III. ötéves terv megkez­désekor a szocialista nagyüzemek kialakultak, a termelőszövetkeze­tek számottevő hányada gazdasá­gilag megszilárdult. — Az előző öt évhez viszonyít­va növeljük a beruházásokat és a beruházásoknak most nagyobb hányada szolgálja az állóalapok tényleges bővítését. — Folytatjuk a gépesítést: töb­bek között 38—40 ezer traktor, 35—38 ezer pótkocsi és 6—7 ezer gabonakombájn beszerzése válik lehetségessé. — Az 1968. január 1-én életbe léptetett termelői áremelés és az amortizációs kötelezettség beveze­tése, továbbá a termelőszövetke­zeti tagok szociális és egészség- ügyi ellátását javító intézkedések növelik a parasztság anyagi érde­keltségét, fokozzák a termelési kedvet és a rendelkezésre álló eszközök — ezen belül a meglevő állóalapok és munkaerő — haté­konyabb kihasználását eredmé­nyezik. — A háztáji és kisegítő gazda­ságokkal kapcsolatban a követke­ző tervidőszakban is folytatjuk világos és határozott politikán­kat és ennek eredményeképpen azzal számolhatunk, hogy a gaz­daságok termelési színvonala a mezőgazdasági népesség számának csökkenése ellenére sem esik vissza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a baromfitenyésztés) emelkedik. — A mezőgazdaság munkaerő­ellátását javítja az a körülmény, hogy a tervidőszakban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagy lét­számúak és így a lehetősége reá­lis a mezőgazdaságot életpályának választó fiatalok számszerű növe­kedésének. Ehhez azonban mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami szerveknek széles körű gaz­dasági intézkedéseket kell tenni­ük. Ezek között igen jelentős a termelőszövetkezeti tagok egyen­letesebb — jövedelmet is emelő — foglalkoztatása, részben azáltal, hogy az eddigieknél fokozottabb lehetőséget nyújtunk a mezőgaz­dasági üzemekben termelt nyers­anyagok helyi feldolgozására és közvetlen értékesítésére. — A mezőgazdasági gépesítés során különös figyelmet kell szen­telni az őszi betakarítás gépesíté­sére s ezzel az őszi munkacsúcs­ban jelentkező munkaerőhiány enyhítésére. — A mezőgazdasági termelés előirányzatai szerint a növényter­mesztés a tervidőszakban gyor­sabban fejlődik, mint az állatte­nyésztés. Ez nem kismértékben a korábban telepített szőlők és gyümölcsösök termőre fordulásá­nak következménye. Ügy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona-szükségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. Ezért a megfelelő vetésterület biztosítását, az idejében történő gondos talajelőkészitést és vetést, a műtrágya szakszerű, céltuda­tos felhasználását továbbra is lé­nyegében kötelező jellegű feladat­ként állítjuk a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok elé. Összhangban a lakosság igényei­nek növekedésével, valamint az export fokozásával — ezen beiül különböző nemzetközi egyezmé­nyekben vállalt kötelezettségek­kel — a zöldségtermelést 1970-re az 1963—64. évek átlagához ké­pest mintegy 45—56 százalékkal kívánjuk növelni. — Az állattenyésztés növekedési üteme az előirányzat szerint a II. ötéves terv időszakában elért fej­lődéssel azonos mértékű lesz. Leg­fontosabb feladatnak az adottsá­gainknak megfelelő és külkeres­kedelmi szempontból is döntő fon­tosságú szarvasmarha- és juhte­nyésztés fejlesztését, tekintjük. A hazai szükségletek és exportigé­nyek kielégítése érdekében növel­ni kell a hústermelést. Ezt első­sorban a fajlagos takarmányfel­használás és a tenyésztési munka hatékonyságának javításával ter­vezzük elérni. — Az állattenyésztés előirány­zatainak teljesítéséhez jó kiindu­lási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1966. január 1-i árintézkedések biztosítanak. Emellett a III. ötéves terv az ál­lattenyésztés fejlesztése érdeké­ben előirányozza a keveréktakár­mány-gyártás 56 százalékos, a fe­hérjeimport mintegy v40—45 szá­zalékos növelését. A mezőgazda­ság termelésére alapozva 1965 és 1970 között a felvásárlás 28—32 százalékkal növekszik. — A felvásárlás fő formájának a III. ötéves terv időszakában változatlanul a szerződéses ter­meltetést tekintjük. A termelési biztonság növelése érdekében cél­szerűnek tartjuk a hosszú lejáratú termelési szerződések rendszeré­nek kialakítását. — Jelentős fejlesztési feladato­kat kívánunk a tervidőszakban az élelmiszeripar területén megolda­ni. mert a lakosság állandóan nö­vekvő igényei mellett nagy élel­miszeripari exportot is tervezünk feldolgozott termékekből, hogy így mezőgazdasági alapanyagain­kat jobb hatásfokkal értékesítsük. A nyersanyagtermelés lehetősé­geiből. továbbá a lakosság és az export igényeiből kiindulva azt tervezzük, hogy az élelmiszeripari termelés 1965 és 1970 között mint­egy 28—32 százalékkal növekszik. 1970-ig 14—16 százalékkal emelkedik az egy főre jutó reáljövedelem A szónok a továbbiakban kije­lentette, hogy a terv előirányoz­za, hogy a szocialista építés előre­haladásával a lakosság életszín­vonala és életkörülményei rend­szeresen tovább javulnak. A III. ötéves terv előirányozza az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 százalékos növelését. Számol az­zal, hogy az életszínvonal nem­csak függvénye, eredménye a nemzeti jövedelem alakulásának, hanem ugyanakkor megalapozója, növekedésének elősegítője is. A lakosság jövedelmének növekedé­sét túlnyomóan a személyes ren­delkezésű — mindenekelőtt a munkával összefüggő — jövedel­mek formájában irányozzuk elő. A reálbér öl év alatt 9—10 száza­lékkal emelkedik. A tervben — fontosságának megfelelően — figyelmet fordí­tunk a két alapvető társadalmi réteg, a munkások és alkalmazot­tak és a parasztság jövedelmének helyzetére. A mezőgazdaságban a munka termelékenységének növe­kedése és a foglalkoztatottak szak­mai összetételének változása in­dokolja. a tervszerű munkaerógaz- dálkodás pedig egyenesen megkí­vánja a két alapvető réteg jöve­delmi viszonyainak fokozatos lcö­1 zelítését. Ennek a hosszabb ideig tartó folyamatnak a megvalósítá­sában a III. ötéves terv is hala­dást jelent. A szociális ellátás pénzben ki­fizetett juttatásai (nyugdíj, csalá­di pótlék, segélyek stb.) öt év alatt összegükben 40 százalékkal, mintegy ötmilliárd forinttal nö­vekednek. A terv lehetővé teszi az egy fő­re jutó hús, tej és tejtermékek, tojás, állati fehérje, fogyasztás növekedését, viszont azzal számol, hogy a növekvő életszínvonallal összhangban természetes folya­matként a liszt és kenyér fogyasz­tása csökken. Ruházati cikkekből is javul az árukínálat. A tervezett forgalom­emelkedés a tartós fogyasztási cikkekben 40—45 százalék. Többek között azzal számolunk, hogy 1970-ben minden második család rendelkezik televízióval, és csaknem minden harmadik család hűtőszekrénnyel. 300 000 lakás, új vízművek, jelentős egészségügyi beruházások — A tervidőszakban folytató­dik a 15 éves lakásépítési prog­ram végrehajtása. A III. ötéves terv 300 000 lakás építését tűzte ki célul, ebből 100 ezret az állami lakásépítés keretében. Ezzel a II. és a III. ötéves terv 10 éve alatt összesen 582 000 lakás épül fel, ami a népesség majdnem egyötö­dének új lakásba költözését je­lenti. A megépülő lakások egy része — az állami lakásoknál csaknem 10 százaléka — lebon­tandó lakások pótlását szolgálja. A nagyszámú lakásépítés ellenére még sok jogos lakásigényt nem tudunk kielégíteni. A mintegy 200 000 magánerőből építendő lakáshoz az állam öt év alatt 10 milliárd forint hosszú le­járatú hitellel, típustervekkel se­gíti a lakosságot. Ezen belül előnyben kívánja részesíteni a társasházépítést. A terv 20—30 ezer társasház építésével számol. Tervezzük, hogy a közműfej- I lesztésre előirányzott központi erőforrásokból 13 városban új víz­müvet, 24 városban pedig új csa­tornát építünk. A lakosság helyi erőforrásai elsősorban a falusi közműves vízellátására célszerű fordítani. E célok megvalósítása­ként 1970-ben a lakosságnak mintegy fele vízvezetékkel ellá­tott. 27—29 százaléka pedig csa­tornázott területen fog lakni. Biztosítani fogjuk, hogy 1970-re minden második család rendel­kezzék propán-butángázzal vagy vezetékes gázzal. Ajtai Miklós az oktatásról hang­súlyozta. hogy a távlati szakem- berszükseglet kielégítése érdeké­ben bővíteni kell az oktatási ka­pacitásokat, komplex, átgondolt intézkedések révén pedig biztosí­tani kell a korábbi években szü­letett nagy létszámú korosztályok maximális továbbtanulásának le­hetőségét. A következő években gyorsab­ban fejlesztjük a szakmunkáskép­zést, 1968—1969-ben mintegy 10 000 fővel többet veszünk maid fel ezekbe az iskolákba, mint jelenleg. Figyelembe kell venni, hogy bár a következő években jelentős számú fiatal áll a szak­munkásképzés rendelkezésére, az 1970 utáni evekben azonban a korosztályok létszámának csökke­nése miatt inkább bizonyos fokú hiány várható. Az iskolában végző fiatalok je­lentős része továbbra is az ipar­ban. az építőiparban és a többi nem mezőgazdasági ágban fog dolgozni. Az előző éveknél na­gyobb számban van azonban szűk- i ség fiatalra a mezőgazdaságban, j A szónok az egészségügyről ki­jelentette: a terv mintegy 7—7500 kórházi ágy létesítésével számol. Tovább bővül a rendelőintézeti hálózat, az orvosi körzetek szá­ma 4300—4400-ra (12—14 »/„-kai) növekszik. Nagymértékben fejlő­dik a vidéki fogászati ellátás, bővülnek az üzemorvosi, köz­egészségügyi, járványügyi intéz­mények, a bölcsődék és a szociá­lis otthonok is. 1966—1970 között csaknem 4000-rel nő az orvosok száma és így 1970-ben 10 000 lakosra mint­egy 22 orvos fog jutni — mondot­ta Ajtai Miklós, majd így fejezte be beszédét: Az utóbbi években a párt veze­tésével jelentős eredményt ér­tünk el, leraktuk hazánkban a szo­cializmus alapjait. A következő, hosszabb időre szóló társadalmi cél a szocializmus teljes felépítése. A III. ötéves terv ennek a nagy fel­adatnak a szolgálatában áll, elő­irányozza a termelőerők további fejlesztését, a munka termelé­kenységének lényeges emelését, az életkörülmények további javí­tását, biztosítja a tudomány és a kultúra felvirágoztatásának to­vábbi alapjait. Fő társadalmi célunk, a szocia­lizmus teljes felépítését szolgálja a gazdasági mechanizmus terve­zett reformja is, amely a gazda­sági fejlődés újabb forrásait, a nép alkotókészségének további ki­bontakoztatását fogja eredmé­nyezni. Harmadik ötéves tervünk összhangban áll a mechanizmus reformkövetelményeivel. A terv a fejlődés olyan programja, amelyben a párt politikája ölt testet és amelynek teljesítésére harcba hívjuk a magyar dolgozók millióit. A fejlett tőkés országokkal is álljuk a versenyt Szünet után Pólyáik Jánosnak, az országgyűlés alelnökének el­nökletével folytatódott a tanács­kozás. Friss István, a terv- és költség- vetési bizottság elnöke, a törvény- javaslat előadója emelkedett szó­lásra. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a népgazdaság III. ötéves tervé­ről szóló törvényjavaslat jóval kevesebb számot, megkötöttséget tartalmaz, mint a korábbi hason­ló dokumentumok. Ez annak a felismerésnek az eredménye, hogy a központi tervben szereplő sok mutató, a központi gazdálkodás alá vont anyagok nagy száma, ez­zel együtt a tervlebontás eddigi rendszere bizonyos mértékig aka­dályozta, hogy a döntés azokon a fórumokon szülessék meg, ahol az arra leginkább hivatott, a fel­tételeket, a körülményeket és a követelményeket legjobban is­merő emberek dolgoznak. Az in­dokolatlanul sok központi előírás és megkötöttség elfojtja a helyi kezdeményezést és a kelleténél jóval Jcevesebb ember ügyévé te­szi a gazdasági cselekvést, köz­vetetten tehát utat nyit volunta­rista. szubjektív döntések meg­hozatalára. — Ez indokolja — folytatta Friss István —, hogy a gazdaság- irányítás rendszerének továbbfej­lesztése során fokozatosan meg­szüntessük a tervlebontás mai rendszerei és a döntés jogát ál­talában azok kezébe tegyük le, akik a döntések meghozatalára a leghivatottabbak. A mezőgazdasági előirányzatok­ról szólva a törvényjavaslat elő­adója kiemelte: a tervezett fej­lődési ütem alacsonyabb a má­sodik ötéves tervben eredetileg tervezett ütemnél, amely — mint a gyakorlat igazolta — nem volt reális. A bizottsági tanácskozáso­kon felmerült a kérdés: nem azért ilyen szolid a mezőgazda- sági termelés tervezett fejlesztése, mert a mezőgazdasági jellegű be­ruházások hányada az összes be­ruházásokhoz képest valamelyest alacsonyabb, mint az előző terv­időszakban volt? A valóság az, hogy abszolút számokkal mérve a mezőgazdaság beruházási része­sedése mintegy 4—5 milliárd fo­rinttal haladja meg a korábbit, s a terv sok olyan beruházást is tartalmaz, amely közvetve a me­zőgazdaság fejlesztését szolgálja. Ezután az elnöklő Pólyák János ismertette, hogy 32 képviselő je­lentkezett felszólalásra a törvény- javaslat vitájában Ebédszünet után az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós nyitotta meg az ülést. Elsőnek dr. Bodogán Já­nos képviselő emelkedett szólásra, majd Németh Károly képviselő, a budapesti pártbizottság első tit­kára beszélt. Egyetértésének adott hangot a harmadik ötéves tervja­vaslattal, a benne foglalt fő cél­kitűzésekkel. Ezután így folytatta: | A harmadik ötéves terv élért i eredményeink megszilárdításának, a szocializmus további építésének, az élet- és munkakörülmények javításának szolid, megalapozott terve, a szocializmus építésének öt évre szóló nemzeti programja. Méltatta azt a munkát, amelyet a második ötéves terv időszaká­ban pártunk vezetésével a mun­kásosztály, a parasztság, az értel­miség, egész dolgozó népünk vég­zett. A tisztelet és a megbecsülés Németh Károly felszólal. hangján szólhatunk csak arról a munkáról — mondotta —, amely az elmúlt öt esztendőben is ma­radandó alkotásokkal gyarapította hazánkat Hibák, gyengeségek, követke­zetlenségek is tarkították mun­kánkat. De ezek sikeres leküzdé­sének az is feltétele, hogy min­denki, aki becsületesen dolgozik — és népünk túlnyomó többsége j így dolgozik — tudja: van értel­me a munkának, az erőfeszítések a haza, a nép javát szolgáló ered­ményekre vezetnek. A tények azt mutatják — mon­dotta a továbbiakban —, hogy népünk életszínvonala nemcsak kibírja az összehasonlítást min­den olyan tőkés országgal, amely a fejlődésnek nagyjából azonos fokán állt két évtizeddel előbb, hanem azokat magunk mögött is hagytuk. A fejlett tőkés országok­kal is álljuk a versenyt, például a közoktatás, az egészségügy, szo­ciális ellátás terén. Tudjuk, hogy tőlük még sok tekintetben el va­gyunk maradva, de szocialista társadalmi rendünk minden tőkés ország fölött áll az emberiesség, a dolgozókról való féltő gondos­kodás, a társadalmi fejlődés tekin­tetében. A szónok ezután a lakosság fogyasztási cikk-ellátásáról szólt, megállapította, hogy az utóbbi években jelentősen javult, hely­zetünket figyelembevéve kedvező. Végezetül a harmadik ötéves terv végrehajtásában a főváros dolgozóira háruló feladatokat is­mertette. a harmadik ötéves terv­ről szóló törvényjavaslatot elfo­gadta. Több képviselő szólalt még fel, majd az elnöklő Pólyák János be­zárta a csütörtöki ülést. Az ország- gyűlés pénteken 10 órakor a terv- törvényjavaslat vitájával folytat­ja munkáját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom