Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
OL VASÓNA PLÓMBÖL Néphagyományok Orosházáról és környékéről Beck Zoltán, a nemrégiben még Orosházán működő tanár, kiváló honismereti szakember, jelenleg a békéscsabai múzeum munkatársa, a Békés megyei Múzeumi Szervezet I. kiadványaként a fenti címmel ízléses kis kötetben bocsátotta a nyilvánosság elé szakköri gyűjtőtevékenységének értékesebb darabjait. Kötetével azon a hagyományos úton halad, amelyet annak idején Gönczi Ferenc, Göcsej kiváló ismerője és páratlan szorgalmú etnográfusa választott. „Göcsej népköltészete” (Zalaegerszeg 1948) c. posztumusz gyűjteményének elismerésre méltó törekvése az volt, hogy egy etnikai egység népköltészetét a lehetőség határain belül egészében mutassa be. Az általa gyűjtött mondókák, dalok, balladák, mesék és mondák nagyon jól hasznosíthatók a dunántúli honismereti szakkörökben és a szépen erősödő úttörőmozgalomban — egyes őrsi foglalkozásokon, kirándulás vagy táborozás alkalmával. A Gönczi-féle gyakorlati, pedagógiai, népművelési gyűjtőelv elsajátításának a következménye, hogy Beck Zoltán orosházi néphagyo- mány-gyűjteménye nem száraz tudományos adathalmaz, amely csupán többszöri áttétel alkalmazásával válik hasznossá a művelődni vágyó tömegek számára, hanem a mában élő honismereti mozgalom kedvelt segédkönyve is lehet, ha művelődési mozgalmaink hivatott támogatói kellőképpen hívják fel a figyelmet. Mindenesetre a honismereti, helytörténeti szakkörök vezetői számára a szakköri foglalkozások egyik fontos segédeszközévé válhat. Beck Zoltán könyvét az orosháziaknak ajánlja, de a gyűjtemény másutt is jól használható, mert éppen a népköltészet nemzetközi jellege következtében világszerte rokon típusokat, mindenfelé ismerős motívumokat, elemeket, a társadalmi fejlődés azonos vonala eredményeként egyező epizódokat ismerhetnek fel az Orosházától távol eső honismereti szakkörök lelkes fiataljai. Hiszen például a dalok közül „Icike-picike a csabai utca”, „Bújdosik az árva madár”, „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok”, „Esik eső, ázik a heveder”, „Hej, Vargáné, káposztát főz” kezdetű dalok általánosan elterjedtek a magyar nyelvterületen. Kár, hogy a dalok kottája hiányzik, mert a közismert daloknak talán az éneklésmódban nyilvánul meg az orosházi specifikum, viszont a nem eléggé közismert dalok énekfoglalkozá- sokon való gyakorlása ezáltal nehézkessé vagy éppen lehetetlenné válik. A balladák között szintén sok ismert típusú változat van, például: Pápainé, A halálba táncoltatott leány, Nem messze van ide Kismargita, amelyek Beck Zoltán balladákhoz fűzött bevezetőjén kívül a honismereti szakkör foglalkozásain vagy kultúrházi. iskolai rendezvényeken kisebbb- nagyobb hangulatos magyarázattal, a helyi hagyományokra való kapcsolatok bemutatásával egészíthetők . ki. Bizonyára örülnek a kisdobos. és rajvezetők annak az anyagnak, amelyet „Gyermekversek” címszó alatt foglalt össze a kötet szerkesztője. Az általános iskola alsó tagozatos tanulóinak játékában nagy szerepe van a kiolvasó mon- dókáknak. Magam is tapasztaltam egyes kisdobos- összejövetelek alkalmával, mennyire színessé teheti a foglalkozásokat a játékos hangulatot keltő kiolvasó mondókák tanulása és az ismert játékok új, a kisVajnai László JÓ Öröm. Te hármasfalú színes üveggömb. Gördülj tova a kosárgörbe pályán. Csodás pontjain a világnak. Ahogyan vágyom teutánad. Míg bennem gond-rögök és csillagkörök. És most tanulom mi az ami örök. Feljött a Nap. — A kék ég dobta fel. És csupa fény a gyár, az út, a tér. Jó reggelt ember és kenyér. Érdekes párhuzamok jó egy ősbemutató? Mire Jó reggelt kicsiny törékeny asszonyom. Jó reggelt Békéscsaba, szülőhelyem, otthonom. Jó reggelt Köröspart. Köröstáj. Öröm. Te hármasfalú színes üveggömb. Gördülj tova a kosárgörbe pályán. Csodás partjain a világnak. Ahogyan a szavam támad. Ahogyan vágyom teutánad. Míg bennem gond-rögök és csillagkörök. — És most tanulom mi az ami örök. Feljött a Nap — A kék ég dobta fel. És csupa fény a gyár, az út, a tér. Jó reggelt ember és kenyér! diákok számára ismeretlen elemekkel való bővítése. Az összegyűjtött köszöntők bizonyos ünnepi alkalmakra (névnap, újév, húsvét) használhatók fel. Elmondásukkal alkalmat adunk az iskolai vagy a helyi úttörő- házban létrehozott gyermekközösség finom és bonyolult érzelmi szálainak erősítésére. Elősegítik ezt a célt a társasági életet hangulatosan színező, oktátó jellegű dajkarímek is. A továbbiakban közmondásokat és szólásokat, találós kérdéseket, gúny- és ragadványneveket, népmeséket és történeti mondákat közöl a szerző; ezekből is értékes szempontokat meríthetnek más honismereti szakkörvezetők saját környezetük hasonló hagyományainak feldolgozásához. Végezetül: reméljük, Beck Zoltán kiváló munkáját a Békés megyei Múzeumi Szervezet kiadványsorozatában újak követik. Dömötör Ákos ( Debrecen utóbbi heteinek I szenzációja (lehetne idézője 1- j ben is) egy még most is gyűrűző vita, mely Kamondy László Szöktetés albérletbe c. vígjátékának kamaraszínház- beli bemutatója után robbant ki. üj magyar darab előadása — a megszokott és kötelező elismerés szavaival élve — jeles kulturális tett, ezúttal a debreceni színházat illethette a pálma. Az előadás után azonban változott a helyzet, és kiderült, hogy a szándék és a tett minősége között kiáltó különbség is lehet. Nem vitatható, hogy új magyar darabok műsorra tűzése és bemutatása csak akkor kaphat elismerést, ha azt a megvalósítás színvonala nemesíti, ha annak előkészítése műhelymunkává formálódik, ha az író figyelmes és nem felületes dramaturgiai támogatást is kap; persze ennek ellenkezőjét bizonyítani a dolgok szövevényessége folytán nem könnyű, s ugyan ki az, aki bevallja magáról, hogy felületes, hogy nem is izgatja amit csinál, de beszélni róla és „koncepciódúsan” megnyilatkozni igencsak megtanult?! A vita, amelyet debreceni kulturális körökben parázsnak jellemeznek, nyíltan emlegetett ilyen relációkat. Néhányan a Kamondy-darab valóban kimutatható dramaturgiai fogyatékosságaira hivatkozva igyekez- k mindent az író nyakába rmi, néhányan viszont éppen ellenkezőleg, azt bizonyították, hogy az előadás elnagyoltsága a fogyatékosságok okozója. Ez a nézet még a bemutató után tíz-tizenkét nappal is tartotta magát, sőt megerősödni látszott abban, hogy miután az együttes összébb igazodott, a laza szövegtudás eltűnt, az előadás kompozíciója megszilárdult, a darab is fokozódó sikert arat. Így jutunk el ismét ahhoz hogy a szándék egyoldalú dicséretével nem lehet az esztétikai értékítéletet helyettes i- teni, és hogy új magyar darabok műsorra tűzése csak akkor érdemel elismerést, ha azt a megvalósítás színvonala nemesíti és nem valami rosz- szul értelmezett ,,kötél észégié tud ás”, vagy éppen a mindenáron „ősbemutató színházat” já,tszás több vonatkozásban is gyanússá válható gondolata a mozgatóerő. Békéscsabán is tanúi voltunk egy hasonló, bár kisebb volumenű vitát kiváltó ősbemutatónak, amikor Cserhalmi Imre Alku nélkül című drámája került színre. Az izgalmas, mai problémákat boncoló mű írójának tehetségét és rátermettségét félreérthetetlenül tükrözte, az előadás azonban mégsem hozott különösebb sikert. Pedig hozhatott volna, csak itt is hiányzott a nyughatatlan dramaturgiai segítség, hiányzott egy olyanfajta mindent beleadó lendület, szellemi bőkezűség, mely egy-egy klasszikus darab bemutatásának magától értetődően kijár. (Még operetteket is említhetnénk.) A két esemény egyformán figyelmeztető: ha egy színház ősbemutatóra vállalkozik, úgy a vállalkozás minőségével bizonyítsa, hogy alkotó módon Kér részt az új magyar drámairodalom segítéséből, tehetséges művek szíkipadra juttatásából, mert ennek ellenkezője — bármely vonatkozásban — nem méltó a magyar színjátszás nagyszerű hagyományaihoz. Alaphang és ellenpólus Fülöp Erzsébet Tanya Nem vitatkozni kívánok Szilágyi Miklós megállapításával, hogy az ezúttal Gyulán bemutatott IX. Alföldi Tárlaton „a Békés megyei művészek adják az alaphangot” (derűs hangvétel, ember és külvilág viszonyából kibontott v állomásos gondolatérzések, ötletes képi megoldások), inkább más megvilágításban szeretném erősíteni ezt a mondatát: az „alaphangulatot viszont más jeüegű vállalások, törekvések árnyalják, mintegy ellenpontozva a Békés megyeiek művészi szándékait. Első helyen Szalay Ferenc képeinek áhítatos tisztaságáról , lírai gondolatiságáról és harmóniakereséséről, mint a fiatal vásárhelyi művészek egy irányba mutató Igyekezetének sűrítetten megvalósuló eredményéről kell megemlékeznünk.” Nem véletlen, hogy a más megvilágításba helyezés igénye két kamarakiállítás megtekintése után vált számomra elkerülhetetlenné. Az egyik Gabu- rek Károly békéscsabai, a másik Józsa János debreceni festőművész kiállítása volt. A két művész törekvései talán csak lényegében azonosak, abban, hogy mindketten szenvedélyesen hatni akarnak a műélvezőre, hogy képeik a látvány örömén, izgalmán túl meghökkentően újszerű dolgokat is közölnek. Józsa János debreceni tárlata a formakeresésben, kifejezéstechnikában lassan higgadó művészt mutatta be. Gaburek kiállítása még a forrongás, a keresés lázas állapotát tükrözte. Nyoma sincs egyiküknél sem valamiféle nyugodalmas derűnek, mely nem is biztos, hogy mindig őszinte; szó sincs lágyan felszínre jutó és megformálódó ötletes képi megoldásokról sokkal dinamikusabbak ennél. Visszatérve a második idézetre, melyben Szalay Ferenc képeire hivatkozva a vásárhelyiek törekvéseit a Békés megyei művészek törekvéseinek ellenpólusaként említi: úgy érzem, azt kellene hangsúly óznunk (és ez a „más megvilágítás”), hogy talán nem is any- nyira alaphangulatot „árnyaló” ellenpólusról van itt szó, mint inkább egy feltörekvő, lendületesebb, korszerűbb művészi látásmódról, átéltebb szenve- délyésségről kutató, kereső lázról, mely minden korokban a művészi alkotások értékének eléggé csalhatatlan mércéje volt. Szilágyi Miklós nagyon is jól érzi, hogy ez az „ellenpólus” — melyhez a debreoeiv Józsa János és a vásárhelyiéi, művészi törekvése éppen úgv hozzátartozik, mint a IX. A földi Tárlaton nem szereplő Gaburek Károlyé többek között — képviseli azt a progresszívabb erőt, mely megmozgathatja a művészeti állóvizeket — talán Békés megyében is. ,.A kiállításnak ez utóbbi, tendenciájában mindinkább számottevő mellékszólama korántsem hat váratlan, különleges eseményként” — írja, és ebben azt hiszem nyugodtan meg is egyezhetünk. Sass Ervin
