Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
19t*. május 29. 7 Vasárnap Várospolitika és a műszaki osztályok Beszélgetés a három város fejlesztéséről Az elmúlt napokban lapunk meghívásának eleget téve Takács Jáinos elvtárs, a megyei tanács vb építési, közlekedési osztályának vezetője, Sipiczky Jáinos Békéscsaba, Osztraluczky Mihály Gyula, Zebauer Béla Orosháza város építési, közlekedési osztályainak vezetői beszélgetést folytattak lapunk munkatársával. * MUNKATÁRSUNK: A közvéleményt élénken foglalkoztatja megyénkben is, hogy vajon a három város fejlesztése hogyan halad. Mit tudnak tenni a városok a kommunális ellátás javításáért? ZEBAUER BÉÉ A: örülünk, hogy a lap alkalmat adott a közvélemény tájékoztatására. De talán azt kell először elmondani, hogy ma még a városfejlesztésben sokszor téves felfogások uralkodnak. Sokan azt mondják, ha majd kapunk pénzt, megcsináljuk. Rengeteg gondot okoz a telekelosztás, az, hogy nem rendelkezünk megfelelő műszaki tervekkel és ez mind-mind a műszaki osztály feOiadiatát nehezíti. Orosházán ma már ott tartunk, hogy az általános rendezési terv, ha hosszú huzavona után is, de elkészül, és így a megnövekedett építési kedvet tervszerűen tudjuk befolyásolni. Mi érezzük azít is, hogy sokat kell még beszélni az urbanizációiról, arról, hogy a meglevő adottságainkat jobban kihasználjuk. Sok téves nézet él, hiszen sokan csak akkor keresik fel a műszaki osztályokat, ha összevesztek a szomszédjukkal és egy-egy telekperpatvar van, a mi döntésünket akarják kikérni. SIPICZKY JÁNOS: Mi Békéscsabán igyekszünk ezeket az ügyeket, most már elkerülni, hiszen nem döntőbizottság és nem vitafórum a műszaki osztály. Szerencsére egyre több olyan lehetőségünk van, hogy valóban a városépítéssel foglalkozhatunk;' TAKÁCS JÁNOS: A beszélgetés során nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az elmúlt években jelentős társadalmi változás zajlott le megyénkben. Hiszen 1949-ben a mezőgazdasági népesség még 63,9 százalék volt és ez 1 %’O-ra 11 százalékkal csökkent. Ma már mindenütt tudomásul veszik, hogy az építési, közlekedési osztályok tevékenysége több, mint igazgatási tevékenység. Ez abból is adódik, hogy az új telepítés, az ipar telepek, a közműhálózat megépítése, a kommunális igények kielégítése nem képzelhetők el osztályaink alkotó tevékenysége nélküL ZEBAUER BÉLA: Hogy menynyire így van, bizonyítja, hogy szinte nap mint nap feltesznek olyan kérdést, vajon 1980-ban mennyi lesz az ingázók száma, azofcé, akik Orosházáról eljárnak dolgozni, vagy Orosházám jönnek munkába. Ezekre a kérdésekre nekünk csak akkor lehet válaszolni, ha megalapozott tervekkel rendelkezünk. Feltétlenül arra van szükség, hogy a városok fejlesztését, kommunális ellátottságát minél összehangoltábtban végezzük. MUNKATÁRSUNK: Hogyan lehetne jobban érvényt szerezni a műszaki osztályok tevékenységének, és ez hogyan szolgálná a kommunális ellátottság javítását? OSZTRALUCZKY MIHÁLY: Elérkezett az ideje annak, hogy kimondjuk: a városok ellátását, közműszolgáltatását csak a helyi tanács tudja irányítani. És ez a beiktatott szerv, amelynél hosszú adminisztrációs utat kell bejárni addig, míg a városok egy-egy kérése megoldódik. TAKÁCS JÁNOS: Azt hiszem, igazuk van a városi osztályvezető elvtársaiknak, hiszen valóban saját helyük problémáját elsősorban ők maguk ismerik. Ez azonban a vízmű vállalat esetében csak szerkezeti változást jelentene és talán a közeljövőben megoldható lesz. SIPICZKY JÁNOS: Csak egyetlen példát szeretnék elmondani, ha már a vízműnél vagyunk. Szerintem ott mennek a dolgok, ahol a város a kezébe veszi az irányítást. Mi az elmúlt évben 9 kilométer vezetéket építettünk meg, s a város saját kezdeményezéséből ebből 6 kilométert. Az igaz, hogy Békéscsaba is csak úgy tudta ezt megvalósítaná, hogy a lakosság segített; MUNKATÁRSUNK: Mennyire lehetne elhatárolni az igazgatási és a műszaki feladatokat? Hogyan lehetne nagyobb tekintélyt bizton sítani a műszaki osztálynak? OSZTRALUCZKY MIHÁLY: Minden a hogyanon múlik. Városaink műszaki osztályait talán szerkezeti felépítésükben kellene megváltoztatni. Sok esetben úgy tűnik, mintha a tanácsokon belül mi lennénk a „vegyeskereskedések”. Minket sürgetnek a napi jelenségek. Ha eltörik egy vízvezeték, ha életveszélyessó válik egy ház, ha megcsúszik a tető, ha összevesz két szomszéd, elhangzik: „Menj, műszaki osztály és csináld meg”. Az osztályok felépítése tehát ma már nem mindenben felel meg az élet állította követelményeknek. Jobban kell erősíteni, hogy a műszaki osztály ne csak véleményező legyen, hanem beleszólási joggal is rendelkezzen, különösen a távlati tervezésben és a rendezési tervek megvalósításában; SIPICZKY JÁNOS: Ma már nekünk elébe kell mennünk az eseményeiknek, hiszen, hogy békéscsabai példával éljek, sokszor elhangzott a bírálat, vajon miért a Mokri utcában és a Lencsési úton építettünk új városrészeket? Mi tudjuk, hogy jobb lett volna a város központját építeni, de a beruházók nem mi vagyunk. Sokszor megkötötte a kezünket arosz- szul értelmezett, szanálási százalékhoz való merev ragaszkodás, és így őrizgettük a régi, rossz, városképet csúfító épületsorokat. Talán most elérjük, hogy elkezdődik a Tanácsköztársaság útjának be- építése, hiszen hosszú és nehéz munka után a közművesítés már megfelelő színvonalon van. ZEBAUER BÉLA: Mindenütt jelentkeznek az új feladatok és ezek elől nem térhetünk ki. Fel kell nőnünk ezekhez a feladatokhoz, s hatósági munkánkban ugyanennek kell érvényesülnie. Nem ártana, ha az új szervezeti felépítés során szóba kerülne a tervcsoport létrehozása, hiszen a megyei tanács tervosztályának járási és városi szinten nincs megfelelője. Mi érezzük ennek hiányát, és ma talán már erről is beszélhetünk. Erre kényszerít bennünket a városfejlesztés, a lakosság igÓ7 nyelnek jobb kielégítése. TAKÁCS JÁNOS: A várospolitikát csak a műszaki osztályok megerősítése útján lehet elképzelni. Az irányítás színvonalának megjavítása valóban az élet által diktált követelmény és nem térhetünk ki előle. Hogy a szervezeti formák mikor és mennyire változnak meg, erre korai lenne válaszolni. Keresnünk kell mind- annyiunknak a megoldásit és mindennapi munkánkban szem előtt kell tartanunk, hogy a városfejlesztés, a kommunális ellátottság színvonalának javítása kötelességünk.MUNKATÁRSUNK: A beszélgetés során az osztályvezető elvtársak beszéltek arról is, hogy a jelenlegi megyei vállalati szervezettség nem minden esetben szolgálja a lakosság jobb ellátását. Mi legyen tehát: önálló vagy megyei vállalat? SIPICZKY JÁNOS: A városok kommunális ellátását nem tudom elképzelni közvetlen városi irányítás nélkül. ZEBAUER BÉLA: Én is elfogadom Sipiczky János véleményét, hiszen naponta érezzük, hogy például a vízműszolgáltatás megjavítása elsősorban városi feladat. Példának talán annyit, hogy a megyei vízmű vállalat több száz liter vizeit mutatott ki feleslegként, s köziben Orosházán még a bérházi lakások is víz nélkül vannak. Nyilván a megoldás az lenne, ha önállóan oldanánk meg — természetesen a megye segítségével — ezeket a problémákat. OSZTRALUCZKY MIHÁLY: Mi már az elmúlt évben kimondtuk az á-t. A Gyulán megtartott várospolitikai napok eseményeként több szakember is úgy foglalt állást és ma, ezután a beszélgetés után különösen úgy foglalunk mi is állást, hogy a városok kommunális ellátottsága nem megyei vállalatok feladata, hanem a városi tan-ácsé. És hogy erre létrehozunk-e új vállalatot, vagy hogyan oldjuk meg, ez tényleg a holnap feladata. TAKÁCS JÁNOS: Nem mondhatjuk ki, hogy mától kezdve így vagy úgy lesz. De az elhangzott vélemények és a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy néhány vonatkozásban előrébb kell lépnünk. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról sem, hogy a megyei vízmű vállalat például az elmúlt években hatalmas erőfeszítést tett a megye ivóvízellátásának megjavításáért. S ezt bizonyítják az elkövetkező évek tervei is. Gyulán az ötéves terv során 52 .millió forint értékben épül meg — igaz, nagyobb arányban városi hozzájárulásból — az új vízmű vállalat, Csabán mintegy 16 millió forintot további 3 ezer köbméter víz biztosítására fordítunk és itt használunk még fel 8 millió forintot a víztorony építésére, de Orosházán is 12 millió 500 ezer forintot kívánunk a város vízellátásának megjavítására fordítani. Ezek is tények és rajtunk múlik, hogy tanácsaink valóban jó gazdái legyeinek területüknek, értőn, s a lakosságot szolgálóan használják fel forintjaikat és lehetőségeiket. lényeg. Mert a jelenlegi gyakorlat sajnos, legalábbis nálunk például a vízműszolgáltatás terén nem vált be. A megyei vízmű vállalat ma nem szolgáltató-tevékenységet fejt ki, hanem csak egy köz* • A három város gondjaiból keveset tudtunk érinteni ezen a beszélgetésen. De talán a lakosság jobb tájékozódását szolgálta, s a közeljövőben — ilyen megállapodás született — beszélgetést folytatunk majd a városi lakosság üdülési, sportolási lehetőségeinek jobb megteremtéséről is. Dóczi Imre Hír és hit A csabaiak hírlap- és szakfolyóirat-kiállítást láthattak majdnem egy egész hétig. A magyar politikai és szakmai újságírással ismerkedhettek alapkiadó vállalat és a posta jóvoltából. Nem is volt rossz, mert legalább a ma újságolvasója dokumentálva láthatta az újság- csinálás történetét. Nézem a vendégkönyvet, melybe ötezernél többen írták nevüket, s közülük sokan nem is hagyták megjegyzés nélkül a látottakat. Itt az egyik: „Századunk emberének tragikuma: semmi hit és szétforgácsolt tudomány”. Próbálok barátkozni a leírtakkal, de nem nagyon értem. Előbb azt a szamárságot találtam ki magamnak, hogy a bejegyző vagy nem egészen komoly, vagy ezt a két szót, hogy „hit és tudomány” megjegyezte valahol magának, s ezzel kívánt nagyot „dobni”. De olvasom még egyszer: „Hit és tudomány”. Az egyiket hiányolja, a másikat szétforgácsoltnak tartja. Kezdem érteni. Az újságban nincs természetfelettieskedés, nincs misztikum. Vagyis — szerinte — nincs hit, csak hír, arról, hogy milyen gazdag az élet. A szétforgácsolt tudományt viszont nem értem ilyenkor, amikor a Luna—10 kering a Hold körül... Nem tudok vitatkozni most senkivel, mert nincs itt a „szellemes” bejegyző. Hanem a többi bejegyzést elolvasom, amit kitehetnek a rendezők büszkén az „ablakiba” — meg egy kicsit az újságcsinálók is. A „szétforgácsolt” bejegyző meg vitatkozzon önmagával. A sok közül csak néhányat: „Nem kell szégyenkeznünk. A magyar sajtótermékek a legjobban tetszettek... Király János.’ — ez az egyik, amely összehasonlít a külföldi lapokkal. És itt egy másik is: , „A magyar képeslapok felvehetik a versenyt a külföldi képeslapokkal, mind tartalomban, mind kivitelezésben... Nagy Ilona ép. tech.” De lehet ezt tovább is idézni, hogy a „búsuló” bejegyző meggyőződjék a mi hitünkről! „Minél több városban és faluban kellene ezt a kiállítás1 megmutatni... Horváth.” A srácok: „Nagyon érdekes •volt... II. általános iskola V/c osztály Sirály őrse.” „Minden évben szeretnénk ilyet látni... Berki Tibomé.” Nagyon tetszett, máskor is rendezzenek... Mihál Zsuzsanna.” „Annyira tetszett, hogy még egyszer megnéztem... Horváth Zoltán.” A többit nem idézem, hiszen olyan sok jó kívánság és elismerés sorakozik a vendégkönyvben, hogy ha mind ide tenném, még megsértődne az, aki azéletet csak a misztikumban látja... Bár. többet adhatott volna a kiállítás, mert még a bemutatottnál is gazdagabb az ország és a megye sajtóterméke. Például elfért volna itt megyénk húszéves történetét bemutató nagyszerű képes kiadvány is, meg sok más, lüktető életet bizonyító nyomdai termék. ... Persze, akkor meg- még t jobban elkeseredett volna az a bejegyző, akit — enyhén szólva — felbosszantott a mi életünk gazdagságává—ti— S. O. S. harminc gyermek és szülő nevében Kétségbeesett hangon telefonált szerkesztőségünkbe a minap egy édesapa. A történet, amit elmondott, a következő: Békéscsabán, a Gyár utcai tanácsi bölcsőde kerítését és az épület egy részét lebontották bekötő út építése miatt. Az itt elhelyezett 30 gyermeket ezért naponta a Mokri utcai bölcsődébe kellene vinni, mivel az épület higiéniailag most már nem felel meg a követelményeknek — a mosókonyha és több helyiség megszűnt. Aki ismeri Békéscsabát, tudja, hogy Erzsébethelyről a Mokri utcába vinni a gyermekeket milyen körülményes. Több kilométeren át kellene tolni a babakocsit. Még kerékpárral is 30—35 perc az út — a bölcsőde dolgozói már lemérték. Különösebb magyarázatra tehát nem szorul, milyen megterhelést jelentene ez a szülőknek. Érthető volt a viharos felháborodás a szülői értekezleten, amikor ezt közölték velük. — Csak egy kis emberségre lett volna szükség — mondotta az édesapa. — Ne kényszerítsenek harminc szülőt arra, hogy naponta 6 kilométert utaztassa gyermekét. A helyzet valóban tarthatatlan. A városi főorvos szerint nem lehet tovább otthagyni a gyermekeket anélkül, hogy ne lennének kitéve különböző veszélyeknek. Megkérdezzük: vajon mielőtt az útépítési engedélyt kiadták, miért nem gondoltak arra, hogy a bölcsődét ott tovább nem lehet majd üzemeltetni? Csak megjegyezzük, hogy tavaly tatarozták az épületet. Olyan sok, ablakon kidobnivaló pénzünk van? Nem értesítették a főorvost és a bölcsőde vezetőit sem arról, hogy le kell bontani épületrészeket. Pedig, ha ez megtörtént volna, idejében gondoskodhattak volna megfelelő helyiségről. Ha már ezt nem tették az illetékesek, akkor most legalább abban segítsenek, hogy az a Kolozsvári utcai helyiség felszabaduljon, ahová az új bölcsőde létesítését tervezték, hogy a gyermekek minél előbb megfelelő körülmények közé kerüljenek, a szülők pedig nyugodtam dolgozhassanak. Kasnyik Judit NEMCSAK A LIBA TOLLASODIK MEG.:. TÖBB PÉNZE LESZ, HA libahizlalási ÉS toliértékesítési szerződést köt A FÖLDMŰ VESSZ ÖVETKEZETTEL! A libahizlalási szerződést kötők állami áron takarmányt is kapnak. 206
