Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
Gaburek Károly miniatűr tárlata Békéscsabán ^Jahéz ma már elfogult- különböző színellentétekből ság nélkül szólni Ga- fakad (Virágok, Tanya este, burek Károly műveiről Póstelek ősszel), valóban' (melyekből legutóbb a Kép- megkapóan szép. csarnok Vállalat békéscsa- Merész vonalvezetésű, a bai boltjában rendezett ki- kifejezni kívánt érzés vagy állítást), hiszen nemcsak a gondolat érdekében olykor közönség jelentős részé fo- a szokatlan megoldásokat gadta fanyalogva — szá- és torzításokat is vállaló monkérve tőle a látvány grafikái közül elsősorban pontosabb ábrázolását —, támaszkodó nőjének (II- hanem a szakma is, ami- lusztráció) szomorúsága, női nek jele többek között, fejének érzékeny szépsége hogy a gyulai IX. Alföldi vagy Sirató asszonyok cí- Tárlaton, vagy a május mű" művének modern for- 1-én Hódmezővásárhelyen mavilága ragad meg legin- nyíló területi kiállításon kább. (Feltétlenül ide kí- egyetlen műve sem szere- vánkozik még, hogy a mai Pel. magyar grafikában lejátNéha valóban megihök- szódó változásokra figyelő kentő egy-egy képének té- modern grafikát egyedül ő maválasztása (egy mocsár művel ma megyénkben!) közelről figyelt míkrovilá- A kiállított művek azon- ga), látásmódja (az őszi ban sajnos, nem egyenérté- hegyoldalt egyetlen rózsa- kűek, s így maga szolgáltat színes hangulattá olvasztó támadási felületet önmaga gyönyörködés) vagy grafi- ellen. A fentebb említett kainak vonalvezetése. Nem hegyoldal vagy a „Táj I” nehéz azonban belátni, kissé édeskés, rózsaszínes hogy mindez nem öncélú hangulata, Karácsony cí- bravúroskodás vagy hatás- mű művének festői felfo- keresés, hanem a világ új gása vagy „Gyümölcssze- és új arcának csodálkozó dők"-jének hatásokat sejtfelfedezése. Számára több- tető megoldása idegen mai nyíre idegen a passzív szemléletünktől és érzésvi- szemlélődés, s a külvilág lúgunktól, de idegen előbb fényeinek puszta számba- említett műveinek szemlé- vétele és lemásolása. A lát- lététől is. ványt mintegy saját egyé- Mindennek felemlítése niségéhez alakítva, művé- azonban, nem vonhatja ma- szetével szenvedélyesen ga utón értékeinek tagadá- hatni akar: meggyőzni, sát. Gaburek Károly művei hogy a világ mily elraga- tehetségről és szép mű- dóan szép és tiszta (Dél), vészi alkotásokat ígérő belvagy mily sejtelmesen el- ső tűzről tanúskodnak, s lentétes és titokzatos (Pós- arra figyelmeztetnek, hogy lelek ősszel). Mindezt nem tevékenységét meg fokozot- lémái vagy az ábrázolt tár- tabb figyelemmel kell kí- gyak és formák sugallják: sérnünk, hisz nem vagyunk ó mindenekelőtt a színekre mi olyan gazdagok tehet- ópít. Néhány műve, melyek- séges emberekben, nek zaklatott hangulata a Vass István Nemzetközi Műszaki Könyvkiállítás Május 20 és 30-a között hetedik alkalommal rendezi meg a Műszaki Könyvkiadó a Budapesti Nemzetközi Vásár keretében a Nemzetközi Műszáki Könyvkiállítást. Az elsőt 1960-ban szovjet, NDK-beli, csehszlovák és magyar kiadók részvételével rendezték. Ma hatszor akkora területen, 12 állam közel 80 kiadója állítja ki legújabb termésének színe-javát. A kiállítás jellegzetessége — a szokásos könyvvásároktól eltérően —, hogy nem a könyvkereskedelem, hanem az olvasók, mérnökök, technikusok, szakmunkások számára rendezik, s a könyveket az érdeklődők a helyszínen megrendelhetik. Ennek megfelelően az anyagot tematikai csoportonként, s ezen belül kiadónként állítják ki. A tematikai csoportok száma 25, a korábbi évekhez képest differenciáltabb, s ez gyorsabbá és könnyebbé teszi a könyvek áttekintését. A jelentős anyagban — közel négyezer kötet kerül kiállításra — megkönnyíti a tájékozódást az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ által a kiállításon idén első ízben megszervezett tájékoztató- szolgálat. — Csao..." Nagy üres csend volt a szobában, amikor felállt. Odatámolygott az ajtóhoz. Vékony fénycsík bizonytalankodott át a másik szobából. Furcsa — gondolta. — Most ketten vagyunk: én meg én. Egyikütik éppen öngyilkos, tetszhalott — nevetett és beesett az ajtón. Az asszonyok sikoltottak. Károlyiné az asztalterítőt rántotta magára. Irén sápadtan ugrott fel Jártas mellől, i ketten meg beszaladtak W fürdőszobába. Sági emelte fel a szőnyegről: — C,est la vie, doktor - kám! Felébredtél? Kérsz még egy konyakot?... Először egy virágvázát •vágott a tükörbe, majd egy pezsgősüveget a televízió képernyőjébe. Ügy elröppent mellőle mindenki, hogy a hangjukat is messziről hallotta: — Állat, vadállat! Paraszt! Megöl, megöl — sikoltozott Irén, amitől úgy megnyugodott, hogy mosolyognia kellett. Szétverem őket — nevetett. Én . .másod magammar vagyok, ők meg nyolöan, de szétverem őket. Nekem könnyű, én egyszerre két emöhr vagyok: az öngyilkos meg a másik. Egy széket forgatott a feje fölött. Leszakadt a csillár. DÉLBEN ÉBREDT. Irén az ágy szélén ült. Megszokott mozdulatokkal húzta a harisnyáját. Az asszony lusta mozdulatairól minden eszébe jutott. Ügy ugrott ki az ágyból, mintha forró tepsiben feküdt volna: — Takarodj! — ordította. Irén végigdőlt az ágyon. Nyújtózkodott: — Nyugi Sára úr, nyugi... Ne adja a harcos maflát. Próbáljon megmaradni kul- túrembernek. Visszarogyott az ágyra. — Miért csináltad? Az asszony felugrott. Kifordított csípővel állt előtte: — Hogy kérdezhet intelligens ember ilyen marhaságot? Te miért csináltad? — Mit? — A botrányt, drágám, a botrányt! Különben hagyj a fenébe. Annyit már tudnod kellene, hogy a gyengétől elveszik azt, ami nem is volt soha a sajátja. Érti végre? — magázta le az asszony. Nagy, szétpattanni készülő ólomgolyónak érezte a fejét, remegés rázta, nehezen mozdult a szája, oly annyira. hogy éppencsak kibuktak belőle a szavak: — Értem. Lassan. Ez volt a szisztéma. Engem leitatni, és... Az asszony közbevágott: — Magát leitatni? Hát drágám, az igazán nem volt nehéz. — Ha annyira akarják! — mondta és érezte; hogy rögtön mennie kell, rohannia, mert ha nem, valami rettenetes történik. Megfullad, belefullad abba a hét évbe, amelyikből legalább hármat ebben a szobában töltött, becsapva, olyan rövidlátón, hogy nem tudta, mi van az orra .hegyén túl és a konyakosüveg alján... HÉTFŐN REGGEL az intézetben már várták. Leültették és egyszerre hárman járkáltak előtte fel- alá, hátratett kezekkel. Az egyik magából kikelve kiabált, a másik a szavakat keresve bktatta, a harmadik meg hol erre, hol arra bólogatott. Olyan szózápor zúdult rá, hogy a fejét se .merte mozdítani. — Hogy lehet ilyet csinálni?! Diplomás ember letére! Nem gondolt az intézet jó hírnevére... — De kérem, a feleségem évek óta velük... — próbált szóhoz jutni, *de a haragos kis ember közbekiabált : — Az nem tartozik ide. A’z az ön magánügye! Le- ittasodott kérem és belekötött a társaságba. Elmondták, egybehangzóan elmondták. Azt hiszi, kérem, hogy mi információk nélkül ültünk le magával tárgyalni?... — Helytelenül cselekedett, értse meg! Miféle erkölcs ez? Ez, ez... Ilyesmi régen csak a parasztkocsmákban történt! A fejébe tódult a vér: — Tévednek. Ott ilyesmi sosem történik. — Szomorú, hogy nem' érti — csapott rá az egyik hátra tett kezű. — Ez etikai vétség! Sérti a szocialista morált! Le kell vonnia a következtetéseket. — Már megtettem — mondta és felállt. Mindnyájan kérdően nézték: — Nos, mit tud felhozni a mentségére...? Hallgatott. A három megvető, hideg szempár bele- fullasztotta a szót. És úgy érezte, jobb is így. Ezek előtt jobb így. Nem kell a szánalmuk. Ha sajnálnák, még nagyobb lenne a szégyene. — Semmit, kérem, semmit — mondta nagyon halkan és nagyon nyugodtan, pedig belül remegett. — Verekedés volt, kérem. Verekedtem... Amikor behúzta maga mögött az ajtót, még hallotta: — Ifahát, milyen cinikus ember! Nem is gondoltam volna róla... Tiszai Lajos Sass Ervin:, Inferno lehet hogy én is ott ülök a gépen s megölöm magam ki odalenn járok a dzsungelek mélyén majd sodró folyókon kelek át és rizst viszek a gyerekeknek hogy egyenek este is lehet hogy én is ott ülök a gépen hogy foszforos bombát szórjak a zölden hunyorgó tájak termékeny ölére s föld-húsba vájjam a kínt lehet hogy én is ott ülök a gépen s átkok iszonyú árja zuhog fejemre mert nem várhatok mást én bolond szegény ki ott ülök a gépen és a célzókészülék vibrálását figyelem mert nem babra megy itt a játék lehet hogy én is ott ülök a gépen s a földön is én. járok-kelek és szeretek egy lányt kinek fekete hosszú hajfonata van és a szeme két ragyogó fekete gyöngyszem lehet hogy én is ott ülök a gépen Texasból jöttem vagy Victoriából mindegy csak azt tudom hogy nem tudom miért ölöm meg magam ki odalenn járok a dzsungelek mélyén majd sodró folyókon kelek át hogy hírt vigyek a világnak nincs csodálatosabb az ömlő piros vérnél anyák sikoltása nagyszerűbb mint a beat-zene égő gyerekek húsa kannibál ősök finom pecsenyéje lenne lehet hogy én is ott ülök a gépen s megölöm magam mert egyedül csak a halál bizonyos s minek várjak én bolond szegény minek várjak az anyám is halott már irigylem őt lehet hogy én is ott ülök a gépen s megölöm magam ki Odalenn járok a bánat-poros földön mert megszülettem és ember akartam lenni s nem tudtam akkor hogy ott ülök majd a gépen és eljövök a nagy tenger másik oldaláról ahol az anyám már régen halott és bőgnek a hajtóművek e szörnyű állatok mert nem babra megy itt a játék és a lányt a fekete gyöngy-szeműt elhagyom nem kell a szerelem a csók az önfeledtség az álom a remény nem babra megy itt a játék ott ülök a gépen egészen biztos hogy ott ülök és megölöm magam ki odalenn járok a dzsungelek mélyén majd sodró folyókon kelek át és rizst viszek a gyerekeknek hogy egyenek este is most megölöm magam s lehet hogy senki sem veszi észre Koszta Rozália Korsós csendéíat
