Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
BEKES MB MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG É S A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1966. MÁJUS 8„ VASÁRNAP An»: 80 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM Egy nap a történelemből E gy nap a történelemből. Gépkocsikaraván hajt végig a porrá zúzott Reich fővárosán, Berlinen. A gépkocsiban ülő marsallok és tábornokok a vezérükké és bálványukká lett őrvezető szavait olvashatják a romokra tűzött táblákon: „Adjatok nekem tíz esztendőt és nem fogtok ráismerni Németországra. Adolf Hitler.” A táblákat a győztes szovjet csapatok tűzték a romokra; az ő főhadiszállásukra tart a menet, hogy aláírják a Harmadik Birodalom feltétel nélküli megadásáról szóló okmányt. Egy nap a történelemből, de: micsoda nap! A győzelem napja a szenvedés óceánjai, a vér tengerei fölé emelkedett: meggyötört, sebektől borított emberekre, halottakra, összeomlott épületekre, tönkretett földekre hullottak első sugarai. Régen várt napkelte volt ez, s eljöttéért iszonyú árat fizetett az emberiség: huszonegy év alatt e nap múlttá vált a történelemkönyvek lapjain, de élő, sajgó sebekre figyelmeztető valóság ma is szívünkben, idegeinkben. Ágyúk dísztüze, harangzúgás köszöntötte, s egy soha többé háborút kiáltó emberiség: a dísztűz, a harangzúgás emlék lett, de a soha többé háborút a legjobbakat ma is egyesítő, minden becsületes emberben meglevő akarat. És kell ez az akarat, mindennél jobban kell, mert a glóbus sok pontján ott ólálkodik a revans, a népirtás, a gyilkot ragadás szelleme: Vietnamban és Dominikában, s Európa szívében, Németország nyugati felében. Kell ez az akarat és kell az emlékezés! II uszonegy esztendeje halottakat sirattak: Vietnamban 11 ma is testvér, gyermek, szülő teteme fölé görnyed a gyászoló, s átkozza a gyilkosokat. Huszonegy esztendeje egy világ bélyegezte meg a népirtó barna pestist, a gázkamrás, haláltáboros Hitler-rajt: ma gyászos utódaik, az amerikai egyenruhát viselő hóhérok irtják napalmmal, gázzal, vegyszerekkel azt a népet, mely nem akar többet, csak saját hazájában szabadon élni. Huszonegy esztendeje a háború poklából eszmélő világ követelte, vonják felelősségre a bűnösöket: ma e bűnösök akkori ellenfeleiktől, mai szövetségeseiktől atombombát követelnek, még több jogot a „tengely”’-től semmiben sem különböző agresszív NATO keretében. Hát semmit nem változott a világ? Összehasonlíthatatlanul más világ ez, mint az akkori. A fasizmus fenevadjának legsúlyosabb csapásait a világ egyetlen szocialista állama fogta el, s a győzelem napja, bár 1945. május 9-én kelt fel, már jóval korábban, a volgográdi, a kurszki csatában jelezte eljöttét: ma országok testvéri közössége szegül szembe a revansvággyal, a holnapok poklát tervező militarizmussal. Afrika és Ázsia térképét sokszorosan átrajzolták a politikai, társadalmi változások, s e kontinensek sok országában nemcsak a tömegek, a hivatalos politika óhaja, akarata is a békés egymás mellett élés. És mégis, bármennyire hatalmasak is a béke erői, nem felesleges az emlékezés, az emlékeztetés! H barna pestist is először apró bacilusok hordozták ™ müncheni sörivók asztala mellett, majd — a nagytőke támogatásával — az utcákon, mígnem azután elborított mindent. Az apró bacilusoktól ma sem mentes a világ, s még kevésbé mentes azoktól, akiknek a háború megsokszorozódó profit, milliókban mérhető haszon. 1939. szeptember 1-én Hitler diadalittasan jelentette be a Reichstagban, hogy ki- lencvenmilliárd márkát költöttek fegyverkezésre; a Német Szövetségi Köztársaságban 1954—64 között 150 milliárdot adtak ki ugyanerre, s a világcsendőrré előlépett USA költség- vetésének hatvan százaléka katonai célokat szolgál! A háború gyilkos bacilusai mindig ezen a táptalajon tenyésztek! A nagytőke s a hódítani akaró militarizmus édestestvérek. A világ azonban nemcsak éberebb lett, hanem erősebb is. A Reich fővárosának romjaira a vörös zászlót kitűző szovjet katonák fiai ma a béke megőrzésének, az agresszor elrettentésének hatalmas fegyvereit kezelik: interkontinentális és or- ibitális rakétákat, atom tengeralattjárókat, szuperszonikus repülőgépeket. Akkor ötvenmillió halottat gyászolt a világ, azóta megtudta azt is pontosan, kik és hogyan gyilkoltak, gyilkolhattak. És megtanulta azt is, hogy bármilyen mundérba bújnak is a gyilkosok: gyilkosok maradnak. Ez a tanulság, s az erre alapozott cselekedetek sora a leg“ fontosabb az eltelt huszonegy esztendőben. Megváltozott világ, másfajta emberek köszöntik ma földünk minden pontján a győzelem napját. Hősökre emlékezve és — gyilkosaikra! Az emberiség nem felejt. Nem felejthet! Kazla&ák a lucernaszénát, egyelik a cukorrépát, kultivátorozzák a kukoricát, de még vetnek is megyénkben — Hét végén népes volt a határ mindenfelé — Nagyon vegyes képet mutat megyénkben a határ. Hét végére mindenfelé benépesültek a nagy- táblák, a szakemberek mégis igen találóan „vegyeskereskedésnek” nevezik a tavaszi munkát. Ez nem csoda, hisz emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy ennyire sokrétű lett volna a teendő. Még a mezőkovácsházi járás kitűnő talaján is sok bonyodalmat okoz a talajvíz. Olyan községekben, mint Medgyesbodzás és Nagybánhegyes — ahol soha nem volt magas talajvíz — most nedves talajjal küzdenek. Dévaványa határában az Aranykalász és a Lenin Tsz-ben még háromezer holdnál nagyobb területen nem dolgozhatnak a gépek. Egyébként Dévavúnyán ennyi jó szolgálatot nem tettek még a lovak, mint most. Olyan táblákon, ahol meg sem mozdulhattak a traktorok, lovakkal szántottak, vetettek. Egyedül az Aranykalász határában kilencven lófogat 1500 holdon vetette el a tavasziak magját. Azért is mondják, hogy vegyeskereskedés a határ, mert egyik helyen már gyönyörűen kiegyelt cukor- répatábfot látni, másutt kultivátorozzák a kukoricaföldet, megint másutt még most szántanak, vetnek, sőt akadnak olyan mélyebb fekvésű táblák is, ahova csak két-három hét múlva mehetnek a talajművelő eszközök. A mezőkovácsházi járásban már 21 ezer holdon került földbe a kukoricavetőmag. Már sarabol- ják a cirkot, egyelik a répát, teljes erővel vágják a lucernaszénát s megkezdődött a kazalozás is. Körösladányban, Bánkúton, Mezőhegyesen és másutt, szénásszekerektől, alaposan megrakott vontatóktól tarkák a dűlőutak. A gyomai, szeghalmi és mezőkovácsházi járás mezőgazdasági szakemberei hétvégi jelentésükben beszámoltak arról is, hogy a rendkívüli időjárás, a belvíz okozta károk ellenére szép a határ, a napfényes meleg időben úgy nő a növény, mintha húznák. Nő azonban a gyom is, de igen örvendetes, hogy a termelőszövetkezeti tagok mindenütt a legnagyobb fegyelmezettséggel láttak munkához. A növényápoló munkacsapatok reggeltől késő estig dolgoznak. A fűkaszák dús rendeket vágnak, a jó időben táp- dús, illatos szénát tárolhatnak a lucernaföldekről. Egyébként az összefogás szép példáját tanúsítják a tavaszi munkákban a mezők munkásai. Megkezdték a gépek átcsoportosítását, aki végzett, örömmel segít a lemaradóknak. Az árvíz sújtotta gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz-ben pedig a szarvasi, mezőberényi, sarkadi és kétegvhá- zi mezőgazdasági gépjavító állomások 12 erőgépe dolgozik, hogy mielőbb végezhessenek a későn [indult tavaszi munkákkal. Ballagási ünnepségek középiskoláinkban és a járás párt- és állami vezetői is megjelentek. A gimnázium taBékéscsaba, Rózsa Ferenc Gimnázium Nyolc negyedik osztály, több mint háromszáz tanulója készülődött a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban a ballagásra. Amíg a szülők, hozzátartozók és érdeklődők az iskola udvarán gyülekeztek, a búcsúzók ellátogattak a megyei pártbizottsághoz, majd rövid sétát tettek a városban. A megnyitó ünnepségen Kropok Lászióné igazgatóhelyettes búcsúztatta az érettségizőket és adott számukra néhány jó tanácsot. A ballagok nevében Kővári Ernő fogadta meg, hogy az életben mindig híven követik mindazt, amire az iskola nevelte őket. Az ünnepséget az iskola kamarakórusának énekszámai zárták. Békéscsaba, Sebes György Közgazdasági Technikum Jóval a ballagási ünnepség kezdetét jelentő tizenegy óra előtt már benépesült hozzátartozókkal és diákokkal a technikum tágas udvara. nulód az idén kaptak új iskolaépületet, így két iskolaépület tantermeitől vettek búcsút. Az iskolakastély udvarán került sor a ballagási ünnepségre, amelyen Anda Gyula igazgató búcsúztatta el a tanulókat, s kívánt nekik állhatatosságot, becsületességet és sok sikert az életre. A békéscsabai Vásárhelyi Pál Út-, Híd- és Vizműépítési Technikum « négy osztálya 125 végzős diákjának ballagási ünnepsége háromnegyed 11 órakor kezdődött. A tizenöt éves intézet ünnepségén a többi között az épületben elhelyezett névadó, Vásárhelyi Pál szobrát is megkoszorúzták. Az intézet igazgatója búcsúztató szavaira a végzősök közül Deák Gyula tanuló mondott köszönetét a tantestületnek az elmúlt évek áldozatos munkájáért. A négy negyedik osztály másfél száz ballagóját Kircsi István igazgató búcsúztatta. Ezután a negyedikesek búcsúztak intézetüktől, nevelőiktől és tanulótársaiktól, tőlük pedig a harmadikosok. Az utcára érve megkoszorúzták iskolájuk névadójának, Sebes Györgynek az épület falán levő emléktábláját, a Szabadság téren pedig Kulich Gyula mellszobrát. ) Mezöberény Nagy esemény a község életében a gimnazisták ballagása, ugyanis első eset ez Mezőberény- ben, hiszen „most érett be” először négy év termése. Két párhuzamos negyedik osztály 63 tanulója délelőtt tizenegy órakor a hozzátartozók és az alsóbb osztályos tanulótársak sorfala közt, virágokkal díszített tantermeken és folyosókon át vonultak az új gimnáziumépület udvarára, ahol az általánossal közös igazgatású tanintézet igazgatója, Szabó Antal kívánt nekik az életbe lépésükhöz, munkájukhoz, továbbtanulásukhoz sok-sok sikert Körösladány Körösladányban is először ballagtak érettségizős diákok tegnap .(iálelőtt. Az ünnepségen a község Anyák napján
