Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-07 / 107. szám
3 Szombat 1966. május 7. Az építkezések gyors üteméhez úgy, ahogy igyekezett a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat mind több téglát és cserepet gyártani. A békéscsabai telepről a napi 40 vagon áru vagonba rakása azonban már évek óta sok gondot okoz. Saját szállítóeszközeivel csak 28 vagont képes az üzem berakni, A többit egy időben a TEFU és az ÉPFU emberei rakták be. Később azonban nem vállalta egyikőjük sem, mert egyszerűen ráfizettek, A ki tudja, mikor és milyen számítások alapján megállapított tarifa szerint ugyanis ezer tégla járműre rakásáért, az állomásra való ki- húzatásáért és vagonba rakásáért legféljehb 50 forintot lehet; fizetni. Ezzel szemben ezer tégla távolsági fuvardíja 180 forint. Ebhez hasonló csodabogár-bérezés az is, hogy a szállító vállalatok állományában levő rakodók egy vagon súly kirakásáért legfeljebb 32 forintot kaphatnak, az állományon kívüliek pedig 80—90 forintot is. Csoda-e. hogy otthagyták a rakodók az állami fuvarozó vállalatokat, s azok egyáltalán nem vállalják a tégla vagonba rakását? A napi 40, de nem egy esetben 45—47 vagon tégla berakásához nem maradt más segítség, mint a magán kisfuvarosok. Igen ám, de tavaly is csak né- hányan voltak hajlandók a ráfizetéses vaganberakást vállalni, mert ha időben be akarták rakni, akkor ketten össze kellett, hogy fogjanak, és legalább egy- egy segítséget is hívjanak 6—8 forintos órabérért. Egyszóval, a rossz feltételek miatt húzódtak tőle. Ezért az ez évi szezon beindulása után olyan határozat született, hogy a gyárból bármelyik építő vállalatnak csak az a fuvaros szállíthat, aki hetenként négy vagon téglát vagonba rak a gyár szállítási kötelezettségéből. Ez a kötöttség csak a csabai fuvarosokra vonatkozott eddig, mert például a gyulaiak, az újkígyósnak, a csorvásiak, doboziak annyi téglát vihettek el a gyár területéről, amennyivel éppen. megbízta őket valamelyik építtető. Az évekkel ezelőtt csupán a tégla szállítására szorítkozó fuvarosok joggal zúdultak fel, hogy nekik hetenként négy höz mérten olcsón jussanak mezőgazdasági termékhez. A tsz-ek gazdaságszervezését azonban egyes vállalatok nem olyan módon támogatják, mint ahogyan arra szükség lenne. A termelési szerződések legtöbbjéből hiányzik a termeltető kockázatvállalása. A szerződéses feltételek egyoldalúak, a tsz érdekét nem fejezik ki, így egyes esetekben a szövetkezet a termeltető vállalat: kiszolgáltatottja. Lenne tehát min változtatni a vállalatoknak is, hogy a termeléssel emberközelbe kerüljenek. A vállalatok egy része azonban még mindig nem tekinti hozzá hasonló — egyenrangú félnek a szövetkezeteit, noha a különböző vállalatok azért léteznek, hogy a mezőgazdaságot kiszolgálják. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? A mezőgazdaságban kevés a tárolótér. Mégis a tsz-ekben kell megoldani a műtrágya, a vegyszer, továbbá a felvásárolt gabona és még néhány cikk raktározását. Több mindenhez a tsz nem akkor nyúl, amikor szüksége lenne rá, hanem, amikor az üzletekben kapható. Akinek nem jut valamilyen fontosabb felszerelés, hátrányos helyzetbe kerül. Kevesebbet termel, így rosszabbul jár, de nemcsak a tsz, hanem a népgazdaság is. A tsz-t felelősség terheli, ha ezt vagy azt az árut nem termeli meg a leszerződött mennyiségben vagy minőségben. A vállalatot a tsz már nem vonhatja felelősségmegértéssel jó fél napon a borravalóval egyenlő összegért kell vagonba rakodniuk, míg mások ez idő atett a kifizetődő távolsági fuvarokat bonyolítják le. Főleg ezért, de olyan természetű panaszok miatt is összejöttek többen a napokban a KlOSZ-nál, hogy a gyár egyik telepéről már reggel hat órakor indulhatnak kifelé megrakodva az állomásra, a másikról viszont csak hét óra fele. Akadályozza a munkájukat, kocsijuk törésnek, ők magúik pedig balesetnek vannak kitéve a szerteszéj- jel heverő törmelék bégla-raká- sok miatt. Amikor ezt szóvá tették, az volt a telepien a válasz, hogy ha nem tetszik, akkor kívül tágasabb. A gyár egyik-másik megbízottja egyáltalán nem válogatja a szavakat, úgy beszél a fuvarosokkal, mintha azok legalábbis a rabszolgái lennének. Az egyik telepen, még írásbeli engedélyre sem hegiesztették meg az egyik kocsi forgókorongját, vagyis az úgynevezett ötödik kerekét. A fuvaros le kellett, hogy dobálja a félig mór megrakott kocsi rakományát, hogy egy kovácsihoz elhúzássá. Az is előfordult, hogy az áruutalványozó, aki egyben telefonközpontos is, fél órákig várakoztatja a teherrel indulni akaró fuvarosokat. Ezek és; a hasonló jelenségek azt a látszatot keltik, mintha a gyár egyes dolgozódnak mindegy volna az, hogy megtelnek-e a reggel hat órakor kiállított vagonok délután kettőig; avagy kötbért kell fizetniük emiatt. Ezek szerint a fuvarosok megértőbb emberek, mert a nevetségesen kevés összegért is hajlandók kettesévéi összefogva hétköziben három-három, vasárnap pedig egy- egy vagont téglával megrakni. Ezért cserébe emberséges hangnemet, az udvaron balesetmentes közlekedési lehetőséget kérnek. Természetesen azt is, hogy ha a gyár velük szemben kénytelen a szállítás zavartalansága miatt kötöttséget alkalmazni, akkor elsősorban azoknak biztosítsa a távolsági fuvarokat a gyár területéről, többek között a negyedosztályú tégla elszállítását is. akik segítenek megoldani a vagonba rakás gond jait. K. I. re. hogy az áru átvételével. a szerződésen felül előállított termék felvásárlásával vagy éppen elszállításával miért késlekedik. Lenne tehát mit rendezniük a vállalatoknak is. Mennyivel jobban illene kereskedelmünk es iparunk egy részéhez az olyan jelző, hogy kiszolgálják és velük egyenrangúnak tekintik a mező- gazdasági termelőszövetkezeteket is, a népgazdaságnak e másik igen fontos területét. Az élet, a gazdálkodás szervezésének új módszere, az új mechanizmus vállalati szintre emeli az egymással kapcsolatban álló termelőüzemeket. A partnerek tehát l egyenlő rangúakká válnak. Ez [ azonban egy újabb, hosszabb-rö- I videbb fejlődési folyamat után következhet csak be. (Ismerve a í jelenlegi helyzetet.) Jó lenne ezt a ! folyamatot mindenhol lerövidíteni, hogy a mezőgazdaságban a termelő és a termeltető között | szoros kereskedelmi kapcsolat ‘ alakulhasson ki minél előbb.! Egy ilyen kapcsolat fontos lehet a szövetkezeti gazdaságnak éppen úgy, mint a vállalatnak az anyagi alapok erősítéséhez, továbbá a termelési színvonal fejlesztéséhez. Kétségtelen a termeltető és a termelő vállalatok közötti egyetértés elválaszthatatlanul együtt jár egy, a korábbinál racionálisabb, sokoldalúbb kapcsolattal, egymás gondjának, céljának megismerésével, a közös tennivalók együttes, gyakorlati megvalósításával. Dupsi Károly Munkával, tanulással Hét éve dolgozik a Békéscsabai} Szőnyeg- és Takácsáru Háziipari Szövetkézéiben Vasas Pálné, az üzem gondnoka. Hogy mi tartozik a munkakörébe? Kicsiben olyan feladatok, amelyek egy-egy nagyobb vállalatnál több előadóra hárulnak: beruházások intézése, az állóeszköznyilvántartás vezetése, a karbantartók, az anyagmozgatók, a takarítók, fűtők munkájának irányítása. Szóval, van mit tennie, néha több is, mint ami egy nap nyolc órájába belefér. Ö a szövetkezet párttitkára is. Még abban az évben választották meg, amikor ide került. — Voltak nehéz idők is — emlékszik vissza az elmúlt hét esztendőre. — 1961—62-ben például az anyagellátás okozott gondot, ami miatt nem lehetett mindenkinek munkát biztosítani; Az asz- szonyok kezdték elhagyni az üzemet... Később a szőnyegárak miatt; támadt bonyodalom. Egyes országok olcsóbban tudták adni. A bért kellett csökkenteniük, hogy versenyképesek maradjanak. Emiatt persze elégedetlenség támadt. Azóta több új cikkel tört be a világpiacra a szövetkezet, amelyek kedvezőbb áron adhatók el és így rendeződtek a bérek. A pártszervezet arra törekedett és törekszik ma is, hogy a műszakiakat újabb és újabb termékek tervezésére ösztönözze, a dolgozók pedig igyekezzenek jó minőségű munkával a szövetkezet hírnevét megőrizni. Most a szociális problémák megoldása is előtérbe kerül. — Csaknem 300-an dolgoznak a központban, nincs megfelelő ebédlő, öltöző, fürdő, túlzsúfoltak a munkatermek. Üj üzem létesítése szükséges, amit a felettes szerveknek kell megoldaniuk mondja Vasas Pálné. Kötelessége, hogy támogassa, sejtse őket, tanácsadójuk legyen. Két éve, mióta a Budapesti Műszaki Egyetem ipari üzemgaz- 'asági tanfolyamára jár, munká- á és sok más teendője mellett ta- lulnia is kell. Erre azonban endszerint már csak késő este vagy éjszaka jut ideje. Mégis az addigi 13 vizsgán négy négyes és kilenc ötös osztályzatot kapott. Még két vizsga és négy tantárgyból a képesítés van hátra. — Bizony, a szórakozásból nem sok jut számomra. Még a tv-t is sak ritkán látom. Nem panaszképpen mondja, hiszen önként vállalta a tanulást. Ha belekezdett, eredményesen is akarja befejezni. Azért otthon a mosás, főzés, takarítás sem maradhat eí, hiszen a férje és két fia ezt elvárja tőle. Igaz, ők sem vonják ki magukat a munka alól. Sokszor felkeresik a dolgozók egész család nekifog és meg-, egyéni problémáikkal is. Ilyenkor mit tehet a párttitkár? Mindenki rék segítőtársai vannak, számára időt kell szakítania. P. B. A tsz-elnök egy napja. • • A napokban betévedtem egy régi tsz-elnök ismerősömhöz, aki. beszélgetés köziben az állandósuló napi ..vendégjárások'’ miatt panaszkodott: — Alapos fejmosást kaptam a Taggyűlésen, sokan kifogásolták, hogy ritkán járok az állattenyésztőkhöz és még ritkábban latnaik a határban — mondta és reménytelenül legyintett. — Mennék én szívesen, csak időm lenne rá. Még felsorolni is sók napi elfoglaltságomat. Hallgassa csak meg, mi történt ma is: Hét órakor jöttem be az irodába, hogy a brigádvezetőkkel megbeszéljük a napi munkát. Szerencse, hogy ilyen korán kezdtük, mert már nyolc órakor bemotorozott az első vendég, az Állami Biztosító megbízottja. Kilenc óra körül a vízügyi igazgatóság küldötte érkezett, de még el sem ment, amikor fél tizenegykor a járási tanács mezőgazdasági osztályáról toppant be látogató. Pontosan a déli ha- rangszókor, tizenkettőkor kopogott egy villamosítási szakember, majd délután egy órakor a helybeli pedagógusok jötték, hogy a politechnikád oktatáshoz segítséget kérjenek. Ebédre nem mehettem haza, szerencsére ez már nem szokatlan és feleségem üzenet nélkül is hozta az ennivalót. Rövidesen befejezik a cukorrépa egyelését Jól haladnak a tavaszi munkákkal a kétsopronyi termelőszövetkezetek. A Hunyadi Tsz 170 holdas cukorrépáján már ezen a héten befejezik az egyelést, a Dózsa Tsz-ben pedig a jövő hét elején. Naponta mintegy 200—220-an dolgoznak a földéken, egyelik a cukorrépát. Csupán a kukorica vetésével maradnak el, mivé! még sok helyen áll a talajvíz és ezeken nem tudják megkezdeni a munkát. Két óra után a megyei tanács beruházási osztályáról érkeztek ellenőrök. Nékik fontos munkájuk volt. engem is sokáig feltartottak. Négy óra körül a kultúrotthon vezetője keresett a téli mezőgazdasági előadások anyagi elszámolása miatt. Éppen indulni akartam az istállókba, amikor a rendőrőrs megbízottja jött néhány felvilágosításért. Öt óra után a megyei nőtanács munkatársa keresett, majd hat órakor az újságíró elv- lárs kért tőlem néhány percet, S ki tudja, lehet, hogy ma még más vendéget is kapok... — Azt hiszi, hogy csak a mai napom ilyen forgalmas? Téved. Minden napra aikad látogató, sőt ilyenkor még kevesebb, mint nyáron vagy ősszel, a szüret idején. Talán még a szerkesztőségben sem tudják, mennyi hivatalos és társadalmi szervezet, vállalat és intézmény működik Magyarországom... Én sajnos, tudom.... — Nekem volna a legjobb, ha többször eljuthatnék a szövetkezet épületeibe, a szántóföldekre és munka közben is beszélgetőéi - nék a szövetkezeti emberekkel. Jó lenne, mert valóban elnöknek mondhatnám magamat és jó lenne, mert választ is adhatnék a hivatalos kiküldöttek reggeltől estig felém záporozó kérdéseire... K. A.
