Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

1966. május 1. 4 Vasárnap N Ötödször nyerte el az Orosháza és Vidékei Körzeti Földművesszövetkezet a SZÖVOS" és a KPVDSZ Vörös Vándorzászlaját Az Orosháza ős Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet múlt évi jó munkája alapján elnyerte a SZÖ- VOSZ és a KPVDSZ Vörös Ván­dolgozó jó munkáját dicséri. Hangsúlyozta, hogy a földműves­szövetkezet életében a múlt évi eredményesség nem csupán fel­dorzászlaját, illetve a Kiváló j lángolás volt, hanem a tartós si­Földművesszövetkezet címet. Áp­rilis 29-én, pénteken este az oros­házi városi pártbizottság székhá­zában rendezett ünnepségen Bar- lolák Mihály, a SZÖVOSZ elnök- helyettese, Boros Gergely, a MÉ­SZÖV elnöke és Zentai Béla, a KPVDSZ képviselője adta át a vándorzászlót. Ezt követően Var­ga Antal, az Orosháza és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet el­nöke ismertette az fmsz múlt évi munkáját, s kiemelte, hogy a 103,4-es tervteljesítés valamennyi kerek bizonyítéka, amit igazol az a tény, hogy 1960 óta minden esz­tendőben magukénak vallhatták a SZÖVOSZ és a KPVDSZ Vörös Vándorzászlaját Az ünnepi beszéd elhangzása után 23-an kapták meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, 16 kiváló fmsz-egység és négy szocialista brigád részesült jutalomban, együttesen 40 ezer forintot osztot­tak ki a legjobbak között. Az ün­nepség után a Halászcsárdában közös vacsorán vettek részt. Képzőművészeti kiállítás nyílik ma Gyulán A gyulai Erkel Ferenc Műve­lődési Otthon képzőművészeti kö­rének anyagából tárlat nyílik ma délután a gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiállítótermében. A Hajdik Antal festőművész vezette szakkör Arató Ilona, Garzó Imre, Herbály Rózsa, Mihalik Pál, Sza­bados Mária, Szabó Béla, Szász­falvi Ilona, Teberán Sándor negy­ven rajzából nyit tárlatot. A kiállítás anyagából a három legjobb alkotást a zsűri díjazás­ban részesíti. A képzőművészeti hagyományo­kat szeretettél ápoló gyulaiak nagy érdeklődéssel várják a tár­lat megnyitását, amelyen a beve­zető szavakat Varga András, a művelődésig otthon igazgatója mondja. Bátrabban és korszerűbben dolgozni Gondolatok a megyei kórház pártalapszervezetének taggyűlésén Kommunisták tanácsko­zásaira, taggyűléseire az ember mindig fokozott várakozássál megy el. Ez érthető, hiszen e fó­rumokon mindig olyan -elvi és gyakorlati kérdések merülnek fel, melyek kisebb vagy nagyobb em­bercsoportokat érintenek. Javít­ják, csiszolják, korszerűsítik élet­formáikat, megszabják a tenniva­lókat. A taggyűlés előtt több elvtárs­sal beszélgettem, érdeklődtem, ho­gyan is tölti be elvi irányító és gazdaságellenőrző szerepét a me­gyei kórház pártalapszervezete? Megtudtam, hogy a kórháznak elég nagy számú, több mint 100 tagot számláló alapszervezete mély hallgatás okát. Ez sajnos, nem történt meg. * ( A városi pártbizottság jelenle­vő első titkára felszólalásában olyan problémát elemzett, mely­ből igen sokat hasznosíthatnának a kórházi elvtársak. Szólt a párt­élet differenciáltságáról és össze­tettségéről, felvetette, hogy a kór­ház területén a pártszervezet ad­jon elvéket, szabja meg a járható utat, elemezze korszerűen a mun­kát, segítse és ellenőrizze is an­nak megvalósulását. Vagyis korszerűsíteni a mód­szereket a pártéletben is és csak tehetetlenség, közönyösség esetén alkalmazni az operatív formát. Ez az álláspont azt is je­van. Az összetétel megoszlik úgy l lenti, hogy a párttagság munka- íele-fele arányban, műszaki-tech- f helyén — jó munkája mellett — nikai, illetve egészségügyi dolgo- j .bátran és határozottan politizál- zók közt. Az orvosok közül csak- jón, vegye figyelembe a vélerné- nem húsz tagja van a pártnak. A i nyékét és jelenségeket, melyet, ha pártépítő munka, a tagdíjfizetés [ szükséges, taggyűlésen is tárgyal­terén a város egyik legeredménye- ! jon meg. Minden párttagnak le­gyen ereje, tudása és tekintélye, hogy hozzáértéssel szóljon a dol­gokhoz. Ez az újszerű munka egyik lényeges alapeleme. Nem hallgatható el, hogy egyes vezetők bármilyen értekezleten a párt képviselőjét „vendég”-nek te­kintik. A munkásőr-orvosért egye­nesen könyörögni kell főorvosa­iéi menyt nem szabad túlhajtani, hiszen ugyanazokkal az elvtár­sakkal kell az új feladatokat is megoldani, akikkel eddig együtt dolgoztunk. A pártélet, a párt­munka eredményességéhez az új körülmények közt is alapvetően szükséges — a mind eredménye­sebb helytállás mellett — a bátor, következetes, őszinte politizálás, a gyors és igazságos reagálás az élet problémáira. Kemény és ha­tározott fellépés minden közö­nyösséggel, kispolgári felfogással, az anyagiassággal, illetve pártel- lenes nézettel szemben. Ezzel a józan kommunista jel­lemvonással és harcossággal a gyulai kórház párttagjai is ren­delkeznek, csak határozottabban felszínre kell hozni azokat. Dr. Pankotai István A tavaszi napsütésben megélénkült az élet az Élővíz-csatorna békéscsabai szakaszán. Sportolók járják a vizet. Dupsi Károly felvétele Négy hónap 1485 liter vér Vért. adni és ezáltal életet men­teni a legnemesebb cselekedet. Megyénkben az elmúlt hónapok­ban igen szép számmal akadtak, akik a Vöröskereszt és a megyei vérkonzerváló állomás felhívásá­ra véradásra jelentkeztek. Az év első négy hónapja jó eredménye­ket hozott, összesen több mint 1485 liter vért adtak a különböző munkahelyek dolgozói, párt- és ta­nácsi vezetők, üzemi munkások és tsz-tagok vagy egyszerű házi­asszonyok. Különösen kiemelke­dik Pusztaföldvár, mely a közsé­gek közül országosan az első he­lyen áll. A márciusi véradáson összesen 406-an adtak vért a kis községben. Körösladány, Gádoros. Bélmegyer is példát mutatott az elmúlt hónapokban. A régiek mel­lett igen sok új véradó is van. Csupán az év első negyedében 1830-an voltak, akik először adtak vért. Mindezek ! a párthoz j sebb alapszervezete, mutatják a tagságnak való helyes viszonyát. Ilyen és ehhez hasonló gondola­tokkal és előzetesen szerzett ta­pasztalatokkal vettem részt a csü­törtök délután tartott taggyűlé­sen. A napirendi kezdet igen biz­tató volt, hiszen két elvtárs tag­felvételét tárgyalták. A megjele-j nak; hogy a foglalkozásra elen- nési készség azonban már elgon- ; gedje. a* ehhez hasonló jelen- dolkoztatott, mert az egyáltalán . ség van> ameuyel nem lehet nem jellemző a gyulai pártszer- egyetérteni Az ilyen jelenségek rezetekre. A párttagságnak 60—65 százaléka vett részt, túlnyomó többségükben fizikai munkát vég­ző dolgozók, míg az orvos pártta­gok közül csak öten jelentek meg es ez nem az első eset. A jelenlevő párttagsági meghallgatott egy gazdasági tá­megszüntetése szükségessé teszi a kórházi pártszervezet tekintélyé­nek növelését. Jó lenne, ha a párt­vezetés és a kórház igazgatásában tevékenykedő vezető elvtársak igényelnék egymás munkáját. Je­lenleg ez az igény eléggé egyol­dalúan a pártszervezet részéről jékoztatót, ami a számok és ér- I van csak meg. vek tükrében bemutatta a kórház i óriási munkáját, és meglevő igen sok hiányosságát. Arról azonban a tájékoztatás hallgatott, hogy például mit tettek a nővérszállás külsőleg modern — de emberi igényeket elég rosszul kielégítő — felépítésén kívül a több száz dol­gozó alapvető munkahelyi igé­nyelnek kielégítésére. A tagság sem kérdezett erről, csak egymás közt voltak halk beszélgetések, megjegyzések. Pedig pontosan ezek a megjegyzések jelentették volna a pártszervezet helyes elvi és gyakorlati állásfoglalását a gazdasági ügyek alakulásában. Helyes lett volna, ha nyíltan fel­vetik a többi problémával együt­tesen például a több mint 300 ezer forint parkosítási összeg helytelen felhasználását vagy a A taggyűlésen, úgy éreztem, sok elvtársban felmerült, hogy ez így nem a legjobb. De hogyan to­vább? Mi lenne a helyes mód­szer? Ez a kérdés érthető, hiszen a párttagság jó része nem volt mindig ilyen csendes és a látszat alapján „érdektelen”. Az ellenfor­radalmi időszak után a kórház kommunistái igen harcosan és következetesen váltották valóra a párt politikáját. Jelenleg ez a harcosság és aktivitás nagyon megcsappant, pedig biztos, hogy az elvtársakban a politikai meg­győződés továbbra is megvan. Az igaz, hogy a jelenlegi feladatok nagyban megváltoztak, sokrétűek lettek, amit csak kor­szerű pártmunkával lehet meg­valósítani. Azonban ezt a köve­Vajda János: Macska a trafóban A tévében a riporter valami kiejthetetlen nevű skandináv tudóssal bonyolódott kínosan vontatott csevegésbe bizonyos folklorisztikus kérdésekről. Gyöngyi egy határozott csavarintással belé­jük fojtotta a hangot. Állva maradt a készülék előtt, mert fontosnak tartotta feszes kis mozdu­latokkal illusztrálni, miképp fest majd az új kosztümje. — Valami csodás krémszínű szövet, sötétkék paszpóllal lesz díszítve. Tiszta Chanel-szabás, de a szoknya derékrésze magasított és a kosztüm­kabát bélésével azonos, apró pettyes selyem­blúz buggyan ki belőle... Gyöngyi csivitelése annyira sem volt lebi­lincselő, mint a tévében futó interjú, azonban játványosság- szempontjából — határozottan többet ért. Inkább Gyöngyit nézegettük, mint a tudóst. — Egyébként a hónap végére lesz kész. Má­jus elsején felveszem. A felvonulásra. Kis nylon szalmakalapom iesz hozzá... ilyen nagy ünnepen reprezentálni kell, nem igaz? Meghúzkodta elöl a pulóverét, végighullám­zott a,szobán és belevetve magát a fotelbe, elő­halászott egy Fecskét. Minden porcikája kü­lön él ennek a lánynak. Nekem meg kicsit reme­gett a kezem, ahogy nyújtottam a tüzet. — Az már igaz — szólalt meg Marci bácsi —, reprezentálni azt tudtok. Rázni a rongyot... — Ne szidd a'lányod, apukám, egy titkárnő­nek ez is hozzátartozik a munkájához. — Tudom, meg a feketefőzés. — Helyes, fejlődsz, apus! — Ti is, kislányom. Néha azt gondolja az ember, túlontúl fejlődtök. Túlzottan jó dolgotok van, a kutya teremtésit! — Most az jön, hogy: mikor én tanoncf vol­tam a Bohnéknál, bezzeg... — Semmi bezzeg. Rég volt az. És nehogy azt hidd, afféle öreges irigység motoszkál bennem. Örülök én, hogy a fiatalok vidámak, csinosak, igényesebbek, mint mi voltunk. Elismerem, kép­zettebbek is, dolgozni is tudnak, ha... No, itt ez a ha! A legmagasabb százalékot nálunk a fiatal melósok hajtják ki. Különösen, amikor jól fizet a munka. De ha valami bonyolultabb darab kell, ahol nem lehet hajrázni, de szívvel kell dolgozni, lelkiismerettel, akkor azt a munkát negyven­évesnél fiatalabb szakmunkásnak oda nem adom! Mondok mást. Műszak után, ahogy végig­járom a műhelyt, csak rá kell nézni a munkahe­lyekre. Meglátszik, hol dolgoznak a fiatalok. Úgy hagyják qtt a gépet, szerszámot, mint a rossz kőműves, aki csengetéskor lecsapja a spak- nit és nem érdekli, ha megdöglik a habarcs. A szív az hiányzik belőletek, fiam. Szívetek csak a szórakozáshoz van, esetleg a pénzkereséshez. Gyöngyi égnek emelte selymes csillámlású szemét és mókásan keresztet hányt magára: — Ámen. A mai napra rendelt szent evangé­lium bevégeztetett. A szemtelenség hallatára Marci bácsinak nem maradt ideje felháborodni. Gyöngyi — kiváló taktikai érzékkel — gyorsan teletöltötte a poharakat, s az aranysárga homoki nedű elpá­rolgását nem volt tanácsos megkockáztatni. Egészségünkre kívántuk, az öreg alaposan megforgatta nyelvén a kortyokat, de amint ki­ürült a pohár, csak rákezdte újból: — Május elsejét, a munkásünnepet... a lá­nyom el sem tudja képzelni sanélkosztüm meg szalma fejfedő nélkül. Teringettét! Hát ünne­pelni, azt tudtok, nem mondom, de dolgozni ve­rejtékkel, kínlódva, túlórapénz és prémium nél­kül — no, azt szeretném én látni! Ekkor szólt közbe Tibor. Mostanáig a túlsó sarokban ült, elgondolkozva hallgatta Marci bá­csit és leplezetlenül bámulta Gyöngyit Mély volt a hangja, kicsit rekedtes: — Tavaly, nem egészen egy éve, fegyelmit kapott nálunk Bállá József szerelőmunkás, cso­portvezető. A május elseje miatt. Én indítottam fegyelmit ellene. És én javasoltam — egyidejű­leg — rendkívüli pénzjutalomra Mindnyájan Tibor felé fordultunk. Mi fog ebből kikerekedni? Az áramszolgáltató válla­latnál mérnök a fiú, csendes, műszaki ember, nemigen szokott beszélni a munkájáról. — Nem emlékszem a nevére, valami tanya- központ jellegű település volt. A mi embereink szerelték a vezetékeket, a transzformátorházat. Ez a Bállá volt a munkavezető. Program szerint április 30-ra üzemelni kellett a hálózatnak. Ki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom