Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-10 / 85. szám
Sorok a báb-fotó kiállításról s megfürödni a parti homok érdes kvarcjában. Most utálta magát. Mindenért, mit torznak érzett eddigi éleiében. A fintorokat, a nőket, italt és pénzt, Költészet az iskolában — Jegyzetek a középiskolások megyei szavalóversenyéről — Az UNIMA keretén belül magyarországi megérkezés- sokán meglátogatták azt a ig ízelítőt kaptunk sok or- báb-fotó kiállításnak hir- szág bábcsoportjainak éle- detett tárlatot a csabai téból. Munkácsy Múzeumban, A kiállítás megtölti a amely „csak” kiállítás, és múzeum nagytermét. Az nem „fotó” volt. igazi művészet dominál a Helyesebb, ha ezt mond- tablókon: a gyermekek juk: tízegynéhány ország képzeletvilágát foglalkoz- ízelítőt adott bábcsoport- tató állattípusok (stilizált jainak életéből. Ameriká- macskák, kutyák, rávaszdi tói, kis kerülővel Finnor- rókák) élnek fotón, rajzon, szágon keresztül, elkanya- megjelenítve gyermekko- rodva a Német Szövetségi runk mesehőseit. Ezek a Köztársaságig, onnan a legszembeötlőbbek. Majd- Szovjetunióba látogatva a nem, hogy elfeledkezik a Tandi Lajos: Bohócfiú A bohócfiú lomhán-csíkos trikóingben két bódé közé suhant lengő madzagágyon hintázott. Farkasszemet nézett önmagával hosszan és vergődve Mélyfényű szemtengerében görcsbe-fuldokló kezeket látott s a kamasszáérés buzgó lávájába belevesztek a gyermekkor játékai. Szeretett volna mégegyszer a forró otthon-mezőn mezítláb malacok után rohangászni, szemlélődő azokról a fotókról, kisplasztika-bábukról, amelyek a felnőtt ember típusait mutatják be. A kevéssel sokat adni elv érvényesül a kiállításon. Az emberi gyengeségek, az életünkben előforduló fals lépések egy-egy mozzanata jut kifejezésre a bábuk rögzített gesztusaiban. Elég egy szemüveg előtérbe helyezése, hogy megjelenjék előttünk a minden újat kifogásoló bürokrata; elég egy előtérbe helyezett harcias bajusz, hogy megjelenjék előttünk a „nagy” vadász; az emberkülsejű „hódító” kandúr önteltsége is elgondolkoztató érzéseket kelt a szemlélődőben... Külön sort érdemel recenziónkban a csabai „Napsugár” együttes. Bajuszos bácsikája, fáradt, öreg mamókája — világ- színvonal. Sok emberség, intelligencia kellett megalkotásukhoz. Az egész kiállítást jellemzi az a humanitás, amely elsősorban az igazi művészetet jellemzi: való mesét teremteni a gyermekek számára; ostorozni az emberi hibákat komolyan vagy karikaturisztikusan. Ternyák Ferenc amiért gügye tréfákat hadar al-ügyetlenül bukdácsolva kinőtt és hatalmas, kockás göncökben kóc-hajjal s bajusszal a röhögő emberek előtt. önmaga szeretne végre lenni. Fintorok, kockás kabátok, és kócok nélkül. Csak ÖnmagaRégi közhely már, hogy a diákszavalókkal valójában a magyar tanár sőt az egész középiskolai irodalomoktatás pódiumra lép. Ez a tény emelhet közérdekűvé egy-egy megyei szintű szavalóversenyt. Néhány megjegyzéssel nem annyira a március 20-i békéscsabai versenyt akarjuk értékelni, inkább a jövő évit — mely egyben újra az Erkel Diákünnepekre való készülődés is lesz — előkészíteni. A szavalok általános előadói készsége kielégítő. Nem fordultak elő kirívó' „iskolás” (énekelve recitáló) előadások, és nem jelentkezett a rossz értelmű, „színészkedő”, öncélú versmondás sem. Általános törekvés volt a költő alázatos tolmácsolására, intellektuális megközelítésére való törekvés. Messze mutató hiányosságok inkább csak a versek megválasztásánál és megértésénél mutatkoztak. De éppen ez az a kérdés, mely kissé visz- szaüt az iskolára is. Többször emlegettük már ezt a problémát, de nem árt ismételni: a tanulók nagyon kis körből választanak! Ez kisebb részben ismereti hiányokra, nagyobb és döntő részben azonban biztos esztétikai ítélet hiányára vall. A mai magyar költészetet elsősorban Papp Lajos (négy verssel is), Váci Mihály, Garai Gábor, Simon Lajos, Simon István és Berkes Péter képviselte. De ők sem a legjobb verseikkel. Teljességgel hiányzott Illyés Gyula, Fodor József, Maróti Lajos, Csanády János, Weöres Sándor, Vas István, Deve- cseri Gábor, Juhász Ferenc, Gellért Oszkár, Szabó Lőrinc és teljes egészében a Nyugat nemzedéke Adytól Kosztolányiig. József Attila is túlságosan szegényesen, Vörösmarty és Petőfi csak egy-egy verssel szerepelt a negyvennyolc szavaló repertoárján! Ebből azt a bár merész, de szerény következtetést bátorkodunk levonni, hogy a nemzeti klasszicizmus költészete már távol áll a mai fiataloktól, a 30-as évek irodalmát sem ismerik eléggé, a mai költészetet pedig nem tudják helyesen megítélni! A mai költészet megítélésében az jelzi a biztos esztétikai ítélet hiányát, hogy sematikusan fogják fel egy-egy költő szocialista vagy nem szocialista voltát. Ha az osztályharc, antifasizmus és békevágy szerepel a versben, akkor progresszívnek ítélik, ha egyéb közéleti, morális vagy érzelmi kérdést, vet fel, akkor egy szocialista költő versét sem tartják „mainak”! Nemcsak a válogatás hézagai jelzik ezt, hanem az előadás tévedései is! Csoóri Sándor Anyám fekete rózsa című versét ketten is félreértették, illetőleg nem értették meg. Nem fogták fel a múlt és jelen harcát a versben, hanem egy időtlen, balladisztikus alaphangon „szomorkodták el”... Ez a meg nem értés tükröződött ugyancsak kétszer Garai Artisták című versében, mely eszmeileg az összefogásról szóló allegorikus vers! A fiatalok — életkorukat meghazudtolva — a halálveszedelmet értelmezték csak. Ugyanúgy — mint a különben igen tehetséges szavaló — Papp Lajos Cirkuszban című versében csak a halál fenyegető közelségét érzékeltette — az élet és halál éles kon' rasztjai helyett! Ügy véljük, ebben a közelmúlt sablonos pesszimizmusa él tovább és a népballadák tragikus hangvételének másoktól kölcsönzött utánzása. Mint a pedagógia „laikusa” úgy gondolom, hogy az irodalom nemcsak anyag, hanem megszerettetendő világ is. Nem lehet jó versmondó. az, aki nem ismeri és szereti eléggé az irodalmat. Radnóti Nem tudhatom című versét nem lehet Radnóti sorsának, és 1940 körüli társadalmi helyzeté nek ismerete nélkül elmondani. József Attilát nem lehet forradalmi jelentőségének felismerése nélkül, egy Vörösmartyhoz illő romantikus-érzelmi töltéssel előadni és így tovább. A versek zöme most már korban illett a szavaló korához, többé-kevésbé a vers stílusa is a szavaló egyéniségéhez — de az adott költő igaz értése zömmél hiányzott. Ügy véljük, egy szavalj- verseny nem öncél! Semmi más feladata nem lehet mint az iskolai célok kiegészítése és 'kiterjesztési A versmondás nem lehet alkalom kis diáksztárok exhibicionizmusának pedagógiai segédlettel történő kifejlesztésére, hanem csakis az irodalom, a költészet népszerűsítésére. Reméljük, jövőre mind megyei, mind országos szinten ez a szép szándé: érvényesül majd. Máté Lajos Illusztráció a Cantata profana-hoz. Lenkefi Ronrád rajza. Jelenet az Éljen a tavasz című bábjátékból, a Napsugár bábegyüttes elő' adásában.
