Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-07 / 107. szám

1966, május 7. 6 Szombat CSALÁD-OTTHON ^AAAAAAAAAA/WVWAAAAA/WWWWVW> <VWVWV^/WVWWWWVW^^^^W^ így készül a kép Lerajzoltam, apucit, csiripelnek csiriri, melléje meg anyucit, ez a papír de kicsi, Kis kalapiskola csak sima és egyszerű ruhához viseljük... A képen látható kalap sötétkék—fehér színösszeállítású. Ez ma a két legdivatosabb szín! A kalap ma már nem luxus. A selete, sotétebb árnyalatait visel- kalapi a jól öltözöttség fontos hetik a harmincasok is. kelléke. Vidám színeivel, egysze­rű formáival, díszeivel kitűnő ' -fi&ggg kiegészítője hétköznapi ruhalá- ' - ' .'j- : Hflüff : unknak, s — hogy stílszerűek .3; maradjunk: — „felteszi a koro- f llfeÄill nat” öltözékünkre! '{ ^ "tiil A fehér nylonszalmából font, fordított fészek alakú, hatalmas Mintás anyagból készült ez a sötét szalaggal díszített kis zsi- rardi-kalap. Rövid és hosszú haj­hoz egyaránt megfelel; a magas és alacsony, sovány és teltkarcsü ponponnal díszített kalap manap- nőknek egyaránt ajánlható. Gon- ság a fiatal lányok egyik legked- dósán ügyeljünk azonban arra, veltebb viselete. Egyformán vi- hogy színei harmonizáljanak ru- selhető nappali ruihához, s egy- hánk színével, s ha a kalap vi- szerűbb kisestélyihez. A túlságo-rágos mintás anyagból készült, san magas nők azonban mondja­nak le róla, mert még inkább ma­gasítja őket, s ne viseljék a na­gyon apró termetűek se, mert fe­jüket túlságosan kiemeli és aránytalanná teszi. Fehér szín­ben. általában húszon aluliak vi­A nylonszalmából készült, tyúk. lábmintás kalap kimondottan sportos viselet. Csak nappal vi­seljük: utcára, sétára, munkába menet, s csak sima kosztümhöz, nappali ruhához, saoknyához-pu- lóverhez... A kalapiskola egyik legfontosabb, tudnivalója, hogyha vidám és feltűnő „fejfedőt” vise­lünk. ruházkodásunkban legyünk egyszerűek és szerények. „ S. A. Jelinek György felvételei A munkára nevelésről tárgyalnak Sok segítséget adnak a nevelői munkához a pedagógusoknak a nőtanácsok pedagógiai bizottsá­gai. A szeghalmi járási nőtanács pedagógiai bizottsága különösen .ió eredményeket ért el az elmúlt időkben. Legközelebbi ülésén, május 11-én a munkára nevelés­ről tanácskozik, ezen belül arról, hogy a nyári hónapokban hogyan tölthetik a gyermekek hasznosan a szünidőt GYEREKSZÁJ TALÁLKOZOTT A CSALÁD — Apu, te hol születtél? — Makón. — És anyu? — Szombathelyen. — És én? — Budapesten; — Ezek a városok igen messze van­nak egymástól, de jó, hogy mégis ta­lálkoztunk ! MŰZEUMBAN Tárlatvezető: Ez a váza 3027 éves. Az ifjú néző: Honnan tetszik tudni ilyen pontosan? • Tárlatvezető: Amikor idejöttem dol­gozni 3000 éves volt, s most már 27 éve dolgozom itt. A TV MELLETT Egyik gyermek a másiknak: — Nem is értem dédapáinkat meg a többi ősünket, hogyan tudtak élni tv nélkül? — Tv nélkül nem lehet élni. Lá­tod, ők is meghaltak; A VARJÚ A nagymama megkérdezi az unoká­ját: — Mondd, fiacskám, miért kell ne­ked ez a varjú? Mit akarsz vele csi­nálni ? — Megfigyelem, hogy tényieg 300 évig él-e! SZÜLETÉSNAP — Apu, adj egy tízest, légy szíves — kérleli apját a harmadikos Józsika. — Apu. nekem egy ötöst — teszi hozzá Kati, a húga. — Nekem kölcsön adhatnál, apu 20 forintot — mondja Pista, aki ipari tanuló —, megadom majd. — Mi történt veletek, minek kell most hirtelen a pénz? — kérdezi az apjuk. — Elfelejtetted? Ma van a születés­napod... V. J. Korunk asszonyai Bemutatjuk dr. Szegő Hannát A gimnáziumban né­ha irigyeltük Klárát. Ha elmondott valamit, min­dig igy kezdte: Anyu mesélte... „Anyu”, dr. Szegő Hanna, az első tíz nő között volt, aki hazánk­ban a jogi egyetemet el­végezte. A felszabadulás előtt a jogi egyetemre nők ugyanis nem jelent­kezhettek. — A kandidátusi disz- szertációmat 1960-ban védtem meg. Az első jo­gásznő vagyok, aki e tu­dományos fokozatot el­értem. Nem tartom ma­gam feministának, nem azt nézem, hogy férfi vagy nő. Igaz, egy nőnek kétszer kell megdolgoz­nia mindenért, mégis a nőknek magatartásuk­ban változniuk kellene: ne hivatkozzanak állan­dóan női mivoltukra! Ügy látszik, a „legté- •mább” témánál va­gyunk! Szinte magával is vitatkozva bészél. Az emberi jogok egyik ré­sze csak a női egyenjo­gúság kérdése — mond- £3» Erről tanulmányi is írt. Erre figyelt fel a Ma­gyar Nők Országos Ta­nácsa, s 1960 óta a nő­mozgalomban végez tár­sadalmi munkát. Az ENSZ-ben a nők helyzetével különbizott­ság foglajkozik, melynek 21 állam a tagja, köztük Magyarország is. Három éve hazánkat dr. Szegő Hanna képviseli a bi­zottságban. Több néni* zetközi egyezményt dol­goztak ki. Munkájukról így beszél: — Ebben az évben Genfben részt vettem azon az ülésen, ahol a nők elleni megkülönböz­tetés valamennyi for­májának minden terü­leten való megszünteté­séről tanácskoztunk. Ahhoz, hogy ezek az egyezmények realizálód­janak, az erők összefo­gására van szükség. Je­lentős változások tör­téntek világszerte ezen a téren. Ma már eljutot­tunk oda, hogy társa­dalmi haladás nincs női egyenjogúság nélkül! A Magyar Tudomá­nyos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intéze­tének tudományos mun­katársa, ENSZ-képvise- lő, a nőtanács tagja. — Hadd folytassam azzal, hogy nemzetköti jogot tanítok hetente kétszer a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Nagyon sze­retek tanítani. A mai fiatalok kérdezhetnek. Élnek is ezzel a joguk­kal, addig kérdeznek, amíg olyan feleletet kap­nak, ami igazságérzetük­nek megfelel. íróasztalán francia, német, angol, orosz fo­lyóiratok. — Rendszeresen olva­som a külföldi folyóira­tokat, szaklapokat. Azt hiszem, nem nagyképű­ség azt állítani, hogy a napi 24 óra kevés. Sze­retnék többet színházba járni. A férjemmel, Bo­kor Péterrel és a lánya­immal, amikor lehet, el­megyek egy-egy jó veti-, tésre a filmklubba. Sze­retnék többet olvasni. Szabadságra sohasem viszek szakmai könyvet, csak szépirodalmit. — A gyerekekre min­dig van idő. Különben is, a gyerekekkel való foglalkozásnál nem az órák száma, hanem az intenzitás számít. A lá­nyaim fiatalon születtek. Ez a jó, mert fiatalon az embernek több az ener­giája. Most már a lá­nyok napi fizikai ellá­tásának gondja nem rám nehezedik. Klára egyetemista, a kisebbik harmadik gimnáziumba jár. A hétvégi főzés a legjobb alkalom az ala­pos beszélgetésre... — Ha az ember hisz abban, amit csinál, ak­kor a sok munka is könnyű lesz. A lányai­mat is erre tanítom. Vincze Judit ez a kislány pedig ott ki lenne más, én vagyok, előttem ül Buksika, a gombszemű kiskutya, fenn a fán a verebek, papa, mama, gyereked nem fér rá a kerek nap, út mellett a sárga pad. a labda is elgurul, lassan be is alkonyul, festegetni nem lehet, elteszem az ecsetet... m • m m ^ m m m mrm. m • m» m-»'» m mmmmmmmmmmwmmrnw Modell és alkotók Tévedés ne essék, felvéte­lünk egyáltalán nem családi kép, azaz csak iélig-meddig... Zsufía Mátyásné a Békéscsa­bai Kötöttárugyár modelltsr- vezője, férje pedig gyártmány- fejlesztéssel és kelmetervezés­sel foglalkozik. A kép a gyári laboratóriumban készült s a kislány — maneken. A leg­újabb bébi kocsikabátkát pró­bálta fel, mely a gyár jövő évi exportkollekciójának egyik mintadarabja. Most készült el­ső ízben szintetikus anyagból — acrylból — ilyesfajta csi­nos kis gyermekiholmi. Előnye, hogy mérettartó, könnyen tisz­títható és pihekönnyű. Ügy hír­lik, nemcsak hazai vásárlóink kőiében lesz nagy sikere a kö­töttárugyár új termékeinek, hanem külföldön is érdeklőd­nek irántuk. Fotó: Malmos A pedagógus írja: SANYI KA Sa-nyffca magabiztosa®* lép be az igazgatói irodába. Olyan szépen és bünkén ató, akárha kitüntetésire vár­na. — Na, miért hívattalak.? — kérdi az igazgató báosd. Sanyi ka egy csöppet sem .jön -za­varba, a világ légtérmésoetesebb hang­ján vágja ki: — Mért loptam! Az igazgató bácsi a jegyzőkönyvet nézi, melyet az áruház küldött a sza­bálysértésről. Sanyiira orra alá teszi, Sanyiik» végigolvassa becsületesen, mert jó tanuló Sanyik», és már má­sodik osztályos. —- Miért loptál? — Kellett az elem az autóbuszomba. — Kértél rá pénzt anyukától? — Kértem. — Es kaptál? — Nem. — Miért? Mit mondott anyuka? — Semmit. — Mit loptál még az elemen kívül? — Semmit. Vettem egy tábla csoko­ládét még, de azt kifizettem! — vé­dekezik Sanyika a „vád” ellen, aztán folytatja: — Nagymamától kaptam 12 forintot. — No, de ha volt pénzed, akkor miért loptad el az elemet? — faggatjuk to­vább. Sanyika értetlenül néz ránk, látni­való, hogf nem ért minket, felnőtt szamarakat: — Hát akkor nem tud­tam volna csokoládét venni! — vála­szol már valami lemondással a hang­jában, mint aki érzi, hogy hiába be­szél, úgysem értik azt. Aztán minden zavar nélkül, a világ legtermészete­sebb hangján kéri: — Tessék most engem elengedni! — Ugyan miért?! — Mért szomjas vagyok .,. Am a nemzedék-vita folytatódik: — Hát akkor nem voltál szomjas, mikor az elemet loptad?! — Akkor nem i Az igazgató bácsi láthatóan véget kíván már vetni ennek a diskurzus­nak, komolyabb, mondhatni, egészen szigorú hangon kérdi: — Hol találom meg most az édesapádat? — öt?! Badacsonyban . . . — Mit csinál ott? — Hát... Anyuval van ott. .. Üdül­nek. — Hát te kivel vagy? — Én?! Most a nagy mámámmal..„ De ne tessék megmondani a nagy­mamámnak! Igazgató bácsi kérem, ne tessék megmondani! Tetszik látni, én igazat mondtam, mert a kisdobos min­dig igazat kell, hogy mondjon ... 3>e igazán ne tessék megmondaná a nagy­mamámnak! — Hát kinek mondjuk meg? — Apukának .. . — Miért apukának? A kisfiúoska tűnődik egy darabig, aztán csak rászánja magát. Már csöp­pet sérti olyan magabiztos, mint az elején, inkább elgondolkodó, de azért nagyon értelmesen válaszol: — Tetszik tudni, az apukám csak kézzel ver meg. Az anyukám, az szíj­jal, de a nagymama bottal... Ejnye, ejnye! Hát ennyi válogatott „nevelési eszköz” sem elég Sanyiké­nak?! Talán valami mást kellene ak­kor tenni ... Sanyika egyébként egyetlen gyerek a családban ... fm —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom