Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

1966. május 8. 3 Vasárnap Beszélgessünk, kertészkedjünk előadássorozat Megalakult a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület megyei csoportja Most már tizenhárom tudományos szervezet működik megyénkben Újabb tudományos egyesületi csoporttal gyarapodott a megye tudományos szervezeteinek szá­ma. Pénteken délután tartották meg Békéscsabán, a Technika Hazában a Geodéziai és Kartog­ráfiai Egyesület megyei csoport­jának alakuló ülését. Az ülésen harminchat alapitó tag vett részt, megjelent továbbá Raum Frigyes, a Geodéziai és Kartográfiai Egye­sület főtitkára,' Sallai Béta, a központi választmány tagja és Goldberger János, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Békés megyei Szerve­zetének a'l elnöke Raum Frigyes' főtitkár tájékoz­tatta az alakuló ülés résztvevőit a tudományos egyesület' munká­járól és feladatairól, majd a vá­lasztásra került a sor. Az új tu­dományos egyesületi csoport hét­tagú vezetőséget választott. A ve­zetőség tagjai lettek: Berki Má­tyás, Csaba Gyula, Kiss Sándor, Luptovics Sebestyén, Matuz Mi­hály, Székely Márton és Tóth Sán­dor. A választás után a vezető­ség megtartotta első < ülését, s ezen Csaba Gyulát, a Földmérési és Földnyilvántartási Felügyelő­ség igazgató-főmérnökét elnökké, Berki Mátyást, a Budapesti Geo­déziai és Térképészeti Vállalat Békés megyei irodájának vezető­jét pedig titkárnak választották. Az alakuló ülés szakmai filmve­títéssel fejeződött be. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület megyei csoportjának megalakulásával a megyében im­már 13 lett a tudományos egye­sületi csoportok száma. A Békés megyei Könyvtárban Beszélgessünk, kertészkedjünk címmel nagy érdeklődésre szá­mot tartó előadássorozat indult. A város kertészkedői kétheten­ként jönnek össze a könyvtár olvasótermiben, hogy előadáso­kat hallgassanak meg' ési kicse­réljék legfrissebb tapasztalatai­kat. Május 6-án, pénteken dél­után 6 órakor Arató István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa tartott előadást a sorozat keretében az aktuális tennivalókról, melyet vita követett. Vasárnap délelőtt 9 órakor Gulyás Pálné, Bajza utca 11 számú házának kertjében talál­koznak a kertészkedés kedvelői, és helyszíni tapasztalatcserét tartanak. 17/ raktárakkal, a tavalyi jó mtídsserek tökéletesítésével késsül as idei tervének teljesítésére a megyei gabonafelvásárló és feldolgosó vállalat Még elég messze van az aratás és a gabonafelvásárlás ideje. Ahogy mondani szokás, addig még sokszor kint alszik a búza. Azonban a készülődésnek: a rak­tárak kiürítésének,. fertőtleníté­sének, a gépek és félszerelések kijavításának jtt van a megkez­dési ideje. Bánki Béla elvtárstól, a vállalat igazgatójától és Kovács Mihály elvtárstól, a felvásárlási osztály vezetőjétől érdeklődtünk az idei gabonafelvásárlás előké­születeiről. T- Rendelkezik-e a vállalat megfelelő tárolóhellyel, avagy még építenek az idén? — Azt nem mondhatjuk, hogy most már elegendő tárodóhéllyel rendelkezünk, azonban az bizo­nyos, hogy az idén raktárhiány nem lesz. Tavaly lényegében a felvásárlási szezon végére készült el Orosházán égj’ 600 vagonos, Sarkadon egy 250 vagonos és Battonyán egy 180 vagonos rak­tár, ezenkívül Orosházán öt, Szeghalmon pedig két nagy színt építettünk. Saját raktárainkhoz és színeinkhez a tavalyihoz ha­sonlóan az idén is tárolási szer­ződést kötünk az állami gazda­ságokkal és a termelőszövetkeze­tekkel. Mi már hozzáláttunk raktára­ink kiürítéséhez, kitakarításához és fertőtlenítéséhez. Szeretnénk, ha a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok is nagy gon­dot fordítanának a raktárak ki­takarítására és fertőtlenítésére. — Az elmúlt évben egész sor .jó módszert vezettek be a ga­bonafelvásárlás meggyorsítá­sára. Születtek-e azóta újabb jó módszerek? — Az elmúlt évben lényegében mindent megtettünk a felvásár­I lás gyors üteme és zavartalansá- | ga érdekében. Pillanatnyilag I nem dicsekedhetünk újabb mód- I szerekkel. Ennek ellenére előre­láthatólag nem lesznek zökkenők az ez évi felvásárlásnál sem. Tá­rolóhelyeink 90 százalékát már ■ annyira gépesítettük, hogy telje­sen feleslegessé vált a zsák cipe- lése. Füzesgyarmaton, Tótkomló­son, Orosházán, Békésen, Mező- berényben, s még mintegy húsz i helyen ömlesztve vesszük át a ga- |bonát. Azokon a helyeken sem I kell zsákolni, ahol zsákos árut ve- zünk át, mert szalag viszi be a raktárba a gabonát. Hogy újdonsággal is szolgál­junk, elmondjuk: ebben az esz- i tendőben Sarkadon, Mezőkovács- házán, Békéscsabán és még to­vábbi 18 helyen kombájngabona tisztítására is berendezkedtünk. A termelőszövetkezetek ezeken a helyeken egyenesen a tarlóról hozhatják be az ömlesztett gabo­nát. Tavaly csak kísérleteztünk még a tisztítással. — Mi tette szükségessé, hogy gabonatisztítást is vállaljon a vállalat? szágépítés lázas • küzdelem, nehéz, bonyolult feladatok súlyos egy­másutánja. Ebben a küzdelemben a párt bátran támaszkodhatott a noginszki iskolásokra is! Nos ők, a „noginszkiak” gyűl­tek egybe április utójának egyik hétköznapján Pesten, a Partizán Szövetség épületében. Megyénket hárman képviselték: Lévai Zsig- mond rendőrőmagy. Zahorán Mi­hály, a Békés megyei tanács tsz- telepítési csoportjának a vezetője és e sorok írója. A megjelenteket az egykori tanár, Lehel Artúr professzor üdvözölte, majd kegye­lete« szavakkal emlékezett, meg professzortáfsáról, a haláláig te­vékeny kommunistáról, Orosz Nándorról, s arról a négy tanít­ványról, akiket ugyancsak örök­re elragadott a vég. Ezután Cse- terki Lajos elvtárssal közösen elevenítették fel a noginszki idő­ket, emlékeztetve arra az áldo­zatra, amit a szovjet nép, a szov­jet vezetés az akkori nehéz há­borús és háború utáni viszonyok ellenére a hadifoglyok felvilágo­sítása, szervezett nevelése érde­kében hozott. A családiasán meghitté vált légkörben érdekesebbnél érdeke­sebb élmények kerültek felszín­re. Báti Ernő, aki az iskola Ben­jáminja volt, elmondta, hogy No- ginszkba kerüléséig azt sem tud­ta, mi a politika. Utána viszont világmegváltó hévvel indult a táborokba, hogy a tanultakat gya­korlattá tehesse Keservesen kel­lett azonban tapasztalnia, hogy ez nem megy máról holnapra. Akkor döbbent rá. hogy világnézetileg milyen vastag sötétségben tartot­ták a Horthy-Magyarország urai a kétkezi dolgozót és az értelmisé­get egyaránt. Csak hetek, hóna­pok kínosan lassú munkájával, sok-sok megtorpanással és újra- lendüléssel sikerült eredményt el­érni, miközben maga is tanult, okult és fejlődött. Ma már mo­solyogva emlékszik arra, hogy voltak pillanatai, amikor bezár­kózva sírt tehetetlenségében. — Igazi életiskolát jártak vé­gig az elvtársak és nem vizsgáz­tak rosszul — összegeződött a korelnök részéről mindaz, ami el­hangzott. Önök felelős posztokon működnek, szinte az élet minden hasznos területén — folytatta. Végezzék munkájukat továbbra is töretlen kedvvel, akarással a legnehezebb körülmények között is, egyetlen pillanatra sem té­vesztve szem elől pártunk nagy ügyét, hazafias és internaciona­lista célkitűzését. A még sokáig tartó elvtársi, ba­ráti együttlét egy kedves epizód­jaként az idő előrehaladtával Cseterki elvtárs elnézést kért, mondván, hogy távoznia kelL ugyanis kislánykája egyedül van otthon és nagyon várja apuká­ját... — Elsősorban az, hogy kihasz­náljuk a rendelkezésre álló tisz­títóberendezéseinket. másrészt az, hogy ebben is segítséget adjunk a termelőszövetkezeteknek. Emlé­kezetes, hogy milyen sok csapa­dék volt tavaly aratáskor, s emiatt bizony nagyon lassan ha­ladt a kombájn által learatott gabona kitisztítása. Főleg azok­ban a szövetkezetekben, amelyek nem rendelkeztek megfelelő ka­pacitású fedett szérűvel. — Az elmúlt évi aratásra való visszaemlékezés arra int, hogy az idén jól fel kell készülni a gabona szárítására is. Szükség esetén milyen szárítási kapaci­tás ál| rendelkezésre a megyé­ben? — Vállalatunk szárítási kapa­citása lényegesen növekedett az elmúlt évi aratás óta. Ugyanis egy-egy nagy teljesítményű szá­rítót állítottunk üzembe Tótkom­lóson és Kondoroson. Ezekkel együtt most már naponta mintegy 55 vagon gabonát tudunk meg­szárítani. A termelőszövetkeze­tek ennél több, az állami gazda­ságok pedig még több szárítási kapacitással rendelkeznek. Az a fon,Los, hogy hozzálássanak most már a szárítógépek és berendezé­sek kijavításához, üzemképessé tételéhez, s gondoskodjanak a szükséges tüzelőanyagról — mon­dották befejezésül a gabonafelvá­sárló és feldolgozó vállalat veze­tői. HÉTKÖZNAPOK Kaszálják a lucernát Békésen, a Kosárfonó Háziipari Szövet­kezet háztáji gazdaságában. Fábián Gábor és Mucsi Gábor dús rendel vág az idei termésből. Bartó György traktoros, a Mezőberényi Gépjavító Állomás dol­gozója napraforgót vet a mezőberényi Aranykalász Tsz földjén. Egyelik a cukorrépát. Hugyecz Jánosné és Zsíros Adámné munka közben a békéscsabai Szabadság Tsz II. üzemegységé­nek répaföldjén. A belvíztől oly sokat szenvedett békési Október 6 Tsz-bcn lófogatokkal is szántják a tavasziak alá a szövetkezet tábláit. Képünkön Soós Mátyás fogatos és Cs. Kovács László, a tsz KISZ-alapszervezetének szervező titkára az eke szarvánál. Fotó: Dupsi Károly Huszár Rezső K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom