Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

BEKES MB MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG É S A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1966. MÁJUS 8„ VASÁRNAP An»: 80 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM Egy nap a történelemből E gy nap a történelemből. Gépkocsikaraván hajt végig a porrá zúzott Reich fővárosán, Berlinen. A gépkocsiban ülő marsallok és tábornokok a vezérükké és bálványukká lett őrvezető szavait olvashatják a romokra tűzött táblákon: „Ad­jatok nekem tíz esztendőt és nem fogtok ráismerni Németor­szágra. Adolf Hitler.” A táblákat a győztes szovjet csapatok tűzték a romokra; az ő főhadiszállásukra tart a menet, hogy aláírják a Harmadik Birodalom feltétel nélküli megadásáról szóló okmányt. Egy nap a történelemből, de: micsoda nap! A győzelem napja a szenvedés óceánjai, a vér tengerei fölé emelkedett: meggyötört, sebektől borított emberekre, halot­takra, összeomlott épületekre, tönkretett földekre hullottak első sugarai. Régen várt napkelte volt ez, s eljöttéért iszonyú árat fizetett az emberiség: huszonegy év alatt e nap múlttá vált a történelemkönyvek lapjain, de élő, sajgó sebekre fi­gyelmeztető valóság ma is szívünkben, idegeinkben. Ágyúk dísztüze, harangzúgás köszöntötte, s egy soha többé háborút kiáltó emberiség: a dísztűz, a harangzúgás emlék lett, de a soha többé háborút a legjobbakat ma is egyesítő, minden be­csületes emberben meglevő akarat. És kell ez az akarat, min­dennél jobban kell, mert a glóbus sok pontján ott ólálkodik a revans, a népirtás, a gyilkot ragadás szelleme: Vietnamban és Dominikában, s Európa szívében, Németország nyugati fe­lében. Kell ez az akarat és kell az emlékezés! II uszonegy esztendeje halottakat sirattak: Vietnamban 11 ma is testvér, gyermek, szülő teteme fölé görnyed a gyászoló, s átkozza a gyilkosokat. Huszonegy esztendeje egy világ bélyegezte meg a népirtó barna pestist, a gázkamrás, haláltáboros Hitler-rajt: ma gyászos utódaik, az amerikai egyenruhát viselő hóhérok irtják napalmmal, gázzal, vegy­szerekkel azt a népet, mely nem akar többet, csak saját ha­zájában szabadon élni. Huszonegy esztendeje a háború pok­lából eszmélő világ követelte, vonják felelősségre a bűnösö­ket: ma e bűnösök akkori ellenfeleiktől, mai szövetségeseik­től atombombát követelnek, még több jogot a „tengely”’-től semmiben sem különböző agresszív NATO keretében. Hát semmit nem változott a világ? Összehasonlíthatatlanul más világ ez, mint az akkori. A fasizmus fenevadjának legsúlyosabb csapásait a világ egyet­len szocialista állama fogta el, s a győzelem napja, bár 1945. május 9-én kelt fel, már jóval korábban, a volgográdi, a kurszki csatában jelezte eljöttét: ma országok testvéri közös­sége szegül szembe a revansvággyal, a holnapok poklát ter­vező militarizmussal. Afrika és Ázsia térképét sokszorosan átrajzolták a politikai, társadalmi változások, s e kontinensek sok országában nemcsak a tömegek, a hivatalos politika óhaja, akarata is a békés egymás mellett élés. És mégis, bár­mennyire hatalmasak is a béke erői, nem felesleges az em­lékezés, az emlékeztetés! H barna pestist is először apró bacilusok hordozták ™ müncheni sörivók asztala mellett, majd — a nagytőke támogatásával — az utcákon, mígnem azután elborított min­dent. Az apró bacilusoktól ma sem mentes a világ, s még kevésbé mentes azoktól, akiknek a háború megsokszorozódó profit, milliókban mérhető haszon. 1939. szeptember 1-én Hitler diadalittasan jelentette be a Reichstagban, hogy ki- lencvenmilliárd márkát költöttek fegyverkezésre; a Német Szövetségi Köztársaságban 1954—64 között 150 milliárdot ad­tak ki ugyanerre, s a világcsendőrré előlépett USA költség- vetésének hatvan százaléka katonai célokat szolgál! A háború gyilkos bacilusai mindig ezen a táptalajon tenyésztek! A nagy­tőke s a hódítani akaró militarizmus édestestvérek. A világ azonban nemcsak éberebb lett, hanem erősebb is. A Reich fővárosának romjaira a vörös zászlót kitűző szovjet katonák fiai ma a béke megőrzésének, az agresszor elretten­tésének hatalmas fegyvereit kezelik: interkontinentális és or- ibitális rakétákat, atom tengeralattjárókat, szuperszonikus re­pülőgépeket. Akkor ötvenmillió halottat gyászolt a világ, az­óta megtudta azt is pontosan, kik és hogyan gyilkoltak, gyil­kolhattak. És megtanulta azt is, hogy bármilyen mundérba bújnak is a gyilkosok: gyilkosok maradnak. Ez a tanulság, s az erre alapozott cselekedetek sora a leg­“ fontosabb az eltelt huszonegy esztendőben. Megváltozott világ, másfajta emberek köszöntik ma földünk minden pont­ján a győzelem napját. Hősökre emlékezve és — gyilkosaikra! Az emberiség nem felejt. Nem felejthet! Kazla&ák a lucernaszénát, egyelik a cukorrépát, kultivátorozzák a kukoricát, de még vetnek is megyénkben — Hét végén népes volt a határ mindenfelé — Nagyon vegyes képet mutat me­gyénkben a határ. Hét végére mindenfelé benépesültek a nagy- táblák, a szakemberek mégis igen találóan „vegyeskereskedésnek” nevezik a tavaszi munkát. Ez nem csoda, hisz emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy ennyire sokrétű lett volna a teendő. Még a mezőkovácsházi járás kitűnő talaján is sok bonyodal­mat okoz a talajvíz. Olyan közsé­gekben, mint Medgyesbodzás és Nagybánhegyes — ahol soha nem volt magas talajvíz — most ned­ves talajjal küzdenek. Dévaványa határában az Aranykalász és a Lenin Tsz-ben még háromezer holdnál nagyobb területen nem dolgozhatnak a gépek. Egyébként Dévavúnyán ennyi jó szolgálatot nem tettek még a lovak, mint most. Olyan táblákon, ahol meg sem mozdulhattak a traktorok, lo­vakkal szántottak, vetettek. Egye­dül az Aranykalász határában ki­lencven lófogat 1500 holdon ve­tette el a tavasziak magját. Azért is mondják, hogy vegyeskereske­dés a határ, mert egyik helyen már gyönyörűen kiegyelt cukor- répatábfot látni, másutt kultivá­torozzák a kukoricaföldet, me­gint másutt még most szántanak, vetnek, sőt akadnak olyan mé­lyebb fekvésű táblák is, ahova csak két-három hét múlva me­hetnek a talajművelő eszközök. A mezőkovácsházi járásban már 21 ezer holdon került földbe a kukoricavetőmag. Már sarabol- ják a cirkot, egyelik a répát, tel­jes erővel vágják a lucernaszé­nát s megkezdődött a kazalozás is. Körösladányban, Bánkúton, Me­zőhegyesen és másutt, szénássze­kerektől, alaposan megrakott vontatóktól tarkák a dűlőutak. A gyomai, szeghalmi és mező­kovácsházi járás mezőgazdasági szakemberei hétvégi jelentésük­ben beszámoltak arról is, hogy a rendkívüli időjárás, a belvíz okozta károk ellenére szép a ha­tár, a napfényes meleg időben úgy nő a növény, mintha húznák. Nő azonban a gyom is, de igen ör­vendetes, hogy a termelőszövet­kezeti tagok mindenütt a legna­gyobb fegyelmezettséggel láttak munkához. A növényápoló mun­kacsapatok reggeltől késő estig dolgoznak. A fűkaszák dús ren­deket vágnak, a jó időben táp- dús, illatos szénát tárolhatnak a lucernaföldekről. Egyébként az összefogás szép példáját tanúsítják a tavaszi munkákban a mezők munkásai. Megkezdték a gépek átcsoporto­sítását, aki végzett, örömmel se­gít a lemaradóknak. Az árvíz sújtotta gyulavári Lenin Hagya­téka Tsz-ben pedig a szarvasi, mezőberényi, sarkadi és kétegvhá- zi mezőgazdasági gépjavító állo­mások 12 erőgépe dolgozik, hogy mielőbb végezhessenek a későn [indult tavaszi munkákkal. Ballagási ünnepségek középiskoláinkban és a járás párt- és állami vezetői is megjelentek. A gimnázium ta­Békéscsaba, Rózsa Ferenc Gimnázium Nyolc negyedik osztály, több mint háromszáz tanulója készü­lődött a békéscsabai Rózsa Fe­renc Gimnáziumban a ballagás­ra. Amíg a szülők, hozzátartozók és érdeklődők az iskola udvarán gyülekeztek, a búcsúzók ellátogat­tak a megyei pártbizottsághoz, majd rövid sétát tettek a város­ban. A megnyitó ünnepségen Kropok Lászióné igazgatóhelyet­tes búcsúztatta az érettségizőket és adott számukra néhány jó ta­nácsot. A ballagok nevében Kő­vári Ernő fogadta meg, hogy az életben mindig híven követik mindazt, amire az iskola nevel­te őket. Az ünnepséget az iskola kamarakórusának énekszámai zárták. Békéscsaba, Sebes György Közgazdasági Technikum Jóval a ballagási ünnepség kez­detét jelentő tizenegy óra előtt már benépesült hozzátartozókkal és diákokkal a technikum tágas udvara. nulód az idén kaptak új iskolaépü­letet, így két iskolaépület tanter­meitől vettek búcsút. Az iskola­kastély udvarán került sor a bal­lagási ünnepségre, amelyen Anda Gyula igazgató búcsúztatta el a tanulókat, s kívánt nekik állhata­tosságot, becsületességet és sok si­kert az életre. A békéscsabai Vásárhelyi Pál Út-, Híd- és Vizműépítési Technikum « négy osztálya 125 végzős diákjá­nak ballagási ünnepsége három­negyed 11 órakor kezdődött. A ti­zenöt éves intézet ünnepségén a többi között az épületben elhe­lyezett névadó, Vásárhelyi Pál szobrát is megkoszorúzták. Az intézet igazgatója búcsúztató szavaira a végzősök közül Deák Gyula tanuló mondott köszönetét a tantestületnek az elmúlt évek áldozatos munkájáért. A négy negyedik osztály más­fél száz ballagóját Kircsi István igazgató búcsúztatta. Ezután a negyedikesek búcsúztak intéze­tüktől, nevelőiktől és tanulótár­saiktól, tőlük pedig a harmadiko­sok. Az utcára érve megkoszo­rúzták iskolájuk névadójának, Sebes Györgynek az épület fa­lán levő emléktábláját, a Sza­badság téren pedig Kulich Gyula mellszobrát. ) Mezöberény Nagy esemény a község életé­ben a gimnazisták ballagása, ugyanis első eset ez Mezőberény- ben, hiszen „most érett be” elő­ször négy év termése. Két pár­huzamos negyedik osztály 63 ta­nulója délelőtt tizenegy órakor a hozzátartozók és az alsóbb osztá­lyos tanulótársak sorfala közt, virágokkal díszített tantermeken és folyosókon át vonultak az új gimnáziumépület udvarára, ahol az általánossal közös igazgatású tanintézet igazgatója, Szabó Antal kívánt nekik az életbe lépésükhöz, munkájukhoz, továbbtanulásuk­hoz sok-sok sikert Körösladány Körösladányban is először bal­lagtak érettségizős diákok tegnap .(iálelőtt. Az ünnepségen a község Anyák napján

Next

/
Oldalképek
Tartalom