Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

„Szocializmus, Németország és a 'költészet — olyan egység volt számára, amelyet szeretett, s amelyért élt. Egész életművét az egységes, szocialista Németország iránti vágy hatja át. Költeményeiben egész Németország jelen van, múltjával. és jövőjével, embereivel és tájaival. A háború elleni gyűlöletet énekelte meg, Németország megosztottsága feletti fájdalmát és a boldogságát afelett, hogy német földön, a mi köztársaságunkban megkezdődött a szocializmus felépítése. Életműve ezeket a gondolatokat hagyta ránk örökül."

Nem kisebb személyiség, mint Anna Seghers írta ezeket a szavakat 1958. október 11-én, amikor a költőszív megszűnt dobogni. Becher útja nehéz és ellentmondásos volt, mégis következetes. 1891. május 22- én született Münchenben, dr. Heinrich Becher bíró — később a legfőbb bíróság elnöke — fiaként. Az ifjú már korán ' vonzódott az egyszerű emberekhez. Apjának nem tetszett ez a magatartása és ezért fiát ^megjavulni” az öttingeni nevelőintézetibe küldte. A fiatal Becher a sportmozgalomba való bekapcsolódásával próbálta ellenzéki érzelmeit levezetni. Gimnáziumi tanulmányainak be-" fejezése után Berlinben, Müchenben és Jénában orvostudományt és bölcsészetet tanult. Ebben az időben kezdődtek költői próbálkozásai is: az expresszionista irodalmi áramlatnak volt a szószólója. Az 1914-ben megjelent „Összeomlás és diadal” című verskötete nemcsak a polgári világíájdal- mait tükrözte, de megjövendölte az imperialista háborút is. És amikor a háború valóban bekövetkezett, Becher azon kisszámú népietek közé tartozott, akiket nem kapott el a mámor: elA béke költő}

Johannes R. Becher születésének 75. évfordulójára

Irta; Alice Hellmuth

határozása, hogy nem jelentkezik önként katonai szolgálatra, szakításra vezetett a szülőd házzal.

Életében a döntő változást az októberi forradalom hozta. Becher tagja lett a Spartacus Szövetséginek és a Német Kommunista Pártnak. Étitől kezdve politikai és költőd tevékenysége eggyéfonódott. Irodalmi témád: a háború szörnyűségei, a háborús gyújtogatok leleplezése, a békemozgalom népszerűsítése. A „Hulla a trónon” 1925-ben megjelenít verskötetéért és az 1926-ban megjelenít „Le- visiite, avagy az egyedül igazságos háború” című regé nykísérle tóért letartóztatták és hazaárulás címén vadait emeltek ellene. A nemzetközi tiltakozás,

amelyben olyan személyiségek is részt vettek, mint Maxim Gorkij, Rómain Rolland, Thomas Mann és Bertolt Brecht, a per beszüntetésére kényszerítette a lipcsei birodalmi bíróságot Becher pedig tovább írta háborúellenes költeményeit és újabb népgyilkolás előkészítésével vádolta az uralkodó osztályokat A kényelmetlenül vádló és humanista Bechert a fasiszták a haza elhagyására kényszerítiették és megfosztották német állampolgárságától.

Becher mégis így írt:

„Német vagyok, ha bolondját járja is a polgárjog. Tudom, hogy azt azért el nem veszítem.

És ha egy jövő nemzedéktől majd egyszer megkérdik, ki szerette a népet... Egy szabad német nép dönti

Sass Ervin versei:

Ölelj, te föld

meghempergek a búzában zöld búzában zöld búzában

piros pipacs rámkacsintgat régen várlak jó hogy itt vagy

orgonaszó földből támad most siratom az anyámat

meghempergek a búzában az életben a halálban

magasodj csak zölden fölém szirmaidat szórd csak körém

zokogjatok pipacs-erdők bánatpiros pipacs-erdők

vihar suhog a felhőkben anyám földem visszajöttem

PARASZTLÁNY

Ahogy ott ül szép kevélyen csillag nem függ úgy az égen

a szemében ingaóra tiktakolva int a 'jóra

a föld barna bőre barna a világot kezén tartja

sziklatömbböí fénytelen szülte meg a végtelen

majd el, ki tett többet a német névért.”

Ausztria, Svájc, Csehszlovákia és Franciaország voltak emigrációjának állomásai, míg végül is 1935-től a Szovjetunióban talált ideiglenes hazát.

Itt mint a „Nemzetközi irodalom" és „Német lapok” című folyóirat főszerkesztője dolgozott. A honvágy, a hazája iránti szeretet több versgyűjtemény megírására ihlette, mint „A boldogságkereső és a két teher”, „A győzelem bizonyossága és kilátás nagy napokra ” és „Németország hív”. Alkotásaiban egyre inkább a szonett kötött formái felé fordul.

1945-ben, a Hitler-faisi/.- rnus szétzúzása után, Becher az elsőik között tért

Cserei Pál:

vissza Németországba. Tevékenyen részt vett a demokratikus és szocialista kultúra felépítésében, több hivatalt töltött be. 1954-től művelődésügyi miniszter.

Tevékenységéért számos kitüntetésben részesült. Az 1949-ben írt ,.Az NDK nemzeti himnusza”, az 1952-ben megjelent „Német szonettek” és a további, új, igaz, emberi, hősi pátosszal teli költeményei a német nép reprezentatív szocialista

költőjévé emelték.

Minden művé! felsorolni, alkotómunkájának minden árnyalatát feltárni és elemezni lehetetlen lenne. Költeményei, mint az „Ének a tanulásról”, „Békés népek” bizonyítják, hogy amiért Johannes R. Becher és honfitársainak legjobbjai harcoltak, egy új, jobb Németország megszületése, a megvalósulás útjára lépett. Miként Becher írta: „Tettekkel váltjuk valóra az álmot. Formáljuk az új szocialista embert. Tanulni akarunk és, példakép lenni.”

Fordította: Gáti István

Eperjesi Károly osztályvezető szobornyugalommal hajolt az íróasztalon fekvő térképre és kimutatásokra. Jobb keze felől különböző színű tintával töltött golyóstollak hevertek, bal keze felől asztalilámpa, a lámpa alatt pedig naptár. Gömbölyű fejét enyhén megmozdította, s szeme rátapadt a naptár pénteket jelző rubrikájába írt piros kérdőjelre, s a hamutartó szélén füstölgő cigaretta után nyúlt. Ügy emelte ajkához, mint az órás a csipesszel fogott műszert, mielőtt a fogaskerekek közé teszi.

Félszeg kopogtatás fúródott a csendbe. Majd óvatosan nyitotta ki félig az ajtót Petri Erzsébet postázó. Megszokta már tíz év alatt, hogy ne várjon választ a kopogtatásra, mert Eperjesi Károly mindig elmélyülten vizsgált valamit. Most is halk léptekkel közeledett íróasztalához...

Szótlanul állt egy ideig, közben nyelt egyet-egyet, hogy a kellő pillanatban finoman1 csengjen a hangja. Ez a pillanat mindig akkor jött el, amikor Eperjesinek többször megrebbent a szempillája. Most már hunyorgott is egy kicsit, mert a piros kérdőjel elárasztotta a szemét.

— Eperjesi kartárs — fuvolázott Petri Erzsébet

ha nem veszi rossz néven, válaszra vár az Egyetértés Tsz főagronómusának, Kerekes Andrásnak a levele, melyben arról ír, bizonyára Eperjesi kartárs emlékszik rá, egy héttéJ ezelőtt tetszett olvasni, hogy megbetegedett, emiatt nem tudja megtartani a községi zöldségtermesztési ankétot, és azt szeretné tudni, kit tetszik helyette kijelölni az ankét levezetésére.

Lassan a naptárról a hamutartóra fordította fejét Eperjesi. Cigarettájáról úgy ütögette le a hamut mutatóujjával, mintha titkos jeleket továbbítana más világtájra. Szótlanul, kitartóan. Majd nagy sokára felnézett.

— Milyen türelmetlen emberek vannak... Látja maga is, Erzsiké — intett szemével a naptárra —, piros kérdőjelet tettem péntekre, mert akkor lenne az ankét és még csak kedd van.

— Bocsánatot kérek, hogy zavartam, azt hittem, hamarább lesz — lépett hátra Petri Erzsébet.

— Maradjon csak — s belenyomta cigarettáját a hamutartóba, majd egy elgyújtott gyufával bökdöste, amíg egy parányi füstöt is látott. Utána kockás papírlapokra írt kimutatások között matatott, s maga elé húzott egy kék jelzésekkel teleírt lapot. Párr.ás ujjaival végigsimította néhányszor, s a kunkorodó széleit lenyomkodta.

— Hogy micsoda gyártmány ez, nem lehet elsimítani... Csak bosszantja az embert, nem tud rendesen dolgozni... Nézze — tette mutatóujját az egyik kék jelzésre —, szombaton baromfinevelési ankétot tart a nőtanács, hétfőn meg kukoricaművelési ankétot a népfront — húzta át mutatóujját egy másik kék jelzésre. — Ezek nem nyűgösködnek, nem követelődének, hagyják az embert dolgozni... Mondja. Erzsiké — nézett a levelet, gyorsír ófüzetei, ceruzái szorongató posRácz József

&r

Pihenő

lázára, s megnyomta a szavakat —, biztos, hogy beteg ez a Kerekes?

Petri Erzsébet zavartan forgatta ide-oda a fejét, nem bírta, ha Eperjesi tompán nyugvó szeme ránehezedett, úgy érezte ilyenkor, hogy hideg futkos a hátán. Meg is rázkódott, és gyorsabban lélegzett, amikor megszólalt.

— Tetszik tudni... Én csak arról tudok, ami a levélben van.

Eperjesi újra a kockás papírlapok közt matatott. s egy zöld jelzésekkel megtűzdeltet húzott elő. Sokáig legeltette rajta a szemét, majd húsos mutatóujját egyik jelzésről a másikra húzta, miközben még jobban rá- hajolt az Íróasztalra, s a zöld tintával töltött golyóstollért nyúlt, és közelebb húzta az újság nagyságú papírlapra tussal rajzolt térképet. Egyeztette az azon levő bejegyzéseket a zöld jelzésekkel. A golyóstollat hol a térkép, hol a papírlap fölött vitte ide-oda. Jobb keze meg-meg állt s bosszant nézte a bejegyzéseket, a jelzéseket. Nagy sokára az egyik jelzésnél megállapodott és finoman forgatva a golyóstollat, bekarikázta. Azután a térképen vonta körül karikával az Egyetértés Tsz bejegyzését.

__ jVo ugye, jól emlékeztem én, hogy tavaly is itt

v

olt a baj az ankéttől — húzódott elégedetten mosolyra vastag ajka. — Akkor is kitalált valamit Kerekes... Ja, igen, hogy érettségiző fiának ballagási ünnepségére megy,.

Petri Erzsébet még jobban magához szorította c levelet, gyorsirófüzetet, ceruzát, s megint nyelt egyel- egyet, leste, mikor rebben meg Eperjesi szempillája. Mikor látta, hogy szemöldökét is felhúzta, ami nála örömöt jelentett, hogy nem volt hiábavaló a töprengés, a fáradtság, s ilyenkor jobban figyel más szavaira.

— Eperjesi kartárs, nem a fia ballagott akkor Kerekes Andrásnak, hanem az anyósa halt meg. Tetszik emlékezni, gyásztáviratot is küldtünk neki. Az én húgom ballagott akkor — hadarta egy szuszra, nehogy megakadjon, mert úgy érezte, mintha galuska tolulna a torkára.

Eperjesinek úgy emelkedett a feje, mintha daruval húzták volna, s közben a golyóstollat puhán letette, és hátradőlt székében. Tompán nyugvó szeme újra a naptárra tapadt.

— Bizony, Erzsiké, ilyen sok munka mellett nem csoda, hogy egyről-másról megfeledkezik az ember, ügy járási osztályt így irányítani nagy elmélyülést kíván.

Újra ráhajolt a térképre,.

— Na de, ha sok is a munkám, még most válaszolok Kerekesnek. Írja...

Petri Erzsébet gyorsan az asztalhoz húzott egy széket, maga elé fektette a gyorsírófüzetet és a ceruza hegyét rátapasztotta a füzet vonalazott lapjaira.

— Kedves Kerekes Elvtársi Levelére válaszolva közlöm, tekintettel, hogy az ankét időpontjában nekem is előre lekötött elfoglaltságom lesz, helyben bízzanak meg valakit az ankét levezetésére. Aláírás.

Felvette a kék tintával töltött golyóstollat és a naptáron levő piros kérdőjelet áthúzta