Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-10 / 109. szám

M66. május 10, 3 Kedd Épül a szolgáltató ház Bővül Szeghalmon a szolgáltatóhálózat. A járási tanács épülete mellett új szolgáltatóházat építenek. Az emeletes épületben női, férfifodrászat, fényképész-, képkeretező-, szabó- és cipészrészleg kap majd helyet. Fotó: Esztergály Keve Süvítik az aHandó foglalkoztatottság körét A mintegy 4400 hold szántón gazdálkodó dobozi Petőfi Tsz- ben is gondot okoz az, hogy ál­landó munkát biztosítsanak a szövetkezet idős és fiatal gazdá­inak. Tavasztól őszig elég bősé­ges a foglalkoztatottság, miután több száz holdon foglalkoznak- ipari zöldségtermeléssel, virág- és különböző növénymagok ter­mesztésével. Télen azonban csak az állattenyésztésben van állandó foglalkoztatottság, s ter­mészetesén a gépjavítóműhely- ben és egyéb segédüzemben. A szövetkezet vezetőit most az a terv foglalkoztatja, hogy gom­batenyésztő telepeket létesíte­nek az e célra alkalmas pincék­ben és más helyiségekben. Ezen­kívül’ építeni akarnak egy 400 négyzetméteres szaporító- és egy négyezer négyzetméteres zöld­séghajtató házat, amelyben a primőr áru előállítása a téli idő­szakban is munkát-adna jó né­hány szövetkezeti gazdának. Rétezer-kilencszáz nyúl átadására kötötted szerződést A Szarvas és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet szarvasi és esabacsűdi nyúltenyésztő tár­sulása 1904-ben alakult, tagjái az első évben 1500 nyálra kötöttek szerződést. Az idén már 2900-ra nőtt ez a szám, s a törekvés az, hogy 2 kiló 60 dekán felüli súly­ban adják át a nyálakat, mert azért kedvezőbb árat kapnak. A legnagyobb és legszaksze­rűbben kezelt nyúltenyészete Lestyán Györgynek és Kriska Györgynek van, amiből mind­ketten 10—15 ezer forint jöve­delemre- testnek szert. A két nyúltenyésztő társulás a tanácstól az idén Szarvason három. Csabacsűdön pedig két hold földet kapott használatra, amit lucernával vetett be. ezt követeli. A döntésre váró problémáik egyre nagyobb része az új tudományos eredményeik hasz­nosításával, a népgazdaság szer­kezetének módosításával, a nem­zetközi kapcsolatok célszerű ala­kításával függ össze. Ezeknek el­döntése és megoldása áltálában ötéves vagy ennél hosszabb idő­szakokat igényéi. Igen fontos-, hogy a tervcélokat a szabályozandó feladatok időigé­nyessége szerint differenciáljuk. Minden tervben csak az ott sza­bályozandó kérdéseket döntsük el. Elvileg a tervidőszak hosszát az objektíve reális célok időigénye, illetve az újratermelési folyamat­ból eredő objektív mozzanatok határozzák meg. Sokoldalú mérle­gelés alapján dönthetünk arról, hogy egy-egy adott feladatnak megfelelőn 15—20 vagy 30 éves fej­lesztési koncepciók, három-, öt-, hét-vagy tízéves közép lejáratú, vagy éves operatív tervek 'készí­tése a célszerű. Olyan gazdaságiban, amelyben a speoializáció és a kooperáció a munkamegosztás bonyolult rend­szerét alakította ki és amelyben a szükségletek dinamikusan vál­toznak, a központi terv nem ké­pes részleteiben felmérni a tár­sadalom szükségleteit. Még ke­vésbé lehetséges ez olyan nagy­arányú külkereskedelmet folytató országiban, mint hazánk. A terv a népgazdasági összfolyamatok legfontosabb összefüggéseit — a népgazdaság szerkezeti fejlődését, a nemzeti jövedelem növekedését és elosztását, a szakember-szük­ségletet stb. — ugyan megközelítő pontossággal tükrözheti, de sem­miképpen sem. fejezheti ki az új­ratermelési folyamat valamennyi részletét. A mechanizmus reform­jának egyik legproblematikusabb feladata azt megoldani, hogy a központilag nem tervezett — nem tervezhető — részfolyamatok is a központi célok irányába tereljék a népgazdaság fejlődését. Ez csak úgy biztosítható, ha a központi tervezést összekapcsoljuk a köz- gazdasági módszerekkel. Ez nagy fontosságú lépés a szocialista ter­vezésben, mert ezzel — az eddigi­ekkel szemben — objektívebb ala­pokra helyezhetjük az egész nép­gazdaság központi, tervszerű irá­nyítását. A terv új értelmezése abból in­dul ki, hogy az egyes gazdasági egységek bizonyos mértékig a ma­guk autonóm életét élik. Ezeknek a gazdasági egységeknek — vál­lalatoknak — tipikus reagálásait, törekvéseit érdekeik motiválják. A motivációs tényezők — az ár, a hitel, a bér, az adó. a kamat stb.— azonban éppen úgy a szocia­lista állam kezében vannak, mint a terv. Ezek a motivációs eszkö­zök. formák azonban a köz­ponti tervutasításnál közvetle­nebb, gyorsabb és pontosabb rea­gálásokat váltanak ki a gazdasági élet részfolyamataiban. (FI. a ter­melés szükséges választéka, a ke­reslet és a kínálat ingadozása, az állóeszközök pótlási igényei vo­natkozásában stb.) Ezért ezek az eszközök hatékonyabban is mű­ködhetnek a gazdasági tevékeny­ség bizonyos területén, mint a közvetlen tervutasítás. Ami az üveg csillogása mögött van Az Orosházi Üveggyár a máso­dik ötéves terv egyik nagy beru­házásaként létesült. Termelését 1963 novemberében kezdte meg — egy kemencével. Ezután folya­matosan további négy kemence lépett be a termelésbe. Az egyes kemencék a hozzájuk kapcsolódó önműködő gépsorok és . egyéb gyártó berendezések hazánk egyik legkors^rukjb üvegipari üzemé­vé avatják az orosházi gyárat. Lé­tesítése — az eredeti cél szerint — fizetési mérlegjavíló beruházás volt, fő profilként konzerves üve­geket. és hengerelt síküveg gyár­tását tervezték, melyeket koráb­ban jelentős mennyiségben kül­földről voltunk kénytelenek be­szerezni. A megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság a múlt hónapban vizsgálta az üveggyár exporttevékenységét. Ezzel kapcsolatban néhány olyan megállapítást tettek, melyek el­gondolkoztatok és sok mindenre rávilágítanak, ami az üzem gond­jait és lehetőségeit illeti. Alit állapít meg a vizsgálat? Bár 1964-ben Orosházán még jobbára kísérleti gyártás folyt, s lényegileg csak az idei esztendő elejére lépett a termelésbe teljes kapacitással a gyártóüzem — már a próbaüzemek során is számotte­vő volt a termelés. 1965-ben több mint 238 millió forint értékű ter­méket állítottak elő, s elérték azt a mennyiségi szintet, amely csak 1967-re volt programozva. Hogy a kemencék és a hozzájuk kapcsolódó gépsorok kihasználása elérte-e az optimális lehetőségek határát, azt mégis nehéz megál­lapítani. (Az automaták ütemének növelése ugyanis addig a határig fokozódhat, amíg a kemence el tudja látni nyersanyaggal, s a többtermelés nem megy a minő­ség rovására.) A múlt évben a zárt ciklusú mérések alkalmazásá­val ilyen kísérleteket végezhettek volna, ez azonban nem történt meg, és statisztikai adatok sincse­nek az ütem növeléséhez kapcso­lódó kemencekapacitás optimális szintjének meghatározására. A kapacitás kihasználását minden­esetre hátráltatja a gyakori profil­változás is, mely mindenkor át­állásokkal. új szervezésekkel jár, s kedvezőtlenül hat a termelé­kenység emelésére. * A gépek és termelőberendezések megfelelő kihasználásához tarto­zik az automaták folyamatos üze­me. A vizsgálat szerint az állás- ót'ák az üveggyártó automatáknál helyenként elég magasak. A kü­lönböző okokat vizsgálva az úgy­nevezett „egyéb” állás és a TMK- javításra fordított idő a legtekin­télyesebb. Az illetékes műszakiak tájékoztatása szerint ennek egy részét az alkatrészellátás súlyos zavarai, más részét pedig a gépek­hez kapcsolódó üvegolvasztó ká­dak, kiszolgáló berendezések idő­szakonkénti kényszerállásai okoz­ták. A selejtkár 60 millió A gyáregységben a selejt ala­kulása mind az 1964-es, mind pe­dig az 1965-ös évben az átlag fe­letti volt. Az előbbi évben ma­gyarázni lehet a magas selejtszá­zalékot a próbaüzemmel, azzal, hogy voltaképpen teljesen új gyár új berendezéseit kellett zömében újonnan képzett technikai sze­mélyzettel megindítani. A múlt évben viszont a gyártmányössze­tétel változásai okozták a magas selejtszázalékot. A bázishoz mér­ten valójában 6,9 százalékkal csökkent a selejtes termékek ará­nya, s bár a jobb munkaszervezés és a javuló munkafegyelem je­lentősen hozzájárult a jó minősé­gű termékek arányának növeke­déséhez — s az előzőekben gyár­tott konzerves üvegekből a selejt­százalék már nem haladta meg az iparágban elfogadott szihtet —, a profilváltozás megint csak a se­lejt átmeneti növekedését jelen­tette. Így a termelés minőségi alaku­lását elfogadhatóan lehet ma­gyarázni, s egyáltalán nem biz­tos, hogy * a selejtszázalék szóban forgó színvonaláért a gyár műszaki emberei vagy munkásai lennének felelő­sek. Ugyanakkor mégiscsak tény, hogy 1965-ben több mint 60 mil­lió forinttal csökkentette a selejt a gyár termelési értékét. Ez pedig nagy összeg. Ha bármilyen kis mértékben, ha bármiféle megelő­ző intézkedéssel is csökkenteni lehetne, az milliós nagyságrendű hasznot jelentene az üzem — és a népgazdaság számára. Mindebből következik, hogy a népgazdasági terv , szerepét nem lehet azonosítani annak közvetlen parancs- és kötelező (utasítás) jel­legével. A terv tartalma és sze­repe ennél több, mert mór bele­értjük a közgazdasági szabályozás eszközeinek (az áraknak, a hitel­feltételeiknek, a vállalati jövedel­mek elosztásának stb.) a tervcélok érdekében történő felhasználását is. A központi irányítás szféráját tehát elhatárolhatjuk úgy, hogy ennek tartalma a központi terv­célok kitűzése és azoknak a fel­tételeknek, gazdasági viszonyok­nak a szabályozása, amelyek a gazdasági szervezeteket e célok megvalósítására késztetik. Hullámzó igények A belföldi igény a gyár termé­kei iránt igen hullámzó. Bár az üzemet nagyrészt a konzerves üvegek hazai ellátásának hi­ánya miatt hozták létre, az idén a tervek szerint kétharmaddal kevesebb konzerves üveget fog­nak készíteni, mint az előző év­ben. Ez a hullámzás kedvezőtle­nül hat a gyár termelésére, kény­telenek sokfélét gyártani, gyako­ri átállásokkal, s nem tudnak kialakítani fő profilt valamelyik termékfélénél. Pedig az Orosházi Üveggyár a szállítási szerződések szerint Ezért a szocialista országok köz­gazdászainak többsége amellett foglal állást, hogy a tervekben — elsősorban a közép lejáratú ter­vekben — foglalt feladatoknak csak kis része lehet utasítás, más részük csupán orientáció a vál­lalati operatív tervek számára. A központi tervezés tehát mérje fel és tervezze az egész újratermelési folyamatot a termeléstől a végső felhasználásig, de nem szükség­szerű, hogy az előirányzott beru­házásból, vásárlóerőből és kivi- leiből adódó termelési feladatok és erőforrás (ráfordítás) kombi­nációk közvetlen tervutasítás for­májában jussanak el a vállala­tokhoz. Ez a jövőben a szállító és felhasználó vállalatok áru- és! pénzkapcsolatai, a szerződéses! .ormák felhasználása útján való-1- sül meg. űr. Varga György igyekszik jól teljesíteni a megren­delők kívánságait. Az 1965. évi kötbérmérleg erősen atktív, ami azt jelenti, hogy sokkal több kár­térítést kapott más vállalatoktól, mint amennyit kénytelen volt ki­fizetni késedelmes szállítás vagy gyenge minőség miatt. Ugyanak­kor 253 fegyelmi határozatot hoz­tak, azaz a mulasztókkal szemben szigorúan eljárnak. Nemrégiben a legfelsőbb vezetés egyik tagját váltották le a munkában talált különböző hiányosságok miatt. Ilyen körülmények között vajon milyen az üzem exporttevékeny­sége? Kinek érdeke az export? A furcsa az, hogy az export- iiányad növelése a termelésben nem érdeke sem a gyárnak, sem • • » az üzem vezetőinek és műszaki dolgozóinak. Az értékesítés s a különböző szállítási szerződések megkötése az Üvegipari Országos Vállalat központi irodáin keresz­tül bonyolódik. Az országos vál­lalat által kijelölt prémium cél­kitűzése a termelési értékterv tel­jesítésére, a megadott költségszint csökkentésére, a különböző tech­nológiák kidolgozására stb. irá­nyulnak és az exportra nem je­lentenek semmiféle ösztönzést. Sőt. a különleges kívánságok, az eltérő termékek termelésének be­vezetésével kapcsolatos maga­sabb selejt ellenére az exportnál is a belföldi árak szerint dolgoz­nak, k így lényegében a külföldi szállítás az üzemnek nemhogy él - deke lenne, de inkább csak külön gondot jelent. Mégis a népi ellenőrök meg­állapítása az volt, hogy bár az országos vállalattól írásos doku­mentumokat nem kaptak, melyek a fizetési mérleg javítására, az export növelésére, az import csökkentésére hívják fel a figyel­met (melyek az üveggyár létreho­zásának eredeti céljai voltak), ezt a népgazdasági szempontból is elengedhetetlenül fontos kér­dést a gyáregység vezetői mégis ébren tartják, s az anyagi érdek­telenség ellenére munkájuk és a műszaki fejlesztés az exportigé­nyek kielégítésére törekszik. Mit rejt az „ egyéb ”? A vizsgálat javasolja a gyártás­közi selejt csökkentésére a se- lejtanalízis-vizsgálat tartását. A termelékenység növelése, a fel­dolgozó gépek állásóráinak csök­kentése céljából pedig az állás­órák részletes feltárását javasol­ják; különös tekintettel az „egyéb” okokból keletkezett állások beha­tó elemzésére. A megfelelő gyártási profil s az exportigények célszerű kialakí­tására pedig javasolják a vállalat központjának, hogy az exportkö­tések tárgyalásaira hívják meg a gyáregységek illetékes vezetőit is. Megyénk az ország egyik legkorsze rűbb üvegipari üzemével büszkél­kedhet. , Hogy ennek a létesít­ménynek óriási lehetőségeit, tel­jes kapacitását korszerű módon felhasználhassuk, ez nemcsak népgazdasági érdek, de megyénk fejlődése szempontjából sem le­becsülendő. Az ország egyik leg­jelentősebb földgázfeltárásának közvetlen közelében, munkaerő­vel jól ellátott vidéken dolgozik egy nagy perspektíva előtt álló üveggyár. Munkálkodjunk azon. hogy ez a perspektíva minél in­kább kiterebélyesedő valóság le­gyen — ez nemcsak az orosházi­ak, de az ország üvegiparának is érdeke. Vajda János A Magyar Bélyeggyűjtők Orszá­gos Szövetsége mély fájdalommal közli, hogy VAKadi IMKE, a szövetség egyik alapítója és első elnöke, legutóbb. ügyvezető társel­nöke, az AIJP (filatelista újságírók nemzetközi szervezete) aieánöke, az INTERMESS (vásárvárosok nemzetközi űlateiista szervezete) elnöke 1966. május 5-én tragikus hirtelenséggel élhunyt. Váradi Im­rét, a magyar füateUsta mozgalom egyik legáldozatkészebb munkását a MABÉOSZ saját halottjának te­kinti. Temetése május 11-én fél 4 órakor a Farkasréti temetőben. 214 V

Next

/
Oldalképek
Tartalom